Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-14 / 33. szám

4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE évről szóló érdekes s az évi állapotokat híven feltüntető fejezetből a következő néhány köz­érdekű dolgot s adatot ragadjuk ki: A polgári iskolának nincs megfelelő helyi­sége. A 4 osztály két különálló s egymástól eléggé távol levő épületben van még mindig ideiglenesen elhelyezve. Rajzterme, torna­terme, szertára nincs. E „mizerábilis* állapo­ton azonban a közeljövőben valahára segítve lesz Nagykároly városának ismert áldozat- készsége révén s az állam kegyes jóváltából (?) A IV-ik osztály felállítása folytán a miniszter szives volt még egy rendes tanárt kinevezni. A rajztanár távozása után azonban teljes 2 és fél hónapig a polgári iskolánál a legesleg­fontosabb tantárgyak egyikének tanítói állását dehogy is sietett betölteni. így e fontos tan­tárgyat a többi tanárok voltak szívesek vagyis inkább kénytelenek — nolens-volens — tanítani. Dicséret illeti meg a tanári kart, hogy a szak- tantárgyain kívül álló e tantárgyat is igyeke­zett ellátni, de nem a magas közoktatásügyi minisztériumot a semmivel és semmiképpen nem menthető negligenciaért! Az is egy ekk- latáns bizonysága annak, hogy a közoktatás- ügyet mily mostokán kezeli a hivatalos fel­sőség. Az értesítő többi részeivel helyszűke miatt csak a jövő számban foglalkozhatunk. Máshol valahol, máskép valahogy fogják meg a kérdést bölcs és tudós uraim ! Arról tegyenek, arról, hogy minden uj pár egészséges lakást, jó táplálékot, gondnél­küli kényelmet nyújthasson a következő iva­déknak. Akkor majd erősebb lesz első, szebb a második, tökéletesebb a harmadik nemzedék. Akkor majd nem kell — aminthogy nem is lehet — mesterséges módon állítani párba menyasszonyt, vőlegényt s előre kiszámított formulákkal kitenyésiteni az uj emberfajt. Annyi más közt, egy magyar orvos is meghívót kapott az eugenetikái kongresszusra. Megköszönte szépen s folytatá levelet ekké- ken: . . . „50 éves vagyok, a feleségem pár évvel fiatalabb; van hat gyermekünk. A három fiam mind katona, három leány vármegye- szerte hires szépség, kettőjük már ifjú menyecske. Tanulnom már alig van mit a kongresszuson s hogy én tanítsak másokat, arra jöjjenek helybe s okuljanak a jó példán.“ S bizony mondom: többet ér a derék példa minden bölcs beszédnél, még ha olyan ékes firma alatt árulják is, mint a nagyképü, teleszáju eugenetika! — Mit szól hozzá? TTÍit szól hozzá? (ifj.) Augusztusi kánikulában van ideje a cukordinnyének, az elsőérésü csemegeszőlőnek és a mindenféle kongresszusoknak, amelyek nyomában olyan pontps bizonyossággal követ­kezik a megfelelő croquis, miut pezsgőre a mámor s mámorra a — macskajaj. És hát én se vagyok bolond, hogy a cipő- kenőcs-ipari vagy szivarvég-gyüjtő szakszerve­zetek tanácskozásait vegyem a toliam hegyére, mikor olyan nagyszabású tuskóba is vághatom fejszét, mint a most ülésező eugenetikái kon­gresszus, aminek az a nagy előnye, hogy akárhány ember elmulasztotta eszébe venni, vajh micsoda ismeretlen tudomány az, mely e névre hallgat. Pedig az eugenetika fontos egy tudomány, habár sokak szerint inkább fontos, mint tudo­mány. Szól arról és tanítja azt — amit maga sem tud — hogyan lehet a dicső és gyönyörű emberi fajt úgy megnemesiteni és tökéletesíteni, mint például — tisztesség nem esik szólván — a berber csikót vagy a yorkshirei malacot. Pedzette pedig ezt az eszmét nem egy régi kulturnép is, meglehetősen ráhibázva a sikerre. A módszerük persze, amilyen radiká­lis, olyan barbár s egyszerűen abból állott, hogy a kevésbbé sikerült emberi csemetéket ledobálták a szikláról, odavetették a krokodi­loknak s meg se álmodták, hogy amit ők müvei­nek, az: eugenetika. De hogy eljárásuk célt ért, azt igen jól látja az a vékonyizmu, gyöngeszalmáju, sziik- vállu utószülött emberiség, mely maholnap már csak a hellén szobrokban találja meg a tökéletes szépségideáit. Hanem a magas sziklák és a falánk hüllők nem illenek bele a keresztény világfelfogás szociológiái szertárába. Ennek más eszközö­ket kell keresni. Keresi is váltig ; de ha nem találja! Hiszen tudják önök a közismert sváb bölcs okoskodását, melyre a kaján sors úgy rácáfolt, hogy gyermekei véletlenül az apjuk­tól örököltek szépséget, az anyjuktól eszet és ennélfogva lettek — csúnyák és ostobák. Hát ilyen szép tudomány az az eugenetika, amellyel manapság olyan nagyra vannak! Nem 1 Uraim, orvosok, tanárok, szocioló­gusok ! A párok összeválogatásával a jövendő ivadék testi-lelki szépségét előre biztosítani nem lehet. És ha lehetne: nem szabad 1 Minden jóravaló férfiember maga akarja választani párját, linden leányzó maga szemé­vel nézi meg az e^eltársát. Legsajátabb termé­szetjoga ez mindkettőnek, amelyről semmiféle ujdivatu elmélet ke-ivéért lemondani nem fog. S ha valaki gátolni akarná, akkor az ember üt; üt s n m nézi hová. Mert valóban százszorta humán sabb és irgalmasabb és keresztényibb doh g csecsemőkorában fosztani meg az embert életétől, mint legénykorában a szerelmétől. HÍREK. Felelős szerkesztőnk távollétében lapunk jelen számáért fömunkatársunk felelős. Döntés a pénzügyigazgatóság kérdé­sében. Mint illetékes forrásból értesülünk, a pénzügyigazgatóság kérdésében a dön­tés megtörtént. A pénzügyigazgatóság városunkban marad. A döntés részleteit még nem ismerjük. Egyelőre Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató Budapestről nyert utasítás folytán ki­bérelte a Kovács György-féle hajduvárosi házat, a hová a pénzügyigazgató, az egyenes adó ügyosztály tagjai és az ital­mérési ügyek előadója már átköltözködtek. Püspök ur városunkban. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök szeptember hó 29-én a nagykárolyi Kath. Legéuyegyesület újonnan épített emeleti házinak fölszentelése végett városunkba fog jönni. A házszentelésre vonat­kozólag már is nagy az érdeklődés. A 70 tagú rendezőség élén Orosz István helybeli iparos és főt. Récsei Ede házfőnök állanak. E szép ünnepségre előre felhivjnk olvasóközön­ségünk figyelmét. Meghívás. 6775—1912. K. sz. Nagykároly varos képviselőtestülete tagjait 1912 augusztus 18. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1912 aug. II. DebreczeniIstván, polgármester.— T árgy- sorozat: 1. M. kir. belügyminiszter urnák 95748—1912. III. sz. a. III-ad fokú határozata, mely szerint a képviselőtestületi választó kerü­letek uj beosztására vonatkozó 30—1911. kgy- sz. véghatározat feloldatott s uj határozat- hozatal rendeltetett el. Előterjesztés az uj be. osztásra vonatkozólag. (6576—1912. k. sz.; kj.) 2. M. kir. belügyminiszter ur 152704—1911. III. b. sz. leirata Nagykároly városnak a hir­detmények közzététele tárgyában alkotott sza­bályrendelete némely rendelkezéseinek módo­sítása iránt. (6294—1912. k. sz.; kj.) 3. Nagy­károly r. t. város piaci helypénzszedésére vo­natkozó szabályrendelet módosítása tárgyában előterjesztés. (Kj.) 4. Az árvapénzek kezelésére vonatkozó városi szabályrendelet módosítása tárgyában előterjesztés. (6752—1912. k. sz.; fj.) 5. Dr. Vetzák Ede képviselőtestületi tag indítványa a sertéstartásra vonatkozó városi szabályrendelet módosítása iránt. (5868—1912. k. sz.; fj.) 6. Előterjesztés — a 79—1911. kgy. sz. véghatározat rendelkezése folytán — az I. sz. állami óvoda uj elhelyezésére vonat­kozólag s az uj óvodaépitési terv és költség- vetés bemutatása. (6247—1912. k. sz.; kj.) 7. Az 1911. évi városi összes zárszámadás megvizsgálása s az azzal összefüggő ügyekben határozat. (6248—1912. k. sz.; kj.) 8. Előter­jesztés a Lövöldé kért bérbeadása s a feltéte­lek megállapítása tárgyában. (6251—1912. k. sz.; hj.) 9. Uj kövezetvámdijszabályzat meg­állapítása s annak engedélyezése iránt szüksé­ges intézkedések megtétele. (3218—1912. k. j sz.; kj.) 10. Előterjesztés az állami polgári 1 iskola céljaira kisajátítani rendelt kishajduváros- utcai 20. népsorszámu házasbelsőség kisajátí­tási kártalanitási árának megállapitása tárgyá­ban. (6030—1912. k. sz.; kj.) 11. Az iparos tanonciskolái bizottság előterjesztése ; az iparos tanonciskolái tanítók heti óradijának 80 K-ról évi 100 K-ra leendő felemelése iránt. (5447— 1912. k. sz.; kj.) 12. A Nagykárolyi Hitelbank r.-t. kérelme utcanyitás engedélyezésére vonat­kozó 111—1912. kgy. sz. határozat módosítása iránt. (5397—1912. k. sz. ; hj.) 13. Előterjesz­tés a Széchenyi-utcai 20. és 22. népsorszámu telkek szabályozási vonala ügyében s esetleg a megállapított szabályozási vonal megváltozta­tása. (6707—1912. kgy. sz.; hj.) 14. Miklóssy Márton nagykárolyi lakos előterjesztése a Szé- chenyi-utca 27. számú telken keresztül a Hon­véd-utcára egy uj utca nyitása iránt. (6547— 1912. k. sz.; hj.) 15. Szentgyörgyi Elek városi dijnok kérelme feleségének gyógyfürdőre küld- hetése céljaira 250 K segélyben leendő része- sittetése iránt. (6558—1912. k. sz.; fj.) 16. A városi róndőrlegénység, fizetéses tűzoltók, haj­dúk, kézbesítők, közegészségügyi szolga, ut- kaparók, utcaseprők s szekérmelletti napszá­mosok kérelme fizetésük javítása iránt. (6502., 6571., 6713., 6768—1912. k. sz.; fj.) 17. Meg­keresés a „Tanitók fürdője, Tanítók nyaraló­telepe r.-t.“ részvényéiből eszközölt jegyzés fentartása iránt. (5357—1912. k. sz.; hj.) 18. Schiff Margit il etőségi ügye. (5319—1912. k. sz.; fj.) 19. Szilágyi László illetőségi ügye. (5441—1912. k. sz.; fj.) 20. A majtenyutcai 65. sz. telekből utcaterülethez csatolt 13'2 in2 terület kártalanitási árának megállapitása. 828— 1912. k. sz.; hj.) 21. A szőlőutcai 4. sz. te­lekhez utcaterületből csatolt 4'82 m2 terület kártalanitási árának megállapitása. (5979— 1912. k. sz.; hj.) 22. A 120—1912. kgy. sz. véghatározatba becsúszott tévedés kiigazítása. (5359—1912. k. sz.; hj.) 23. 1912 julius 26-án tartott pénztárvizsgálat eredményének bejelen­tése. Sirkőavatás. Hét nap múlva egy éve lesz már annak, hogy örök álmát alussza la­punk egyik volt barátja és kiváló munkatársa : Adler Ernő. Vasárnap délelőtt nagyszámú ro­konság jelenlétében avatta fel Fürth Ferenc helybeli főrabbi a korán sirba szállt ifjú sír­kövét, meghatóan ecsetelve a nagy veszteséget, ami eihunytával a kesergő szülőket és testvért valamint a rokonokat érte. Egy egyházi ének elhangzása után a főrabbi imát mondott s | ezzel a sirkőavatás véget ért. A fekete, svéd gránitból készült sirkövön a következő felirat olvasható : ITT NYUGSZIK ADLER ERNŐ SZÜLETETT : 1896. OKTÓBER HÓ 9-ÉN ELHUNYT : 1911. AUGUSZTUS HÓ 21-ÉN Szüleinek legszebb reménye, Nemesen érző jó szív, fenkölt lélek, Mint magasztos fényre fejlődő bimbót Huszonnégy éves korában kiragadta A földi Édenből a szörnyű halál. Könyázott hantjából a virág kikéi és szól: „Nincsen e sírban mi őt éltette, A menny fényével egyesült.“ A korán eltávozott gyöngéd, jó fiút, Szerető testvért, sógort és rokont Zokogva gyászolják övéi. Kugliverseny. A nagykárolyi Katholikus Legényegyesület újonnan elkészített tekepályá­ján vasárnap nagyszabású kugliversenyt fog tartani. A győztesek részére 3 igen szép dij van kitűzve. Ugyancsak ekkor fogja Török Imre vendéglős is a mai kor igényeinek meg­felelő vendéglőjét és kerthelyiségét megnyitni. A zenét Horváth Ferenc újonnan szervezett bandája szolgáltatja. Gyászosét. A helybeli köztiszteletben álló Wagner családot ismét súlyos csapás érte. Ugyanis Wagner Rudolf fővárosi bank- tisztviselő f. hó 5-én rövid szenvedés után Budapesten elhunyt és f. hó 7-én ugyanott nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. Özv. Wagner Lajosné fiát, Wagner István pedig testvéröcscsét gyászolja az elhunytban. Pályázat. A helybeli főgimnáziumnál az iskolaorvosi és egészségtantanári állásra vo­natkozó pályázat határideje f. hó 16-án, vagyis holnap lejár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom