Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-05 / 10. szám
3 ségénél, mint a római szentszéknél tegye meg a szükséges lépéseket. Egyidejűleg megbízta a Tanács Falussy Árpádot, hogy a szerkesztendő feliratot—az Országos Közművelődési Tanács nevében akkor, midőn e tárgyban Szarmár- vármegye küldöttsége a miniszternél tisztelegni fog, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek személyesen nyújtsa át. Széli Kálmán elnök indítványát az orsz. Közművelődési Tanács egyhangúlag elfogadta. Nagyjelentőségűnek tartjuk az orsz. Közművelődési Tanács ezen állásfoglalását, mert köztudomású, hogy a gör. kath. magyar püspökség felállítása körül Széli Kálmánnak nagy érdemei vannak és a székhely megválasztása | kérdésében is súlyt helyez a kultuszminisztérium Széli Kálmánnak és az Orsz. Közmüve- | lődési Tanácsnak állásfoglalására. A képviselő választók névjegyzékének kiigazítása. Belügyminiszteri körrendelet folyfán a központi választmány Szatmárvármegye 8 választókerületét 30 szakaszra beosztotta, megválasztotta az orsz. képv. vál. névjegyzékének kiigazítása érdekében alább megnevezett küldöttségeket, azon utasítással, hogy a legkevésbbé megrótt J/4 úrbéres telkekre a választói jogosultság meghatározásával az összeirási szaka- j szókhoz tartozó minden községnél kimutatott földadó-minimum mint véglegesen megállapított adóalap veendő, irányadóul. Nagykárolyi kerület: I. szakasz. Elnök: j Balogh Kálmán, tagok: Lukác'sovics János, Strohmayer Ferenc, póttagok: Janiczky Albert. Fiók Albert. II. szakasz. Elnök: Garzó Imre, tagok: Geuber Márton, Szabó Dezső, póttagok: dr. Láng György, Moldován Endre. III. szakasz. Elnök : Csighy István, tagok : Becsky Géza, Nagy István, póttagok : Vágó Elek, Kovács I Antal. IV. szakasz. Elnök: Solymossy István, ) tagok : Saághy Gusztáv, Tötös János, póttagok : j Becsky Sándor, Grándl Antal. Mátészalkai kerület: I. szakasz. Elnök: j Kincses István, tagok: Almer Béla, Szabó Já- I nos, póttagok: Veres István, Komoróczy Jenő. I II. szakasz. Elnök: Tarnay Gyula, tagok: Berger Dezső, Bogka Ferenc, póttagok: Juhász! Lajos, Hetey József. III. szakasz. Elnök : Luby j Gyula, tagok: Veres Gusztáv, Leörey Miklós, j póttagok: Görömbey Zoltán, Lányi Dezső, j IV. szakasz. Elnök: Berey József, tagok: Asz- j talos Kálmán, Bállá Béla, póttagok : Danyá- ! naicz Ágoston, Szőke Dezső. Fehérgyarmati kerület: I. szakasz. Elnök : ; Vaszkó Gyula, tagok: Bakó István, Bornemissza István, póttagok : Bakó Jakab, Kormány Károly. II. szakasz. Elnök : Cristoph Frigyes, tagok: Tyukodi Ferenc, Szikszó Bálint, póttagok: Makai Péter, Bornemisza András. III. szakasz. Elnök: Bornemisza Béla, tagok: Baka Béla, Bonis Károly, póttagok : Vásárhelyi Dezső, NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Nagy Gábor. IV. szakasz. Elnök: Rácz Elemér, tagok : Irsik Lajos, Bornemisza Endre, póttagok : Kiss Mayer, Kollonay László. Csengeri kerület: I. szakasz. Elnök: Mada- rassy László, tagok: ifj. Madarassy András, Kossuth István, póttagok: Lengyel István, Kan- | ney Jenő. II. szakasz. Elnök : Madarassy Dezső, | tagok : Erdey Gyula, Hadady József, póttagok : Farkas Ernő. Barkász Gedeon. III. szakasz. Elnök : Kerekes László, tagok : Lénárd Ede, Bo-; doky Kálmán, póttagok: ifj. Veres Ferenc, Juhász Elek. Krassói kerület: I. szakasz. Elnök: Bolkis György, tagok: Radetzky Dezső, Szőcs Dávid, póttagok : Propszt Mátyás, Hermann György. 1 II. szakasz. Elnök : Klintók Ágoston, tagok : Vágó Mihály, Bolkis Gyula, póttagok: Fiók Zoltán, Vida Ignác. III. szakasz. Elnök: Sinka Lajos, tagok: PeleskeyPál, Szabó József, póttagok : Veres Sándor, Nyisztor József. IV. szakasz. Elnök: Schwarcz Dávid, tagok: Tolnay Albert, Chirke Vilmos, póttagok: Szabó Károly, Reiz Mihály. Aranyosmegy esi kerület: I. szakasz. Elnök : Madarassy Zoltán, tagok: Kende József, Sersy Miklós, póttagok: Reszler János, Papp Sándor, II. szakasz. Elnök: Böszörményi Zsigmond, tagok: Szentiványi Sándor, Boros Zoltán, póttagok : Rhédey István, Bendess Dezső. III. szakasz. Elnök: Tóth Mór, tagok: Erdős Jenő,; Nvágul Mihály, póttagok : Moskovits Samu, R. Nagy Sándor. IV. szakasz. Elnök: Jakó Kálmán, tagok: Nagy Bálint, Gsilléry Ferenc, pót-! tagok: Lukácsi László, Privigyei Bertalan. Nagybányai kerület: 1. .szakasz. Elnök: Fényes Béla, tagok : Bajnoczy Béla, Bárány Béla, póttagok : Narancsy Árpád, Stern Mór. II. szakasz. Elnök : Csüdör Lajos, tagok : Bálint Imre, Bay József, póttagok : Bonis István, Szerencsi József. III. szakasz. Elnök : Farkas Jenő, tagok: Papp Márton, Puskás Ferenc, póttagok: Eper- jessy Mihály, Münnich Sándor. Nagysomkutx kerület: I. szakasz. Elnök: Jeszenszky Béla, tagok: Komorcsy Péter, Far-j kas János, póttagok: Fejes János, Lengyel Andor. II. szakasz. Elnök: Gróf Teleky Sándor, tagok : Papp István, Szabó Ernő, póttagok : Szabó Albert, Szerafin Elemér. III. szakasz. Elnök : Dr. Olsavszky Gyula, tagok : Barna Benő, Tóth János, póttagok : Erdős Aurel, Kérész- j tény Lajos. IV. szakasz. Elnök: Halmágyi La- j jós, tagok : László Sámuel, Rácz Dezső, póttagok : Ungur Jakab, Hirsch Ernő. Színház. Stella Gyula vendégjátéka. A rabló lovag. (Km) A Vígszínház egy fiatal művésze lépett fel hétfőn, mint vendég a városi színházban : Stella Gyula. „A rabló logag“ kiirt szerepében mutatkozott be a vendég, s min-1 den kertelés nélkül megállapíthatjuk, hogy szerencsés volt, a választása, mert e szerep jó megjátszása a beszélő-művészet körébe tartozik és ez a kvalitás nagymértékben meg van Stella Gyulánál. Megjelenése férfias, előkelő, nyugodt, talán nagyon is nyugodt; azonban egy kis marien- badi kúra nem volna ártalmára. Orgánuma kellemes, kiejtése tiszta, teljesen érthető, meglátszik rajta a vígszínház nemes patinája. Az asszonyvadász kilátszott minden mozdulatából, ölelése olyan óvatos, puha volt, hogy szinte kínálkozott a karjai közé bújni az asszony népnek s akkor is olyan lágysággal, s mégis vágyakozó erővel tudott ölelni. Füzes Anna volt a partnere. Már látott jó szerepe ez a kisasszonynak, s most talán még jobban érvényesült. Az utolsó felvonás végső jelenetét azonban, mintha mindaketten elha- markodták volna. Nagyon bájos jelenet az, de nagyon bajos megjátszani is. A jelenet komoly is, bár az ifjú szivek szerelmének arany derűje már kitör. Ha valamivel több komolyságot láttunk volna, úgy az utolsó, befejező akkord is legszebben simult volna az egész est hangulatához. A közönség nagy figyelemmel hallgatta a vendég játékát és az első felvonás végén már nyert ügye volt. A hallgatóság felmelegedett, s elismerésében semmiképen nem fukarkodott ; erre az elősinerésre különben ők rá is szolgáltak. A többi szereplők, igy Gáspár Jenő, Kun Dezső, Horváth József és Radó Rózsi nyújtottak jpt, mig a gyenge elemet képviselték Er- nyei János, az indulat kitöréseiben kiabáló családfő és az álomkórban szenvedő Perényi Meláni, Stella Gida képviselte a jó es rossz között levő átmenetet. A rendezés csapni való volt. A villamlám- pák nem a szakavatott világositó keze után igazodtak, hanem saját szeszélyük szerint. A nyílt felvonások alatt a színfalak mögött egész kis háborúk folytak le. A nézőtér jéghideg volt. A farkas. Stella Gyula második estéje majdnem telt házat és egy csalódást hozott. Az erős ház valószínűleg jól esett neki, a csalódás azonban minden bizonyossággal fájt nekünk. A farkas nagykárolyi bemutatóján Szabó Györgyöt Csáky Antal játszotta. Ázaz, hogy helyesen fejezzem ki magam: kreálta. Amit adott, azt az ő felfogás a dolgozta ki, mig a Stella Gyula Szabó Györgyön erősen meglát- szot a pesti kópia. És itt van a bökkenő. A kópia, ha sok jelenetében különleges, művészi felfogást és erős karikirozást is hozott színre, melyek természetesen nem is tévesztették el hatásukat, azonban még is csak kópia volt és pediglen rosszul sikerült másolat. Semmiképen nem akarok nagy-képüskődni és épen azért ki kell jelentenem, hogy Stella azért nem javította a hibákat, azt a rosszul fűzött mondatot nem törölte. Hiányzott Vagát Pálnak valami, a mi ösztönözte volna jobb, szebb dolgok megírására. Hiányzott neki valaki, a ki megdorgálta volna, ha silányat irt és megdicsérje, ha uj eszmét szült agya. De abba a kasztba, ahova Vagát Pál is belépett, nem törődnek egymással az emberek. Vagy ha törődnek is, csak a hibákat látják meg, amelyet aztán irgalom nélkül szólnak le, s vetik örökösen a tulajdonosának szemére. Az egyszobába dolgozó emberek nem olvassák egymás alkotásait, s csak másoktól hallják, hogy ez vagy az, ki talán már évek óta a mellette levő asztalnál öli a lelkét, jól, vagy talán nagyon rosszul ir. A felelős szerkesztő pedig, kinek kötelessége is volna őt vezetni, szintén csak nem törődött vele, s egyebet sem kíván tőle, minthogy naponkint megírja a második cikket. IV. Vagát Pál már négy év óta irta naponkint a második cikkeket. Az arca sápadt lett, a melle horpadt, a haja gyérült. A lap, hol dolgozott, az ellenzék orgánuma volt, s az örököl szitkozódás, hajszálhasogatás, kákán csomot! keresés, mely jelszava volt a lapnak, tökélete-! sen kiforgatták valójából. Számtalanszor ébredt fel önérzete, mikor látta, mennyire helyes, j igazságos dolog az, mit neki le kell dorongolni j és kellett mégis, mert azért fizették. Ez^el az! örökös kifordított gondolkodás móddal cinikussá lett. Nem hitt semmit, nem hitt senkinek, lelkében megcsontosodott a kétkedés, mert az önmaga iránti hitet és bizalmat elvesztette. — Hogyan is mert volna bízni más szavában, mikor tudta, hogy ő maga is naponkint hazudik, csupán csak azért, hogy száz-kétszáz emberből álló tömegnek, mely magát ellenzéknek nevezi, némi szolgálatot tegyen. Kétkedővé, gyanakodóvá és idegessé lett. Ez a gondolat egy másik rettenetesebbet ébresztett fel benne : ha kétkedik másokban, gyanakszik mindenkire, ideges mindenért, úgy akkor benne is kételkednek, rája is gyanakszik mindenki, az ő megjelenése is számtalanban felkelti az idegességet. írhat ő bármit az argumentátió akármilyen erejével, nem hisznek neki, mert ő is csak épen olyan fizetett érdekű ember, mint mindenki. Ez a gondolat hónapokon keresztül üldözte, kergette és végre egy zavaros álmu éj után úgy gondolta, hogy ha az ő összes eddigi és talán ezutáni munkássága hasztalan és céltévesztett, úgy az ő élete egy felesleges valami és csak szolgálni fog embertársainak, hogy őket ettől a felesleges valamitől megszabadítsa. És azután rögeszméjévé vált és nem is birt szabadulni tőle. — Mikor a felelős szerkesztő kiadta a rendeletet, hogy más napra az interpellációk kérdéséről kell Írnia első cikket, már elhatározta magában, hogy azt a cikket nem fogja megírni. Hanem azért nyugodtan hallgatta végig a felelős szerkesztő utasításait, melyek szerint a cikk fenomén lesz. Ö is elmondta véleményét a témáról és mindketten meg voltak elégedve véleményeik összetalálkozásával. Este még megírta a rendes második cikket, azután lefeküdt a díványra, mert ő volt az inspekciós. A hajnal derengett már, mikor haza ment, Egy darabig nézte szobája ajtaján a névjegyét, melyen a neve alatt már ott fityegett a segéd- szerkesztő. A nézegetés közben egy ötlete támadt, kivette irónját és neve felé keresztet rajzolt. Azután bement szobájába, honnan élve többé nem jött ki. Szivén lőtte magát. * Mikor a szerkesztőség legkisebb riportere ott járt Vagát Pál lakásán, hogy esetleg megtalálja a reménybeli első cikket, asztalán egy cédula félét talált. Onnan olvasta le. Ha valaki a temetésemen úgy viselné magát, mint mikor az apa a fiát siratja, nem ártana, ha egy közületek felpofozná. Vagát Pál élete utolsó percében azzal az emberrel foglalkozott, kinek nevét huszonhat év alatt háromszor sem mondta ki, a kit nem ismert, nem is tudott, hogy kicsoda, hanem a kinek azért mégis minden gyötrelmét, hányattatását, létét köszönte.
