Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-30 / 18. szám
\ 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltük, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés ! !, Häufte! Sámuel villany- 3$ gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utca 59. Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek tenetes állapoton segíteni kell, mert ez nem jól van igy! Kötetekre megy immár azoknak az újságcikkeknek, tanulmányoknak és röp- iratoknak száma, amelyek a magyar nemzet legnagyobb vérveszteségét okozó ellenségével, a kivándorlással foglalkoznak. Azoknak a tanácskozásoknak pedig, melyeket ez ügyben különböző intézményekben, testületekben és szervezetekben s a minisztériumban tartottak, úgyszólván se szeri, se száma. S bár a baj eredetének ismeretéhez az illetékes tényezők igen közel járnak, azért még sem csökken a pusztulásnak a rettenetessége, de ellenkezőleg: napról-napra csak fokozódik s az áltamhatalomnak nincs kellő bátorsága, hogy vele szembeszállva az orvoslásnak egyik legbiztosabb, de egyszersmind sokakra és pedig éppen a leghatalmasabbakra nézve érzékeny orvosszeréhez, a holtkéznek felszabadításához fogjon. Sőt ahoz sincsen — úgy látszik — elegendő ereje, hogy a ma nemzeti csapásszámba menő kivándorlásnak legalább a fattyúhajtásait lenyesegesse, hogy méltó büntetéssel akadályozza meg a kivándorlás hiénáinak azt a rettenetes dulását, amely Felsömagyarország dolog-. biró népét már csak nem teljesen ki- pusztitotta s a nagy magyar alföldnek népét is erősen sorvasztja. Mert amig lehetséges és megtűrt állapot lesz az, hogy egy, a kivándorlás terén legkompromitáltabb külföldi hajóstársaságnak az ország szivében, a keleti pályaudvarral szemközt nyilvános telepe legyen, addig a kivándorlásnak helyes mederbe tereléséről szó sem lehet. Amilyen bűn az, hogy a kivándorlásra való csábítás nem részesül miná- lunk kellő üldözésben s kellő büntetésben, viszont éppen olyan hiba lenne a kivándorlásnak erőszakos elfojtása. Mert sok, igen sok érv szól amellett, hogy a helyesen vezetett és a gazdasági szükségesség korlátái között tartott kivándorlásnak útjába felesleges nehézség ne gördittessék. Sőt bizonyos szempontok a kivándorlás jelentőségét egyenesen megkövetelik. A közszellemnek, a közfelfogásnak gyökeres átalakulása, a pénznek, az anyagi javaknak megbecsülése s legfő- képen a munkának szeretete lenne tehát az, amellyel a magyar nemzetnek nagy gazdasági válsága s e válságnak szinte szükségszerű folyománya: — az egyre növekvő kivándorlásban rejlő veszedelem orvosolható lenne s bár kontrasztnak látszik : a közszellemnek ilyen kívánatos átalakulására eddig éppen az amerikai kivándorlás hatott leginkább lendítő erővel. A közszellem átalakulása, a munkának megszerettetése azonban egyúttal súlyos feladatot szab az állam és társadalom elé: — utat és teret nyitni a munkának, lehetőséget nyújtani a nép rög- hözkötöttségének s egyszersmind vagyo- nosodásának. . . . „Az amerikai iró „The magyar* cimü könyvét pedig le kell sürgősen magyarra fordítani, s egy-egy példányát el kell küldeni az ország leghatalmasabb földesurainak : a főpapoknak és a mágnásoknak.“ SZKUTARI. Újabb bonyodalmak. A balkáni háború újabb bonyodalmat termelt a hét elején. A kis Montenegró, mely minden termékttlensége mellett sem nagyobb egy jókora magyar vármegyénél, s tulajdonképen a nagyhatalmak egymás iránti féltékenysége tartja fenn — oda sem nézve a hatalmak intésének, sem annak nyomatékosabbá tételére keresztülvitt flottademonstrációnak, tovább folytatta Szkutari ostromát. Sőt kedden délután (f. hó 22-én) már sikerrel is járt az ostrom. Essad basa, Szkutari hős védője feladta a várat. tjl):« iitiiMuiKTrgTniirrnurTTtnTtiirrmrTTrrrTiSTTyrrTTr^irTiirTnnTTiim^TnnTiMrrrr-CTTTTisTnnrg Melegásványviz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet. Dr. Buling-féle Inhaiáció. 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetylén-világitás, vasúti állomás, posta, távírda, telefon, gyógytár helyben. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld: Szatmármegyében. Megnyitás: május 15-éu. tatta a családi tanács nagyban folyó tárgyalása folyamán Zakáné — ti nem ismeritek ezt a Yelmát. Válóságos ördög, makrancos és dacos, engedetlen és gőgös, kit férjhez adnunk határos lesz a csodával. A fő itt az, hogy egy nagyon alkalmas fiút találjunk. — Szép, szép, mondta Borotvás Kálmán, megpödörve deresedő bajusza jobb felét — hát aztán kinéztél már egy olyan fiút ? — Néztünk, kedves Kálmán, néztünk, válaszolt az indirekt kérdésre csilogó szemekkel az öreg unokanéni Kóti Juliánná. — No ? Hát ki az? — Simon Pál, a megye másodjegyzője. — Eszerint nekem az lesz kötelességem, kezdte az ő lassú, monoton hangján Borotvás Kálmán, hogy . . . —- Igen, igen az lesz, türelmetlenkedett Zakáné, hogy elmégy hozzá és valami utón, módon meghívod hozzánk. A többit aztán majd meglátjuk. Erre Zaka Zoltánné felállott, mintegy jelentve, hogy az ülés véget ért. Borotvás Kálmán is kitaszította maga alól a széket. Pár perc múlva aztán szétmentek szobáikba. II. Zaka Yelma, mig benn az ő jövőjéről ilyen fontos határozatot hoztak, künn állott a pusztai ház oszlopos terraszán és kutató szemmel nézett a poros országút messzijébe, s meg-meg dobbanó szívvel figyelte azt a növekedő szürke porfelhőt. Sima alj omlott végig termetéről a dudoros ujju blúz öve alól. A lenge batisztot mpgfod- rozta néha egy-egy pajkosabb szellő. Sárga szalma kalapja alól hullámosán, csigákban folyt le vállára dús haja. Egyik kezével ernyőt formált mély tüzü szeme fölé, s úgy nézett előre, úgy nézte azt a sebesen robogó kocsit, mely j egyenesen a háznak tartott. Végre is halkan, mintegy sóhajszerüen mondotta : — Tibor, te édes . . . Csak három szó és mennyi bűbájos rejtelem. Hiába kereste volna ekkor az egész leányon a kutató tekintet a makrancosságot, s dacot, az engedetlenséget, a gőgöt, mely az egész leányt vadóccá, ördöggé tette, a lelkekbe látó .szem nem birt volna ezen a leányon mást felfedezni, mint végtelen fanatikus sze- ! reimet. Mire aztán a terrász elé ügetett a csinos, sárga kocsi és belőle merész ívvel kiugrott a bennülő fiatal, fehér arcú utas, olyan sápadt volt már Zaka Yelma, mint a nagy ház fehér fala. Még akkor sem tudott szólani, mikor Salamon Tibor már előtte állt, s édesen gyönyörködő szemekkel nézte a leányt. — Hogy megszépültél Yelma egy év alatt, hiszen te egész nagy leány lettél, szinte nem is merlek megcsókolni. De erre már egészen elvesztette a dacos, az engedetlen Yelma a bátorságát és pírba boruló arccal, mint fürge őz, elfutott. A nyúlánk fiú utána nézett tüzesen, egy lépést tett is abba az irányba, mintha az illatot akarta volna felszívni, mely a leány fekete babos ba" tiszt ruhájából kiömlött. Sietve jött ki Zakáné, meg a jó Zaka is a fiút üdvözölni. Ősszeölelkeztek. Borotvás Kálmánnak, az öreg néninek is jutott belőle. Aztán beszélgetni kezdtek. — Hát Tiborom — kezdte Zakáné, mert az első szó mindig az övé volt, no meg az utolsó is — micsoda dicsőséget hoztál nekünk megint. Salamon Tibor hamiskásan mosolygott. — Bizony kedves Zsuzsánna néni most nem sokat hoztam, de tán elég lesz. Zsuzsánna néninek nem igen tetszhetett a bevezetés, mert erősen összeszoritotta ajkait, ami nála a nem tetszés jele volt, s azt kérdezte : — Hogy értsem fiam. — Majd mindjárt megértik. Ezzel ünnepélyesen felállott, állásba vágta magát és komoly hangon mondta: — Van szerencsém magamat bemutatni: Dr. Salamon Tibor. Egyszerre kiderült a Zsuzsánna néni arca, meg a többieké is. Összevissza, egyszerre mind kérdezte: — Hát letetted a doktorátust ? — Hát most doktor vagy ? — Juris, ugy-e ? Alig győzött válaszolni és fogadni a gratulációt a négy embertől. Yelma is előkerült a nagy öröm zajra, s piruló arccal állt meg távol az örvendezőktől, mígnem Zsuzsánna néni reá nem szólt:
