Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-08 / 41. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság. A B1KIMDI (s-JS) <®l£ («Jtál viAiíJ ^^SXfitáKSLtöXfite) tjUíjHs (.tJ ®Xi: @JS> tá't' rá*> ■■ rffi- r*i: ifJ ijJ *jj LyJ LyJ LyJ LyJ Ly 000000W000 00000 0000 ^ 0 0f\ hogy a kötvénykibocsátás a legutóbb ezzel felruházott 3 legfejlettebb városnál sem sikerült, a német városok pedig már 1910-ben kimondották a kongresszusokon, hogy a városok hiteligényeinek kielégítésére szolgáló önálló városi kötvény kibocsátási rendszer tarthatatlan és a városi hiteligények kielégítése csak egységes és centralisztikus alapon lehetséges. Úgyszólván minden valamire való külföldi államban rendezték mái a községi hitel kérdését, csak nálunk nem avatkozott ebbe sem a kormány, sem a törvényhozás, mintha bizony ez a nagy fontosságú kérdés nem érdemelné meg a pénzügyminiszter fokozott gondosságát. Angliában a községi kölcsönt az állam közvetítésével szerzik meg, legtöbbször az állam maga bocsájtja azt a városok rendelkezésére a saját készletéből. Franciaországban és Olaszországban a kormánytól támogatott bankok feladata a községi hitelszükséglet kielégítése. Oroszországban e célból egységes típusú városi kötelezőt bocsátanak ki. Németországban a rövid lejáratú kölcsönök megszerzése céljából megalkották a városok pénzközvetitö hivatalát, amelynél az egyes városok bejelentik, hogy mennyi összegre van szükségük s ugyanitt jelentkezik az elhelyezést kereső töke. A közvetítő hivatal összehozza az üzletfeleket s a többit elvégzik egymás között a felek. Belgiumban már 1860. óta áll az u. n. Société du Crédit Communal, amely a városoknak, mint egyedüli részvényeseknek közreműködése mellett jött létre s amely kifogástalan működésénél fogva nekünk is követendő mintául szolgálhat. Ennek az intézetnek a legérdekesebb szabálya az, hogy a városok a kölcsönigényüket 5 százalékkal meghaladó kölcsönt tartoznak felvenni, amely 5 százaléknyi többlet az intézet részvényeiben helyeztetik el s ezáltal minden város a kölcsön felvétel révén egyúttal kölcsöné- nek egyhuszad része erejéig az intézet részvényesévé válik. Azt látjuk tehát, hogy minden müveit államban szükségét érezték a községi hitel szervezésének s nem elégedtek meg sem a városok, sem az illető kormányok azzal, hogy a városokat a kölcsön felvételeknél a maguk sorsára hagyják s ezáltal a bankok kizsákmányolásának kiszolgáltassák. Reméljük azonban, hogy a városoknak ez a nehéz helyzete, amibe a pénzdrágaság s a hitel szervezetlensége miatt sodortattak, — végre a tizenkettedik órában cselekvésre késztetik a bel- és pénzügyminiszter urakat. Föltétlenül a kormány beleavatkozása szükséges, mert nem tűrhető tovább az az állapot, hogy ügynökök házaljanak a külföldi bankoknál a magyar városok kölcsönszerzésével s ezzel rontsák nemcsak városainknak, de az államnak is a hitelét. Minden államban szükség van a községi hitelügy organizációjára, mert az képtelen állapot, hogy a városok magukra hagyatva a legnagyobb versenyt fejtsék ki és akaratlanul is rontsák egymás hitelét, a bankok pedig licitációt tartsanak lefelé és kiválogassák azokat a városokat, amelyek szorultságukban a legterhesebb feltételeket is elfogadják. A kormánynak kell a kezébe venni a dolgot, mert törvényhozási művelet nélkül a városok hitelszervezetét megalkotni nem lehet, miután csak igy biztosítható gyorsan az összes városok szolidáris együttműködése, illetve a szervezetben való kötelező részvétele. A városok beruházási programmjának végrehajtása nemcsak a városok saját szempontjából szükséges, de talán még sokkal szükségesebb az általános gazdasági okokból, miután az ipar és a kereskedelem vállalkozás hiányában pang, sőt a pusztulás szélén áll, ez által adóalanyok mennek tönkre s az üzemeik leszá- litásával, sőt több helyen teljes beszüntetésével a munkásosztály kereset nélkül marad s a f. évi sok csapásnak a betetőzésére a munkanélküliség megmérhetetlen veszélye fenyeget. De közvetlenül is érdeke az államnak, hogy a városok hiteligénye gyors kielégítést találjon, mert akárhány város az álmjűBSMSais Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Haüffel Sámuel Bármely kényes szinü és gazdag diszitésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. W Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése, villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, — Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59 VÍQ6KÍ mCgrCndßlßSfik pOlltOSäll 6SZKÖZ0ltGtl16k titokzatos végtelentől Garvai, — mit sejt maga régen ? — Hogy maga, hogy maga, édes Hedvig, titkos kisérője Gérardnak az ő légi utjain. A maga lelke már fent járt a légben, hogy azokat a titkos óriásokat, amelyek szárnyát szeghetnék a Turulnak, magához édesgesse, nehogy a Turulnak valamelyik bajt okozzon, mert maga . . . — Mit, mert én ? — búgta a leány szomorúan, rajtakapottan, akinek legeszményibb titkát akarja ellopni ez az ember, — mit akar maga mondani ezzel, Garvai? — Mert maga nagylelkű Hedvig. A leány gúnyosan nevetni kezdett olyan fölényes, büszke nevetéssel, ami a kifigurázott- nak a legnagyobb lelkikint szerzé meg, amiért olyan kíméletlen, durva volt, hogy bemert hatolni az ő legrejtettebb titkaiba . . . Aztán, mint aki teljesen elértette a célzást, (akiben gyászságnélküli nyílt lélek lakott) vette oda: Talán másképpen akarta mondani, kedves Garvai ? . . . Talán úgy akarta mondani, hogy: mert maga szereti Gérardot, ugye igy gondolta ezt ? — Valóban nem, — mondotta Garvai. Hogy én mit hittem, azt hiszem lesz szives elengedni nekem a feleletet, édes Hedvig, miután látom, hogy érzékenyen érintette e nem éppen tendenciózus megjegyzésem. Annyit azonban kijelenthetek, hogy tiszteletben tartom mindég a maga véleményét édes Hedvig még akkor is, ha az az én rovásomra esik. — Milyen nagylelkű ön Garvai, — mondta Hedvig egy kicsit érzelmes tónusban. — Igazán sajnálom, hogy nem lehetünk egy véleményen, s hogy magával szemben nem tudok elnéző lenni ... Talán egy kicsit hazudnom kellene ? Talán takargatnom kellene valamit maga előtt ? — De mondja, miért tegyem ? Hazárd játékot űzzek. Nem, nem. Én erre nem volnék képes. Vagy azt hiszi, nincs igaza ? Igaza van. Magam is azt hittem, hogy amolyan futó pillanat az, amely hatalmába kerített, hogy lépósről-lépésre kövessem ezt a légiutast. De most úgy látom, — mert Ön is úgy látja, s ezzel csak engem igazol, — hogy valami ösztönszerüség van ebben a hitemben, ami még nem áll teljesen leplezetlenül előttem, de amelynek vakon kell engedelmeskednem. Ugy-e nem haragszik rám ezért? . . . — Oh, legkevésbé sem. Mert lássa, — folytatta a leány s oda mutatott a szép fehér, karcsú Turulra, — az én sorsom oda van kötve annak a fehér madárnak a sorsához. Imádom a titokzatosságot s irigylem azt a nagy fehér madarat, hogy ö mind láthatja azt, amit az én képzeletem megalkot magának . . . Hisz’ én is légi utas vagyok, ha nem is ér fel képzeletem olyan magasba, mint ahol ő járkál . . . — Ha csak az a baj, — mondotta Garvai ; — azon könnyen segíthetünk, Hedvig. Csak j egy szavába kerülne, s Gérard . . . akarom j mondani . . . bármelyik légi utas magával vinné. — Nem, erre én nem volnék képes. Ha ott járnék én is, ki aggódna ezekért a büszke madarakért ? . . . Nekem féltenem kell őket. — De nézze, Gérard most ült be, a motor már működésben van. Nézze, azt a nyugodt elszánt arcot, azt a borzasztó nagy közönyt. Istenem, de szeretnék a lelkűkbe látni ezeknek a hidegvérű légi utasoknak. Ebben a pillanatban a Gérard szép szemének pillantásai odaszegezödtek a Hedvig aggódó, sóvárgó orcáira s átnedvesült szemeibe. — Még egy átható méty pillantás, amely egy édes „Isten hozzád“-ot fejezett ki, s aztán egyforma szabályos berregés jelzé, hogy a Turul útnak indult. Hedvig' félig ébren, félig öntudatlanul leste a Turulnak minden mozdulatát, s szemei erősen oda tapadtak arra a sötét pontra, amely a nagy fehérmadár karcsú testétől meredt felé. Gérard pedig semmit sem sejtett arról, hogy egy aggódó szivü leány, lélekzetfojtva kiséri minden mozdulatát. Annyit vett csak észre, hogy az a szép magyar leány a bucsuzás pillanatában erősen az arcaba szegezte esdő tekintetét ; de hogy mi célja volt ezzel, a szive nem akarta megérezni, megérteni. Már vagy 40—50 méter távolságban gurult
