Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-21 / 21. szám
Os < *---------------------. . — t-----------------------------------NA GYKÁROLY ÉS VIDÉKE cr hoktoik 'iioKiiCTrr^cüftyraK an Trrg8Tr>TTiCTTTi;rna)n»io>!TiimDa?mioi«nii>!fin(TT^;«»i!( iitiiaimrrTTfT^iCTirmaciigsmgagsiajmgiKiiiimgsmiEiiEg Bikszád gyógyfürdő Szatmármegyében. Megnyitás: május 15-én. Melegásványviz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-győgyintézet. Dr. Buling-féle Inhaláció. 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetylén-világitás, vasúti állomás, posta, távírda, telefon, gyógytár helyben, Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld: a fürdőigazgatóság. ""^st mikép lehetne kitalálni az elutasitás módját. A múlt béten Kossuth Ferenc volt a bűnbak. A másik oldalról azt hirdették, hogy Kossuth pünkösdi cikkével elrontotta az egész fúziós ügyet. Kossuth ugyanis kormányképes ellenzéket akar, mely a mai rendszer bukásával azonnal átvehesse a kormányt. Ezt bűnül rójják föl Kossuthnak, ki okulva a koalíciós tapasztalatokon, kormányképes pártot akar létesíteni. Ezen az állásponton van Apponyi is, ki mindenben osztja Kossuth nézetét. — Egyébként — ami természetes is ilyen esetben és ügyben — egyik tanácskozás a másikat éri a fúziós programm megállapítása céljából, amin Károlyi Mihály gróf nagy buzgősággal fáradozik. A legutóbbi értesülés szerint a fúziósok a meg- i oldást, csak Justhékkal tudják elképzelni. Ha a fúziósoknak csakugyan az az álláspontjuk, hogy Juslhnak és pártjának csalatkozását conditio sine qua nonnak tekintik, ez örvendetes fordulatot jelentene a fúzió ügyében. A fúzió ellenségei viszont arra töre- kesznek, hogy elposványositsák az. egész ügyet. De az egyesülés hívei rajta vannak, hogy ezt megakadályozzák. Hamarosan élére fogják állítani a dolgot és a vezéreknek dönteniök kell. Mert a fúzió meg lesz, ha törik, ha szakad. Legföljebb azt érik el, hogy a fúziós újszülött cse- nevész lesz. De ez se baj. Meg lesz az egyesülés és egyelőre ez a fő. Majd a képviselőválasztás közeledésével meggyarapodik az uj párt és a hívek erősen hiszik, hogy életképes lesz. Majd megmutatja a jövő! KEGLEVICH Timi. MÉGIS A LEGJOBB GRÓF KE6LEVICH ISTVÁN UTÓDAI PROMONTOR Szemlélődés. Ada—Kaleh anneksziója. A balkáni háború mégsem volt teljesen „eredménytelen.“ ;A magyar kormány pünkösd hétfőién elfoglalta Ada-Kaleh szigetét. Krassó-Szörénymegye főispánja négy csendőrrel kiszállt az Orsovával szemben fekvő kis szigeten és örökrer annektálta Magyarország és társországai nevében és számára. Nem hiába volt tehát a téli fegyverkezés, a tavaszi készenlét és nem hiába költöttünk négyszáz milliót, meg amit még azonfelül kérni fognak: Ada-Kaleh a mienk lesz. Négy csendőr megszállta és azóta is ott van rendet tartani. Hogy mindent tudjunk, a sziget 17500 méter hosszú és 400 méter széles, de ha a Duna laapad, a sziget szélessége eléri az ötszáz métert. Ada-Kaleh a legújabb magyar honfoglalás. Az egész egy kis zátony a Duna közepén, de ilyen drága telek nincsen még egy az egész világon. Csak az a baj, hogy a török kormányzó, valami Seriff Eddin nevezetű, nem akarta aláírni a foglalásról szóló jegyzőkönyvet. Mert tudni kell, hogy a szigetet mohamedánok lakják, akik dohánycsempészetböl éltek és a konstantinápolyi szultánt vallották uruknak és parancsolójuknak. Ez azonban eddig sem akadályozott bennünket abban, hogy mi intézkedjünk, sőt katonaságot is tartottunk a szigeten, mert hiszen Stambulban már régen megfeledkeztek róla, hogy ilynemű török birtok is van a világon és valószínű, hogy most, amikor Törökországot amputálják, ez a kis homoksivatag a Duna közepén eszükbe sem jut. De mi hirdetjük hangosan, beleharsogjuk a világba, hogy a monarchia külpolitikája céltudatos, előrelátó, bölcs és nem drága. Nem kaptuk meg Szkutarit, nem vonultunk be Albániába, az egész Balkánból kiszorítottak, a londoni nagykövetek kinevettek, sőt még itthon, mi magunk között is szégyeltük magunkat egy kicsit, de most minden helyre van állítva, ki van köszörülve, a világ előtt rehabilitálva vagyunk, — négy csendőrlegény elfoglalta Ada- Kaleht. Wekerle nyilatkozata. Alig olvastunk a balkáni háborúval kapcsolatosan a gazdasági fejlődést, illető kitünőbb és helyesebb okfejtést, mint aminőnek Wekerle Sándor dr. volt miniszterelnök, a N. F. , Pr. pünkösdi számában ad fentebbi cimen kifejezést. Tökéletesen helyt all ama felfogása, ; hogy a mai politikai konstelláció mellett, euró- {pai bonyodalmaktól többé nincs mit tartani és | hogy a hosszú időn át nyomasztóan érzett bi- i zonytalanságot most egy gazdasági békés fej- ! lődés, virágzás követi. Ily értelmű haladást remél Wekerle, nem pusztán a hadat viselő felek kimerültsége révén, hanem főleg azért. I mert a nagyhatalmak fegyveres beavatkozásá- i bóí oly időben nem tart, amikor alig van mit I nyerni, de amikor sok a kockáztatható, az elMM Mindennemir ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. k KB ! ! Minta után való festés ! ! W-'SP Haúffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59’ Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. a*~ Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek Kérdésem kissé zavarba hozta a fiatal tudóst, de azért rövid gondolkozás után megfe- j lelt rá. . — Az ára nem tartozik a természettudományi vizsgálódás körébe, ézt az a kofa job-1 ban megmondja. — Hogy adja a babot néni ? — kérdi j Fenyvessi egy kofa asztala elé lépve. — Huszonnégy fillér literje. — Nem is olyan drága. — De nem ám, mert nem sok termött. j Ezt is csak azért adom oly olcsón, mert mán | nincs több, hadd menjen ez is. Szép nagy-1 szemű bab, vögye mög az úr, od‘adom húsz fillérért. —-■ Ne nagyon kinálgassa néni. Nem tudom, ki főzné meg. — Kinek kínálgatnám, ha nem annak, aki az árát kérdi? — szólt a kofa kezét csípőre téve. Egyikünk sem ismerte a piac szokásait és mint a könyvek közt felnőtt emberekben általában, bennünk is kevés volt a lelemény ahhoz hogy szópszerével elvonuljunk. Fenyvessi különben máskor sem tudott a boltból kijönni anélkül, hogy valamit ne vett volna. Most is elővette pénztárcáját és kifizette a liter bab árát. A kofa mosolylyal szája szegeletében és kezében a literrel kérdőleg tekintett ránk. — Hova öntsem ? — Öntse a felöltőm zsebébe, — szólt Fenyvessi bosszúsan. Én meg alig állhattam a nevetést, hogy elméleti eszmecserénknek ilyen gyakorlati folytatása lett. — Most már ‘mi az ördögöt csinálok evvel a rengeteg babbal? — szólt Fenyvessi, bosz- szankodva kárörvendő nevetésemen. — ügy huzza a zsebemet, mintha kő volna. — Vigyük a vengéglőbe, ahol étkezni szoktunk. — Nagyon messze van. Elkésünk. — Hozd az iskolába és taníts a babról, legalább van mit szemléltetni. — Már rég túl vagyunk a babon. Hanem tudod mit? — kiáltott fel Fenyvesi derültebb arccal. Odaadom egy lánynak, az legalább j hasznát veszi. És már körülnézett, nem lát-e ismerős leányt, akinek odaadhatná. — Elég bolondság volt, hogy megvetted azt a babot, most még nagyobb bolondot akarsz | elkövetni ? Hisz gondold csak el, ha odaállunk 1 egy leány elé és azt mondjuk: Nézze csak | nagysád. ezt a babot magának adjuk, főzzön j belőle jó levest, — őrültnek néz bennünket, i vagy megsértődik, azt hiszi, rossz tréfát űzünk vele. Megindultunk és B'enyvessi kelletlenül tapogatta kiálló oldalzsebét. Amint az iskola felé vezető utcába betértünk, már messziről láttuk a nyitott ablakban a Mariska szőke fejét. Ejnye — villant meg Fenyvessi agyában — éppen jókor! Mariskának nincs anyja, maga főz es mint jó gazdaasszony fel tudja fogni az ajándékbab értékét. Már messziről üdvözölte és minden átmenet nélkül tányért kórt tőle. — Minek magának a tányér ? — kórdó Mariska csodálkozva ? — Kezdem már érteni, — szólt felkacag va Mariska, miközben kissé kacéran jobban kihajolt az ablakon. — Amig, mint afféle szórakozott professzor valamin törte a fejét, azalatt egy huncut gyerek teletömte a zsebét. Es ha adok tányért akkor azon viszi végig az utcán ? — évődött tovább — Nézze, ha már a kofa rám sózta nem okosabb dolog, ha maga elfogadja és jó levest főz belőle, mintha én szétszórnám az utcán ? — Mariska csak nevetett a dolgon, végre az én bíztatásomra hozott egy tányért. — Elfogadom, — mondá, — de nem tudom mivel viszonozhatnám ezt a furcsa ajándékot. Cipőkenőcsöt már kaptam ajándékba, de babot még nem. Abban a hiszemben, hogy ezt végkép elintéztük siettünk dolgunkra. Távozóban méghallottuk a Mariska csengő nevetését, amint a tányér babbal a függöny mögött eltűnt. Dólfelé a tanári szobában éppen azon mulattunk, hogyan ajándékozta meg Fenyvessi kollégánk Mariskát egy liter babbal, mikor
