Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-02 / 14. szám
4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE t M, Megérkeztek a tavaszi különleges sörök: bajor, maláta, márcziusi, salon, király stb., úgy bordókban, mint palackozva ládánként megkezdem árusitasát. A nagyérdemű fogyasztó közönségnek felhivom figyelmét (különösen a gyengélkedőknek) maláta sörömre, mely kiváló orvosi szaktekintélyek által ajánltatik. o-o Tisztán kezelt áruk! o-o 5J HAGGENMACHER u kőbányai söreinek főraktára ifj. Matolcsy Sándor Telefon i2g sörraktára Telefonja Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér (nagypiac) A Szolyvai és Polenai vizek fő- elárusitását Nagykároly részére átvettem s abból állandó nagyraktárt tartok. — Természetes és nem szénsavval telitett. — Óvakodjunk utánzatoktól mely az egészségre ártalmas. Eredeti csak a Schönborn-féle uradalmi viz. Kapható minden jobb o-o füszerkereskedésben. o-o Sör-udvar. Gyors kiszolgálás A kereskedők és vendéglősök a legkellemetlenebb helyzetbe kerülnek ezzel a kérdéssel vevőikkel szemben. Hä kérik vissza az üvegeket, az érzékenyebb vevők bizalmatlanságot látva ebben, talán el is maradnak tőlük, ha pedig nem kérik és nem kapják vissza az üvegeket, úgy a veszteségük feltétlenül bizonyos. Pedig hát az volna a legegyszerűbb megoldása ennek a kérdésnek, ha a fogyasztók mindegyike átvizsgálná a pincéjét és padlását, s az ott levő üvegeket jogos tulajdonosának visszaküldenék. Olyanféle mozgalomról is hallottunk már, hogy a kereskedők és vendéglősök a rendőrségnél teendő panasz utján megejtendő kutatás által akarnak a kikölcsönzött üvegjeik birtokába jutni. Mindenesetre leghelyesebb volna, ha rendőrségi beavatkozás nélkül kerülnének az elkallódott üvegek vissza birtokosaihoz! Meghívás. 3069—1913. k. Nagykároly város képviselőtestülete tagjait 1913. év ápril. hó 6. napján délelőtt 10 órakor a városháza tánácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1913. márc. 31. Debreczeni István polgármester. — Tárgy- sorozat : 1. Polgármester 1912. évi eseményi és statisztikai jelentése. (3059—1913. k sz. kj.) 2. Polgármester bejelentése a honvéd laktanya kibővítése illetve uj laktanya építés ügyében a katonai bizottsággal taitott tárgyalás eredményéről. (3065—1913. k. sz. fj.) 3.' A városi nyugdijügyi-bizottság 1912. évi jelentése a nyugdíjügyekről s xa nyugdíjpénztár állásáról. (3058—1913. k. sz. kj.) 4. Bejelentés arról, hogy a városi 1912. évi zárszámadás még elkészíthető nem volt. (3039—1913. k. sz. kj.) 5. A városi gyámpénztár 1912. évi zárszámadásának megvizsgálása. (2553—1913. k. sz. fj.) 6. A városi rendőrség fejlesztésére az 1913. évre kiutalt 6000 K államsegély felhasználása tárgyában intézkedés. (2787—1913. k. sz. kj.) 7. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata értelmében módosított: Nagykároly város villamos müvére vonatkozó szabályrendelet ; megállapítása. (3056—1913. k. sz. kj.) 8. Vallás- és közoktatásügyi miniszter ur leirata értelmében módosított: Schuster János és neje- féle főgimnáziumi alapítványi okirat megállapítása. (2737—1913. k. sz. fj.) 9. Az Erőss Gyula-féle főgimnáziumi alapítványról kiállított s vallás- és közoktatásügyi rn. kir. miniszter ur által jóváhagyott alapitó oklevél bemutatása. (2200—1913. k. sz. fj.) 10. Az Attila-utca meghosszabbítása folytan a város és Ernyi István és neje közt megkötött kisajátítási szerződés és vázrajz jóváhagyása. (2942—1913. k. sz. k.) 11. A képviselőtestület 197—-1912. kgy. sz. véghatározata 27. pontja alapján előterjesztés a régi kispiactér s a konviktus előtti tér parkírozása iránt. (3055—1913. k. sz. alj.) 12. Előterjesztés a 78—-1907. kgy. sz. véghatározat érvényének meghosszabbítása iránt amely ! szerint a városi alkalmazottak tűzifa szükségletének a városi tűzifa szükséglettel együttesen leendő beszerzése s a tűzifa árának a házi pénztárból előlegezése engedélyeztetett. (5291— j 1912. és 2775—1913. k. sz. alj.) 13. Tóth Sándor városi Írnok kérelme, részére évi 400 K személyi pótlék megadása iránt. (133—1913, k. sz. kj.) Í4. Diczig Jenő városi dijnok kérelme napi dijának 4 koronára felemelése iránt. (10573—1913. k. sz. kj.) 15. Heckler Margit és kk. leánya illetőségi ügye. (1766—1913. k. sz. fj.) 16. A baromvásártéri 4. sz. telekből utca területhez csatolt 20'32 |~~l-öl terület kártala- 1 nitási árának megállapítása. (2164—1913. k. : sz. alj.) 17. Az 1913. évi március 28-án esz- ' közölt pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. (2995—1913. k. sz. alj.) 18. Debreczeni István polgármester bejelentése illetményszerü szabadság ideje igénybevételéről. (3060—Í913. k. sz. kj.) 19. A közgyűlés idejét megelőzőleg legalább 24 órával benyújtható indítványok tárgyalása. Eljegyzés. Darabánt András állami polgár- iskolái tanár, eljegyezte Berényi Margit polgár- iskolái tanárnőt. Uj járásbiró. Szinérváralján a király Szekeres Ferencet, a debreceni kir. táblánál alkalmazott bírósági jegyzőt a szinérváraljai járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Küldöttség. Vármegyénk és városunk küldöttsége Csaba Adorján főispán vezetése alatt f.‘ hó 4-én pénteken délután 4 órakor fog tisztelegni dr. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternél a gör. kath. magyar püspökségnek városunkban leendő elhelyezése ügyében. A küldöttség tagjai ugyanaznap délután 3 órakor a Rákóczy-uton levő Pannónia szállodában gyülekeznek. Városunk épitési bizottsága az ujabbi bekerítendő sétaterek alakjának és nagyságának megállapítása céljából múlt csütörtök délután ülést tartott. Vármegyénk tiszti nyugdijügyi bizottsága hétfőn délután 5 órakor ülést tartott s ez alkalommal a 10-iki közgyűlés idevonatkozó tárgyával foglalkozott. Vármegyénk igazoló választmánya kedden délután tartott ülésében az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítása tárgyában ülést tartott, mely alkalommal a kismajtényi választás megsemisitetett, a fel- sőboldádi választásra el lett rendelve a bizonyítás. Ombódon Székely János, Fábiánházán Földváry Tamás, Kövárremetén Dienes Sándor megválasztása igazoltatott. nem állhalja az aljegyzőt. Lóri egy pillantással végig mérte Károlffy Imrét, aztán válaszolt : — ügy látom nem is kell mondanom, tudja anélkül is . . . Csak egy néma főhajtással^ váltak el, Sárfayné reászólt leányára: — Na, te hogy bánsz ezzel az emberrel ? Pedig ez a Károlffy több figyelmet is megérdemelne. Bizony, leányom, ennek az embernek a felesége nagyon is irigyelt asszony lesz. Lóri idegesen tépdeste tollas legyezőjét. — Ugyan, mama . . . Sárfayné összébb húzta nyakán a sált, Lóri pedig a téli kert felé indult. Mikor a csárdás első pár taktusa bevetődött a téli kertbe, Lehotay Jenő felkelt. Rácz- biró Elek is felállott és reá nézett, mintha szándékát akarná puhatolni. Lehotay Jenő megértette a néma, kérdő pilantást, s mintha csak hangosan gondolkodnék, azt mondta: — Ismerem a tápéi főbírót, meg az önkéntest is ha ezek dirigáláják a cigányt, sose lesz vége annak csárdásnak. Addig megpróbálok egy pohár pezsgőt inni. Ráczbiró Elek nem válaszolt semmit hagyta menni, ő maga pedig belevetette magát egy furcsa alakú fotöjbe háttal a bálterem ajtajával, s álmadozott . . . Lóri lassú lépteivel a téli kert ajtaja elé ért. A szive ösztöne, a lelke sugallata, valami derűs sejtelem, vagy mi vozotta őt ide? — Tán egyik sem. Mikor a négyest táncolták, s egy bizar figurában egy oldalra kerültek mind a hölgyek, s a másik oldalra az urak úgy, esett, hogy a két Sárfay leány egymás mellé jutott.! Akkor kérdezte Lóri Ellától, csak úgy közönyös hangon: — Hova tlint Ráczbiró? Nem tudod? A figura fordult és ők megint szétváltak. S mikor a négyesnek vége volt, Sárfay Lóri megköszönte a táncot és kérte táncosát: vezetné anyjához. Nem akarta csárdást táncolni, röviden bánt Károlffy Imrével, idegeskedett anyjával és elindult a téli kert felé. Ráczbiró Elek ekkor már az álmok országába kalandozott. Látta visszajönni Ellát és érezte keze meleg szorítását, ezer fényes sínnel fes- tegette a jövő ragyogó örök- idilljét, szinte megittasult a mámortól. ‘ Lóri félénk, nesztelen léptekben haladt a téli kert szőnyegén. Elhaladt a fotöj mellett, s nem vette észre Rácbiró Eleket, csak keresett, kutatott valaki után. Rácbiró Elek a rózsaszínű árnyékra felriadt merengéséből s azt gondolta: — Na, most ráijesztek a jövendő kis sógor-kisasszonyra. Azzal csendesen felemelkedett ültéből s hátulról két kezével befogta Lórika ragyogó szemét, mint ahogy az egymással játszó gyermekek szokták: — Kukuk, találd ki, ki vagyok? Lórika szinte összeroskadt az ijedtségtől és gyönyörtől. A váratlan ráijesztés megfélemlítette, a megismert hang pedig üszköt dobott az alvó szenvedélyre. Egy szót se tudott szólani, csak még jobban odaszoritotta az ő két parányi kezével a Rácbiró Elek két tenyerét szeméhez s addig-addig tartotta ott, mígnem nehéz, forró könycseppek ^törtek elő a fényes szeméből. Rácbiró Elek akkor már nagyon megbánta tettét, azt hitte megbántotta Lórit. Kérlelni kezdte: — Bocsáson meg Lórika. nem akartam rosszat tenni, nem tudtam, hogy megbántom ezzel. No, ne sírjon . . . Dehogy is nem sirt, csak még jobban, csak még hevesebben. Rácbiró Elek újra kö- nyörgőre fogta : — Lássa, Lórika, én nagyon szeretem magát, most is már nagyon szeretem, hiszin ha az Isten is úgy akarja, valami édes köteléknek úgyis össze kell fűzni bennünket . . . Lórika letörölte a könnyeit. Már nem sirt. Szemei, mint két fénylő parázs, világítottak. Odanyujtotta kezét Rácbirónak és azt modta : — Rég vártam ezt a percet, de tudtam, hogy el kell jönnie. Lázálmokkal átvirasztott éjszakákon szenvedtem már meg ennek a percnek a gyönyörét. Maga az én végzetem, ha nem szeretett volna megöltem volna magam . . . A hangja fájdalmasan rezgett, keze megr remegett az erős férfi kezében, csak a szemében gyulladt ki uj érzelem: a boldogság tiszta fényű tüze. Rácbiró Elek minden vére az agyára tolult. Alig tudott gondolkodni. A szavak értelmét csak nehezen tudta megérteni s csak arra eszmélt, mikor Lóri annyi határozottsággal mondta szerelmes, fájdalmas hangon: — ... ha nem szeretett volna, megöltem volna magam . . . Féltő, óvó mozdulattal vonta a leányt dobogó mellére. Ahogy ott pihent Lórika feje a mellén s egy-egy kiszabadult aranyos hajszál megcsiklandozta az erősen lélekző férfit,
