Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-20 / 34. szám
1 3 nek, a bennük rejlő, c.=odákat művelhető le- dönthetlent, magasztosát, óriásit teremthető es alkotható képességek es erőforrásoknak <ss nemsokára megindult minden téren a produktiv munka. A technika nagyarányú és rohamos ! fejlődése az utolsó 120 év alatt oly dimenziókat öltött, melyek uj vagyonokat, értékeket termelő eszközöket létesítettek. Így tehát a természetadta termöerök is tetemesen megsokszorozódtak és növeltettek. Ennek folytán őri-j ási vagyonok halmozódtak össze, melyek ismét I uj és uj vagyonokat produkáltak. A technika I fellendülése maga után vonta e világfőrgalinat, j mert a közlekedési eszközök immár behálózzák majd az egész világot, s az ipar, kereskedelem és őstermelés rengeteg uj értéket alkottak. De a szellemi és lelki erők hatalmas gyarapodása : mást is eredményezett. Azt is, hogy nemes altruisztikus törekvések keletkeztek az emberiség vezéreiméiben, a kultúra, a haladás, a tudományok, a politika héroszaiban és mindinkább továbbterjedve bejutottak ezen elvek es eszmék a szoeiál, kultúrál és etikai reformtörekvések fenséges eszmei és eszményei a szé- ! les néprétegekbe is. A szellem és a lélek ébredése azon helyes I útra terelte az emberiségnek immár legnagyobb részét, hogy valódi fejlődés, szilárd alapokon nyugvó boldogság, hogy az ember összes tehetsegei es képességeinek legteljesebb kihasználása és .folytonos fokozása, hogy békesség az emberek között és zavartalan produktív munka csak akkor képzelhető és lehetséges, ha az állami és társadalmi viszonyok és állapotok a magasabb színvonalon álló szociál-ethikai törvényhozás utján lesznek szabályozva és elrendezve. A gyengéti;p4(4 k$ll, ,a munkát a közhaszon! és produktiv-,rpunkát az őt megillető elismerésben és jutalomban kell részesíteni és oda kell hatni, hogy minden ember emberhez méltóan élhessen e világon, mely eleget nyújt mindenki számára! Az etikai és szociális'kul- turhaladásnak legmagásztosabb, legfontosabb, legmérvadóbb elve és legragyogóbb eszménye abban rejlik, hogy „Fiat justitia /“ A közgazdasági és közművelődési élet minden terén és minden vonatkozásában ezen elvet kell diadalra juttatnunk, s ha ezt elértük, akkor felfűztük a legmagasabb ormokra, az emberiség haladásának, tökcletesbülésének, nemesedésének szent- séges lobogóját. Ezen elv konsequens és céltudatos megvalósítása képes lesz kiegyenlíteni és nivellálni a túlságosan kiélesedő gazdasági ellentéteket, kepes lesz nagy aránkban és nagy eredménynyel terjeszteni és fejleszteni a szel- | lem, a szív, á lelek művelődését, képes lesz! nagygyá, gazdagga és boldoggá tenni az emberiséget. S ezen elvben a szociális igazságos súg, a felebaráti szeletet és testvériség szentháromsága benn foglaltatik minden varázsával, erejével s hóditó hatalmával! A modern szociálreformpolitika konstruktiv törekvéseivel odahat, hogy a modern szellemi j és materiális kultúra alkotásaiban es termékeiben azok is részesüljenek, az őket megillető módon, akik nagyreszt hozzájárultak ezén kul-J túra megteremtéséhez. Hiszen az izmos kar,! mely a pörölyt forgatja, mely az érceket kiak- j názza a tőidnek mely ből, a kezek, melyek a zugó gépeket vezetik es irányítják, melyek a lakóházakat, a palotákat, az iskolákat felépítik, — melyek a közvagyont gvarapitják s a hazát megvédelmezik, nemde, hogy uelkülözhetlen, produktiv, alkotó tényezői mindannak, aminek fegyetemeit, összeségét kultúrának nevezünk? A munkásosztályok vagyoni és lelki prosperitását lehetővé tenni tehát kötelesség, álladalmi, társadalmi kötelesség s a szociális törvényhozás, állami és társadalmi akciók utján, maradandót és magasztosai fog létesíteni, ha győzelemre segíti ezen elvet, ha megvalósítja ezen eszményt, hogy „Fiat justitia !“ Sok európai áham e tereu már valóban számottevőt és nagyméretűt alkotott, de még mindez kevés, még nagyon sok a tennivaló, még úgyszólván most van csak kezdetén e munka, mely a modern civilizáció legfenköltebb tevékenységének és eredményének tekinthető! Ily módon majd mindinkább megenyhülnek a zord és kegyetlen -életküzdelmek es mindinkább közeledni fog a valódi teljes és tökéletes béke ideje és állapota, mert- a gyűlölet, az elkeseredettség, a ketsegbeesés nem fog többé tápanyagot lelni s az általános anyagi és lelki jólet megteremtésére irányuló nemes törekvések és intézkedések a jelenleg keservesen küzködő emberek lelkeit megbékítik, lecsillapítják viharos felindulásaikban, s a felebaráti szeretet eszméjét is uj életre ébresztik ott, hol most az ellenségeskedés, a harag, a rosszindulat démonjai tanyáznak. A mélységesen gondolkodó szellem és a nemesen érző lelek szuverenitása és az anyagiak feletti szupremáciája, mely immár győzel— Mivel? Megmondom: a hazaszeretettel. A várőrség oszladozik. Az elvonulás kor- donain bosszút lihegő osztrák tisztek és legénység állanak, akik még most se tudják fékezni a magyar harcosok iránt táplált gyűlöletüket, akik előtt ők annyi csatában csúfosan megfutottak, most a védteleneken gyakorolják vitézségükét, fittyet hányva az Írott egyezségre, sorban elkobozzák a tisztek ingóságait, lovaikat, kocsijaikat. A honvédtisztek, csakhogy minél előbb meneküljenek ebből az utálatos környezetből, engedik magukat kiraboltatni, mert hát nincs kinél panaszt tenni. Egyszer azonban megérkezik Schultz Bódor tábornok, aki a tarcali csatában a Bátori előnevet és bodrogkereszturi hős címet érdemelt ki. Régi osztrák Hauptmann és tán éppen azért — kérlelhetetlen ellensége az osztráknak. Siket, mint az ágyú, de vakmerő, mint egy tigris. Siketsége miatt 1847-ben az osztrákok Lévára vezényelték, mint barsmegyei származásút az ottani hadkiegészítő parancsnoksághoz. A tábornok erélyesen tiltakozik ez eljárás ellen, hivatkozik a kapitulációs egyezség 6-ik pontjára. Az ellene vétőket közönséges útonálló rablóknak nevezi. Az osztrák tisztek a szemébe kacagnak a mérgelődő tábornoknak. Ez azonban megfordítja a kocsiját, amit lovastul lefoglalni akarnak és visszahajtat a félórányira eső Komáromba, ott egyenesen bemegy abba a kávéházba, ahol az orosz tisztek összegyűlve vannak és lármázva — lassú hangon nem is tudott beszélni — mondja el mi történik a kordonon. — Hát katonák ezek?! Schweinehundok ezek ! (Ez volt a szavajárása, ha osztrákokról beszélt.) Rablók, utonállók! Piszokság, amit tesznek! Az orosz tisztek körülfogják a lármázó embert, látják, hogy honvéd tábornok, csititják és kérik, mondja el higgadtan, mi az, ami úgy felháborította. — Azok a Schweinhundok, ott a kordonon elkobozzák a honvédtisztek ingóságait a kapituláció feltételeinek megszegésével! Hát katonai becsület ez ? Az orosz tisztek felháborodva néztek össze, azután hangosan nyilvánították rosszallásukat, majd egy csapat közrefogta Schultzot és vitték egyenesen Grabbe tábornok elé. Grabbe értesülvén az ügyről, nem kevésbé háborodott fel az osztrák tisztek perfid eljárása fölött és azonnal intézkedett, hogy a kordonokra orosz csapatok vonuljanak ki és a kapituláció feltételeinek érvényt szerezzenek. Attól a perctől kezdve, amint az oroszok a kordonra megérkeztek, többé nem merték az osztrákok a honvédeket kifosztogatni. Bátori Schultz Bódor erélyes fellépésének megvolt a sikeres eredménye. De azok, akik Schulzot az eltávozásban megelőzték már vissza nem kaphatták ingóságaikat. i. , ..r met aratott, mely előrenyomult fenntarthatla- nul és folyton nagyobbmérvüt alkotva, — meg fogja majd hozni az emberiség aranykorát, a szociális igazságosság, az erkölcsi emelkedettség és a beke birodalmát! Szatmármegyei árvíz védelem. A Tisza—Szamosköz gazdaközönségéhez. A szatmármegyei földbiílokosság egy vezérféríia: Kende Zsigmond a szatmármegyei aktuális árvizveszedelem ’ alkalmából ismét felszínre dobla az árvizveszedelem ellen való védekezés kérdését. A gazdaközönseghez az alábbi felhívást bocsátotta ki: A f. év január 9-én megtartott alakuló közgyűlésen, a részben félrevezetett többség a társulattá alakulást leszavazta. Az idei év óriási árvize, valamint a belvizokozta károk, ezen többségi álláspontra tulerősen reácáfollak, minden gondolkozni tudó és akaró gazdái meggyőzvén arról, hogy ha nem akarjuk a „Tisza—Szamosköz“ pusztulását, védekeznünk kell a kül- és belviz- veszedelem éllen' egyaránt. De sürgős intézkedést kivan azon 2,900.000 koronának mikénti előteremtése is, mely a Tisza és a Szamos töltéseinek végleges vonalban és méretekbeni kiépítésére szükséges és mely összeg fedezésének mikéntjéről; a földmivelésügyi miniszter ur, Szatmármegye alispánjához f. évi julius 26-án 43.502 sz. alatt kelt leiratában sürgős jelentést kiván ; avagy lemondunk a védekezésnél önrendelkezési jogunkról és szellemi kiskorúságunkat magunk pecsételjük meg. Jajgatással, sopánkodással magunkon nem segíthetünk, de egyetértéssel, mindenek előtt a teendők megbeszélésével és komoly megfontolásával igen. Azért, mint egyik birtokosa a „Tisza—Szamosköz“-nek f. hó 27-én (szerdán) d. e. 10 órára Szatmárra, a városháza kistermébe értekezletre hívom gazdatársaimat. Egyúttal ezen értekezlet elé fogom terjeszteni azon indítványt is, melyet Klein Mór milotai birtokos ur hozzám küldött, melyben az árvízkárosultak részére egy több milliós mérsékelt kamatú államkölcsön elérhetésének módozatait óhajtja az árvizsujtotta gazdaközönseggel megbeszélni és a megfelelő teendőket megállapítani. Turistvándi, 1913. augusztus 14. Tisztelettel Kende Zsigmond. * * * Tájékozázul közöljük a miniszteri leiratot: Folyó évi április 14-án 3249. szám alatt kelt határozatával alispán ur bemutatta a Tisza—Szamosközi ártér érdekeltségének f. évi január hó 9-én tartott gyűléséről szóló jegyzőkönyvet, amely szerint a Tisza—Szamosköz egységes ármentesitésére, az arra ömlő vizek szabályozására és a belvizek levezetésére az érdekeltség nem alakult társulattá. Tekintettel arra, hogy időközben a legutóbb lezajlott árvizek a Tisza—Szamosköz jelentékeny részét döntötték, felhívom alispán urat tegyen jelentést, hogy az igy szerzett szomorú tapasztalatok hatásánál
