Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-11 / 24. szám
4 mODERN RUHAFESTÉS ÚTI ITÁ ITD D'Ál GALLÉROK Q ŐZMOSÁSA BÁRMILY PIV AT SZÍNRE l| M J I HJLI\ I HL tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett). ___________________ NAGYKÁROLY ES VIDÉKE______________________________ Ti sza — Magyarország miniszterelnöke. Consummatum est. Elvégeztetett. Lukács Lászlónak, „Európa legnagyobb panamistájának“ dicstelen, Magyarországra szégyent hozó politikai pályafutása és csúfos bukása után Ö Felsége e szerencsétlen ország miniszterelnökévé: Gróf Tisza Istvánt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Azt a Tiszát, aki a magyar „nemzeti munkapárt“ megteremtője s éltető lelke, amely pártról Ö felsége, a király nevében mondta ki a birőság, hogy lopott pénzen lett összevásárolva, s maga az uj miniszterelnök is — a büszke, de nem bőkezű főúr — mint a „piszkos pör“ idején szél- tében-hosszában hirdették — ilyen uton- módon lett a „magyar Golgotha“ helyén: Aradon a magyar törvényhozás tagjává megválasztva. Ugyan mi jót várhat avagy csak remélhet is szegény országunk, szerencsétlen nemzetünk Tisza uralmától, „az erősnek keresztelt bolond kéztől“? Odafönn: Wienben azt hiszik, hogy egyes- egyedül csak az az ember teremthet rendet ez országban, aki a törvénytelenségek elkövetésének hosszú láncolatát keresztül erőszakolta s abban kéjittas, pokoli örömmel gyönyörködött?! Azt hiszik odafönn, s azt hiszi immáron ö maga is romboló munkája után, hogy megijed tőle a nemzet, s alázatos — kézcsókoló s talpnyaló — szolgaként leborul ez újkori Geszler előtt? Dehogy is ijedünk meg, — hiszen ha annyit kibírtunk már, kibírjuk ezt is. Sőt jó, ha jön. Ez lesz ugyan szenvedésink láncolatának legsúlyosabb láncszeme, de — és ez egészen bizonyos — az utolsó is. Ha ezt akarják Bécsben, nem bánjuk, ám következzék a végső leszámolás, de higyjék el, ez a nemzet még nem olyan gyáva, pulya és hitvány, hogy ne tudjon leszámolni Lukács után, még százszor elszántabban, Tiszával is! * * * Tisza miniszterelnöki működésére vonatkozólag a szövetkezett ellenzéki pártok gróf Apponyi Albert indítványára egyhangúlag elfogadták az általa beterjesztett következő határozati javaslatot: „Az ország közvéleménye méltán várta, hogy az a lesújtó és bírói ítélettel panamák- J nak bélyegzett tények megállapítása után, j melyek az elmúlt kormányzat korrupt eszközeit napfényre hozták, kormány vitelében: olyan változás áll be, amely a közéletben a megtisztulást, a parlamenti állapotokban pedig az alkotmányos rend törvényes uralmat biztosítja. Mély megdöbbenéssel látjuk azonban, hogy az uralkodó egyoldalú és a való hely- j zetet kétségtelenül homályban hagyó, mert kizárólag a közvetlenül az érdekeltektől származott informálása mellett a korrupt és alkotmányellenes kormányzatban nemcsak semmi í változás be nem állott, de sőt ugyanazon egyén állitatik a kormány élére, akinek J erőszakos és alkotmányellenes tényei a feldúlt helyzetet elsősorban előidézték. A szövetkezett ellenzéki pártok közvetlenül a múlt évi junius 4-én Tisza István által Lukács László segítségével elkövetett alkotmányellenes merénylet után kimondot- j ták, hogy bár a fenforgó nehézségek békés : j megoldására, illetve a rendes parlamenti állapok helyreállítására mindenkor hajlandók, ennek feltételéül ki kell tüzniök az alkotmányon ejtett sérelmek orvoslását és az azokért felelős férfiak eltávolítását. Nem személyi szempontokból, hanem alkotmányunk biztossága szempontjából kellett kitűzniük ezeket a tárgyi és személyi feltételeket és ugyanazokért kell azokhoz most is ragaszkodniok. Ragaszkodniok kell annál inkább, mert azóta sérelem sérelemre halmoztatott. A volt kormányelnökről bebizonyult és birói Ítélettel megállapittatott, hogy az államkincstárt megillető pénzeket pártcélokra fordította. Tisza j István ezzel az eljárással szolidaritást vállalt. ! Az erőszak a parlamentben állandósult, sőt intézményesen szereztetett a katonai felfogások mindenhatósága a képviselők mentelmi jogával s a parlament souverénitásával szemben. A müveit világban példátlan ezen fejleményeknek pedig egyenesen Tisza István volt részben eszközlője, részben mozgató ereje. 0 tehát személyében képviseli azokat a tárgyi akadályokat is, amelyek minden békés kiegyenlítésnek útjában állanak, valaminthogy képviseli a népjogok demokratikus kiterjész- tésének legmerevebb visszautasítását. Ez a kormány alakulás nem más, mint a ; nemzet türelmének végsőkig próbára tétele, mint az alkotmányunkra törő erőszaknak kérkedően provokativ fellépése. Ezzel szemben a szövetkezett ellenzéknek nem lehet más kötelessége, mint tovább folytatni a küzdelmet, mig a kormányzat tisztasága és az alkotmányos rend az országban helyreállítva nincs és hasonló események bekövetkezésének egyedül biztos megelőzője, a demokratikus vélasztói reform meg nem alkottatott. Egyéni önérzetünk és alkotmányos felfogásunk tehát fokozott mértékben teszi a szövetkezett ellenzéki pártok kötelességévé, hogy ragaszkodjanak ahoz az álláspontjukhoz, mely Tisza Istvánnal épp úgy, mint Lukács Lászlóval minden politikai érintkezést kizár. “ Tanító gyűlés. Nagykároly, 1913. junius 11-én. A Szatmármegyei Általános Tanítóegyesület „nagykárolyi járásköre“ f. hó 9-én d. e. 10 órakor városunkban tartotta tavaszi vándorgyűlését, melyen a nagykárolyi és mátészalkai járásokból mintegy 80 főnyi tanítóság jelent meg. A gyűlést megelőzőleg Száleczky Miklós érendrédi áll. elemi iskolai igazgató-tanitó a földrajz modern tanítása köréből mintatanitást tartott. Az északkeleti felföldet ismertette az elemi iskola negyedik osztályú növendékeivel s ezt az északkeleti felföldet nemcsak a térképen, hanem tanítása alkalmával agyagból plasztikusan alakítva, mintázva mutatta be, miáltal tanítványainak maradandó becsű fogalmat nyújtott az amugyan is száraz tudományágból. Száleczky egy uj, eléggé ki nem taposott vágáson halad és tanítását éppen ez teszi érdekessé, változatossá, megrögzővé s ez a paedagógia legfőbb feladata. Ezen tanítás után a ref. leányiskolában összegyülekezett tanítóság a vármegyeháza dísztermébe vonult át, ahol Téglás Lajos áll. elemi iskolai igazgató, a járáskor elnöke, figyelemre méltó beszéd kapcsán nyitotta meg a gyűlést. Negyvenöt éve — úgy mond — hogy br. Eötvös József hallhatatlan müvét, az 1868. évi 38. t.-cikket megalkotta s ennek dacára mai napig sincs hazánkban végrehajtva az általános tankötelezettség. A legkultiváltabb megyében a tankötelesek 95 és a legelhanyagoltabb kultúrájúban 45% jár iskolába. A többi vármegyékben a tankötelesek száma 45—95 között varriál. Élesen kikelt a nemzetiségi iskolák azon része ellen, melyek magas államsegély élvezése mellett naponként űzik hazafi ellenes gyalázatos üzelmeiket. Ezen iskolák tanítói ellen szij goru megtorlási intézkedéseket sürget, melyek | közül a legkisebb az államsegély megvonása | volna. Frappáns hatású, magas nívón álló megnyitóbeszédét a tanítóság osztatlan óvációban részesítette. Ezután Tóth Imre mátészalkai ref. tanító hosszan s alapos tudásra s szakkönyvek olvasására vallóan ismertette a hazánkra súlyos j csapásként ránehezedő tuberkulózis betegséget s az ellene való védekezést. Ismeretes dolog, hogy a müveit külföld mily I lekicsinylő véleménnyel van rólunk, intézmé- ; nyeink és kultúránkról; idegenforgalmát lehetőleg eltereli tőlünk, mert ott — a statisztika nyomán — azon balhiedelem van elterjedve, hogy nálunk a tuberkulózis „járványszerüen“ lépett fel. Ez ugyan bombasztikus túlzás, de valóság az, hogy a halálozások nagyobb quántuma a tuberkulózis mérlegébe esik. A felolvasást a jelenlevő dr. Glatter Béla járásorvos a legkedvezőbb méltatásban részesítette s hozzátette, hogy a tanító kötelessége a gyermekek utján a szülőket felvilágosítani, miszerint ezen láthatatlan rém ellen milyen könnyű a védekezés. Rendes életmód, tágas lakás, sok mozgás a szabad levegőn, ésszerű dezinficiálás — mely utóbbi az állam feladatai közé volna sorozandó — távol tartják ezen vizihydraként elnyúló kór csiráit. Ezután ismét Száleczky Miklós foglalta el a felolvasó asztalt s hosszasan, ügyesen, talpraesetten és szakszerűen fejtegette: miként emelheti a tanító a tanítói tekintélyt. Önként érthető, hogy egy ideális tanítót kellett élénk színekkel ecsetelnie s ezen feladatát sikeresen megoldotta. Megszivelendő és megvalósításra váró eszméit, bpr itt-ott egynémely ellen sok mondani valónk volna, szívesen hallgatták és zajosan megtapsolták kollegái. Végül szakszerű véleményfüzért volt alkalmunk hallani Téglás Lajos köri elnöktől a tan- felügyelet reformálásáról. Ezen kérdés évtizedek óta a paedagógia nyílt tengerének felszínén úszik; kis szavú és nagy tudásu tanférfiak régen szerették volna ezen hajót révbe vezetpi, de kis tudásu és súlyos szavú sérthetetlen potentátok mindig más irányba terelik azt. Ä tanfelügyelőle túlnyomó százaléka ma nem vér a mi vérünkből, nem szakember, hanem jogász, úgy hogy valódi szállóigévé lett, hogy tanfelügyelő lehet mindenki, aki a tanügyhöz — nem ért. ' Ezen tarthatatlan állapotot a tanügyi kormány is kezdi belátni. így született meg az iskolalátogatói intézmény, melytől a tanítóság sok jót vár, a tanfelügyelők sokszor kétes értékű iskola látogatása meg fog szűnni s elfoglalja igazi helyét, az iskola adminisztrációjának tágas mezejét. A mindvégig nagy figyelem között elmondott értekezést, mely teljesen megérett arra, hogy mérvadó helyeken komoly tanulmány tárgyává tétessék, a tanítóság részéről elismerő honorálásban részesitteteU. A közgyűlésen elhangzott beszédek, felolvasások, nyilatkozatok és felszólalásokból általában azon impressziót menthettük, hogy szép hazánk tanítói kara feladata magaslatán áll. Teljesen eltűnt ezen testületből a régi tanító szánalmat keltő, alacsony szellemi fokon álló alakja, s elfoglalta helyét a 20-ik század felvilágosított fia, értelmes, okos, munkás s anyagi gondoktól többé-kevésbé mentes polgára. Az 1907. és 1913. évi népoktatási törvények ledöntötték az ósdiság, a maradiság s még a harangozó kegyét is kereső tanítóság utolsó rozoga szégyenfalát s helyébe ültettek egy öntudatos, magasztos célokért lelkesedni és cselekedni tudó s az általános népmüvelt- ség zászlóját magasan lebegtetni tudó tanítói kart, mely az ország jólétével önön helyzetét is oly magasra emelte, hogy a tanítói foglalkozás immár nem tartozik a lenézett foglalko-
