Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-20 / 34. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. augusztus 20. 34. szám. NAGYKAROUT ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nacykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8'— kor, Fél é vre.........................................— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Egyes s zám.........................•—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 5) üli. Kéziratok nem adatnak vissza István király ünnepe. Jóleső nyugovó kínos vergődéseink között a magyarok első nagy királyának ünnepnapja. Együtt szállnak fel 83 éves agg uralkodónkkal gondoltaink a magyar állam megalapítójához, kit az egyház szentnek avatott, de aki bölcs és hatalmas is volt és akinek indító ereje még ma sem veszett ki a magyar nemzett életéből. Ha az ö emléke ihleti meg a király és a nemzet szivét, akkor meg kell lelnünk a válságból kivezető utat, mely eddig oly konokul rejtőzik előttünk. Mit mond Szent István emléke a magyarok királyának? Megmondja neki mindenekelőtt a födolgot, amelyet a legnagyobb rázkódások sem bírtak egy pillanatra sem megingatni, hogy a magyar nemzet királyához hű nép. Más népeket hatalmas urak meghódítottak, leigáztuk és a hóditó maga tette magát királlyá. A magyar kezdettől fogva szabadon választja királyát. A magyar alkart királyt. Nem szolgaiéi küségből — ezt legnagyobb ellenségei sem vetik szemére a magyarnak, — hanem abból a hatalmas politikai ösztönből, mely az államalkotó népet megkülönbözteti az elzüllésre szánt embertömegektől. Amit modern államtudósok, mint az emberiség történetének nagy tanulságát levontak, hogy nyugalmas fejlődést csak alkotmányon alapuló királyi hatalom biztosit, azt eleink ezer évvel ezelőtt megérezték és megvalósították. Mondják, hogy a magyar büszke, öntudatos. Jöttek nagy viharok, a mágnestű elhajlott egy időre, de mindig ősi helyzetére tért vissza. Csak Anglia hasonlít hozzánk. Csak öntudatos, férfias nép lehet olyan, csak annak lehet királya, ki nem zsarnok és nem árnyék és csak ilyen népen érdemes igaz királynak uralkodni. Nem undok-e a rabszolga nép, ha kényelmes is és nem ijesztő-e arakom cátlan, amellyel mindig újból kell kezdeni a küzdelmet? Viharok nélkül nincs állami élet, de ha az alap megdönthetien, mily nyugodt lélekkel nézhetünk szembe a viharnak! Ezt tudja királyunk! Az utolsó évek fejleményei után szegényeknek és erőtleneknek érezzük magunkat. Nem vagyunk urak a magunk házában és ez sokszor kétségbe ejt bem nünket. Nem vagyunk képesek kiépíteni államunkat. Csak ellenségek vesznek körül, nincs egyetlen egy barátunk a világon. Ellenségeink pedig rágalmaznak és fosztogatnak bennünket. Némelykor végig rezg bennünk Vörösmarty szörnyű jóslata és úgy érezzük magunkat, mint egy tra1 . z összes nyári R divatujdonságokban j _ 1 a legn agyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. István király napján. O nagy király, ki észszel egy begy űjtőd Szilaj erényü, bolygó nemzetünk; S tanítva néki a törvény betűjét, A jövő útját nyitottad nekünk: Ez ünnepen tán szebb a rét virága, VidámV az élet, mosolygóbb az ég, Felgyid szivünkben honfiúi hála, S mint oltár tűz, a láng szemünkben ég! Kelet magyarját te megállítottad Ifjú Európa munkás színpadán. Mit szellem alkot, rajd’ néped se ronthat; Bukott, mely úgy tett, a nép mind, a hány. Ős bölcseséged látta hivatásunk; Egész jövendőnk benned ébredett ; Pusztítva harcban: kora lesz halálunk, Munkálva: élünk hosszú életet. j Lelkűnkbe’ rajzolt napkelet világa, Dús szinü rózsák, ábrándos regék. \ A tőbe, hogy nemesb legyen virága, Beléoltottad Jézus szellemét. ! Mely, árva nyájként, szanaszét bolyongott, j Törvényhez a nép törni kénytelen, S alkotva honnak élő társadalmot Örök reménynyel csüng eszményeken. E szirlalap, mely fénylő bölcseséged Körültekintve, buzgón épített, Szilárd alapja Árpád nemzetének, Melyről ledöntni bennünk’ nem lehet! Ritkán sütött ránk a szerencse napja, Sr a szenvedésből rész jutott elég ; \ Ó nagy király — mert lelked összetartja Mindig megállt a gyönge nemzedék! I... Az ó-világ fenséges, büszke romján Tágasb világot alkot a napnyugat. Mint nőit a cél a lelkes munka sorján! 1 Nyűgöt nagy népi már dolgoztának. •| Céljáért órjás, hősi nemzeteknek I Maroknyi népünk küzdelemre kéll; j Magasba vágytak, s majd ha csúcsot érnék, I A dicsőségből részt ö is remélt. — Ti, kiket Isten, sors segítve kedvel, Világ-kormányzó, boldog nemzetek, \ Ó a magyart, ránehezülve terhhel, j Száz ellen ölte s még se ölte meg; De mig ti, közre hatva szívvel, agygyal, Kincs-gyüjtve békén, munkálkodtatok, Szegény magyarnak, a ki küzde bajjal, Mit se gyümölcsözének századok! Röstség, kicsinylés, véri balszokásek . . . Elmaradásunk egyrészt mi hibánk. \ Nagy veszteségünk mégis s mát ma átok, Nyugatnak hogy tenger vért áldozánk. ' -— Mohács! Mohács ! Te sírja nemzetemnek Háromszáz éve, benned álmodunk; Reményeink bár uj életre kelnek, Szemünkön még a hant s nem láthatunk! ! Dicső király, bú rabja lenne lelked, Látván : e honban valami rohad, Hogy vesztegettünk, mikor tenni kellett, Emelni kellett voln’ országodat. BOI&SAJTÓ és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
