Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-26 / 48. szám
1 XXX, évfolyam. Nagykároly, I9I3. november 29. NAGYIMRÓL Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárclyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ................................8-— kor. Fé l évre.......................................4‘— „ Negyedévre ....... 2* — , Egyes szám........................—-20 . Tanítóknak egész évre . . 6’— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonoá és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 53 öli. Kéziratok nem adatnak flsáza Szemlélődés. Szomorú kilátások. Mindenki panaszkodik. Jajgat a kereskedő, a gyáros, a korcsmáros, a vendéglős. Nincs pénz. Nincs megrendelés, nincs forgalom. Az emberek kénytelenek kiadásaikat a minimumra redukálni. Luxus kiadásukat még a leggazdagabbak is csökkentik. Sorba buknak az üzletemberek. Sok gyár volt már kénytelen munkásainak a számát leszállítani. Szaporodik a munkanélküliek száma. Közeledik a lél a maga nyomo- juságaival. Szomorú kilátások. Még a bankok is jajgatnak. Rettentő a pénzpiac feszültsége. Az értékpapírok árfolyama gyalázatos. Milliárdok vesztek már a tőzsdéken Európaszerte. A nagy városokban egymást érik a fizetésképtelenségek. Nagy cégek buknak. Az országban kiesik az emberek szájából a falat és a törvény- hozás paragrafusokat gyárt a peres eljárásról, ahelyett, hogy kenyérről gondoskodnék. Jön létszámemelés, tengeiészeti és honvédségi milliárdos kiadás, a pénzügy- miniszterek örült erőlködést fejtenek ki a rengeteg pénznek előteremtésére, a delegációkban szenvedélyes külpolitikai vitákra készülnek, a magyar ellenzék rohamot akar intézni a hármas szövetség ellen, a monarchia puskával és szuronynyal őrködik az albán határok koirekt és helyes megrajzolása felett: és mind e szörnyű nagy problémák idejében Budapesten és a vidéken sok százezer bottos és kézműves sötéten jár fel-alá üzletében, műhelyében és nem tudja, hogy holnap miből fogja tengetni a létét. Hitel az már régen nincs. Árut még tán adnának valahogy hitelbe, de minek vegyen, amikor úgy sincs reá vásárló ? Az embereknek nincs pénzük téli gúnyára, amit tudományosan úgy szoktak kifejezni, hogy a fogyasztás vásárló ereje csökkent. Fásultan vívja tovább harcát ki-ki a teljes elnlerülés veszedelmével, de sehol biztató reménysugár, mely az idők jobbrafordultával kecsegtetne. Bizony nagyon szomorú állapotok ezek! A sajtóreform. A képviselőházban megszakították a sajtóreformálására vonatkozó törvény- javaslat tárgyalását Apponyi Albert gróf kifejtette, hogy olyan időben, amikor a normális parlamenti tárgyalás erkölcsi lehetetlenség, amikor még a személyes érintkezés is a két tábor között nehézségekbe ütközik, amikor a tárgyilagos meggyőződés nem szabad, nem lehet alkotmánybiztositó intézményeket megbolygatni, közszabadságok felől intézkedő törvényeket reformálni. Nem lehet garanciális törvényeket hozni olyan parlamentben, ahol rendszerré emelkedett az alkotmány és jogrend felforgatása. Nem lehet közszabadságokba vágó törvényeket alkotni úgy, hogy a javaslatot a tárgyalás napján osztják ki, mert így azt a látszatot keltik, hogy az alapos bírálat mellőzésével ezt a nagy horderejű reformot beleakarják csempészni a törvénytárba. Maga a miniszterelnök is kénytelen volt koncedálni, hogy a képviselőknek bizony nem volt idejük tanulmányozni a javaslatot és ezért bele is egyezett a javaslat tárgyalásának az elhalasztásába. Az ellenzéknek a megingathatatlan véleménye, hogy a sajtó megreformálására vonatkozó javaslatból nem szabad törvénynek lenni, semmi mődositásitással, semmi megalkuvással. Andrássy Gyula gróf lapja szerint ez a javaslat egy eljövendő Bach szá- \ mára preparálja ki hazánkat. Egy Bach számára, akinek nem kell majd eltörölnie az alkotmányt, csak ragaszkodnia kell az alkotmányhoz, amit a munkapárt ragasztott össze néhány hét alatt. Egy abszolutizmus számára, melynek nem kell Csehországból hozatnia a beamtereit, hogy magyar gúnyát húzzon rájuk. Az a sajtószabadság, mely hatvan év alatt nem tudta úgy nevelni a zsurnalisztikát, hogy ne merjen akadni magyar újságíró, aki más véleményt kotnédiáz a sajtó ügyéről, mint amilyet semmi nyomás vagy érdek, vagy üldözés ki nem irthat egy újságírói szívből: az a sajtószabadság csakugyan megérdemelné, hogy zsarnokok rugdalják meg és szbirrek fojtsák meg, ha véletlenül többet, nagyobbat, pótolhatatlanabbat nem jelentene, mint ezeknek az embereknek meg- védettségét és kenyérkeresetét. De többet jelent. Ha van újságíró, aki méltatlan rá, ha van újság, amely nem érdemli meg, ha van társadalom, mely még mindig nem komolyodott hozzá magasztosságához: azért a sajtószabadság mégis pótolhatatlan szükségessége a nemzeti életnek, s ha ezt elvették, nincs mit helyébe tenni! Különben a tervezett módosítások sem olyanok, amik a komoly aggodalmakat eloszlathatnák. Az összes fővárosi újságírók megállapították, hogy a tervezett módosítások még uj sérelmes rendelkezéseket tartalmaznak, mint például a kötelező vizsgálat eltörlése és alkalmasak arra, hogy a sajtószabadságot megfojtsák, rendőrkézre juttassák. Midőn c sorokat Írjuk, ismét tárgyalják a meghosszabbított üléseken a sajtóreformjavaslatát. Pethö Sándor és Apponyi Albert mondottak ellene hatalmas, érvekben gazdag beszédet. Úgy látszik mindhiába. A javaslatból törvénynek kell lenni, mert ezt akarja Tisza, s ezt kívánja a munkapárt érdeke. Leikök rajta! Apponyi a keresztény világnézetről. A katholikus nagygyűlés második napján nagyszabású beszédet mondott Apponyi Albert gróf a keresztény világ- letröl. „Mutassanak nekem, úgymond, egy világnézetet — egy filozófiát, amelynek alapitója azzal búcsúzik tanulmányaitól: szí divatszövetgk bélések, selymek és díszek legújabb választéka divatáruházában Nagykároly, Deák-tér I8. sz. |
