Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-09-24 / 39. szám

1

A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/« árammeatakarités.

Kapható villanyszerelési fizietekben, viilanytelepeken éa a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest. VL Teréz-kérut 36.6íár-«t*u W.

ország valóságos koldus ország. Aki látta és aki mérlegelő szemekkel vizsgálta Ausztriát, annak azonnal feltűnt a nagy jólét, az általános gazdagság. Nem csoda, mert négyszáz esztendő óta adózunk minden javainkkal. Nem csoda hát, ha mi a terhek, a rossz, a kiszipolyozó viszonyok következtében elszegényedtünk. De amikor a szegény Magyarországról beszélünk, mennyire többet beszélhetünk Erdélyről, ahol ma már a népesség valósággal a nyomor előtt áll.

Erdély termő földje szegény, erdeit letarolták, elkótyavetyélték. Csak a föld méhe gazdag kincsekben, de itt is élelmes külföldiek szedik a tejfölt. A kincses Erdély nemes érccel, ásványos gyógyvizekkel és milliókat érő földgázzal telt földjét az ország javára soha ki nem aknázták. Jöhetett az idegen és harácsolhatott kedve szerint! Ki törődött volna Erdélylyel, amely nyomoiuságos, többnyire sovány földjéből tengette életét és elpusztított erdeiért kapott valamely alamizsnát.

Most már két rossz esztendő s ime a nyomor ordítani kényszerit. Ma-holnap kihúzzák a földet is a szegény országrész talpa alól. Két rossz esztendő elégséges volt ahhoz, hogy az egész Erdély lakossága megrendüljön és a szegényebb lakosság éhinség elé jusson.

Egy körültekintő, okos politika, már rég virágzó bányaüzleteket teremtett volna Erdély földjén és a szerencsétlen székelység, amelynek hegyeit is eláztatta az eső és lakóhelyét, meg földje szűk termését elsodorta az árviz, — foglalkozást találna itthon is. Nem kellene tömegesen kivándorolni és nem kellene utolsó darab földjét is eladni idegennek, — földre spekuláló és magyar elemet kiszorító nemzetiségek országvásárló kedvének.

De hát, amig román és szász bankok a a fajrokonok segítségére siettek, addig a magyar bankok uzsoráskodtak. És uzsoráskodnak ma még jobban, mint valaha.

Ki nem tudja, hogy ma, amikor az ország és

különösen Erdély népe a nyomasztó viszonyok miatt a nyomor és éhínség veszedelme előtt áll, a legelőkelőbb bankok is 14 százalékos uzsora üzletekkel dolgoznak. Segít e ezen valaki ? Senki! Pedig meg van az uzsora törvény, de a pénz hatalmával szemben úgy látszik, a törvény is tehetetlen.

A veszedelem pedig egyre nö. És leginkább a magyar elemet sújtja, amely züllésnek és pusztulásnak indult.

Segítő akciónak nyoma sincs! Csak ezt halljuk és azt harangozza mindenki : de segíteni kell gyoisan! Segítség azonban nem érkezik !

Tüzek Nagykárolyban.

Riport, értesülések és megfigyelések.

A nagykárolyi tűzoltóság őszi zárógyakorlatait valósággal, a múlt hét folyamán mutatta be a nagyközönségnek, még pedig a legkülönfélébb formák között jelentkező valóságos tüzesetek által.

A mull hét második felében négy tüzeset foglalkoztatta a tűzoltóságot. Az első tüzeset 17 én jókor reggel hamvasztotta el Hagen János mészáros-mester Árpád-utcai nádfedeles házát. A második az nap este zavarta meg a Royal-kávéház mozielőadását, amennyiben az udvaron levő istálló gyulladt ki. Szélcsendes időn-sk és a tűzoltóság érdemének tudható be, hogy a város legbelsejében a tűz el nem harapódzott a nagy epületek között. A harmadik tűz 18-án este égette porrá Ráp József Kaplony-utcai csűrét. A tűzben 3 disznó, teljesen uj kocsi és aprómarhák is bennégtek. Végre a negyedik tüzeset vasárnap, e hó 21-én délután volt, mikor is Friedl István nagyhajduvárosi vendéglős udvarán levő raktári épület égett le. A raktárhelyiség a Weiler Mózes és Keriész cégé volt.

A tűzoltóság különösen a legutóbbi tüz- { esetnél tüntette ki magát, mert a tűz székhelye valóságos központja volt a minden néven nevezendő gyúlékony anyagok tömegének.

A tűzoltóknak azonban sikerült a tüzet olyannyira lokalizálni, hogy semmi más nem szenvedett kárt, mint a kigyulladt raktár- helyiség.

*

Mint értesülünk, a rendőrség a négy tüzeset közül két esetben fogja az ügyiratokat a bírósághoz áttenni, amennyiben olyan körülményeket lát fennforogni, amely büntető bírósági beavatkozást von maga után, igy a Royalban levő tüzeset és a Weiter, Mózes és j Kertész eég raktárhelyiségének esete olyan, j mely minden valószinüseg szerint a bírósághoz fog kerülni.

*

Különös és érdekes megfigyeléseket tehettünk most e négy tüzeset alkalmával a katonaság és csendőrség működéséről.

ügy tapasztaltuk, hogy mindkét fegyvernem a rend fenntartása végett vonult ki. Mindjárt az elején ki kell jelentenünk, hogy J ez nem sikerült nekik. A bámészkodó és ren- i dfctlenkedő közönség épugy lábatlankodott, I mintha a „rendfentartók“ egyáltalában nem lettek volna jelen, ha pedig egy-egy honvéd I akart rendet csinálni, azt mindjárt olyan vastag brutalitással végezte, a mely semmiképen | sem eredményezte az óhajtott rendet. A lo- | vasesendőr lómutatváuyai pedig egyszerűen közveszélyesek voltak a legcsekélyebb rend- fenntartási eredmény nélkül. A városi ható- l Ságnak ezt az állapotot okosan és tapintatosan rendezni kellene a katonaság és csend- j őrség helybeli vezetőivel, mert a jelenlegi támogatás egyáltalában nem felel meg a kivánt J célnak.

*

A Kaplony-utcai tűzesetnél volt egy igen 1 értékes tapasztalatunk. Láttuk a felsőbb gimEZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE ! -------------------U - A DEBRECZENI • Jl MERBKDEWI ÉS

KITÜNTETŐ ÉRMEIT

/J^iÁarrÁs5®^

fii JÓ MUNKA »N iT&yERSENYKÉPESSizWJJ

Fog- és gyökérbuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, poreellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készit :: .: ::

VALDKA AMT Ál*, vizsgázott fogtechnikus*

pességhez. Ilyen siróbabák most már gummiból is kaphatók. Az utas a kabátja alá rejti s kitekint az ablakon. Ha az állomáson közeledik valaki a kupéhoz, megnyomja a babát, az a legkorrektebbül visitoz, papát-mamát kiabál s úgy tesz, mintha nem akarna enni tejbe rizskását. Szóval egy kis gyereknek egész programmjät végigjátszsza. Éttől a gyerektől mindenki meghátrál s a gondos apa úgy alszik, mint egy kis király.

Olaszországban volt alkalmam tanulmányozni e kedves kinycseket. Égy birminghami gyárossal utaztam Velenczétől Flórenczig. Minden nagyobb állomáson iszonyú gyereksirás hallatszott ; végre egy városban orvost küldtem az angol kupéjába. Szentül hittem, hogy egy haldokló gyermeket fog kihozni karjai közt. E helyett egy kacagó doktor lépett ki onnan s felszólított,'hogy csak menjek be a minden utas ember által messze került elátkozott kocsita. Tagadólag ráztam a fejemet.

— Csak menjen be; szavamra mondom, jól fog mulatni és sokkal kényelmesebben utazik.

— Már, hogy mulatnék én jól egy angol gyárossal, akinek- egy ilyen sivó-rivó gyereke van ?

— Csak menjen be uram és ne tágítson.

Végre engedtem rábeszélésének s a kérdéses kocsi lépcsőjére hágtam. A gyerek azonnal sirni kezdett s a konduktor is figyelmeztetett, hogy talán nagyon alkalmatlan lesz nekem ezen a kocsin utazni.

— Csak nyissa ki az ajtót.

Kinyitotta. Egy kövér ember ázsiai kényelemmel terpeszkedett ott egyedül. Eddig nyol- cadmagammal voltam egy kupéban s hol álltam, hol ült valaki az ölemben. A kövér ur sárga selyem hálókabátot viselt, lábán török papucs, fején perzsa sálból turbán. Szerteszét toaletteszközök, tükör, kefe, cipőhuzó stb. Az egyik divánsarokban kis vászonmennyezet: e mögött garázdálkodott a félelmes gyerek. A sátor mellett ült az angol s félkezét benyújtotta rakoncátlan kisdedéhez, aki e pillanatban is bőgött.

Leültem egy borotva és egy fél csizrmihuzó közé, a kofferomat az ölemben tartva. Köny- nyebb volt, mint az a nápolyi narancskereskedő, akit Velenczétől kezdve hordoztam. Az angol letette a pápaszemét s egy másikat tett föl. Amazzal a BTimes“-t olvasta, emezzel engem vizsgált. Kis idő múlva megszólalt:

— Süket ön ?

— Nem.

— Szereti a gyermeksirást ?

— Bolondja vagyok.

— Meddig utazik ?

— Egyelőre Flórenczig.

— Tehát egész éjjel társak leszünk.

— ügy látszik.

— Tud ön aludni a gyereksirástól ?

— Sokszor aludtam már gyermeksirás nélkül, de mindig fájdalmasan nélkülöztem.

A gyáros fejét csóválta s újra pápaszemet változtatott. Talán ezzel jobban kiismer.

— Mi az ön foglalkozása ? — kérdé egy kis szünet után.

— Lelenczházi igazgató. Ob, be szép 1 — kiáltám, a kis babára értve, aki e percben néhány magas cét vágott ki.

A birminghami basa kihúzta kezét a sátor mögül s nargilére nyújtott. Nini, a gyerek egyszerre elhallgatott.

— Lelenczházi igazgató ? — mormogá —- az már más. Mit gondol, uram, mit ér egy ilyen gyerek, aki ily gyönyörűen tud bőgni ?

— Megér négyszáz lírát.

— És én háromszázért vettem.

— Ezzel a sátor mögé nyúlt s kivett egy jókora — gummibabát.

— Egyetlen gyermekem — mondá az angol jókedvűen, — nem kér enni, inni, nem kell nevelni, gyógyítani s megvan benne a gyermek legbecsesebb tulajdona: a sirás. Egy ilyen jól berendezett gyerekkel s kissé megvesztegetett konduktorral fejedelmileg körülutazcm a világot. Ön bátran behatolt ide, azért ezennel kiterjesztem önre is a gyermeksirás áldásait.

Mindjárt meg is tanított rá, hogy kell a fiút kezelni. Tiz perc alatt perfekt apa lettem.

— Tudja mit ? — mondá angolom, — éj- féiután egyig ön lesz résen a gyerekkel, akkor fölkelt engem s egészen Flórenczig én állok őrt.

Elfogadtam. A basa elnyujtózott s tüstént elkezdett horkolni. Én csak szundikáltam. A harmadik állomáson egy csomó katonatiszt rohamot intézett a vonat ellen. Drága gyerme-