Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-01 / 40. szám

3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE uthiumban legdu- Qzlatvini „Anna“ gyógyforrás, sabb ásványvíz a J A legkellemesebb üdítő, a legjobb hugyhajtó és ásványvíz a ^ ~ hugysavoldó gyógyvíz!! Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdöhurutnál, valamint köszvénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelöség: SZEPESOLASZI. Forrástulajdonosok: MAJtyNKE GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkere'kedésben. Nagykárolyi főraktár Hj. MATOLCSI SÁNDORNÁL. Nagykárolyi főraktár E mai napot is Tinektek szenteljük. Reátok gondolunk, rólatok beszélünk: magasztos példátok felemeli lelkünk és amig merengünk a múlt emlékein: köny- ben úszó szemünk harmatja hull bánatos arcunkra . . . Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Nagykároly város képviselőtestülete szeptember hó folyamán három közgyű­lést is tartott, egy rendeset és két rend­kívülit. A harmadikat, szeptember hó 28-án tartotta délelőtt tiz órakor a városháza tanácstermében. A rövid tárgysorozatu közgyűlés gyé­ren volt látogatott, s leginkább a vásár­vámjog megvételére vonatkozó százezer korona megszerzésére történő intézkedés megtételére vállott szükségessé. Részletes tudósításunk itt következik: Napirend előtt elnöklő polgármester felha­talmazást kért a képviselőtestülettől, hogy Mik- lóssy István hajdudorogi gör. kath. magyar szertartásu püspököt október hó 5-én, Hajdu- ■dorogon történő beiktatása alkalmával, a vá­ros közönsége nevében táviratilag üdvözöl­hesse. A képviselőtestület a felhatalmazást egyhan­gúlag megadta. Következett a napirend. Ennek első pont­jaként Rooz Samu, a képviselőtestület elhunyt tagjának elparentálása szerepelt. Kegyeletes szavak hangzottak el az érde­mes férfiúról, s egyben indítvány tétetett, hogy érdemei jegyzőkönyvbe iktattassanak, s úgy ez, mint a képviselőtestület részvéte az öz­veggyel, jegyzőkönyvi kivonat utján, tudomásra hozassák. Az indítványt a képviselőtestület egyhangú­lag magáévá tette. Rooz Samu elhalálozása folytán sorshúzás utján állapíttatott meg, hogy helyére ki hivas­sák meg a képviselőtestületbe. A sorshúzás az egyenlő szavazatot nyert: Valuka Antal, Rozner Dezső és László József között ejtetett meg. mikor is László József első kerületbeli tagra esett a sors, s igy Rooz Samu helyét ő fogja betölteni. Indítvány tétetett a tanács által, hogy az iskola építések folytán szükségessé vált 30.000 korona honnan fedeztessék, mig a kormány az erre szükséges összeget kiutalja. A szükséges összeg a városi gyámpénztár tartalék alapjából fog ideiglenesen kölcsön vé­tetni a képviselőtestület határozata alapján. A belügyminiszter leirata folytán újból módosí­tás alá került a városi hirdetési szabályrende­let, mely jóváhagyás végett az illető szakmi­nisztériumhoz fel terjesztetett. Bemutatta a tanács ezután a vármegyei törvényhatóság által a Tásárvámjog megvéte­lére vonatkozó szerződés jóváhagyó határoza­tát. Ennek tudomásul vitele után. határozatot hozott, illetőleg felhatalmazást adott a polgár- mesternek, hogy az esedékes 100.000 korona vételár-reszlet megszerzését a helybeli taka­rékpénztáraktól, a már ismertetett módon, ha- í iadektalanul bonyolítsa le. Az esedékesség ugyanis 1913. évi augusz­tus hó 2-dika lett volna, erre vonatkozólag azonban eladó a városnak 1913. október hó 2-ig halasztást adott. Az időközi kamatokat, 8°/0 al számítva a város természetesen eladó­nak megkell hogy fizesse. Az uj sertés tartási szabályrendelet 1913. évi október hó 4-én fog életbe lépni. Lobi Jakab városi állatorvos ügye foglal­koztatta ezután ismét a képviselőtestületet. Lobi Jakab ugyanis újabb hat heti szabad­ságidőt kert a várostól. A szabadság időt folyó évi szeptember hó 17-től számítva kérte Lobi Jakab. A tanács a kérelmet teljesíthetőnek nem találta azzal az indokolással, hogy nevezett három hónap óta úgy sem teljesít szolgálatot, s a bemutatott orvosi bizonyítvány szerint az immár hetvenéves állatorvos úgysem jöhet olyan helyzetbe, hogy aktiv szolgálatot teljesít­hessen. S végül arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a képviselőtestület nyugdíjazása ügyeben már hozott is határozatot. Ezek alapján a tanács indítványozza, hogy; illetményei l9l3. évi szeptember hó végével! szüntettessenek be, s a megállapított nyugdija 1913. évi október hó 1-től kezdve folyósittas- sék. A képviselőtestület ez értelemben határo­kézzel, hogy a köpködő forró lé meg ne süsse őket. A nemzetes asszony, immár teljes jókedvvel osztogatta a parancsokat: — Fenékig keverd Borcsa, mert oda ég, ha csak a tetején turkálsz, mint a jól lakott tyuk! — Tégy még egy hasábot a kemencébé Liza, úgy ég, mint a hideglelés az a tűz . . . Kávé, a bundás kutya elvakkantotta magát, vígan csaholni kezdett, ismerőst érzett s nyí­lott is az utcaajtó, két vállas ur lépett az ud­varra. — Jó estét kívánunk ! szóltak tiszteletteljes barátsággal a jövevények. — Isten hozta Kotánszky uram, Kovács ur! felelte nyájasan a nemzetes asszony. — Itthón-é Jancsi? kérdé a háziúrnak régi iskolatársa: a fiskális. — Itthon bizony, csak tessenek bemenni, de aztán tele ne beszéljék a fejét, mert még a házát is eladja felőlünk Kossuth bankóért! — tréfált az asszonyka. De ime jött már a ház ura is és a három férfi bezárkódott az első szobába. Még a va­csorát is oda vitték be nekik külön s kancsó- szám a könnyű vinkót. Bizonyosan fontos hirt hozott Kovács Bandi Pozsonyból. . . A nemzetes asszony egy kicsit aggódva né­zegetett a zárt ajtók felé, de miután Kati, a szolgáló sírva jelentette, hogy a malacok be­menekültek a fáskamarába és az ott ülő libát elkergetve, megették az összes tojásokat, vagyis j az idei egész libatermést, „Jézus Mária“ kiál­tással és egy hatalmas doronggal a tett szín­helyére rohant ... Már régen aludt a nemzetes asszony, mikor végre elmentek a nemes Oláh János uram ven­dégei. Ő maga örömtől csillogó szemekkel, óvatosan nyitott be a pislogó mécscsel világí­tott ágyas házába. Csendesen, hogy föl ne költse övéit, kez­dett készülődni a lefekvéshez, asszonya azon­ban mégis fölébredt és álmosan, de kíváncsian felült ágyában. — Mi hirt hozott Kovács Bandi ? kérdezte halkan s félkézzel rpegringatta fia bölcsőjét. — Jön! jön a porosszal; kétszázezer kato­nával ; itt is össze állnak titokban a fiatalok s ha megkapják a hivő szót, egy éjszaka ki lesz­nek köszörülve az éles kardok. Ismét szabad j lesz a magyar, szabad a szó, a dal . . . Jávor-! fából faragok széket, karcsut, gyönyörűt .. . j zsámoly is lesz hozzája . . . három szin lobo-; góból a mennyezet fölötte .. . úgy megyek | elébe ... a bankóimat mind a lábaihoz borí­tom, hogy magyar pénze, saját pénze legyen, ha átlépi a határt . . . — Te Jancsi, nekem is van száz forintom — suttogta az asszony —, azt is vidd el neki.. j * Hajnalodott.... valahol megszólalt a kakas . a kertek alján búgott a vadgalamb ... és aj szőke fürtü ifjú — a Remény—• a gondolat szár­nyán röpülve belopta már éltető erejét a csüg­gedt emberi szivekbe. — Jön Kossuth, jön! Ike. zott azzal, hogy e határozat, felebbezésre való tekintet nélkül, azonnal végrehajtandó. Bakos G^ulit adóügyi jegyzőnek a képvise­lőtestület október hó 13-tól számítódó két heti rendkívüli szabadságidőt engedélyezett. Tárgyalta ezután a képviselőtestület Weisz j Mór kereskedő erdőszentgyörgyí lakos ajánla­tát, a városi színháznak mozgó fénykép előa- j dások tartása céljaira való bérbeadása iránt. A képviselőtestület a városi színházat e célra 1200 korona bérért, s különféle illetékek ! cimén külön fizetendő 1000 korona összegért átadta. Végül a polgármester bemutatta a városi pénztárban f. évi szeptember hó 16-án tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőköny­vet, melyet a képviselőtestület tudomásul vett. A közgyűlés ezzel tizenegy óra elölt, vé­get ért. HÍREK. Az Esztraiék koporsója. Irta: Ady Endre. — Lapunk eredeti jogosított közleménye. — Esztrai Istvánt kiszöktették, ami könnyen is ment, mert a kántai bérlő, aki Becsig hajtatta a marháit, mindig több hajcsárt szegődtetett, mint amennyi kellett. így szaladt ki Magyar- országból ez a félig oláh, félig magyar, derék Esztrai István s elindult a nagy, a titkos, a kincses Amerikába. Sokan követték vágyban és gondolatban a bátor Esztrait, aki úgy hagyta otthon feleségét és két gyermekét, hogy hozni fogja a vagyont, amely hiányos volt. — Édes apám Amerikába gyűjti a sok pénzt, — mesélte az idősebb gyermek, a fiú —T de ha haza jön, akkor majd, meglássátok én is bátrabb leszek, — mert gyáva fiú volt. Mert a fiú, az idősebb gyermek, a fiatalabb Esztrai, nem is hallott más szépet és kívána­tosat, mint az ekkor még mesebeli Amerikát. A Szilágyságban történt pedig ez, hol az embereknek sok nyugtalanságra nem volt okuk s a nyomorúság sem tiporta túlságosan őket. De hallották, hogy másképpen is lehet, nézték a megszerezhető, jóságos földeket s ezekre éhezvén, kóbor útra kekek.” Az ifjabb Esztrai már kezdte elfeledni, hogy ki és mi volt az apja és Amerikából egyre gyérebben jöttek a levelek. Az ifjabb Esztrai István pedig elfeledte, hogy messze távozott apjától kelljen várni a megváltást, elment egy­szerűen asztalosmesternek. Fölbomlott a kis telek és föld, amit az atya otthon hagyott, az ifjabb Esztrai nővére is nőtt, akit férjhez kellene adni. S valahogyan a falun hagyott anyának s nővérnek és a vá­roson felnőtt, erős és bizodalmas fiúnak sze­rető aggodalmai találkoztak. Már az ifjabb Esztrai nagy legény volt, sa­ját műhelyében majdnem urasan dolgozott és keresett. Már férjhez ment a másik gyermek, az Eszter leányzó is a bátyja jóvoltából. S azután pedig az következett, hogy az ifjú Eszt­rai gyarapodván, csinált egy szép koporsó­gyárat. A koporsó-gyár gyönyörűen bevált s ifjabb Esztrai abban is gyönyörködhetett, hogy a húga boldog. Szántóvető embere, férje úgy gazdál­kodott, hogy nem kellett megijedni a második gyermektől sem. Ellenben Amerikából nem jött semmi írásos hir a régen kivándorlóit Esztrai Istvánról. Itthon suhogós tavaszok, naperős nyarak, mosolygós őszök s bolondos telek múltak egy­másután, az emberek éltek és gyarapodtak. De onnan messziről nem jött még levél sem, még hir sem, nem jön már onnan semmisem. De jött egyszer hivatalos levél arról, hogy Esztrai István bányamunkás meghalt s az ifjabb Esztrainak elgörcsösült, elszorult a szive. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom