Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-12 / 11. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. március 12. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............. Fé l évre.................... . . 8#— kor. . . 4-— „ Egynedévre .... Egyes szám............. . . , . . —-20 „ Tanítóknak egész évre • - 6-- „ Március idusán. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Ismét itt van tehát, ismét megérkezett a szabadság tavaszának évfordulója ! Magával hozta mindnyájunknak örömére azt a megnyugtató érzést, azt a fenséges örömet, mely keblünket eltölti magasztos gondolatokkal. Ismét visszaidézzük emlékezetünkbe a nagy idők bámulatára és elismerésére méltó nagy hősöket, szabadságunk feltámasztóit, uj életre ébresztőit. Nem is csodálkozunk azon, hogy a természet tavasza a nemzeti szabadság tavaszával együtt köszönt be. Hisz a lélek sohasem fogékonyabb a nagy, fenséges eszmék iránt, mint akkor, midőn körülötte a természet is bontogatja a maga titkos erőivel a láncra vert föld bilincseit. Az első tavaszi szellő, mely rügyet fakaszt a fán, virágba hajtja a szunnyadó bimbót: beszáll a szivekbe is ; felkölti a lekötve, lenyűgözve tartott eszméket s azok szabadon repülnek ismét szerteszéjjel a pór kunyhójától a csillogó palotáig széles e hazában, — a Tiszától a Dunáig, Kárpátoktól Adriáig. Az ébredő természet, a bilincseitől szabadult emberi lélek egyaránt tudja méltányolni a nagy, az édes szabadságot, azt a fenséges adományt, mely akkor a legdrágább, a legóhajtottabb, mikor — nincsen. Hatvanötször virradt már a nemzet erre a fenséges nemzeti ünnepnapra, mely fenségesebb, évről-évre magaszto- sabb lesz, mert minél távolabb vagyunk tőle időben, annál inkább közeledünk fenkölt eszméinek megvalósulásához. Fényét, ünnepi magasztcóságát nem kiseb- bithetiK meg a héi'^>^uap, itüzdclműk, fontosságát nem csökkenthetik ami önző korunk szemfényvesztő jelszavai, s mig egy magyar szív fog dobogni, addig mindig glória veszi körül március 15-ét s e glóriát a szabadság vágya, az egyenlőség érzete és a testvériség magasztos eszméje alkotja. Örökzöld is marad mindig, mindörökre . . . Visszaszállunk gondolatban a nehéz, de szép időkre. Óh, mert édes is a visszaemlékezés. A múltra építjük jövendőnket. Minél fényesebb a múlt, annál dicsőbb leend a jövő ! A márciusi ifjak dicső küzdelme, az örömmámorban úszó ország képe, az egy érzéstől, egy akarattól áthatott, jobb jövőt remélő nemzet, a királynak régen óhajtott atyai kegyessége, ezeréves alkotmányunk szilárdságában vetett hit a leg- ; fényesebb, legragyogóbb oldala a múltak dicsőségének. S e szép napok emléke ! mellett ott állanak a kálvária szomorú eseményei: a tanácsadóitól félrevezetett uralkodó, az elhamaszíott falvak, a kegyetlenül leöldösött néptömegek, a szomorú nap Világosnál, az aradi tizenhárom szent vértanú bitőfái . . . De, miként a télre, legyen bármilyen hosszú és kemény is, mindig jön tavasz, a borult ég felhői helyet adnak az éltető Ä LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK. FE- NÉR ÉS SZÍNES PANASZT terítékek, törülközők DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. Ó jól tudom . . . Ó jól tudom, üogy bántanak szerelmem, Hisz a mi neked fáj, megérzi lelkem, Tudom, hogy száz irigyed szól meg értem, S te némán teszed azt, mit sose kértem: — Jaj nélkül hordod fájó nagy kereszted. Ó jól tudom, hogy sokszor sir a lelked, S azért sose káromlod a szerelmed, Pedig tán kinod oka vagyok én is, S azért te tükörsima arccal mégis: Jaj nélkül hordod fájó nagy kereszted. Ó jól tudom, hogy már-már roskad vállad, De tűrj csak édes, majd kifogy a bánat, És jő idő, hogy meghálálom térden, Hogy némán tetted azt, mit sose kértem: —- Jaj nélkül hortad fájó, nagy kereszted. Kosztka Mihály. Hat kopek. — Kép a szabadságharcból. — — Méltóságos asszony, jön a muszka ! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkönyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek! A grófné szolid, jóságos kék szemében zavar és rémület tükrözött. Még gyenge volt, csak pár napja kelt föl gyermekagyból. A ko- morna sürgette, hogy keljen föl. — De semmi zajt se hallok — szólt csöndesen, amint a lábát kidugta a selyem paplan alól. — Akkor már késő lesz méltóságos asz- szony. Most még menekülhetünk 1 — felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pongyoláját. — Fogass be — parancsolta a grófné. Itt hagyjuk ezt a sok drágaságot? — szólt pityergő hangon a komorna. — Első a gyermekem. És a fiatal grófnő az anygi szeretet isteni fenségével nézett bölcsőben alvó fiacskájára, a párhetes Gézára, aki kék szalagokkal diszitett fehér pólyában nyugodott, s piros pufók arcocsMindennemü ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz Aróm. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utca 59. Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvró. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek
