Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-02 / 27. szám

4

NAGYKÁROLY ES VIDÉKE

EZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE !----------------t|p

Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít :: :: ::

VALIRA AMT Ali, vizsgázott fogtechnikus.

fi -A DEBRECZENI • /) MERESMDEIM' ÉS IPARKAMARAI \^N:ETÖÉmE^r

Mi azonban e változással egy rövid hírnél valamivel hosszasabban óhajtunk foglalkozni. Erre készt a lap, illetve a lapok uj felelős szerkesztőjének „Beköszöntője“. Maga a „Beköszöntő“ szó is jelzi, hogy nem csak egyszerű személyváltozásról van szó a lapnál. Beköszöntőt ugyanis csak a meginduló lapok 1-ső száma j szokott rendszerint közölni, ügy látszik, itt | is ez az eset áll fenn. Maga az uj felelős szerkesztő is kijelenti ezt, midőn azt mondja, hogy „lapot indít a munka jegyében, s azon lesz, hogy“ ezentúl „a haza javát szolgálja“, A 39, illetve 7 évfolyamot megért lapok helyébe tehát — a régi címek épségben megtartásával ugyan —, de egészen uj szellemben szerkesz- ■ tett lapok lépnek. Ez alapon bátorkodunk a két lap „Beköszöntőjét-nek programmfeléjére meggyőződésünk sugallta néhány szerény észrevételt tenni.

Az uj felelős szerkesztő — azt olvassuk ki legalább a bevezető sorokból — felette nehéz helyzetét szive mélyéből érzi az „uj környezetben“, midőn „a mai nappal belépett a lap kötelékébe“. Siet is e nehéz helyzetén azonnal könnyíteni, midőn mindjárt a bevezető sorokban teljes határozottsággal kijelenti, hogy a „felelősséggel járó e nehéz kötelességét vállalja úgy, amily lelkiismerettel ereszti azt (t. i. a nehéz kötelességét!) a rotációs kereke alá“. Ha ez csakugyan sikerrel kecsegteti, mindenesetre nagy megnyugvására szolgálhat a lap szerkesztőjének.

Ezen őszinte kijelentést tartalmazó bevezető j sorok után, a következőkben — úgy véljük — a lap, illetve a lapok programmját óhajtja és próbálja összeállitani és kifejteni. Csak néhány | pontjára szabadjon rámutatnunk.

„Soha személyeskedés e lap hasábjain nem lesz“. Ha ez a jövőben igy lesz, annak őszin- j tén örvendünk, csak a „garantia“ dolgában \ vannak néminemű aggályaink, mivel a „lapnak 39 éves fennállására“ történt nyomatékos hivatkozás „e tekintetben“ még aligha elég „garancia“, hiszen közismert tény, hogy a „Szat- mármegyei Közlöny“ és a „Nagykároly“ a „személyeskedéstől“ oly felette túlságos módon éppen nem idegenkedett különösen a közelmúltban. Ez a körülmény — úgy látszik — teljesen kikerülte eleddig a f. szerkesztő figyelmét. Készséggel honoráljuk természetesen azon férfias kijelentését is, hogy „tisztelni fogja mindig mindenkinek a meggyőződését (majd meglátjuk lentebb) mely igazán az első ut „a meggyőzés, a megértés fegyverének“ sikeres forgatásához. A békés szándékot — bár „éles harci [ fegyverek“ villogtatásáról szóknak a következő sorok — legalább sejtetni engedi ez a felette nehezen érthető mondat: „Határozott célunk

bármily élesek is legyenek a harc fegyverei, azokat nem használni, csakis tárgyilagosak lenni.“

Hogy „erős vármegyei politikát is fog folytatni“ a lap, természetesnek tartjuk, hiszen a cime is megköveteli, de ennek részletesebb kifejtését mindenesetre nagy érdeklődéssel olvastuk volna ép most, midőn szerencsétlen politikai viszonyaink közepette egyedül a vármegyék autonomjogai a legbiztosabb és legszilárdabb védőbástyái a magyar alkotmánynak. Sajnos ezt is alaposan megnyirbálni akarja a „vaskezü miniszterelnök“, a megyei tisztikar államosítását egyszerre csak nagyon sürgős jellegű feladatnak jelezvén.

A „Beköszöntő“ természetesen leghosszab- ban t. i. egy 12 soros hosszú körmondatban jelöli meg politikai programmját a „nemzeti munkapárt“ kicsinyei és nagyjai ajakáról már unos-untalan, igazán az unalomig hangoztatott sablonban. Hogy az ellenzéket s annak tevékenységét gúnyolódó hangon lekicsinyelni és ócsárolni, a nemzeti munkapárt alkotni tudó férfiainak úgy látszó bátorságát és önzetlenségét meg az egekig magasztalni siet, ez már a „munkapárti programúinak“ elengedhetetlen kerete.

„A nemzethy hazaffiak korszaka lejárt“ —• s eljött a munka korszaka, „tetterös, alkotni

tudó férfiakra van szükség11, akik kiépítik majd „a független, erős magyar nemzeti államot“. íme néhány röpke szóban mily gúnyos lekicsinylése a hibáktól — jól tudjuk — nem ment, de hazájukat önzetlenül, szivük mélyéből szerető azon „nemzeti hazafiaknak“, akiknek igazán programmjuk a „független, erős magyar nemzeti állam“ kiépítése, s mily dicshymnusz a ^ormányra jutott — a lap szerint — héroszok, nem félistenek! honmentő munkájának, „kik ha kell öntestükkel akadályozzák meg a bomlasztási törekvéseket“. És e nagy hősiességet ugyan kitől tanulták? Ne n-e azoktól, akik midőn a fegyver önkényes hatalma dűlte hazán, öntestük kockára tevésével is siettek a haza alkotmányát megmenteni; akik életüket „rongynak“ tekintették, „drágább lévén előttük a haza becsülete“. Igen! azok küzdöttek, s küzdenek ma is, bár talán már őszülő fejjel, de „ifjúi hévvel, az eszme iránti lelkesedéssel, képesek lévén legszentebbjüket is feláldozni“.

Tiszteljük mindenkinek a meggyőződését, még akkor is, ha az az idők folyamán esetleg egészen megváltozik is, s különösen akkor, ha e változást az illető őszintén vallja és hirdeti is. Ez egyenes, férfias, tiszteletet parancsoló eljárás ! De azt a fészket, amelynek jóleső melegét egykor — akkor éreztem és élveztem, s azokat a bajtársakat, „akikkel ifjúi hévvel, az eszme iránti lelkesedéssel képes voltam legszentebbemet is még évekkel ezelőtt feláldozni.“ — lenézni, lekicsinyelni és kigunyolni, már aligha tiszteletet parancsoló eljárás. Ez már lesiklás az arany „középutról“, amit „meg nem tartva“, ime mily hamar „elfelejtkezünk arról, hogy mindnyájan az édes magyar hazának vagyunk gyermekei, egymást megbecsüljük, legyünk bármily párton, bármily nemzetiséggel szemben, tisztelni fogjuk a másik megggözödését és joggal elvárjuk, hogy a mi meggyőződésünkkel szemben is ugyanígy járjanak el.“

De legyen elég a „Beköszöntő“ méltatásából. Még csak azt említjük meg a két lap terjedelmére és beosztására vonatkozólag, hogy az eddig szintén igen ügyes tollal szerkesztett „Nagykároly“ színtelen tartalommal, s igen szerény keretben teljesen beolvadt a „Szatmár- megyei Közlöny“-be, szerényen meghúzódva annak 3-ik oldalán, de sőt még a 4-ik oldal egy részét is megpróbálta lefoglalni.

Zenetanitást

akár magán órán, akár saját lakásán, az iskolai szünidő alatt elfogad :

Vitek Károly zenetanár

Honvéd-utca 30. szám.

Ugyanott csinosan butorozottszoba

kiadó.

HÍREK.

Betörés a Fény-utcában.

Rendőri hajsza a betörő után.

Szinte megdöbbentően megromlottak az utóbbi időben a közbiztonsági állapotok Nagykárolyban. Nincs hét, hogy betörés ne legyen. A közbiztonsági állapotok különös hanyatlását súlyosbító módon tünteti fel a betörők vakmerő munkája. Olyankor, mikor még az éjjeli közlekedés nem is szünetel, a betörők már is munkához látnak. Annyira terjed a szemérmetlen vakmerőségük a mostani betörőknek, hogy az utcán járó-kelők szemeláttáfa végzik betörő munkájukat.

Mit bizonyít ez? Azt, hogy a nagykárolyi rendőrség legénységi állománya nem képes a város területének közbiztonságát ellátni. Nem

képes és épen egyedül azért, mert egy-egy járőrnek olyan óriási területet kell megfigyelni, hogy mig az egyik végétől a másikig eljut, addig a betörő az elvégzett munkája után kényelmesen elillanhat. Ezeken az állapotokon segíteni kell. Segíteni anyagi áldozatokkal is, mert a jelenlegi megromlott közbiztonsági állapotok tovább tűrése a város vezetőségének a terhére fog Íratni.

A legújabb betörés ügyről tudósításunk .a következő :

A vasárnapról hétfőre forduló éjszakán történt a Fény utcai betörés úgy 12 és 1 óra j között.

• Az első betörés Blum József Fény-utcai mészárosnál történt.

A betörő munkáját a rendőrség azonban megzavarta. Az ismeretlen tettes ugyanis, miután a mészárszék ajtaját betörte a mészárszékben levő húsokat és kolbászokat batyuba kötötte, már vinni akarta volna, midőn az őrjárat oda érkezett. A betörő erre futásnak eredt a ka- tholikus templom felé, majd lekanyarodott az épülő elemi iskola felé és ott az állások védelme alatt a nyitott kertben elmenekült. A redőrök nem tudták feltartani, bár lőttek is utánna.

Ugyanazon éjszaka még Stier Ignác fodrászmester lakásába is kísérlettek mez betörést, de ott a háziak ébersége meghiúsította az eredményes munkát. Erős a gyanú, hogy a tettes valami cigány volt, ki vasárnap délután és este az Arany János utcai Friedmann-féle bodegában mulatott s ott olyannyira gyanúsan viselkedett a költekezésével, hogy Friedmann Benő a rendőrséget is értesítette róla. Mire azonban a rendőrség kiment a bodegához, a cigány az ólból, hová Friedmann Benő a tettetett részeget zárta, megszökött.

A rendőrség kezében egyenlőre az elmenekült cigány mulatótársa van és a bodegában j maradt balta még a cigány tulajdona.

A nyomozás a legnagyobb eréllyel folyik.

Meghívás. 6188—1913. k. sz. Nagykároly r. t. város képviselőtestületének tagjait 1913. évi július hó 6. napján délelőtt 10 órakor a vármegyeház nagytermében tartandó i rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1913. évi julius 1. Debreceni István polgármester. Tárgysorozat: 1. Vármegyei alispán ur 2826/1912. k. sz. Demidor Ignác rendőrkapitány és tűzoltó parancsnok fegyelmi ügyében hozott véghatározatának i bemutatása. (5148/1913. k. sz. fj.) 2. Előterjesztés a városi pénztár különféle rendeltetésű pénzkészletének időlegesen más rendeltetésre leendő felhasználhatása iránt (6142/1913. k. sz. fj«) 3. Előterjesztés a pénzügyigazgatósági épület alapos tatarozásának elrendelése iránt (6147/1913. k. sz. alj.) 4. Lobi Jakab városi állatorvos felebbezése a városi tiszti nyugdij- ügyi bizottságnak — nevezett állatorvos hivatalból való nyugdíjaztatását kimondó — 5654/1913. k. sz. véghatározata ellen s kérelme betegsége következtén részére 6 heti szabadságidő engedélyezése iránt 6145 és 5654/1913. k. sz. fj.) 5. A vármegyei törvényhatósági bizottság 728—1913. bjkv. sz. véghatározata az 50—1913. kgy. sz. véghatározat egy részének feloldása iránt s ezzel kapcsolatban Bing Mór kérelme háza Arany János utcai része előtt az asphalt gyalogjáró sürgős felemeltetése iránt (6127 és 5769/1913. k. sz. alj.) 6. A Tompa utcai lakosok kérelme a 244—1912. kgy. sz. véghatározattal elrendelt asphalt gyalogjáró építésére vonatkozólag (6064/1913. k. sz. alj.) 7. Diamant Samu kérelme az Atilla-utca meghosszabbított részén asphalt gyalogjáró készíttetése s a villanyvilágítás bevezetése iránt (6138/1913. k. sz. alj.) 8. A róm. kath. egyház kérelme a zárda telek udvarán asphalt gyalogjárónak a város költségére leendő készíttetése iránt (5734/1913. k. sz. alj.) 9. A Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület s Bing Mór kérelme a telken készítendő asphalt gyalogjárónak a város közveti-