Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-09-17 / 38. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly. 1913. szeptember 17. NAGYKAROUT és VIDE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye; Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. y , v - í C v w, 'fi Előfizetési árak: Egész évre .....................8*— Fé l évre..........................4-— Ne gyedévre .... . . 2- — Egyes szám................—’20 Ta nítóknak egész évre . . 6-— ;or. Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykároiyi Petöfi-nyonida Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentellen leveleket előttünk ismeretlentél nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 53 üli. Kéziratok aem adatnak vissza A nyomor. A magyar közélet sínylődik és vegetál, a társadalom legnagyobb része nyomorog. — Igen kevesen vannak, akik anyagi gondok nélkül élhetik le életüket s akiknek nem jut osztályrészül a társadalom kinzó betegsége: a nyomor. Az ember hajszolja a látszatot, keresi az üres fényt, meg a pompát, s mindenáron takarni akarja a kinzó baját, szörnyű nyomorúságát. A társadalom minden osztálya, ur és paraszt, egyaránt -sínylődik, csakhogy mig az utóbbinak nyomora látható, szembeötlő, addig az úri osztály nyomora burkolt és eltakart s bizony senki se sejtené némely elegáns, gavallér férfiakról, jól öltözött úri nőkről, hogy a nyomorúság tanyázik náluk, hogy a nyomorral küzdenek. Természetes is, hogy a mai életviszonyok, a megélhetés nehézségei mellett nyomornak kell tanyázni a szegényebb állású emberek házaiban, ha lépést akarnak tartani a napról-napra váltakozó divat személyeivel, ha kj akarják elégíteni a társadalmi élet folyton fokozódó igényeit. A társadalmi élet számos kötelezettséget ró embereire, s ha meg akarnak felelni kívánalmainak, akkor nem elég a szerény fizetés, hanem jön az adósság, meg a váltó. Nagy átalakulásra szorul a magyar társadalmi élet, mert á nyomor nem szül békés haladást, meg társadalmi békét és csak akkor lesz remélhető békés irányú haladás, ha ki tud vergődni a gyötrő nyomorúságból, ha le tudja rázni magáról azokat a bilincseket, amelyeket a társadalmi élet rideg szükségszerűsége kovácsolt rájuk. Valami általános forrongást lehet észlelni a mai korszakban; most van kialakulóban tespedéséböl, maradiságából az egész magyar közélet, most kezd türelmetlenül, izgatottan eszmélni a magyar intelligencia, most akarja utolérni a nyugati kulturnépeket és e türelmetlenségből, ez izgatottságból válik ki önkéntelenül is az elégedetlenség, a megnövekedett igények kielégítésére irányuló vágy. Nyomorban van ma — a kevés kivételről nem szólva— mindenki, mert sorsával mindenki elégedetlen, a kultúra mai szédületes haladásával lépést akar tartani és viszonyai nem engedik meg. A nagy, az általános nyomor, amelyről mindennap sző esik, csak akkor fog igazán megszűnni, ha ipari, kereskedelmi és tudományos téren is a viszonyok úgy fognak kialakulni, hogy a munkáltatás a ű szí divatszövetek bélések, selymek és diszek legújabb választéka H j divatáruházában Nagykároly, Deák-tér 18. sz. TÁRCZA. Ősz előtt . . . Olyan lassan lépdelve jösz Virághervasztő csendes ősz, Hervadt avarban őszi ágyon, Szivemmel megpihenni vágyom. Régen meguntam a nyarat, Egyetlen egy vágyam maradt, Hulló virágok közt pihenni, S csak álmodozni, mit se tenni. Harccal kezdém meg a tavaszt, És harccal végezém be azt, Amig átestem mind e harcon, Szivem tar lett, fakó az arcom. Alig várlak már csendes ősz, Mikor majd keblemre jösz ; Htdló virágból vetve ágyam ; Elringatsz majd öledbe’ lágyan. (Budapest.) Sz. Hromkovits V. Győző. Próba. Az igazgató házi telefonján csengetett a titkárjának. • — Titkár ur, vége van már az összes próbáknak ? — Igen. Félkettő elmúlott. — Mondja csak, itt van az az. . . izé . . . Spóner kisasszony ? — Itt vár a mamájával reggel kilenc óta. — Hat akkor mindjárt lemehetünk a próbára. Felállt az Íróasztala mellől, vette a kis selyem házisapkáját és kinyitotta a folyosó ajtót. Ugyanakkor egy másik ajtón lépett ki a titkár és a folyosón álldogáló két nőre mutatott, kicsit mosolyogva, mintegy jelezve, hogy ők azok. Anya és leánya ott állottak az óriási kő- szinház folyosó-labintusának egyik legfélelmetesebb pontján, az igazgatói iroda szomszédságában, reggel kilenc óta, étien, szomjan, el- fáradtan, csupa félelemmel és reménnyel. Az igazgaló közömbösen nézett rájuk, alig ! egy pillantást és csak úgy menetközben szólt oda hozzájuk. — Ön a kis lány anyja ? — Csak maradjon itt. A próbán zavarna minket. Majd az eredményt úgy is megtudja. A titkár előre rohant a lépcsőn, az igazgató kényelmes léptekkel haladt lefelé, mindjárt utána a leány és tisztes távolban kullogott j utánuk a mama. Mikor egészen leértek, a szin- I padra vezető kis vasajtó előtt az igazgató megállt, most nézett először szemébe a leánynak és megkérdezte tőle. — Hány éves ? — Húsz. — Itt fog énekelni a nagy színpadon. Nekünk hallani keli a hang igazi terjedelmét. És kinyitotta az ajtót. Még egy lépés: a küszöbön túl ott volt a színpad, a legnagyobb és legelső zenészszinház színpada, a maga I mérhetetlen arányaival, laikus előtt ezernyi j érthetetlen furcsaságával. Most volt először itt, ma volt először színpadon és ennek a pillanatnak a jelentősége annyira a szivére szaladt, BORÜAJTO és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
