Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-23 / 30. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. jUlius 23. 30. szám Ulii NAGYKÁROLY és VIDÉKÉ Függetlensági és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........ 8-— kor. Fél évre ...........................4-— , Eg ynedévre..................2 — „ Egy es szám..................... . —‘20 Ta nítóknak egész évre . . 61— ,, Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza1 A magyarság átka. A növekedésnek épp úgy megvannak a törvényei, mint a feloszlásnak. A természet hozzáférhetetlem nagy műhelyében megy végbe mind a kettő. Az egyik a másikból táplálkozik. Felváltja egymást. A tavaszi napsugártól életre kél a földön minden. Az őszi hervadás kioltja; a mulandót, elraktározza a tél fagya ellen a jövő csiráját. Épp igy van ez a; nemzeteknél is. Amikor az egyik leha- nyatlik, a másik önbizalomtól duzzadó uj életet kezd, hogy az üres helyet betöltse. A mi világrészünk köröskörül a változás jelét mutatja. A határokon belül ép úgy, mint azokon kívül. Belül erős politikai és társadalmi harcok dúlnak, kívülről a puskaporszag érzik. Mi is tudjuk ezt, a világ is látja. Azt beszélik, sőt azt kiabálják a kis népek is, amelyek előbb a nagy birodalom árnyékában szepegve húzódtak meg, bogy a Balkán után mi jövünk sorra. Hogy és miként fog kialakulni a jövő, ezt nem tudhatjuk. De hogy gondolkoznunk kell felette, az bizonyos. Hogy fel és elkellene készülnünk minden eshetőségre, ez is az életokosság követelménye. A német és szláv fajok vi- lágtusájának határmesgyéjén élünk. Addig is, mi| ‘ é^ a harc csak belső természetű volt, érdekelt minket is minden hatalmi eltolódás. Amióta azonban ez a változás tényekben be is következett, a folytatása elöl kitérnünk nem lehet. Mi magyarok, ha egyetértünk, ha jó előre szervezkedünk, ha minden kedvező esély a javunkra fordul, akkor sem nyerhetünk e harcban területet, áldoznunk kell vérben és pénzben, hogy helyünket megállhassuk, ha pedig veszítünk : tönkre mehet az utolsó száz évnek annyi reményt keltő minden eredménye. Nekünk tekéit nagyon vigyáznunk kell! Fegyelmezettnek, előrelátónak, nyugodtnak és mégis elszántnak kell lennünk. Nem egy évre, de száz évre kell előre készülnünk. Azaz, hogy kellene, ha volna, aki csinálja. Ha volna, aki a nemzetfejlödés természetes törvényeit ismerné s köztudatra emelné. Ha volna, aki a pusztulás kétségtelen jelenségére figyelmeztetne és s aki ezt meg is fogadja. Ha termelt volna a nemzet úgy, mint a negyvenes évek nagy korszakában nagy férfiakat, kik prófétai lélekkel látták a jövőt és j csinálták annak előmunkálatait. Ez a korszak azonban csak két z összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. Az amerikai magyarok. Az Amerikába vándorolt magyarok helyzetével nagy szeretettel és hozzáértéssel foglalkozik Hoffman csikágió osztrák-magyar vicze- konzul, aki most egy egész csikkksorozatot kezdett meg az Amerikába vándorolt magyarság akkulturációjáról, s igazán érdekes képet ad arról, hogyan őrzi meg a magyar bevándorló nemzeti sajátságait, s minő mértékben assimi- lálódik az amerikai szokásokhoz és viszonyokhoz. A magyar bevándorló, aki hazájában görcsösen ragaszkodott a földhöz, Amerikában elveszíti a földmivelés iránt érzett szeretetét, s nem is jut az eszébe, hogy mint mezőgazda- sági munkás szegődjék el. Csak a gyárakra és bányákra gondol. Az amerikaiak minden kísérlete és fáradozása, minden mesterséges rendszabálya, hogy a nagy bevándorlási áradatot agrárvidékek felé irányítsa, hatástalan marad. A volt paraszt, aki házájában soha nem hagyta el a faluját, az uj világban, hacsak családja nincs, fáradhatatlanul vándorol egyik helyről a másikra. Alig értesül' valami uj munkaalkalomról, még ha attól száz mértföld választja is el, vándorbotot vesz a kezébe, s oda megy. Semmi akadály, semmi melléktekintet, gyakran még a család sem tarthatja ettől vissza; ha nincs pénze útiköltségre, belopózik egy üres vasúti teherkocsiba s minden megfontolás nélkül kiteszi magát a büntetésnek és a veszedelemnek. Hogy a földhöz ragaszkodó s attól elmözI dúlni nem akaró magyar parasztból ilyen vándorló gyári munkás lesz, ennek gazdasági okai | vannak. — Pénzt szerezni jön Amerikába, hogy aztán idővel ezen a pénzen otthon ismét föl- ! det vehessen, a pénzszerzést pedig gyorsabban és biztosabban elérheti, ha gyárakban dolgozik, mint ha rosszul fizetett mezőgazdasági munkásnak szegődik el. De más oka is van. Mint gyári munkás, egyült lakhatik honfi- ! társaival, mint farmhelp egyedül érzi magát a tiszta amerikai környezetben, a melyhez nem tud alkalmazkodni. Ez az oka annak, hogy minden magyar kivándorló azt a helyet keresi fel, ahol már laknak magyarok, s hogy az Amerikában élő magyarok 86°/0-a az Uniónak hat, iparilag legfejlettebb államában telepszik le. A tipikus amerikai munkáslakás emeletes faház. Inkább magas, mint széles. Dísztelen, Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen női- és férfi-ruhanemüeket vegyileg tisztítani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o
