Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-06 / 32. szám
4 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE vost neveljen a fiából, beadná szorgalmas, tehetséges gyermekét, mondjuk, lakatos vagy asztalosinasnak. Nem kell feltétlenül suszterinasnak lennie, ha már annyira elrémitette a — csiriztől. Botrányosállapotok a nagykárolyi közvágóhídon. Nagykároly augusztus 2. A minden vonalon való fejlődés, haladás akaratlanul emeli előtérbe azokat a kérdéseket, melyek szerves kapcsolatban vannak egy nagy érdekeltséggel. Ilyen elsőrangú kérdés: az egészségügy kérdése s ezzel kapcsolatban a közvágóhíd állapota. Régen lappangó hirek késztettek bennünket arra, hogy személyes meggyőződést szerezzünk a nagykárolyi közvágóhídon létező állapotokról, s a tapasz-; talt tényekről olyan irányú jelentést tegyünk, mely ennek a nagyfontosságu közegészségügyi intézménynek javítását célozza. Mindenesetre csodálatos nemtörődömség és flegma jellemzi a városi vezetőséget, hogy a közvágóhíd kérdését egyáltalában nem találta és nem tálálja szükségesnek szanálni, s az ősi Pató Pálok opportunus jelszavába burkolód- j zik: „ejh ráérünk arra még!“ A mészáros- és hentes ipar nevében, de az egész város közegészségügyi kérdésének megtisztulása érdekében is követeljük, hogy a városi közvágóhíd eddig tűrt lanyha tisztasága, valamint az ott észlelt hátrányok sürgősen megvitattas- sanak és annak eredményeképen az intézkedések sürgősen foganatosíttassanak. Szemlénk eredményét itt adjuk: Sertésvágó nincs. Lényeges hibája a városi közvágóhidnak, hogy sertésvágója nincs. Ősi, primitiv állapotok dívnak meg ott manapság is. Amint a le- szurásra Ítélt állatot kiviszik, a kocsiról le- ráncigálják és a közvágóhíd kútja mellett leszúrják. Szinte az utcán. Következik a perzselés. Ez az aktus valósággal a nyilvánosság bevonásával történik, mert erre a vágóhídnak arra szolgáló helye nincs. Ez volna a nyári állapot, de mi történik télen, midőn a rettenetes, istenítélet idők járnak ! A mészárosoknak akkor is ott kell munkájukat végezni a szabad ég alatt, egy szemernyi védett alkalmatosság nélkül. A vízvezeték kérdése. Vízvezeték nélkül manapság vágóhidat elképzelni nem lehet. Tett is kísérletet ezzel a városi vezetőség, de hát — tudja Isten — nálunk minden balul üt ki. Létesítettek vízvezetéket és a viztartányt fából készítették, csináltak vízvezetéket és a csöveket a falon kívül vezették. És mi történt ? A fakád — mi természe- [ tesebb ennél — elrothadt és a viz a falon kívül vezetett csövekben télen befagyott. Szóval a megkorhadt fatartányból a viz a menye- zeten keresztül jött le és nem a befagyott j csöveken. Ezt a pokolian mulatságos állapotot a város vezetősége úgy intézte el: — Hogy nem vállott be a vízvezeték. És elhagyták, mig a nyuiból nem lesz jäger, s a krinolinból hózentráger. Talán azt várja a városi tanács, hogy ez az áilapot magától szanálódjék ? Talán foglalkozni is kellene vele. Vagy talán egyszer meg kellene nézni azt a inai viszonyok mellett komikus állapotot, midőn a tágas vágóhelyen egy öreg, kiérdemült alak vödörrel hordozza a vizet a tisztántartásra. Akkor, midőn a városnak ingyen villanyáram is áll rendelkezésére a vízvezeték berendezéséhez, ezt az állapotot tűrni tovább nem lehet. Emésztő stb. Rövidre fogjuk a dolgokat s csak a tényekre mutatunk. Az emésztő tisztántartása egyszerűen szólva: botrányos. Aki ezt a kötelességét olyan hitvány lelkiismeretességgel végzi, s aki ezt ellenőrizni elmulasztja, azt a város kötelezettségéből el kell csapni, Orrfacsaró bűz fertőzi ott a levegőt, a honnan a város közönsége a mindennapi hustáplálékát kapja. Béltisztitó helyiség nincs. Mert azt a lyukat annak nevezni nem lehet. Végül jönnek a patkányok. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a vágóhidakat előszeretettel keresik fel a patkányok. De hogy a nagykárolyi vágóhíd olyannyira el van lepve, annak különösen az építkezésben levő hibák az okai, mert a falak nem beépítve, hanem földdel kitöltve vannak és az alapozás szinte semmi. És ez kell a patkánynak. * Nem vezet bennünket rossz indulat, midőn ezekre úgy a város vezetőségének, valamint a törvényhatósági állatorvos figyelmét felhívjuk. Elvárjuk a városi tanácstól, hogy ebben a kérdésben sürgősen intézkedjék, s kérjük az ellenőrző állatorvosokat, hogy a közegészség érdekében befolyásukat érvényesítsék. HÍREK. Törvényszékünk uj elnöke. A király ! dr. Papolczy Gyula Ítélőtáblái bírói címmel és j jelleggel felruházott szatmárnémetii törvény- széki bírót a szatmári törvényszék elnökévé nevezte ki. A kinevezés széles körben kedvező fogadtatásra talált, mert dr. Papolczy Gyula eddigi működése által predesztinálva volt, hogy azon törvényszék elnökévé kineveztessék, a melynél mar hosszú idő át úgyis mint biró, úgyis mint esküdtbirósági elnök és elnökhelyettes kiváló működést fejtett ki. Kinevezés. Csaba Adorján főispán Schusz- terich Béla ügyvédjelöltet, a Nagykároly és Érmellék laptársunk felelős szerkesztőjét, tb. vármegyei aljegyzővé kinevezte. Eljegyzés. Benedekfalvi Kiszely Géza, az Ecsediláp lecsapoló társulat nyilvántartója, eljegyezte Schnell Jolánkát, Schnell Pál nyugalmazott uradalmi erdész kedves leányát. Miklóssy István püspök levele városunk polgármesteréhez. Debreczeni István kir. tan. polgármester, a város legutóbbi közgyűlésén jelentette, hogy két ízben kérte az uj gör. kath. magyar egyházmegye püspökétől: mikor fogadja Nagy-j károly városának üdvözlő küldöttségét. A napokban érkezett le Miklóssy István püspök levele, melyben értesíti városunk polgármesterét, hogy hivatalos ügyeket intéző mostani örökös utazásai közepette — sajnálatára — nem jelölhet meg pontos időt a fogadásra. Nagy örömére fog azonban szolgálni, ha Nagykároly városának küldöttsége október havában történő beiktatása után ideiglenes székhelyén: Debrecenben felkeresi. A püspöki székhely kérdésében is — a püspök ur levele szerint — csak beiktatása után kezdődnek meg a beható tárgyalások. Kinevezés. Vármegyénk főispánja Lázár Lajos jegyző-gyakornokot a szakálsasfalvi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. Jegyző választás. Az üresedésben volt kismajtényi körjegyzői állásra Bodoky István választatott meg. A nagykárolyi önkéntes tűzoltó egyesület tisztikarát múlt hó 31-én vezette Szo- lomájer János alparancsnok a tűzoltó főparancsnok ur hivatalos helyiségébe névnapja alkalmából, mely alkalommal vezető alparancsnok névnapost szeretetteljes hangon üdvözölte. Uj kir. adóhivatalok felállítása. A pénzügyminiszternek a napokban leérkezett leirata szerint jövő év január 1-től kezdve Csen- gerben és Szinérváralján uj kir. adóhivatalok lesznek felállítva. Egyetemi ifjak bálja Nagybányán. A Nagybányán időző egyetemi ifjak f. hó 16-án a színházteremben nagyszabású bált rendez. Egy nemeslelkü nagyasszony halála. Az Ur bölcs akarata mélységes gyászba borította a Domahidy családot s a nagy rokonságot a család nemeslelkü nagyasszonyának : Do- mahidai Domahidy Istvánné kricsfalusi és dar- 1 vay Darvay Szeréna úrnőnek elhunytával. Az ! elhunyt agg úrnőben Domahidy István nagy- birtokos áldott nejét, Domahidy Elemér Hajdú- vármegye s Debrecen sz. kir. város főispánja édes anyját, Csaba Adorján Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánja pedig anyósát gyászolja. A nemeslelkü nagyasz- szony közel egy évig tartó betegeskedése alatt állandóan Nagykárolyban tartózkodott szeretett leánya Olga, Csaba Adorjánná hajlékában. Az agg úrnő halála — ép a hosszas betegség folytán — nem érte váratlanul a gyászba borult családot. Szerettei, kik egy éven át feltő gonddal ápolták a család áldott lelkű nagyasszonyát, napról-napra fájó szívvel látták az életerő lassú hanyatlását. így készítette elő az Ur bölcsesége? a nagykiterjedésü rokonságot a bekövetkezett gyászos esetre. A család nagyasszonyának ravatala a vármegye- házán levő főispáni lakás nagy fogadó termében volt elhelyezve, s a koporsó a koszorúk halmazával elborítva. Hétfőn — a temetési gyászszertartás idejéig — a részvétüket kifejezők nagy tábora kereste fel a gyászoló családot. A temetési szertartás d. u. 4 órakor kezdődött, amelyen a nagykiterjedésü rokonságon s a család tisztelőinek óriási seregén kívül ,nég a szomszédos vármegyék és számtalan egyesület is képviseltette magát. A ravatalnál — az egyházi temetési ének elhangzása után — Pálur István ref. s. lelkész mondott megható imát s áldást, majd Rácz Elek ksmajtényi ref. lelkész rövid gyászbeszéd keretében búcsúztatta el az elhunytat szeretettől. A gyásszertartás végeztével a koporsót a vármegyeháza előtt álló gyászkocsira helyezték, s megindult az óriási menet. A gyászoló család s a tisztelők résztvevő nagy serege az Arany János-utcán át a város széléig gyalog kisérte a nemeslelkü nagyasszony kihűlt tetemét vivő gyászkocsit. A kiszenvedett testet folyó hó 5-én délután 4 órakor helyezték el az angyalosi családi sírboltban nyugalomra. A gyászoló család a nemeslelkü nagyasszony elhunytáról a következő gyászjelentést adta ki: ,Mint csendes mécs világa, úgy szenderült át hosszas szenvedés után hitünk boldogabb honába folyó évi augusztus hó 3-ik napján életének 78-ik, boldog családi házaséletünknek 49-ik évében: domahidai Domahidi Istvánné szül. kricsfalusi és darvai Darvay Szeréna áldott jó feleségem. Mély gyászba borulva siratjuk őt és hozzuk tudtára nagy családi törzsünknek és ismerőseinknek, elhunytát. Domahidai Domahidy István mint férj, fia domahidai Domahidy Elemér, neje báró Perényi Helén, fia István, — leánya Olga és férje kürti Csaba Adorján, Carola, István, Miklós és László gyermekeivel. Temetése Nagykárolyban TTIODERN RUHAFESTÉS M Ti IT'Á IFD D7VI GALLÉROK GŐZMOSÁSA BÁRMILY PIVATSZINRE l| M J I M J H. 1% KML tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett).
