Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-08-20 / 34. szám

6 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Nagykárolyi csibészek. Feljelentést tett a rendőrségen Káldor Ábrahám nagyká- | rolyi lakos, hogy pincéjéből szombaton éjjel i eltűnt egy zsiros bödönje és egy fél rántott j csirke. Gyanúja volt cselédje ellen irányult, kit pár nappal elbocsátott. A rendőrség e nyo- nyomon meg is találta az ellopott holmikat, a melyeket a tolvaj leány egy rokonánál helye­zett el, ő meg elzonázott Nagyváradra barát­nőjével, kivel együtt követte el a csínyt. A jeles barátnőket Szilágyi Mária és Szabó Má­riának hívják, kiknek letartóztatásuk iránt in­tézkedett a városi rendőrség. Közigazgatási csodabogár. A köz- igazgatás csodájának nevezhetnék egész bát­ran Szeremlét, amelyről bizonyára keveset hallott az olvasó. Baja mellett van a Sugovica pártján, a Dunán valamivel innen, Bácsbodrog- vármegye határán valamivel túl, éppen Pest- Pilis-Solt Kiskun vármegye esücskébeu. Ha a szeremlei embernek a törvénnyel kisebb dolga akad, akkor Bajára kell mennie, mert ott van a járásbíróság, de nagyobb dologban már Szabadkán kell megjelennie, mert ott van a törvényszék, Szegeden pedig a tábla. A fő­szolgabíró elébe pedig Kiskőrösre kell mennie; az alispánnal — hála Isten — kevés ügye akad, mert az meg Budapesten lakik. Ha a tehenének baja akad, Sükösdre kell küldenie, mert ott van az állatorvos. Ha meglopják, a yjsendőrséghez Bajaszentivánra kell gyalogolnia. Ha egy kis pálinkát akar főzni, nem mellőz­heti a fináncot, aki Csanádon székel, ha a torka fáj, Bajára kell utaznia, ott lakik az orvos. Ha egyházi ügye akad, Kűnszentmikló- son innen meg sem állhat, • mert ott lakik az esperes ur. Katonaügyekben Kecskemétre kell menni a hadkiegészítőhöz. A tekintés árva­szék számára Budapesten ütött tanyát. A kép­viselő urat, ha netalán elhagyja a fővárost, Kecelen keresheti. Háromezer műláb kerestetik. Lent a balkáni darázsfészekben még itt.-ott ropognak a puskák, bömbölnek az ágyuk, de már az európai diplomácia megkezdte munkáját, hogy békét teremtsen a harcos szövetségesek kö­zött. És a béke, reméljük, nemsokára létre is jön, a hangos csatamezők fölé csend fog bo­rulni s a nagyvilág egy-kettőre elfelejti a vé­res harcokat és azok áldozatait. Hiszen már most is unják az emberek a háborús híreket, amelyekkel torkig lettek egy esztendő alatt. Csak csonka karok és falábak lesznek emlékei a testvérnépek nagy harcának. Kopogó falá- j bak, melyekből annyi fog kelleni a csonka j hősök számára, hogy árlejtést kell kiírni szál- j litásukra. Furcsán hangzik ugyan, de tény és j valóság. Elszomorító valóság, amelynek Írásos bizonyítéka most jelent meg a Frankfurter j Zeitungban. Az előkelő német lap egyik utóbbi számában ugyanis a következő hirdetés jelent j meg: „Körülbelül 3000 műlábra árlejtést hir­det egy hadviselő állam kormánya. Ájánlatok csakis olyan cégektől, akik a mennyiséget I szállítani tudják, Mauch Richárd dr. Köln cí­mére kéretnek.“ Háromezer müláb, amelyre árlejtést hirdetnek, akárcsak a hadsereg szá- i mára szállítandó zabra vagy szalonnára. Há­romezer merev, kopogó faláb, amely ugyan­annyi csonka harcosnak a lábát fogja helyet-, tesiteni, amelyek mindegyikét süvítő ágyúgolyó^ hordta el, vagy a puskák acélgolyója roncsolta j szét a véres balkáni csatamezőkön. Ez a há­ború igazi borzalma . . . Alomba, az örök álomba. Mokány De­meter kocsislegényt tegnap szivszélhüdés érte — alvás közben. A tiszti rendőri vizsgálat nem állapított meg semmiféle gyanús dolgot, s igy eltemettése nem ütközik akadályba. A tartalékosok szabadságolása. A Szerajevóban megjelenő „Bosnische Post“ ér­tesülése szerint a 15. és 16. hadtest tartaléko­sait az 1911-ik évi korosztályig bocsájtják haza. A tartalékosok hazatérése csak annyi késede­lemmel jár, amennyit a katonák szállítása okoz. — A tartalékosok hazabocsátására vo­natkozóan „Az Est“ kérdést intézett Karátsony Lajos honvédelmi minisztériumi államtitkárhoz, aki a következő nyilatkozatot telte: Éppen ma (szerdán) érkezett hozzánk a hadügyminiszte- i rium értesítése, amelyben tudatja velünk, hogy ö felsége elhatározásából kifolyólag elrendelte az összes tartalékosok hazabocsálását. Az ér- ; tesitést a hadügyminisztérium megküldötte az 1 összes hadtestparancsnokoknak és igy ma meg­kezdődik a tartalékosok szabadságolása. Ma j vagy holnap vonatta ülnek a Boszniába ren­delt tartalékosok is, akik hosszú idő óta fegy­verben voltak. A hazautazás költségeit termé­szetesen a hadügyi kormány fedezi. A honvé­delmi minisztériumot nem érinti lényegesebben a hazabocsátási rendelet, mert a honvédtarta­lékosokat még a szövetségesek háborújának kitörése előtt hazabocsátották. A boszniai hely­őrségekben csak a rendes békeállomány marad, amilyen a Balkán-háború kitörése előtt volt. A tartalékosok családtagjainak adott segély dol­gában az államtitkár ur a következő fölvilágo- sitásokat adta: Az összes segélyeket kiutalvá­nyozták már. A kifizetést a pénzügyminisztérium végezte, mi csak azt állapítottuk meg, hogy a kérvényező mennyiben jogosult a segélyre, j Négy osztályba voltak beosztva a segélyre jo- 1 gosultak, az osztályokba sorozást mi végeztük el. A kifizetett összeg meghaladja a három millió koronát. Máriavölgyi VÍZ kristáltiszta, kellemes A hiú külügyminiszter. Érdekes és kedves történetet ir a „Roland van Berlin“ c. lap gróf Berehtoldról, a monarkia külügymi­niszteréről. A történetből kiderül, hogy a gróf nemcsak kitűnő balkánpolitikus — amint azt a legfrissebb események bizonyítják — de hiú ember is, aki még a legbonyolultabb balkáni kérdések megoldásának napjaiban is tizenkét überciher, kalap és bot közül válogat a séta előtt. Egy német birodalmi úri ember nemrég audienciára jelentkezett a grófnál, hogy egy nagyon fontos ügyben értekezzék vele. Amikor az előszobába lépett, a fogason tizenkét über- cihert, ugyanannyi kalapot és ugyanannyi séta­pálcát pillantott meg. Meglepetve kérdezte meg a miniszter szolgájától, hogy ugyan mikor ke­rülhet majd rá a sor, ha ilyen nagy társaság van a miniszternél. A szolga azonban moso- lyogva ezt válaszolta: — Oh, kérem, ő excellenciája egyedül van. j — Hát akkor kié ez a sok holmi? — Ezeket éppen most hoztam ide — felelte a szolga — mert ő excellenciája, mielőtt sé­tálni megy, itt válogatja ki, hogy milyen über- cihert, milyen kalapot és milyen sétabotot vegyen. Hölgyeknek tilos! Párisban egymást érik a borzalmas automobil-katasztrófák és ez egy kissé gondolkozóba ej tette az automobil ba­rátait. Hogyan lehetne elkerülni a sok szeren­csétlenséget és kinek vigyázatlansága okozza a skandalózusan növekvő automobil-baleseteket? Báró Zuglen, a francia automobil-klub elnöke, akinek fia nemrégen szintén automobil-katasz- rófa áldozata lett, egyedül az óvatosságban látja a gyógyítást és a sebesség mértéklésében. A soffőr hidegvére is gyakran elkerüli a leg­több katasztrófát. A körültekintőbbek azonban más véleményen vannak. Egy biró a napok­ban felmentett ugyan egy automobilistát, de verdiktjét egy kis beszéddel kisérte, melynek az volt a csattanója: „hölgyeket ne ültessünk a soffőr mellé.“ A francia biró nem a hölgye­ket félti a soffőrtől, hanem megfordítva: a soffőrt a hölgyektől. A kocsivizető, a soffőr, a sportoló s szenvedélyes automobilistáknál ugyanis nem a .gépész. A mechanikus hátul ül a nagy ülésen, akar a bécsi jukker fogatát, a szenvodelyes automobilista maga vezeti a gépét. A szenvedélyes automobilista mellett pedig rendesen ott ül egy hölgy, egy kedves kis hölgy, feleség, vagy akárki, aki minden iránt érdek­lődik és sokat cseveg. És párisi statisztikusok kiszámították, hogy a katasztrófák hetvenöt szá-zaléka olyan esetben történik, amikor a csevegő hölgy olt ül a kocsivezető automobi­lista oldalán. Ezért került a francia biró szá­jából most az automobilos nemzet szájába ez a jelszó : hölgyeknek a soffőr mellett ülni tilos. A jelszó megvan, de kétséges, hogy lesz-e, aki megfogadja és még kétségesebb, hogy ezzel lejebb szállnának-e az automobil-balesetek. Halálozás. Fáff János vállaji lakos köz- tiszteletben álló birtokos élete 80-ik boldog házasságának 50-ik évében f. hó 14-én hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 16-án d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. A görög csatatér hősei. Athénből je­lentik : A görög király meglátogatta a balzai tábori kórházban, a kilkiszi ütközet egyik halá­losan megsebesült hősét, Kutifarisz görög őr­nagyot. Megható jelenet volt a király és a hős találkozása. Az őrnagy, amikor megpillantotta királyát, ragyogó szemmel emelte fel fejét s azt kér­dezte nagy erőlködéssel: — Felség, gyözünk-e? A király meghatott hangon felelte: — Győzünk, barátom, de ön nagyon szen­ved, nemde? — Hogyan szenvednek, felség, ha győzünk?... A harctér hőse volt Kameras ezredes is, aki a tizedik hadosztály egyik ezredét vezette. Amikor a görög csapatok a dzsugamai hires dombokhoz érkeztek, a hadosztály parancsnok magához hivatta Kamerást és közölte vele, hogy. az erősen elsáncolt magaslatokat meg kell szállni. Az ezredes egy pillantást vetett a meredek dombláneolatra, azután feszesen tisz­telegve igy válaszolt: — Parancsára, tábornok ur. A dombot megszálljuk. Viszontlátásra a jobb világon. A dombot rohammal bevették, de az első halottak között ott volt maga a vitéz ezredes is. Népmozgalmi kimutatás. 1913. augusztus ll-töl — 1913. augusztus 18-ig. Születtek: Lazán Pál kőtörő fia Pál g. k., néhai Hermann Antal járásirnók leánya Mar­git ref., Császár Jakab cipész fia Márton izr., Seiler János kőműves leánya Emília r. k., Saj­tos János kocsis fia László g. k., Dorka István máv. váltókezelő fia István ref.* Katz Béla ke­reskedő leánya Irén izr., Torzsás Lajos keres­kedő leánya Katalin ref., Táti Károly napszá­mos fia Dezső r. k., Pap Zoltán mérnök fia Endre r. k., Földváry József napszámos fia István r. k., Ez évben a szülöttek száma 332. Kihirdetésre jelentkeztek : —. Házasságot kötöttek: Veres József (özv.) bir­tokos izr.—Stern Reginával (özv.) izr., Morgen- Stein József szabó izr.—Klein Júliával izr., Kiss Béla polg. isk. tanár g. k.—Csőkör Ilonával ref., Szabó Jenő máv. segéd-kezelő g. k.—Valiczky Juliannával g. k., Kovács Sándor kályhásmester izr.—Lusztig Rozáliával izr., Brief Dávid thal- mudista izr.—Elek Jankával izr. Ez évben a házasságkötések száma 96. Meghaltak: Varga Sándorné sz. Kiss Erzsé­bet ref. 35 éves vesegyulladás, Erdei Anna r. k. 10 hónapos tüdőlob, Buffi János könyvkötőse­géd ref. 33 éves szivszélhüdés, Fenigli János r. k. 20 napos bélhurut, Mokány Dömötör bér­kocsis g. k. 33 éves szivszélhüdés. Ez évben a meghaltak száma 286.

Next

/
Oldalképek
Tartalom