Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-20 / 34. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE B EZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE ! ----------------íf® JÓANUNKA {O WVERSENYKÉPESSÉC^ // Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nélkül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít :: .: :: VALURA VITAL, vizsgázott fogtechnikus. KERESKEDELMI ÉS IPMlKAMAFAy n\^KITÜ N~ETÖÉRM^' nek, a bennök rr>jlö, csodákat művelhető le- dönthetlent, magasztosát, óriásit teremthető és alkotható képességek és erőforrásoknak és nemsokára megindult 'minden téren a produktiv munka. A technika nagyarányú és rohamos fejlődése az utolsó 120 év alatt oly dimenziókat öltött, melyek uj vagyonokat, értékeket termelő eszközöket létesítettek. Így tehát a ter- mészetadta termöerök is tetemesen megsokszorozódtak és növelíettek. Ennek folytán óriási vagyonok halmozódtak össze, melyek ismét uj és uj vagyonokat produkáltak. A technika fellendülése maga után vonla e vilagforgalmat, mert a közlekedési eszközök immár behálózzák majd az egész világot, s az ipar, kereskedelem és őstermelés rengeteg uj értéket alkottak. De a szellemi és lelki erők hatalmas gyarapodása mást is eredményezett. Azt is, hogy nemes altiuisztikus törekvések keletkeztek az emberiség vezéreiméiben, a kultúra, a haladás, a tudományok, a politika héroszaiban és mindinkább továbbterjedve bejutottak ezen elvek es eszmék a szociál, kultúrál és etikai reformtörekvések fenséges eszméi és eszményei a széles néprétegekbe is. A szellem és a lélek ébredése, azon helyes útra terelte az emberiségnek immár legnagyobb részét, hogy valódi fejlődés, szilárd alapokon nyugvó boldogság, hogy az ember össze? tehetségei és képességeinek legteljesebb kihasználása és folytonos fokozásé, hogy békesség az emberek között és zavartalan produktiv munka csak akkor képzelhető és lehetséges, ha az állami és társadalmi viszonyok és állapotok a magasabb színvonalon álló szociál-elhikai törvényhozás utján lesznek szabályozva és elrendezve. A gyengét védni kell, a munkát a közhaszon! és produktiv munkát az őt megillető elismerésben és jutalomban kell részesíteni és oda kell hatni, hogy minden ember emberhez méltóan élhessen e világon, mely eleget nyújt mindenki számára! Az etikai és szociális kul- turhaladásnak legmagasztosabb, legfontosabb, legmérvadóbb elve és legragyogóbb eszménye abban rejlik, hogy „Fiat justitia!“ A közgazdasági és közinüvelödési élét minden terén és minden vonatkozásában ezen elvet kell diadalra juthatnunk, s ha ezt elértük, akkor feltüztük a legmagasabb ormokra, az emberiség haladásának, tökéletesbülésének, nemesedésének szent- séges lobogóját. Ezen elv konsequens és céltudatos megvalósítása képes lesz kiegyenlíteni I és nivellálni a túlságosan kiéles'dö gazdasági ellenteteket, köpés.- les/, nagy arányban és nagy I eredmcnynyel terjeszteni és fejleszteni a szellem, a szív, a lelek művelődését, képes lesz i nagygyá, gazdaggá és boldoggá tenni az era-: beriséget. S ezen elvben a szociális igazságosság, a felebaráti szeletet és testvériség szenthá- j romsága benn foglaltatik mindén .varázsával, I j erejével s hóditó hatalmával! A modern szociálreformpolilika konstruktiv! j törekvéseivel odahat, hogy a modern szellemi j j és materiális kultúra alkotásaiban es termékei- j J ben azok is részesüljenek, az őket megillető ! módon, akik nagyreszt hozzájárultak ezen kul- j túra megteremtéséhez. Hiszen az izmos kar, j mely a pörölyt forgatja, mely az érceket kiak-! názza a földnek inélyt bői, a kezek, melyek a j zugó gépeket vezetik < s irányítják, melyek a I lakóházakat, a palotákat, az iskolákat felépítik, — melyek a közvagyont gyarapítják s a hazát megvédolmezik, nemde, hogy nelkülözhetlen, | produktiv, alkotó tényezői mindannak, aminek egyetemeit, összeségét kultúrának nevezünk? A munkásosztályok vagyoni és lelki prosperitását lehetővé tenni tehát kötelesség, álladalmi, társadalmi kötelesség s a szociális törvényhozás, allann és társadalmi akciók utján, maradandót es magasztosai lóg létesíteni, ha győzelemre - segíti ezen elvet, ha megvalósítja ezen j eszményt, hogy „Fiat justitia !“ Sok európai1 állam e terén már valóban számottevőt es nagyméretűt alkotott, de még mindez kevés, J még nagyon sok a tennivaló, meg úgyszólván most van csak kezdetén e munka, mely. a modern civilizáció legfenköltebb tevékenységének i és eredményének tekinthető! Ily módon majd j mindinkább megenyhülnek a zord és kegyetlen életküzdelmek és mindinkább közeledni fog a valódi teljes és tökéletes béke ideje és álla pola, mert a gyűlölet, az elkeseredettség, a kétségbeesés nem fog többé tápanyagot lelni s az általános anyagi és lelki jólet megteremtő- i sére irányuló nemes törekvések és intézkedő- j sek a jelenleg keservesen küzködö emberek lelkeit megbékítik, lecsillapítják viharos felindulásaikban, s a felebaráti szeretet eszméjét is uj életre ébresztik ott, hol most az ellenségeskedés, a harag, a rosszindulat démonjai tanyáznak. A mélységesen gondolkodó szellem és a nemesen érző lélek szuverenitása és az anya-| giak feletti szupremáciája, mely immár gyözel- j , — Mivel? Megmondom: a hazaszeretettel.] A várőrség oszladozik. Az elvonulás kor- donain bosszút lihegő osztrák tisztek és le-1 génység állanak, akik még most se tudják fékezni a magyar harcosok iránt táplált gyűlöletüket, akik előtt ők annyi csatában csúfosan megfutottak, most a védteleneken gyakorolják vitézségükét, fittyet hányva az Írott egyezségre, sorban elkobozzák a tisztek ingóságait, lovaikat, kocsijaikat. A honvédtisztek, csakhogy minél előbb meneküljenek ebből az utálatos környezetből, engedik magukat kiraboltatni, mert hát nincs kinél panaszt tenni. Egyszer azonban megérkezik Schultz Bódor tábornok, aki a tarcali csatában a Bátori elönevet és bodrogkereszturi hős címet érdemelt ki. Régi osztrák Hauptmann és tán éppen azért — kérlelhetetlen ellensége az osztráknak. Siket, mint az ágyú, de vakmerő, mint egy tigris. Siketsége miatt 1847-ben az osztrákok Lévára vezényelték, mint barsmegyei származásút az ottani hadkiegészitő parancsnoksághoz. A tábornok erélyesen tiltakozik ez eljárás ellen, hivatkozik a kapitulációs egyezség 6-ik pontjára. Az ellene vétőket közönséges útonálló rablóknak nevezi. Az osztrák tisztek a szemébe kacagnak a mérgelődő tábornoknak. Ez azonban megfordítja a kocsiját, amit lovastul lefoglalni akarnak és visszahajtat a félórányira eső Komáromba, ott egyenesen bemegy abba a kávéházba, ahol az orosz tisztek összegyűlve vannak és lármázva — lassú hangon nem is tudott beszélni — mondja el mi történik a kordonon. — Hát katonák ezek ?! Schweinehundok ezek 1 (Ez volt a szavajárása, ha osztrákokról beszélt.) Rablók, utonállók! Piszokság, amit j tesznek ! Az orosz tisztek körülfogják a lár- [ mázó embert, látják, hogy honvéd tábornok,} csititják és kérik, mondja el higgadtan, mi az, ami úgy felháborította. — Azok a Schweinhundök, ott a kordonon elkobozzák a honvédtisztek ingóságait a kapituláció feltételeinek megszegésével 1 Hát katonai becsület ez ? Az orosz tisztek felháborodva néztek össze, azután hangosan nyilvánították rosszallásukat, majd egy csapat közrefogta Schultzot és vitték egyenesen Grabbe tábornok elé. Grabbe értesülvén az ügyről, nem kevésbé háborodott fel az osztrák tisztek perfid eljárása fölött és azonnal intézkedett, hogy a kordonokra orosz csapatok vonuljanak ki és a kapituláció feltételeinek érvényt szerezzenek. Attól a perctől kezdve, amint az oroszok a kordonra megérkeztek, többé nem merték az osztrákok a honvédeket kifosztogatni. Bátori Schultz Bódor erélyes fellépésének megvolt a sikeres eredménye. De azok, akik Schulzot az eltávozásban megelőzték már vissza nem kaphatták ingóságaikat. met aratóit, mely előrenyomult fenntarthatla- ■iul és lolyton nagyobbinérvüt alkotva, — meg fogja majd hozni az emberiség aranykorát, a szociális igazságosság, az erkölcsi emelkedett- seg és a beke birodalmát! Szatmármegyei árvíz védelem. A Tisza—Szamosköz gazdaközönségéhez. A szatmármegyei földbirtokosság egy vezérférfia: Kende Zsigmond a szatmármegyei aktuális árvizveszedeletn alkalmából ismét felszínre dobta az árvizvesze- delem ellen való védekezés kérdését. A gazdaközönseghez az alabbi felhívást bocsátotta ki: A I. év január 9-én megtartott alakuló közgyűlésén, a részben félrevezetett többség a társulattá alakulást leszavazta. Az idei év óriási árvize, valamint a belvizokozta károk, ezen többségi álláspontra tuierősen reácáfollak, minden gondolkozni tudó és akaró gazdái meggyőzvén arról, hogy ha nem akarjuk a „Tisza—Szamosköz“ pusztulását, védekeznünk kell a küi- és helviz- veszedelem ellen egyaránt. De sürgős intézkedést kiván azon 2,900.000 koronának mikénti előteremtése is, mely a lisza és a Szamos töltéseinek végleges vonalban és méretekbeni kiépítésére szükséges és mely összeg fedezésének mikéntjéről a löldmivelésügyi miniszter ur, Szatmármegye alispánjához f. évi julius 26-án 43.502 sz. alatt kelt leiratában sürgős jelentést kiván ; avagy lemondunk a védekezésnél önrendelkezési jogunkról és szellemi kiskorúságunkat magunk pecsételjük meg. Jajgatással, sopánkodással magunkon nem segíthetünk, de egyetértéssel, mindenek előtt a teendők megbeszélésével és komoly megfontolásával igen. Azért, mint egyik birtokosa a „Tisza—Szamosköz“-nek f. hó 27-én (szerdán) d. e. 10 órára Szatmárra, a városháza kistermébe értekezletre hívom gazdatársaimat. Egyúttal ezen értekezlet elé fogom terjeszteni azon indítványt is, melyet Klein Mór milotai birtokos ur hozzám küldött^ melyben az árvízkárosultak részére egy több milliós mérsékelt kamatú államkölcsön elérhetésének módozatait óhajtja az árvizsujtotta gazdaközönseggel megbeszélni és a megfelelő teendőket megállapítani. Turistvándi, 1913. augusztus 14. Tisztelettel Kende Zsigmond. * * * Tájékozázul közöljük a miniszteri leiratot: Folyó évi április 14-án 3249. szám alatt kelt határozatával alispán ur bemutatta a Tisza—Szamosközi ártér érdekeltségének f. évi január hó 9-én tartott gyűléséről szóló jegyzőkönyvet, amely szerint a Tisza—Szamosköz egységes ármentesitésére, az arra ömlő vizek szabályozására és a belvizek levezetésére az érdekeltség nem alakult társulattá. Tekintettel arra, hogy időközben a legutóbb lezajlott árvizek a Tisza—Szamosköz jelentékeny részét elöntötték, felhivom alispán urat tegyen jelentést, hogy az igy szerzett szomorú tapasztalatok hatásánál
