Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-10 / 15. szám
3 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE hajdanában — danában kidobolni ott — ahol azt a közhasznú tudnivalót, miszerint holnap vasárnap lészen — hogy e mai napon, csütörtökön, április 11-e vagyon: nemzeti ünnep vagyon. Megértendő pedig s nem kevésbbé jól megjegyzendő: se nem a malájoknál, se nem copfos vala, de már ma copfjavesztett kínaiaknál vagyon a nemzeti ünnep, hanem itt helyben Szent Istvánnak országában, Kossuth Lajos nemzeténél vagyon a nemzeti ünnep. Nem ugyan azokból, mint az áldott Jobbkéz emlékezetének augusztus 20-án, sem pedig az ezerszer áldottabb Sajtószabadságnak március 15-én, hanem mintegy királyi szentesítésnek április 11-én. Olyan mondvacsinált nagyképűség ünnepére, amely rendeltetett annak emlékére, hogy a gyönge hirü Ferdinánd szentesítést adott a márciusi törvényekre. Azokra a márciusi törvényekre, amelyeknek letörésére szeptemberben, a rákövetkező ugyanazon szeptemberben hadat küldött mi magyar hazánkra. Ilyen alkalom az az április 11-e! Méltó és érdemes arra bedobolni, be is harangozni. Hadd jusson eszébe minden — egy magyarnak, milyen hosszú a fejedelmi szentesítés, királyi hittartás. Áprilistól szeptemberig nem elég hosszú időköz? Ezért ugyebár csak érdemes a hivatalos munkát abbahagyni s főispántól a dijnokig, polgármestertől a bakterig minden embernek felhúzni amit ugyneveznek a „király kabátját“, s minden tartalékos hadfinak belebujni abba a cifrább mondurba, amit úgy tisztelnek a „császár kabátja“ s elmenni és megmutatni, hogy ime ott vannak dicsérni a királyok hűségét. Bizony nem is a magyarok Istenét! Van-e olyan csoda-különc ebben az országban, aki őszintén, lelke bensőjéből, szive meggyőződéséből tudna ünnepelni ezen a homályos nevezetességű április 11-én? Hiszen ha volna se merné bevallani, inkább titkolná, leplezné, mint valami testi fogyatkozást restelkedve leplezget az ember. Miért kell hát ezt a balsors fogantatta, idétlen torzszülött napot erőltetni ? Nem eléggé csődöt mondott-e már a hivatalos emlékezet? Nem lehetne-e már beismerni, amit úgyis be kellett már látni ? Hivatalos hatalmi szóval nemzeti ünnepet csinálni nem lehet. Királynak és miniszternek nem adatott arra való iurisdictio. Evvel a hatalommal ketten bírnak, csupán ez a kettő: a népnek sorsát elrendelő végzet odafönn s a maga sorsát erős kézzel, öntudattal elintéző nemzet idelenn ! — Mit szól hozzá ? HÍREK. Királyi kézirat. Azt a nagyfontoságu királyi manifesztumot, amellyel Gróf Héderváry minisztei elnök annyira szereti magát fedezni s amely Európaszerte méltó feltűnést keltett, a következőkben mi is leközöljük. íme a kézirat: „Kedves gróf Khuen-Hédervári!“ Mély sajnálattal észleltem törvényadta fejedelmi jogaim tartalmára vonatkozó azt a nézeteltérést, a mely Önt és minisztertársait lemondásuk benyújtására indította volt. Kormányzatomnak az alkotmányos élet áldásos helyreállítását követett égész ideje alatt gondosan őrködtem a törvény és az alkotmányos rend épségében tartása fölött. Zavartalan birtokában van a nemzet összes alkotmányos jogainak, ezek között az ujoncmegajánlás jogának is és mi sem áll tőlem távolabb, mint ennek érintése, vagy csorbítása. Másrészről azonban ragaszkodnom kell azon az 1888. évi XVIII. törvénycikkben rám ruházott fejedelmi jogaimhoz is, a melyek értelmében behívhatom, vagy benntarthatom az az ezen törvényben megjelent tartalékosokat és póttartalékosokat, a midőn ezt különös körülmények szükségessé teszik. A milyen határozott akaratom tiszteletben tartani a nemzet alkotmányos jogait, éppen olyan határozottsággal kell alkotmányos fejedelmi jogaimat is sértetlenül föntartanom és uralkodói feladatomnak csak akkor felelhetek meg, ha együttesen tölt- hetem be ezen kettős hivatásomat. Bizalommal hivonx lel a nemzetet, könnyítse meg ezen feladatomnak lelkiismeretemmel összeegyeztethető módon való teljesítését és ezzpl biztosíts^ a király és a nemzet egyetértésén alapuló alkotmányos munka folytatását. Kelt Bécsben, 1912. március hó 30-án. Ferenc József s. k. Gróf Khuen-Séderváry s. k. A vakmerőség netovábbja. A Szatmár városában megjelenő »Szamos“ c. napilap 1912. ápril 7-én megjelent 80-ik számában „A pénzügyigazgatóság kulisszái mögül“ cim alatt egy valótlan adatokkal telt cikket tesz közzé, amelyben Nagykároly varosát „Szatmárvármegye ősrégi sárfészkét“ nemes lelkületre éppenséggel nem valló (node ki is várna ilyet onnan ! ?) gúnyos hangon ütve és ócsárolva, a „pénzügyigazgatóságnak deportá- cióban sínylődő tisztviselői .... 70 és néhány úri embernek“ aláírás és kelet nélküli levelét közli, amelyet a tisztviselők írtak a „Szamos“ szerkesztőjének. Valóban nem tudjuk, bosszankodjunk-e a szemen- szedett valótlanságokkal telt levélen vagy a „Szamos“ szokása szerint gúnyosan nevessünk ? — A levél szerint „a pénz- ügyigazgatősági tisztviselők legnagyobb részének vágya teljesülne“, ha a pénzügyigazgatóság Szatmárra áthelyeztetnék, mert „a tisztviselők nagy része megváltásnak tekintené, ha a sárfészekből menekülne.“ Éppen azért maguk a tisztviselők a „Szamos“ „igen tisztelt szerkesztője révén, gyors cselekvésre hivják fel a szatmári közönséget.“ lm ez a levélnek az a része, amelyet egyszerűen s enyhén szólva — durva valótlanságnak jelentünk ki. (A levél többi részének sületlenségeit ugyanis említésre méltónak sem tartjuk.) Állításunk igazolására egyszerűen csak emlékeztetjük a gyönge emlékezőtehetséggel bíró „Szamost“, hogy 2—3 héttel ezelőtt — midőn a pénzügyigazgatóság áthelyezésének kérdése szőnyegre került — éppen maguk a nagykárolyi pénzügyigazgatósági tisztviselők írtak alá a pénzügyminiszter úrhoz küldendő olyan» nyilatkozatot, amelyben Nagykároly városában való meghagyásukat és maradásukat kérelmezik. Ez az igazi és valódi tényállás, — amiről a „Szamos“ oly rövid idő alatt megfeledkezett. Vagy talán nem? Akkor meg jusson eszébe a latin költő bölcs tanácsa: „Mendacem oportet esse memorem!“ . . . Végül ami azt a sokat emlegetett sártengert illeti, kijelentjük, hogy a közönség részére alkalmas járdahálózattal lévén ellátva a város, a sáros kocsiuton — vagy az ujabbi hivatalos kifejezést használva — a „marhahajtó utón“ nálunk csak azok a teremtmények járnak, amelyek számára az az ut, mint a neve is mutatja, készült. Hogy a „Szamos“ szerkesztősége, ha hozzánk átrándul vendégségbe, miért jár állandóan és örökösen a sártengeres kocsiuton — igazán nem tudjuk. Bizonyos, hogy mi, amint más téren, úgy ebben sem óhajtjuk követni az ö finom, jóizlését. Meghívás. Nagykároly r. t. város képviselőtestületének t. tagjait 1912. évi április hó 14-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1912. évi április hó 6-ik napján. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Polgár- mester eseményi és statisztikai jelentése az 1911. évet illetőleg. (2860—1912. k. sz.; kj.) 2. A városi tiszti nyugdijügyi bizottság 1911. évi jelentése. (1912. k. sz.; kj.) 3. Az önkéntes tüzoltótestület 1911. évi jelentése. (1809—1912. k. sz.; hj.) 4. A kormányhatóságilag jóváhagyott, a közcsendháboritás megakadályozásáról szóló szabályrendelet kihirdetése. (645—1912. k. sz.; fj.) 5. Bejelentés arról, hogy az 1911. évi városi zárszámadás még elkészíthető nem volt. (2805— 1912. k. sz.; kj.) 6. Az 1911. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása. (2584—1912. k. sz.; fj.) 7. Az áll. polg. fiú-és leányiskola építésére beadott ajánlatok felett döntés. (2881—1912. k. sz.; kj.) 8. A városi tisztviselők, kezelő- és segédszemélyzeti tagok kérelme, a tisztviselői illetményeknek 1912. évi január hó 1-től kez- dődőleg a 62,000—1910. számú belügyminiszteri rendeletben megállapított összegben leendő megállapítása és kiszolgáltatása iránt s ezzel kapcsolatban a szervezeti szabályrendelet megfelelő módosítása. (1266—1912. k. sz.; kj.) 9. A város részére az 1912. évre kiutalványozott 24,000 korona államsegélyösszegnek a tisztviselői kezelő- és segédszemélyzeti fizetések és lakbérek kiegészítésére leendő felhasználása tárgyában határozat. (2646—1912. k. sz.; kj.) 10. A néhai Cservenyák Antal-féle gimnáziumi ösztöndijalapitványra vonatkozó „alapitó oklevél“ megállapítása. (1429—1912. k. sz.; fj.) 11. Áll. polg. iskola elhelyezése céljaira a Kis- hajduváros-utcai 20. népsorszámu házasbelsőség kisajátítása ügyében a tulajdonosok által követelt kártalanítási összegről bejelentés. —• (2433—1912. k. sz.; kj.) 12. A piaci helypénz- szedési jognak házi kezelésbe vételére vonatkozó 41—1912. kgy. sz. véghatározatba becsúszott tolihiba kijavítása. (2376—1912. k. sz.; kj.) 13. Az orth. izr. hitközség kérelme a város részéről adott iskolasegélynek a két izr. hitközség közt leendő újabb megosztása iránt. (1728—1912. k. sz.; kj.) 14. Az iparos tanonciskola 2 rajzcsoportjának a gimnázium épületében még egy évig leendő meghagyása iránt vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz kérelem előterjesztése. 5801—1912. k. sz.; kj.) 15. A gazdasági ismétlő iskolaszék tagjainak 3 évre leendő megválasztása. (9543—1910. k. sz.; hj.) 16. Előterjesztés: a Gaál József-szoboralapból 600 koronának Gaál József arcképének megfestése céljaira leendő fordítása iránt. (1928— 1912. k. sz.; hj.) 17. A „Nagykárolyi Hitelbank r.-t.“ kérelme a tisztviselőtelepen uj utca nyitásának engedélyezése iránt. (1771—1912. k. sz.; hj.) 18. Markovits Dániel és Lőwy Jenő kérelme egy negyedévi szinházbér elengedése s a hátralévő 2 évi szerződésből való kibocsátás iránt. (1453—1912. k. sz.; hj.) 19. Ifj. Manks Endre budapesti lakos kérelme a városi színház bérlete tárgyában. (2531—1912. k. sz.; hj.) 20. Neményi Lipót színigazgató kérelme a fűtési díjba befizetett összegek visszautalása iránt. (1547—1912. k. sz.) 21. a) Pokomándy Erzsébet (755—1912. k.) b) Grósz Herman (1984—1912. k.) c) Krausz Mihály (1994— 1912. k.) d) Ramberg László (1995—1912. k.) e) Márkus György (2279—1912. k.) f) Sveighärdt Oszkár (2386—1912. k.) g) Murvai György (2606—1912. k.) h) Tatár Mihályné és kk. Tatár György (2700—1912. k.) és i) Rencz Ignác és fia János (2809—1912. k.) illetőségi ügye.) 22. Az 1912. február és március havi pénztárvizsgálatok eredményének bejelentése. (1652—-1912. k. és 564—1912. árv.) 23. A Hajnal-utca nyu- goti oldala szabályozási vonalának megállapítása. (2031—1912. hj.) 24. A Magyar városok országos kongresszusának Budapesten folyó évi május hó 17. és 18. napjain tartandó egyetemes ülésére két tag kiküldése. (2882—1912. kj.) 25. Debreczeni István polgármester bejelentése arról, hogy a „Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank r.-t.“ felügyelő-bizottsági tagjává megválasztatott s kérelme ezen felügyelő-bizottsági tagság viselésének megengedése iránt. (2378— 1912. k. sz.; hj.) 26. A közgyűlés idejét megelőzőleg legalább 24 órával beadható indítványok tárgyalása. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 18-án délelőtt fél 11 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart, melyet városunkat érdeklő következő tárgyak fognak tárgyaltatni : Városunk képviselőtestületének határozata a m. kir. pénzügyigazgatósági palota épiÁJTÁJER PÁL Legszebb ruhatisztitás : Vegyileg száraz utón! Tlagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
