Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-02 / 40. szám

vedett. A szétforgácsolt ellenzéket egy táborba sorakoztatta. Egységesek vagyunk és az egység erejére támaszkodva, visszavertük és a jövőben is visszaverünk minden támadást. Végtelenül örvendetes, hogy az ország hangulata már is gyökeres változáson ment keresztül és a felébredt közszellem, a nemzeti öntudat ereje hatalmas méretekben terjed. így kénytelen lesz a kormány taktikáját változtatni, mert tudatára jött annak, hogy minden erőszak, minden durva önkény nem az ö malmára hajtja a vizet, hanem ellenkezőleg a vele szemben álló harczi tábor ellenállásának erejét fokozza: ezért fog most következni az elaltatás, az elnapolás és a nagy és kis borravalók politikájának korszaka.

Ebben a helyzetben a mi tisztünk éleszteni, ébrentartani a nemzet lelkesedésének tüzet, ki nem fáradni, erősnek lenni a várakozásban. Egy pillanatig sem lehet kétely tárgya az, hogy ha Tisza s Lukács helyeiket el nem hagyják, csak a karhatalom erejével kormányozhatnak. Ha az egész ellenzéket kitiltották, ha annak minden egyes tagját kiharcolták, a maguk szűk családi körében, úgy mint a delegációban is tették, hozhatnak tucatszámra törvényeket, ezek között a társadalom egyes rétegeire nézve előnyösöket is, mind ez azonban bennünket megingathatatlan álláspontunktól el nem téríthet, anélkül, hogy önmagunkat ne aláznók le. Saját becsületünket mocskolnék be akkor, ha békét kötnénk olyan emberekkel, akik a mi ki- hurcoltatásunkkal, katonai és rendőri erőre támaszkodó brutalitássukal nem bennünket sértettek meg, hanem meggyalázták a nemzet legdrágább kincsét, alkotmányunkat.

Lukács a végletekig kitart. Mi pedig erre azt mondjuk, amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Minden eszköz jó, csak, hogy tőle mielőbb megszabaduljon az ország.

Hosszantartó zajos éljenzéssel fogadták Me- zössy szavait.

Utána Justh János beszélt. A kormány most már a bírói függetlenségbe vetett hitet is kezdi megingatni. Nem akarom magasztalni Kovács Gyula tettét. Az ő tette a hazaszeretet által exaltált ember tette volt. Hogyha egy esküdtbiróság azt találja, hogy büntetést érdemel, hát büntessék meg. De ne csinálják vele azt a herce-hurcát, amit a kormány a független magyar bíróság palástjába burkolózva azzal az emberrel elkövet. Kimondták, hogy egy orvossal fogják felülvizsgáltatni és az orvost nem a független bíróság fogja kirendelni, hanem a miniszter és a miniszter fogja megállapítani azt az időt is, hogy mikor történjék ez a vizsgálat és csak azért, hogy Kovács Gyulát törvénytelenül és jogtalanul fogva tartsák. A többi bűne mellett a kormánynak igazán megbocsáthatatlan bűne az is, hogy megingatja a független magyar bíróságba vetett hitet. (Éljenzés.)

Zlinszky István rendkívül lelkeshangu beszédében felszólította a nagykárolyi választópolgárságot, hogy ha a kormány hatalmi őrületében megfosztaná a kerület képviselőjét mandátumától, ne hagyja el, válassza meg újra és újra. Az ellenzék nem fél a demokratikus haladástól, ezért szegődött melléje s ezért akarja azokat, akik a demokratikus haladásnak ellenségei és ezért mindenre képesek, az útból eltávolítani. (Lelkes éljenzés.)

Szmrecsányi György utal arra, hogy a kormány nem átallotta az uralkodó palástja mögé bújni és kieszközölni a rendjeleket azoknak, akik a magyar alkotmányt sértették meg és még hozzá azzal az indokolással, hogy ebbeli szolgálataik elismeréséül. Ez koronás királyunkkal szemben megbocsáthatatlan bűn. Önök, választópolgárok, meg fogják látni, hogy az ellenzék mennyire szivén viseli az ország sorsát és meg fogja alakítani a független nemzeti jogpártot, hogy küzdelmét sikerrel végezhesse és a megsértett jogrendet helyreállítsa.

Fráter Loránd és Jármy Béla országgyűlési képviselők lelkesítő beszéde után Bottlik István élesen ostorozza Tiszát és a többség magatartását

Preszly Elemér beszéde után Papp Béla felolvasta Károlyi Mihály gróf következő táviratát :

„Károlyi, Nagykároly. Utolsó percben közbejött akadály miatt gyűlésre eljönnöm lehetetlen volt. Kérlek tolmácsold őszinte sajnálatomat és hazafias üdvözletemet nagykárolyiaknak. Mihály.“

Ezután Papp Béla Károlyi József gróf poliNAGYKÁROLY ÉS V I D É*K E

tikai magatartásának helyességét fejtegette és rövid beszéd után a következő határozati javaslatot terjesztette elő :

A nagykárolyi választókerületnek — képviselője gróf Károlyi József beszámolóján — összegyűlt polgársága

1. hálás köszönetét mond a beszámolón megjelent képviselőknek, hogy őket az ország helyzetéről tájékoztatni, a megsértett alkotmány helyreállítása iránti küzdelmet kerületünkben is felvenni s ezáltal kerületünket a küzdelemben való résztvételre és kitartásra buzdítani szívesek voltak;

2. kimondja, miszerint képviselője: gróf Károlyi József iránt — ki eme küzdelmekből férfiasán kivette részét — teljes bizalommal viseltetik, ötét szeretetéről és ragaszkodásáról biztosítja s a haza javára irányuló törekvéseiben teljes erejével támogatni fogja;

3. a legmélyebb megbotránkozással veszi tudomásul azt a gyalázatos merényletet, melyet Tisza István és Lukács László a magyar parlamentben junius 4-én és szeptember 17-én véghez vittek. A magyar alkotmány súlyos megsértését látja abban, hogy Tisza István a törvényeket és jogszabályokat lábbal tiporta és a magyar ellenzéki képviselőket brutális erőszakkal hurcoltatta ki a magyar országgyűlés házából. Kívánja, hogy a parlament méltóságán, a képviselői immunitáson, a szólás- és sajtószabadságon ejtett sérelmek mielőbb orvosoltassanak és azok, akik e sérelmeket okozták, a nemzeti közélet teréről eltávolíttassanak ;

4. a küzdelemnek jelen nem levő vezéreit: Justh Gyulát, Kossuth Ferencet, Egry Bélát, Károlyi Mihály és Andrássy Gyula grófokat sürgönyileg üdvözli, őket a küzdelem folytatására, az alkotmányvédelem nehéz munkájában való kitartásra felkéri s a kerület tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosítja.

A távirat szövege a következő:

„Justh Gyula országgyűlési képviselő urnák Budapesten. A nagykárolyi választókerület polgárainak gróf Károlyi József képviselőnk beszámolója alkalmából egybegyült polgárai bizalommal üdvözlik Nagyméltóságodat, mint a függetlenségi párt elnökét s az alkotmányvédelem nehéz munkájában felkérik a kitartásra és a küzdelem tovább folytatására s maga részéről a kerület tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosítja. A népgyülés megbízásából. Dr. Adler Adolf pártelnök.“'

Ugyanily tartalmú üdvözlő távirat küldetett Kossuth Ferenc és Egry Gyula pártelnököknek valamint Andrássy Gyula és Károlyi Mihály grófoknak.

A gyűlés a határozati javaslatot helyesléssel és éljenzéssel fogadta.

Ezután dr. Adler Adolf a határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki, megköszönte a képviselőnek a beszámolót, a vendégeknek és küldöttségeknek, hogy a beszámolóra eljöttek, a polgárságnak a részvételt s felhívta őket, hogy a szép nap jelentőségéhez mérten csendben oszoljanak szét.

Ezután egy lélekemelő jelenet következett. Fráter Loránd képviselő kezdeményezésére az ezrekből álló néptömeg és a pódiumon álló ösz- szes képviselők és küldöttségi tagok a hírlapírókkal együtt állva, levett kalappal rázendítettek a „Hymnus“-ra és áhitatos akkordok szállottak fel a derűs, szép ég felé a mennybeli királyhoz, hogy áldja meg és segítse meg már e sokat szenvedett nemzetet, amely „megbün- hödte már a múltat és a jövendőt!“

Érdekes volt, hogy a beszámolón az emelvényen megjelent a 90 éves Asztalos György helybeli ref. lelkész is, hogy országgyűlési képviselőnket üdvözölje. A patriarchalis korú lelki- pásztornak az országgyűlési képviselők mind egymásután személyesen bemutatkoztak.

Estebéd.

Félhatkor volt vége a beszámolónak s a közönség csakhamar összegyűlt a vendégek tiszteletére az estebédhez a Polgári Kaszinó nagytermében.

A bankett folyamán elsőnek Papp Béla, mint a helybeli függetlenségi párt egyik elnöke, szólalt fel. Üdvözli az összes megjelent országgyűlési képviselőket, kik Nagykároly városát és annak független polgárságát megjelenésükkel megtisztelték.

Dr. Adler Adolf gróf Károlyi Józsefet köszönti. Keresetlen szavakban tolmácsolja & választópolgárok szeretetét és ragaszkodását képviselőjükkel szemben és örömének ad kifejezést a telett, hogy ma már az oly férfiak, kik rangjuknál, társadalmi állásuknál, vagyonuknál, családi összeköttetésüknél és képzettségüknél fogva is a felsőbb körökhöz tartoznak, beállottak azok közé, kik harcolnak a névjogokért, az általános választói jog megalkotáséért. E férfiak egyike gróf Károlyi Józsid, ki a harcból kivette a maga részét.

Gróf Károlyi József köszöni az iránta megnyilvánuló bizalmat és Ígéri, hogy miként eddig ígéretéhez híven teljesítette kötelességéit, úgy, ezután még fokozottabban fogja azt tenni. A nagy bizalomból még nagyobb erőt merit a további nagy küzdelemre. Dr. Falassy Árpád köszönti Apponyi Albert grófot, mint a magyar nemzet büszkeségét, ki 40 évi köz- szereplésében nemcsak a hazában, hanem ahol megfordult, Európa és az egész világ más államaiban mindenütt tiszteletet és becsületet szerzett a magyar névnek. Sőt Amerikában is a legnagyobb megtiszteltésben részesítik. A társasvacsorán jelen voltak mind felállással, szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel tüntetnek Apponyi mellett. Mint városunk díszpolgárát Debreczeni István polgármester köszönti fel Apponyi grófot. A társas- vacsora fénypontja Apponyi Albert gróf beszéde volt. A beszéd kivonatosan igy szól:

Sokat hányatott-vetett politikai életemnek iránytűje volt mindig a magyar nemzeti gondolat, a magyar nemzeti gondolatnak megerősítése, megvédése, körülbástyázása azon ellenr áramlatokkal és veszélyekkel szemben, melyek, kívülről fenyegetik önállóságát és melyek belülről bontogatják egységét. Mert ezen a két princípiumon alapul Magyarország léte. És ennek a nemzeti gondolatnak ápolása vitt engem mindig közelebb éa közelebb a demokratikus igények felkarolásához. És itt nem a magam feje szerint jártam el, hanem ismét a nemzet hagyományát követtem: a ne^yverniyokcaéiki nagy hagyományt. Negyvennyolcasnak lenni nem annyit jelent nemzeti értelemben, mint bus-magyarként a rossz idők felett siránkozni, hanem gyakorlatiasan, munkásán, nemcsak aggodalmaskodva, érzelegve, hanem férfiasán, dolgozni annak megvalósításán. És éppen igy vagyunk a demokratikus haladással szemben.

így kell felfogásunk, szerint negyvennyolcasoknak lenni, nem egy történelmi stádium dicsőségének teoretikus kultuszában, hanem egy, akkor nagy férfiak által alkotott életirány továbbvitelében, az utódokra hagyva, hogy mindig tovább és tovább haladjanak ennek az életiránynak követésében.

Az ellenzéki pártok a választói jog kérdésében olyan megállapodásra jutottak, amely megnyugtat — amint erről tapasztalásból beszélek — a radikálisabb irányoknak követőit, beleértve a szociálistákat és egyszersiaint biztosítja azokat a nemzeti igényeket, amelyeket a nemzeti haladásnál nem szabad kifelejteni.

Veszedelmek fognak keletkezni a nemzeti ügyre nézve! — mondják. — Igenis, fognak keletkezni veszedelmek. A veszedelmeket el nem kerülhetjük. Veszedelemmel volt összekötve a negyvennyolcadiki nagy átalakulás is. Ám ha ezeket a jogos kívánalmakat a nemzet magába felvenni és saját helyzetéhez mérten alakítani tudja, lerakja alapját egy küzdelmes bár, de győzelmi esélyekben gazdag, sőt biztos nemzeti jövőnek. (Lelkes éljenzés és taps.)

És én Károlyi József grófot azért becsülöm bátyjával, Károlyi Mihály gróffal együtt, hogy roppant szolgálatot teszuek az országban, midőn az ő személyükben, az ő kiváltságos osztályhoz tartozó nevüknek fényével, az ö nagy vagyoni állásukkal, mindazokkal, amelyek közönséges embereket a reaetió karjába vetnek, felkarolják nemcsak a nemzeti ügyet, hanem egyszersmind a demokratikus ügyet és a társadalmi béke alapjait akarják lerakni. Ezért kérem az Istent, hogy éltesse őket!

Percekig viharzott Apponyi gróf szavai után a taps.

Rónai István csanálosi plébános Zichy Aladár grófot éltette. Ex abrupto körülbelül a következőket mondotta:

Nem parlamenti szokás szerint, mert parlamentarizmusunk — fájdalom — romokban