Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-21 / 21. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 moDERN ruhafestés utí ittí írn D7\l GALLÉROK gőzmosása BÁRMILY DIVATSZINRE ■ MJLK ■ ML tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett). veszíthető. A balkán nemzetek, mondja, nem ! lehetnek idegen hatalmak exponensei. A Bal­kán a Balkáné. Ezen határon túl se más, se mink nem mehetünk. Tulmenés a casus belli, j hol sokat lehet veszteni, de vajmi keveset i nyerni. Nagyszerű a fejtegetés ott, ahol az iró saját erőnk konszolidálásáról beszél s a prestige politikának még gondolatától is irtó­zik. Helyesen, mert a világpolitikában minden állam prestige csak annyi, amennyit kardjá­val meg tud védeni. Prestigepolitikából való véröntés perhorreskálandó, mert askulumi, pyrrhusi győzelemhez vezethet. Helyes volt az Albániába való bevonulás fenyegetődzése, de még helyesebb a tervnek kellő pillanatban való elejtése. Készek voltunk bevonulni, de nem vonultunk be, mert a monarchiának semmi szüksége arra, hogy Olaszországgal szemben a súrlódási felületeket bővítse, tágítsa. Wekerle a békés időktől reméli gazdasági megerősödé­sünket és haladásunkat ; a Balkánra való ki­vitelünktől, az uj politikai kostelláció követ­keztében azonban vajmi keveset tart. Ez való­színűtlen, mert ami az egyedre áll, az helyes az állam szempontjából is. A kölcsönös gaz­dasági érdek mindig megértésre lel. A balkán államok a töszomszéddal megértik egymást. Tout comprendre c'est tout pardonner és mi­helyt gazdasági érdekből megértjük egymást, elfeledik azt, amit korábban politikai érdek­ből megérteni nem tudtak, vagy tudni nem akartak. ! A tartalékosok hazabocsátása. A tartalékosok elbocsátásának kérdésében a szerdai kösös miniszteri tanács arra az ered­ményre jutott, hogy a behivott. tartalékosokat, mihelyt lehetséges lesz, hazabocsátják. Ennek j az időpontja azonban ma még nem hozta meg í a helyzetnek azt a tökéletes tisztázását, amely szükséges ahhoz, hogy nálunk is a normális { katonai állapotokra térjenek vissza. A lesze- I relés előfőltételei a déli határon még nem jöt­tek létre, épp úgy nem lehet még megszüntetni az annektált területeken a kivételes állapotot.: Ez utóbbira vonatkozóan még csak javasla­tot sem terjesztettek a közös miniszteri tanács j elé megvitatás céljából, A délmagyarországi j megyékben, a volt Bánságban is olyan nyug­talanság vehető észre, amely intézkedést tesz szükségessé. E körülményekre való tekintettel nem lehetett elrendelni a tartalékosok rög-1 tönös elbocsátását. A hadügyminisztérium azonban gondoskodni fog róla, hogy mihelyt, lehetséges, a családatyák, akik már hetek és hónapok óta vannak fegyverben, a legesleg-f messzebb menő könnyítésekben részesüljenek. A pénzügyi kérdéseket a közös miniszteri ta­nácskozás csak érintette. A fölemelt létszám föntartásának költsége hónaponkint tizenhárom és fél millió koronát tesz ki. Nem lehetetlen, hogy még ebben a hónapban újabb közös mi­niszteri tanácskozás lesz, hogy foglalkozzék azokkal a kérdésekkel, amelyek a tanácskozá­son még nem voltak aktuálisak. Egy olasz kormánypárti lap megszűnése. Flórencből Írják, hogy a „Fiera Mosca“ cimü ottani újság, Toscana legrégibb lapja megszűnt és ez a kimúlás egy olyan önnekro- log kíséretében történt még, amelyre nincs példa az újságírás történetében. A lap ugyanis kiadót cserélt, akiről már régebben kompro­mittáló dolgokat rebesgettek. Erre a lap eddigi főszerkesztője fulmináns cikkben jelentette be lemondását és goromba módon támadta meg az uj kiadót. A kiadó erre hasonló tónusban válaszolt és egyszersmind bejelentette, hogy a lapot megszünteti. Ennek kapcsán adta ki az alábbi szenzációs nyilatkozatot, amely hatal­más vágás a lap eddigi vezetőire. íme a ne­vezetes szózat: „Megszüntetjük a lapot, mert nincs pén­zünk és mert elhagytak régi barátaink, akik megutáltak minket politikai magatartásunk miatt. Jellemtelenségünk folytán nem is szá­míthatunk újabb baiátokra, mert összes bará­tainkat megcsaltuk. Lapunk évtizedek óta min­dig az uralmon levő kormányt pártolta, ame­lyek ezért minket megfizettek. Depretis és Cairole, Crispi és Zanardelli, Giolitti és Luz- zatti mind barátaink voltak, csupán Sonnio volt olyan okos, hogy nem fogadta el ajánla­tunkat. A tisztességes sajtó elnevezésre már régóta nem tarthatunk igényt, legjobb tehát ha végleg eltűnünk a föld színéről“. HÍREK. Személyi hir. Demidor Ignác rendőr- főkapitány f. hó 17-töl 25-ig szabadságra megy. Távollbte alatt Csorba Gyula alkapitány vezeti a hivatalt. Az uj magyar püspök Nagykároly­ban. Miklóssy Sándor az újonnan kinevezendő görög katholikus püspök a napokban Nagyká­rolyban járt. Az uj püspök— mint értesülünk — az építendő püspöki lak helye iránt érdeklődött. Miniszteri megbízatás Szatmárvár- megyére. A belügyminiszter a napokban ér­tesítette Szatmármegye alispánját, hogy a fel­bejött a szolga és levélkét adott át Fenyvessi- nek. Tartalma ez volt: „Igen tisztelt Tanár Ur! A babból jó leves főtt, azt hiszem, Önnek is izleni fog. Szívesen látjuk ma ebédre. Papa is azt akarja, hogy igy viszonozzam a külö­nös ajándékot. M. Mariska.* No enne fele sem tréfa, — mormogta Fenyvessi és azon töprengett, ne mentse-e ki magát. Elvégre — gondolta — voltam náluk vizittelni és a társaságban is többször talál­koztam vele, nincs benne semmi különös. Aty­ját, a nyugalmazott ezredest is jól ismertem a kaszinóból. Különben is lovagiatlanság lenne, ha az ajándék viszonzását lehetetlenné tenném, még ha csak egy liter bab volt is. Délben már a párolgó bableves fogadta Feny- vessit Mariskáék házánál. A helyzet fonáksá­gára gondolva, eleinte alig palástolhatta elfogó­dottságát, de miután a papa, a nyugalmazott ezredes melegen kezet szorított vele és jóízűen nevetve eltréfált a babvásárlás históriáján és midőn látta Mariskát, amint csinos, fehér reform­kötényében az Ízlésesen terített asztal körül ügyesen forgolódva tesz-vesz, maga is egészen felmelegedett. Mariskának nem nagy megerőltetésébe ke­rült hogy minden jó legyen és rendben menjen ; az ételek feltálalásán, a figyelmességen, amely­lyel atyját kiszolgálta és a vendéget kinálgatta, általában minden tettén, mozdulatán meglát­szott, hogy serdülő kora óta maga végzi a házi­asszony teendőit és nemcsak akkor mutat há­ziasságot, mint a legtöbb lány, mikor vendég van a háznál. A fekete kávé és az öreg úr finom szivarjai mellett a rideg vendéglői étke­zéshez szokott Fenyvessi már egészen ottho­nosan érezte magát és midőn ebéd után az ezredes előszedte tömérdek optikai szereit, amikkel a nyugdíjas évek unalmát igyekezett elűzni, akkor már arról is megfeledkezett, hogy el is kellene menni. Annyi megvitatásra érde­mes téma és nézeteltérés merült fel köztük, hogy máskorra is kellett belőle hagyni. A bab-ajándékot nemsokára virágok vál­tották fel és az érdekes optikai eszmecserék gyakran vacsorára is ott marasztották a fiatal tanárt. így szerzett az a balul vásárolt egy liter bab Fenyvessi dr. barátomnak kitűnő feleséget és mikor egy év múlva meghívtak ebédre, meg kellett vallanom, hogy soha jobb bable­vest nem ettem. — Az uram is nagyon szereti, — válaszol az asszonyka gyengéden férjére tekintve és frissen, üdén kilejtett a második fogásért. Ehrlioh Antal. sőbbfoku anyakönyvi felügyeleti jog helyszíni gyakorlásával 1913. évi április hó 1-től kez- dődőleg további rendelkezéséig újabban Stim Adolf miniszteri segédtitkárt is megbízta. Uj ügyészi megbízott. A Bolemann Márton lemondása folytan megüresedett ügyész­ségi megbízotti állásra az igazságügyminiszter N. Szabó István tb. szolgabirót a nagykárolyi járásbírósághoz kirendelte. A nagykárolyi magyar püspökség. A minisztertanács — mint hírlik — Miklóssy István s.-ujhelyi gk. lelkészt, zemplónmegyei esperest, a Ferenc József-rend lovagját ter­jesztette elő ö felségének az uj püspökség fő­pásztorául. A kinevezés rövidesen meg is lesz, miután az uj püspökség felállításáról szóló törvénycikk szentesítést nyer. A kinevezendő püspök rövid időn belül Nagykárolyban telep­szik meg, hogy az építkezések már az ö fel­ügyelete alatt folyjanak. Minden nagykarolyi polgár felekezeti különbség nélkül örömmel várja az uj görög katholikus püspököt váro­sunkban. Az egész város polgársága segítsé­gére kíván lenni a nagy munkát magára vál­laló főpapnak hivatása teljesítésében. Mert ezt a püspökséget nem a javak nagysága emeli a többi püspökségnek szinte föléje, hanem az a nagy feladat, amelyet a magyarság megerősí­tésének nagy munkájában magára vállal az uj püspök. Szükségtelen újból és újból hangsú­lyoznunk, mennyire ideje már az uj püspök kinevezésének különösen azok után a féktelen izgatások után, amelyek Nagykároly vidékén lefolytak. Az események azóta pihenni látsza­nak, de ez csak külső látszat. A görög katho­likus püspökség ügye nincs még elintézve av­val, hogy a főkolomposokat lecsukták. Erős kezű, de jóságos, tapintatos főpásztorra van szükség, aki szavának, méltóságának súlyával rendet teremt a lelkekben, a félrevezetett, fel- bujfogatott nép lelkében. Miklóssy István ne­mes egyénisége garancia arra, hogy az uj püs­pökség a hívek lelki üdvének s a magyarság­nak öregbítésére fog szolgálni. Városunk pe­dig belekapcsolódik abba a nagy nemzeti mun­kába, amely a magyarság minden oldalról való megerősödését célozza. Jegyzőválasztás. Szombaton ejtették meg Vállajon a Il-ik aljegyző választást Madarassy István főszolgabíró elnöklete alatt. A bárom jelölt közül, egyhangúlag Fetser Vendel ok­leveles jegyző, szaniszlói jegyzői írnokot vá­lasztották meg, aki állását már el is foglalta. Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Rosenfeld Zsigmond hírlapírót, a „Szatmárme- gyei Közlöny“ felelős szerkesztőjét, a beregilos- vai kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. Esküvő. Sámuel Sándor helybeli könyv- kereskedő e hó 25-én délután 5 órakor eskü­dét örök hűséget Bloch Helén urhölgynek Mun­kácson. A Polgári Takarékpénztár aj igaz­gatósági tagjai. A Nagy károlyi Polgári Ta­karékpénztár csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen Fecser János és id. Schrádi István gilvácsi lakosokat igazgatósági tagokká választották. Halálozás. Csepka Endre nyugalmazott kir. törvényszéki írnok f. hó 13-án hosszas szen­vedés után életének 85, boldog házasságának 30-ik éveben elhunyt. Temetése 15-én folyt le nagy részvét mellett. Az elhunytat özvegye és két gyermekén kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Nyugodjék békében. — Eötvös Károly gondnokság alá helyezése. Eötvös Bálint dr. beadványt inté­zett a törvényszékhez, a melyben kéri, hogy apját, Eötvös Károlyt, elmegyöngeség és tékoz­lás miatt helyezzék gondnokság alá. Behivott tartalékosok szabadságo­lása. A „Militärische Rundschau“ hivatalosan jelenti, hogy a 1—14 hadtestek értesítést kap­tak, hogy az 1908. és 1909. évbeli tartaléko­sok elbocsátassanak. A rendelet körülbelül 35000 embert érint. Az 1910. 1911. évbeli póttartalékosok közül elbocsátanak 15000 em­bert. A Boszniában és Dalmáciában lévő tar­talékosokat azonban még nem bocsátják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom