Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-04-30 / 18. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE ! em egg&g esgkjg Z3S22 g2fi£y gM^s ?i^>£9 §M|g9 g9£&| *£&$£ £j£&| S2fi|9 mäm 'iSíSS? «sjAfci taftSS 6|fiS3 S36S9 §M|| £2j$£9 SIÖÜ ^8s? ?Í2 5gf isSsKS ef«?S i.??<*Ea St**,:* eív?« i>?wíl Sfv?S íi>S??3 £%*)$% gfwsa jjSsfe j^??§ íi5^S tS&*á s53öí» g^vK í^ví» ííjvEü» c*ií*3 .-sw«» em I I I 1 r iL I r Május 1-én nöi-f férfi- és gyermekruha raktáramat ^ U I |7|pT9Tnp|yp7pC Véber Tibor ur házából Igaz Károly ur házába a „Fekete | ULIÜIUlllUl JuLuOi Sas“ gyógyszertár szomszédságába helyezem át. :-: || Addig is az összes áruimat (tekintettel az elköltözésre) mélyen leszállított árakban árusítom el. ^ m Rákóczi-utcai lakházam május hó 1-től kiadó, esetleg eladó- Tisztelettel: S*abó Kálmán. ^ |H Ugyancsak május l-töl kiadó a Wéber Tibor ur házában birt jelenlegi üzlethelyiségem is. ww sasig sássá gaa&gggftgg §33^3 A hős skinetárok csellel iutottak S7.k11tarilrit.srk akknr n «-/nvotcórroc tói-comoi MnóiiAan 1 Pénztárnokul: Rácz Elek, ellenőrnek Aszta­i A hős skipetárok csellel jutottak Szkutari birtokába. Essad basa várparancsnok és az ostromlók között előzetesen voltak tárgyalások, s az átadás már ki volt tűzve hétfőn délre. Közben azonban Essad basa tudomást szerzett a szerb csapatok elvonulásáról, s erre minden tárgyalást megszakított. Martinovics montenegrói tábornok azon üze­netére azonban, hogy az ostromló montenegróiak a visszavonult szerb csapatok állásaiban elhe­lyezkedtek, s meg sem érzik a szerb segítség megvonását, újra tárgyalásba bocsátkozott a montenegróiakkal. Martinovics ütötte is a va­sat. Hogy a szkutariak felüljenek füllentéseinek, hétfőről keddre virradóra összes ágyúinak tü­zelését a Brdicára irányozva, heves bombázást kezdett, melynek végső következménye az volt. hogy a csel sikerült. Essad basa kapitulált. Szkutari eleste uj helyzetet teremtett Európa külpolitikájában. A montenegróiak el vannak határozva, hogy az elesett várost Montenegróba kebelezik be. Viszont a nagyhatalmak Albánia fővárosának szánták s úgy Szerbiát, mint Mon­tenegrót felszólították annak idején, hogy a város ostromával hagyjon fel, mert annak be­vétele esetén sem számíthatnak arra, hogy Montenegró megkaphassa Szkutarif. Bevégzett dolog, hogy az a független Albániáé lesz. Mert Albánia Szkutari nélkül nem lenne életképes. Másrészről pedig Szkutarit a hármasszövet­ség kívánságára Ítélték Albániának, a hármas szövetség pedig a vár meghódolása után sem adja fel álláspontját: egy életerős Albánia lé­tesítését. Viszont a hármas entent (Anglia, Francia- ország, Orpszország), mely a monarchia erőtel­jes fellépésének engedve járult csak hozzá ’ a hármasszövetség álláspontjához — Szkutari be­vétele után már nem szívesen látná, ha az a győztesektől elvétetnék. És ebben van az ütközőpont, egyrészt a monarchia és Montenegró, másrészt a monar­chia és a többi hatalmak között. Külügyi hiva­talunk el van határozva, hogy akaratának ér­vényt szerez. Fel is szólította a hatalmakat, hogy ha 48 órán belül nem egyeznek meg azon, hogy Montenegrót Szkutari kiürítésére kénysze­1 ritsc k, akkor ő szövetséges társaival önállóan fog eljárni. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a hatalmak nem lennének hajlandók rövidesen kivonulásra kényszeríteni Nikitát, úgy a monarchia, esetleg Olaszországgal együtt, maga fogja az ügyet a kezébe venni s érdekeit — még a hatalmakkal szemben is — megvédeni. Utóvégre még sem járja, hogy az a liliputi kis ország állandóan kutyába sem vegye azo­kat a megállapodásokat, amelyeket az európai béke megóvása végeit a nagyhatalmak hoztak. S tetejébe ennek még kihívóan provokálhasson is bennünket, akik a béke fentartásáért — ta­lán már érdekeink rovására — eddig is horri­bilis áldozatokat hoztunk. Egyházmegyei közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Felemelő érzések, lelkes hangulat közepette tartotta meg a nagykárolyi ref. egyházmegye f. hó 23-án tavaszi közgyűlését a városháza nagytermében. Ezen a közgyűlésen iktattak be hivatalukba a 10 évi újabb ciklusra meg­választott tisztviselők. A választás még a tél folyamán lett meg­ejtve, mely szerint Berey József esperesnek, Domahidy Elemér gondnoknak választatott. Tanácsbirákká választattak: dr. Falussy Árpád, dr. Péchy László, Kacsó Károly, Deme Kálmán, Bányai Endre és uj tagul Gáspár Pál, ki az esküt nyomban letette. Egyházi tanácsbirák lettek: Havas Gyula, Tukács Lajos, Király István, Uray József, Kincses István és Kormány János lelkipásztorok. Egyházmegyei főjegyző lett: Kincses István, aljegyző: Fóris Lajos. Világi főjegyző: Néma Gusztáv, aljegyző: Bartóky József. Egyházmegyei ügyész: Szepessy Károiy dr. lett, kinek indítványára elhatározta a közgyű­lés, hogy tekintettel a mindinkább növekedő ügyészi teendőkre, még ez folyamán egy másik ügyészi állást szervez. Pénztárnokul: Rácz Elek, ellenőrnek Aszta- ! los Kálmán választatott meg. A tanügyi bizottság elnöke: Tukács Ferenc szaniszlói lelkész. Számvevőszéki elnök: Havas Gyula lelkész. A választás eredményének kihirdetése előtt Berey József áhitatos, buzgó imádságával emelte a lelkeket Isten trónusához, hálát adva a múlt áldásaiért, erőért, kegyelemért könyörögve a jelen muukára, s a bizonytalan jövőre. Ezután szép, tartalmas beszédben vázolta programmját, célul tűzvén ki egyházmegyéje úgy szellemi, mint anyagi elöhaladásának fokról-fokra tovább vitelét, fel a diadalomig/ Egyszersmind megköszönte elnöktársa s meg­választott tisztviselőtársai nevében a személyük iránt megnyilatkozott kedves, rokonszenves bizalmat. Esperesi jelentésében a többek közt szomorú szívvel számolt be a budapesti bel- missiói kongresszuson szerzett tapasztalatairól, egy uj irányzattal ismerkedvén meg, mely .élő keresztény“ nevezet alatt egyházmegyéje területén s a többek közt Nagykároly városá­ban is felütötte fejét. A leghatározottabban, férfias nyíltsággal foglalt állást e piesztikus törekvéseket, jelszavakat zászlajukra irt rajon­gók ellen, kik egyházépitö munkájok nagy feladatának tűzték ki az erők szétforgácsolá- sát. A hivatalos egyház tana nekik nem zsi­nórmérték ! Fantáziájok szörnyű szüleménye ragadja őket, mint fékeszakitott csikókat, ide­gen egyházak területére is a Krisztus nevé­ben ! Esperesi jelentést egyhangúlag tudomásul vette a közgyűlés. Csak ez utóbb érintett .szent szövetséggel“ kapcsolatban szerettünk volna hallani egy radikális határozatot, hogy a közgyűlés az esperesi jelentés e passzusára vonatkozólag, Írjon fel a kerülethez, e métely továbbterjedésének meggátlása végett. A tárgysorozatban feltüntetett ügyek tár­gyalása során élénkebb vitára, eszmecserére adott alkalmat Uray József s társai kérelme, mely szerint az özvegyi gyámintézeti nyugdíj emeltessék fel. Falussy Árpád dr. tanácsbiró indítványára Havas Gyula elnöklete alatt bizott­ság kiküldetése határoztatott a nyugdijjárulék- nak felemelése s méltánvosabbá tetelére. — No, hát te nem örülsz ? Az unokabátyád most doktor, tudod-e ? Hamar gratulálj. A kemény hangra felébredt újra a dac, az engedetlenség a leányban és felkapva fejét, csak úgy foghegyről mondta oda: — Gratulálok. Salamon Tibor villogó szemmel nézte a merész leány-arcot és édes hahotával ajkán mondta: — No, a te gratulációd ugyan elég hideg, szinte megborzongok tőle, pedig ugyancsak nyár van. Erre aztán Yelma azzal felelt, hogy szőnél - kül lement a terraszról. Borotvás Kálmán las­san rázogatta fejét és azt gondolta: annak a Simon Pálnak is ugyancsak kemény legénynek kell lennie, hogy ezt a leányt elvehesse. Za- káné mintha elértette volna Borotvás Kálmán fejrázását, aggodalmas arccal fordult Tibor felé, s kezdte: — Tudod, te nem ismered ezt a Yelmát. Ez a leány valóságos ördög, makrancos . . . Zaka Zoltán, az örökös póttag felkelt, s magában dohogva, hagyta ott őket. III. Salamon Tibor valami távoli atyafia volt a Zaka Zoltánnak, ki neki gyámja is volt. Szü­lei után maradt a fiúnak pár ezer forintja, de az, mire megszerezte a doktorátust, el is ment szépen. Most tehát az ügyvédi diplomájánál és am­bícióval telt leikénél egyebe nincs. Igazi tehetség volt ez a Salamon. Huszon­egy éves korában abszolvált jogász volt, öt évre rá megszerezte az ügyvédi diplomát. . . . Két hét múltán, hogy megérkezett, azt mondta egy alkalommal Simon Pálnak, mert Simon Pál már járogatott a Zaka-házba Borot­vás Kálmán meghívása folytán, a fekete kávé alatt: — Lássa Simon, én egész boldog vagyok. Most pár hetet pihenek, aztán lemegyek a me­gye székhelyére, irodát nyitok és fogadom, hogy egy fél év alatt olyan klientúrám lesz, hogy akár meg is nősülhetek. Yelma, ki épen fekete kávéba mártott fe­hér cukorkát szopogatott, ijedten kérdezte : — És te megnősülnél ? — Furcsa, hát mért ne? , — És. . . és, kit veszel el majd ? Salamon Tibor fejében bolondos ötlet tá­madt. A rejtett huncutságtól mosolygó arcát Yelma felé fordította és azt mondta: — Téged. Az egész társaság kissé meghökkent. Yelma arca egy pilanat alatt^kétszer változott, majd gyors mozdulattal kikapta nyelvéről a fehér cukorkockát és Tibor fejéhez vágta. A feketekávézó társaságot akkor fogta csak el a valójában meghökkentő meglepetés, mikor Yelma éles hangon odakiáltotta a még mindig mosolygó Tibornak: — Te szemtelen. . . Aztán leborult az asztalra és halkan sírni kezdett. Ez az egész jelenet megzavarta a nyugodt kávézást. Simon Pálnak hirtelen dolga akadt, elbúcsúzott. Zaka Zoltán a pipáját vere­getve elsomfordált. Kóti Julianna Borotvás Kál­mánnal súgott össze, s csakhamar lementek a virágos kertbe, csak Zakáné maradt ott, Sala­mon Tibor meg a csendesen sirdogáló Yelma. Zakánét egész kiforgatta ez a fucsa jelenet nyugalmából, valami előérzet-féle fogta el. Majd felállt, összeszoritott ajkkal nézte egy pillana­tig Tibort s aztán mielőtt elment csak annyit mondott: — Te, nekem megkérleld azt a leányt. .. Egyedül maradtak. Tibor egy darabig nézte a bugó-siró leányt, aztán melléje ült. 0 maga is kissé .elkomolyodott, aztán gondolkozni kez­det : dehát miért lett egyszerre olyan dühös. Végig simogatta Yelma vöröses haját, a leány hagyta s csak sirt tovább. — Yelma? Te, mondok valamit! Nem szólsz ? Mond csak miért sírsz te most ? Hát úgy megbántottalak én azzal, mikor azt mon- tam, hogy el akarlak feleségül venni. . . Á leány erősebben kezdett zokogni — ... No, ne légy olyan gyermek. Lásd, én azért mondtam azt, mert azt akartam látni, hogy milyen arcot fog erre vágni az a Simon Pál. Mert tudod ám, hogy azt akarja Zsuzsa néni, hogy te a Simon felesége legyél. Yelma felemelte fejét, megtörölte könyben úszó szemét és azt mondta;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom