Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-02 / 40. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ nek Károlyi József gróf, városunk képviselője szállott ki, majd utána Apponyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Mezössy Béla, Justh János, Manndorff Géza báró, Zlinszky István, Bottlik István, Fráter Loránd, Szmrecsányi György és Preszly Elemér országgyűlési képviselők. A mezőcsáthi kerület Dobozy István és Rosenfeld Pál függetlenségi párti vezető emberekkel képviseltette magát. Nehéz volna még csak megkísérelni is leírni azt a lelkesedést, mely ekkor megnyilatkozott. Dr. Adler Adolf, a helybeli függetlenségi párt elnöke szép szavakban üdvözölte választókerületünk országgyűlési képviselőjét és a vendégeket, ecsetelve azon ragaszkodást és szeretetet, melylyel a város polgársága képviselőjét várta. Dr. Falussy Árpád a szatmármegyei függetlenségi párt nevében, mint annak elnöke, következő beszéddel üdvözölte az érkezőket: Nagyméltóságu Uraim! Mélyen tisztelt Képviselő Urak! Mint hű katona a vezérnek: jelentést teszek Nagyméltóságodnak a Szatmár vármegyei 48-as függetlenségi párt küldöttsége élén arról, hogy vármegyénk kilenc választókerületének függetlenségi érzelmű polgárai szívvel és lélekkel csatlakoznak a szövetkezett ellenzéknek nemes, hazafias és jogos küzdelméhez. Hódolattal hajtjuk meg Nagyméltóságod és a nemzet jogaiért küzdő képviselőtársai előtt lobogónkat. Hűséggel, szeretettel és bizalommal vesszük körül Nagyméltóságod vezéri alakját ez alkalommal is és fogadalmat teszünk arra, hogy abban a nagy küzdelemben és munkában, amelyet a szövetkezett ellenzék itt megjelent vezérei és képviselői a megsértett alkotmány és felforgatott jogrend visszaállításáért, valamint a nemzet alkotmányának szilárd meg- í alapozása és jövendő biztosítása céljából a népjogok demokratikus, de nemzeti szellemtől áthatott kiterjesztése és megvalósítása érdekében kifejtenek —r hű harcosok, hű katonák leszünk mi is. Istenben vetett hitünk erős. Bizalmunk és reményünk nem csüggedő, hogy amint hét évvel előbb — 1905-ben — Nagyméltóságod az egész magyar népet lángra lobbantó gyújtó szavai és meggyőző igazságai felébresztették, harcba állították az egész nemzetet és győzelemre vitték akkor is a magyar ellenzék lobogóját, úgy a most megindult alkotmányos küzdelemben is talpra fog állani a magyar nép milliói és el fogja seperni azokat a férfiakat, j akik bűnös kezekkel ütöttek rést a nemzet ezeréves alkotmányán. Ebben a hitben, reményben és óhajtásban üdvözlöm a Szatmár vármegyei 48-as függetlenségi párt nevében Nagyméltóságodat es vezértársait, valamint a szövetkezett ellenzéknek vármegyénk székhelyére érkező képviselő tagjait. A lelkes éljenzés elhangzása után a választókerületi néppárt nevében Rónai István csanálosi plébános üdvözölte az ideérkezett országyülési képviselőket. Apponyi Albert gróf, ki Nagykároly város díszpolgára, megköszönte azt a fényes fogadtatást, melylyel őt és képviselőtársait Nagykároly város közönsége várta. Örömmel látja, hogy a függetlenségi lobogó tisztán és szeplőtlenül áll, jó kezekben van. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta szavait s megindult a menet az állomás épülete előtt álló hosszú kocsisorhoz. A kaplonyi és csanálosi fuvózenekar hangjai mellett kocsiba | szállottak a vendégek kísérőikkel s a hosszú í kocsisor az Arany János utcát elárasztó közönség éljenzése mellett elhajtott a grófi kas- í télyba, ahol özv. gróf Károlyi Istvánné intézkedése folytán a vendégszerető házban villás- j reggelivel fogadták a vendégeket; innen dél- j után 3 órakor az összes képviselők kocsikon a városháza elé hajtattak a beszámolóra. A beszámoló. A Városháza előtt volt felállítva a szónoki emelvény. E körül és ez előtt, amerre csak szem a hatalmas főtéren ellátott ezernyi ezer nép feketéllett. Mintegy nyolc ezernyi és csudálatosán lelkes, de fegyelmezett tömeg viharos éljenzése jelezte, hogy a kerület képviselője és valamennyi kísérője a népgyülés színhelyére érkezett. Apponyi grófot és Zichy Aladár grófot percekig külöa is ünnepelték. A népgyülést dr. Adler Adolf pártelnök úgy a képviselőknek, mint a vendégeknek szóló lelkes üdvözlőbeszéddel nyitotta meg és felkérte Károlyi József grófot beszámolója megtartására. Ekkor Károlyi József gróf lépett a szónoki emelvényre nagy ovációk közepette, de eközben sűrűn éltették az oly népszerű Károlyi Mihály gróf testvérbátyját is. Károlyi József gróf megköszönve a szép óvációt, beszédében rámutatott arra, hogy milyen nagy súlyt helyez arra, hogy azok, akik a nemzeti eszme kizárólagos szolgálatának akarják szentelni életüket, egy párttá tömörüljenek, hogy igy hatékonyabban szolgálhassák önzetlenül a haza ügyét. A súlyos, nagy küzdelmekben ez a várt közeledés megtörtént, mindazok, akik a szövetkezett ellenzékhez tartoznak, összeforrtak párt és személyi tekintet nélkül. (Lelkes éljenzés.) De az elmúlt harcok közelebb hozták az ellenzéket nemcsak a múltban, hanem a jövőre is. Igyekeztem elfogulatlanul tekinteni a politikai életet, mások jóhiszeműségében bízni és politikai meggyőződésének tisztességében, de az elfogulatlanságnak meg vannak a maga határai, mert ahol a hatalom önkénye szövetkezik az uralomvágynak féktelenségével és panamázással, ott megszűnik a tisztelet az ellenféllel szemben, megszűnik megbecsülése mások meggyőződésének, mert meggyőződik az ember, hogy nem a meggyőződés harca az, hanem a hatalom bírásáért folytatott ádáz küzdelem. Júniusban azt lehetett hinni, hogy elszigetelt esettel állunk szemben, hogy a véderőjavaslat keresztüleröszakolására félretéve a házszabályt, jogrendet, az alkotmánynak lényegét megsértve, egyszer erőszakhoz folyamodtak, de látjuk, hogy az az erőszaknak egész rendszere a hatalomnak egy mániákus őrjöngése, amely őrjöngés nem tekint sem személyt, sem elvet, sem hazát, sem alkotmányt, hanem csak mindenáron érvényesülni akar, Bécsnek szolgálatában és a rendjelek, melyek ezért jutalmul kijártak, hasonlítanak ahhoz a judáspénzhez, amelyet Judás apostol Krisztusnak megtagadásáért kapott. És ez a rendszer veszélyesebb, súlyosabb egy nyílt abszolutizmusnál, mert alapja a hazugság. Az a hires szabadságszeretet ma már csak mese, melyet feleleveníteni vajmi nehéz, de a távol határban dereng már és éppen azok, akik az alkotmánynak sáncaiba eddig még be nem jutottak, azok, akik jogokkal nem bírtak eddig, azok a legfogékonyabbak a szabadság eszméjére, legfogékonyabbak az alkotmány megvédésére. Alulról kezd megmozdulni a közvélemény, a legalsóbb néprétegek követelik az alTe vezettél, Atyám a csatákban és ütközetekben, Te engedted, hogy azokat kiállhassam és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábalni; — dicsértessék a Te neved mindörökké ! Oltalmazd meg Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől ! Hajlítsad az uralkodó szivét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt és vezéreld annak akaratát a népek javára! Adj erőt óh Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nekem adott Ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áld meg Aradot! Áld meg a szegény szerencsétlenségbe sülyedt Magyarországot! Te ismered, oh Uram, az én szivemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint Ítélj fölöttem kegyesen s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.“ * Az utolsó órák történetét igy állította össze egy történetiró. Reggel félöt volt, mikor a tábornokok bevégezték utolsó dolgaikat és ájtatosan Istennek ajánlották magukat. Ezután elköltötték utolsó reggelijüket, egy pohár kávét. Az udvaron ezalatt kivonult az egész helyőrség; tompa dobpergés, zűrzavaros hangok hallatszottak, a segédtisztek kiadták a parancsokat. A főporkoláb kivezette börtöneikből Kiss Ernő, Schweidel, Dessewffy és 1. r tábornokokat. A hősök könnyezve vettek búcsút egymástól. A dobok megperdültek s a négy tábornok elindult utolsó útjára. A szomorú menet a vár északkeleti 6. számú kapuja elé tartott, majd a legközelebbi sáncnál bekanyarodva, megállt. A tábornokok oldalán levő nyolc-nyolc katona vezényszóra hirtelen elvált a halálraítélt tábornokok mellől s a hősök térdre ereszkedtek és a lelkészekkel elvégezték utolsó imáikat. Ezután előlépett Zinner hadbíró, fölolvasta a halálos ítéletet, melynek elhangzása után a vértanukról levették a láncokat és Schweidel odalépett Bardócz minorita atyához és egy feszületet nyújtott át neki: — Tisztelendő ur ! íme itt ezen feszület, melyet mindenkor, még a harcok zajában is magamnál hordoztam, kérem, adja át fiamnak! Majd hirtelen egyet gondolt és visszavette a lelkésztől a feszületet és igy szólt: — Kezeim között akarom tartani, úgy akarok meghalni s miután meghaltam, ne irtózzék kezeimből kivenni s fiamnak átadni! Kiss Ernő mélyen fölsóhajtott: — Szegény hazám 1 Vége mindennek ! E közben a vértanuk kezeit a porkoláb erősen hátrakötötte s hirtelen felhangzott a vezényszó, a lelkészek visszavonultak a csapatok mögé s a porkoláb tizenöt lépésnyire a zászlóaljtól, öt-öt lépés távolban egymástól fölállította a tábornokokat. A hősök féltérdre ereszkedtek. Egyiksem akarta bekötni szemeit, de a vezénylő-tiszt csak Kiss Ernőnek engedte meg, hogy szemébe nézhessem a halálnak. Lázár összetett kezeit az ég felé emelve, sóhajtott: — Istenem ! Nőm és három gyermekem ! Ekkor hirtelen kilép a sorból tizenkét katona, három-három alig pár lépésnyire megáll a tábornokok előtt, a parancsnok kardja int, a fegyverek eldördülnek és három hős holtan a földre borult. Kiss Ernő mozdulatlanul térdel, a golyó csak vállát fúrta át. A tiszt parancsára odarohan egy gránátos, közvetlen közelről a haldokló főiébe süti fegyverét és' a rettenhetetlen hős szétroncsolt fővel holtan arcra borul. . . . A katonaság újra sorakozott s őrök hátrahagyásával eltávozott a várba. A lelkészek letérdeltek a holtak mellé és könnyezve imádkoztak.. . . Ima után BardÓQz odalépett Schweidelhez és megmerevedett kezéből kivette a véres feszületet. . . . Benn a várban ezalatt kilenc tábornok várta szomorú sorsát. Hat órakor levezették őket is. A katonák közrefogták őket, Damjanichot egy piszkos szekérre ültették, úgy vezették a szomorú menetet a kivégzés helyére. A halálraítélt hősök Damjanich kocsija körül sorakoztak. Gróf Leiningen meghatottan a lelkészhez fordult: — Nemsokára vége lesz, tisztelendő urak 1 imádkozzunk, hisz mindnyájan keresztyének, mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk. Félhétkor előlépett Zinner hadbíró és fölolvasta a, halálos Ítéletet. Ezután a főporkolább odalépett Tichy őrnagy elé és érces hangon háromszor egymás után kegyelmet kért az elitéltek számára. Az őrnagy mindháromszor hidegen válaszol! 1 :- Istennél a kegyelem! A kegyélemkérés után a főporkoláb az elítéltekhez lépett. Modern ruhafestés bármily divatszinre HÁJTÁJER PÁ : : Gallérok gőzmosása :: tükörfénynyel, hófehérre. Hagykároly, 5zéchenyi*u 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
