Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-08 / 41. szám
1L NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 5 egyenes, fölébe négy túli vörös görbe, — ez úgy árulja r> mi több, úgy el is adja magát, mint művészi tájkép. Naplemente a Hortobágyon, vagy: Alkonyat a tengerparton. Ezen az alapon, ugyannyi joggal, miért ne szerepelhetne a rapszódikus csevegés is, stil- szerü — tehát művészi — visszatükrözése gyanánt, az alkalmatlanul boszantó szunyog- zümmögésnek. Nem akadt-e már mindnyájunk útjába amolyan szépen fésült, selymes mezü, röpke szárnyú szalon-szúnyog, aki szintén ártatlan képpel zöngiesélve csip meg. S ha egyszer a szalon-szúnyog szúrt meg, annak a helyét elhordod évekig s a fájdalmát viseled míg élsz ! Annyi minden bajra-bura keresünk írt a sajtó utján. Babonás bizalommal kisértsük meg ime: hátha még használ a zanzari — a nagyzási hóbortba esett szunyograj ellen is. Még ma lehet megpróbálni: van még szabadsajtó. Még csak most készül (de komolyan készül!) az átkos kormány béklyóba verni, szárnyát szegni. És ha minden fonál szakad, meg van már írva a klasszikus tragédiában: miben áll a végső fegyver a zanzari ellen, ügy látszik, a hajdanvaló magyar szúnyog keményebb legény lehetett. Nem affélo légycsapóval, lepkehálóval vadásztak rá. Azt javallta gőgös Gertrudis királyné: „Csak szúnyogok: csak szőnyeget nekik !“ Somossy Miklós né. 1912. évi vágás, waggonszámra kapható kedvező árban Klein Zoltán ■ fakereskedönéS Nagykárolyban (Kálmánd-utca) ■ készpénz vagy utánvét mellett. Megrendelhető 30 korona előleg le- | fizetése mellett Frankel UezsoJ vaskereskedönél is. A győri kongresszus. Az állami tisztviselők IV-ik kongresszusa Győrött tartatott meg, a 'múlt hó 20—22-ik napjain. Immár a IV-ik kongresszus, amióta az „Állami Tisztviselők Országos Egyesülete“ kezébe vette a nagy munkát, az állami tisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetének a javítását. Az állami tisztviselők I-ső kongresszusa 1901-ben Budapesten tartatott meg, küzdve a kezdet nehézségeivel. Mindannak dacára impozáns volt és eredményében — az akkori viszonyokhoz mérten — kielégítő, amennyiben az addigi nyomorúságos 1000 korona alapfizetés 1400 koronára felemeltetett. A 11-ik kongresszus 1907-ben Szegeden tartatott meg. — Ez már fenséges megnyilatkozása volt a több mint 50,000 tagot számláló állami tisztviselők táborának. Itt már nemcsak az anyagi kívánságok jutottak erőteljes kifejezésre, hanem az úgynevezett erkölcsi — jellemfejlesztő — kívánságok is, amelyek a tisztviselőben a kötelességtudást j fejlesztik, a szorgalmát, fokozzák és a felelős-1 seg érzetét erősbitik. Ilyenek a szolgálati'pragmatika, s a fegyelmi! eljárás szabályozása és a titkos minősítés eltörlése. Mindezeket igen szépen juttatta kifejezésre a kongresszus aranyszáju főelőadója dr. Andor Endre, — akkor még miniszteri titkár, ma már osztálytanácsos, — a kongresszus memorandumában. Annak idején mindezekről részletesen emlékeztem meg én a „Szatmárvármegye“ c. helyi lap hasábjain. A III-ik kongresszus 2 év múlva 1909-ben tartatott meg Kolozsváron. Itt már fegyelmezettebb módon és konkretebb alakban jutottak a kívánságok kifejezésre. És a szolgálati pragmatikán, a stáiusrendezésen stb. kívül az automatikus előléptetést és a szolgálati időnek 35 évre való leszállítását is kérelmeztük. * De lássuk mit kert a győri IV-ik kongresszus ? 1 1. Kért egy modern (szabadelvű) szolgálati pragmatikát. Olyant, amely egyrészről a jó, gyors és szakszerű közigazgatásnak s a munkaerők egyenletes és igazságos kihasználásának szempontjait juttassa érvényre, másrészről az állami tisztviselők erkölcsi függetlenségét biztosítsa, bennök a jogbiztonság érzetét állandóan fentartsa. Vagyis a fegyelmi eljárás független bíróságra bizassék; az állami alkalmazottak polgári cs politikai jogai szabad gyakorlása biz- tosittassék; a főnöki önkénynek tág teret nyitó titkos minősitéss eltöröltessék; a szabadság- időhöz való jog és a vasárnapi munkaszünet szabályoztassék; a protekció kiirtására az automatikus előléptetés biztosittassék legalább is oly mértékben, mint van az már a vármegyei tisztviselőknél. Mert nem tisztviselőhöz méltó dolog az, hogy 'előhaladási esélye mindig a rangsorban előtte lévők elpusztulásától van függővé téve; a minisztériumokban a kisebb állások — gyakornoki, fogalmazói, számtiszti stb. — szüntettessenek meg és ott csak magasabb állások rendszeresittessenek és azok mindig a vidékről — kipróbált erőkkel — töltessenek be. Ez által, amig egyrészt megnyittatnék a központ a vidéknek és ezzel a vidéki, tisztviselők ambíciója, törekvése, munkássága fokoztatnék, másrészt a jobb erők kon- ! centrálása által a szolgálat a központban szakszerűbb, jobb és gyorsabb lenne, mert csak kipróbált jobb erők jutnának -oda be. 2. Á társadalmi feladatok terén legelső kívánságunk a drágasági pótlék megadása. Mert | nem normális az, hogy akkor, amidőn nemcsak az élelem (a kenyér, a hús stb.) és a ruházat ára állandóan emelkedik, hanem arányosan emelkedik a munkás és a napszámos bére is, sőt fokozni tudja jövedelmét az iparos és a j kereskedő is, hivatkozván arra, hogy ő is drágábban kapja az anyagot és többet fizet alkalmazottainak, ugyan akkor csupán és egyedül a fix-fizetéssel biró tisztviselő az, akinek a bevétele nem emelkedett, jövedelme nem fokoztatott és igy a havonkénti 30—50 korona többlet kiadást nem tudván miből pótolni, a biztos eladósodás örvényébe sodortatik. Igen fontos a „Tisztviselői közalapé létesítése is, amelyet társadalmi utón, önerejéből — esetleg csekély állami támogatással — óhajt létesíteni a tisztviselői társadalom. Ez az alap lehetővé teszi a tisztviselők és azok árvái hathatós segélyezését. Továbbá a tervezett internátusok és gyógyüdülő házak (szanatóriumok) létesítése, mind a tisztviselők és hozzátartózójuk helyzetének a javítását célozzák. Kimondotta ezzel kapcsolatosan a kongresz- szus — és ezt minden magyar tisztviselő vésse mélyen az elméjébe, — hogy minden magyar tisztviselőnek kötelessége a hazai ipar támogatása és a hazai ipartermékeket közvetítő kereskedők pártolása. Nagy jelentőségű határozat ez, ha meggondoljuk, hogy a magyar társadalom gerincét — a magyar középosztályt — éppen a tisztviselői társadalom képezi; azt a középosztályt, amely egy országot nagygyá és hatalmassá tud tenni, j ha az egészséges és erős ; egészséges és erős pedig csak úgy lehet, ha anyagilag független és erkölcsileg tiszta. Erre törekszünk mi, ezt akarjuk mi elérni komoly mozgalmainkkal, hogy az ország és a polgárság mindenkor bizton számíthasson a mi erőnkre, a mi tudásunkra. Avagy a polgárság nem biztosabban, nem nyugodtabban bizhatja ügyes-bajos dolgát egy erkölcsileg fejlett és anyagilag független tisztviselőre ? Mert az az erkölcsileg fejlett és anyagilag független tisztviselő sokkal inkább érzi a felelősség súlyát, mert annak tudatában van, és igy sokkal lelki- ismeretesebben, sokkal több jóakarattal fogja azt elint ézni, mint az anyagi zavarokkal küzdő, a legtöbbször önmagával meghasonlott és igy természetesen erkölcsileg is gyengébb egyén. 3. Az illetmények az osztrák séma szerint állapíttassanak meg, és a statusok a viszonyoknak megfelelőleg rendeztessenek. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy akkor, amidőn a két társország egy azon uralkodója, mind a két országtól egyforma összegű járandóságot (civillistát) élvez, ugyan akkor a két ország egyforma hüségü és qualitásu tisztviselői, kölömböző összegű fizetéseket élveznek. Osztrák kollégáink ugyanis 1600 koronán kezdik a fizetéseket, mig mi csak 1400 koronán. Kérjük továbbá a napi- és fuvardíjaknak a mai viszonyok szerint való egyöntetű szabályozását. Ugyanis a most érvényben levő napi- es fuvardijak még a Mária Terézia idejéből valók, természetesen az akkori viszonyoknak pompásan megfeleltek, de a mai korba nevetségesen illeszkednek bele. A nem állami hivataloknál, pl. a vármegyénél is, ezt már régen belátták és segítettek is azon úgy, hogy bár nem elégíti ki teljesen az igényeket, de legalább türhetőbbé teszi a helyzetet. Pl. amig egy IX. fizetési osztályban lévő állami tisztviselőnek a napidija 7 korona, addig egy vármegyeinek már 8 korona ; a fuvardíja pedig kilométerenként az államinak 40 fillér, a vármegyeinek ellenben (az Írnokoknak is) már 50 filler. 4. A lakásbérekre nézve mindenkor a katonai lakáspénz-járandóság legyen az irányadó. Mert nem méltányos, hogy az állam külömbsé- get tesz katonai és polgári alkalmazottai között. Amig a katona ugyanis a hazát védi kifelé, addig a polgári alkalmazott a belbékét tartja fenn azzal, hogy eggyes polgárok érdekeire felügyel, azt megvédelmezi s ezzel az országot belsőleg erősítvén, annak tekintélyét hathatósan növeli kifelé. A katonának is sokkal könnyebb egy belsőleg erős és rendezett országot megvédelmezni . Kívánjuk az 1912. évi LXV. t.-cikknek — az uj nyugdíjtörvénynek — sürgős módosítását oly irányban, hogy a 35 éves szolgálati idő általánosittassék, illetve kiterjesztessék a középiskolát és a csak alsóbb iskolát végzettekre is. Mert az uj nyugdíjtörvénynek azon intézkedése, mely szerint a 35 éves szolgálati időt csak a felsőbb iskolát végzettekre terjesztette ki és a többinél meghagyta a 40 évet, elfogadhatólag mivel sem indokolható, sőt az egyenlő elbánás elvén üt hatalmas csorbát. Mert hogy a felsőbb iskolát végzettek általában 4 évvel későbben kezdik pályájukat az igaz, de egy fizetési osztálylyal magasabban is kezdik a fizetésüket, vagyis nem 1400 koronával, hanem egyenesen 2000 koronával (ahová egy közép- minősitésü tisztviselő csak 8—10 évi szolgálat után jut el). De viszont ezzel szemben, a csak alsó iskolát végzettek, a középminősitésüeknél jóval előbb kezdhetik pályájukat és ennek dacára ott ilyen elhatárolás nincsen. Már a kolozsvári kongresszus is úgy kérte — és ezzel a képzelt előnyök is jutalmazva és az időbeli eltérések is kiegyenlítve lettek volna — hogy a 35 éves szolgálati idő általánosítása mellett, a nyugdíjba való idő beszámítása csak a 21-ik vagy a 22-ik életév betöltésével kezdődjék. Mindezekre már megérett a mai állami tisztviselők tábora úgy szakképzettségénél, megbízható és lelkismeretes munkásságánál, mint so- vinista magyarságánál fogva. Ma már a „Bach- korszak“ legutolsó maradványai is kivesztek; a Bürokratismus mumus-falai is repedeznek és tért hódit a szabad szellem, a tiszta ész, amely az igazi jellemet, az egész embert alkotja. * A kongresszus tehát impozáns volt és fen séges, komoly és positiv eredményekre feljogo sitó. Az első eset, hogy a kormány is képviseltette rajta magát (Pap Elek és Horváth EmiL államtitkárokkal) s úgy az egyház (Várady Ár-
