Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-20 / 12. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly. I9S2. március 20. 12. szám. * Függetlenségi és 48-as parti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ^ V Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .................... 8-— kor. Fél évre.................................4-— Ne gyedévre.........................2'— „ Eg yes szám.........................—'20 „ Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. I-'ószerkesztö : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Fömunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykároiyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-uteza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenvi-ütcza 37. — Telefon 76 Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Hyiittér sora 40 Ml. Kéziratok nem adatnak vissza. A pénzügyigazgatóság áthelyezésének kérdése Nagykároly város és a pénzügyi tisztviselők szempontjából. .Midőn e sorokat írjuk, még nincs eldöntve, hogy a pénzügyigazgatőság marad-e Nagykárolyban vagy nem. Tény az, hogy két város és a pénzügyi tisztviselők mozgalma napok óta meg van zavarva. Szatmárnémeti városa d'ad ai mámorban úszik, szinte tobzódik, Nagykároly város közönsége és a pénzügyi tisztviselők pedig a nagy, hatalmas, nagylelkű testvérváros jóvoltából existentiájukban megtámadva, aggodalommal várják a végleges" döntést. Szatmár városa az országban páratlanul álló eljárását szépíteni igyekszik és sajtója úgy tünteti fel a dolgot, mintha egy rajta ejtett régi sérelem megszüntetéséről volna szó. Elöljáró ebben a Szamos cimü lap, mely Nagykároly városát megteszi nagyközséggé, megengedve, hogy mint ilyen, virágozzék és legyen boldog. Nohát amelyik lap egy jó magyar városnak tönkretételét ily modorban képes tárgyalni, annak a kellő jellemzésére elég erős kifejezést nem is találunk. Hiába hivatkozik Szatmár régi sérelemre, közérdekre, ezzel meg nem tévesztheti a kicsinyes, helyi érdekek felett álló magas kormányt, melynek kötelessége minden | magyar város érdekét egyformán szolgálni. Magasabb közérdekű szempontból, még elemi csapás esetén is, a kormány nyújtja az első segélyt, de hogy az zúdítsa reá a legnagyobb csapást, ez szinte lehetetlen. Hisz egyes városokban bányavagy más üzemet, vállalatot ráfizetéssel is fentart az állam csak azért, hogy a város létét és a nép megélhetését lehetővé tegye, hát csak Szatmár kedvéért kell egy várost tönkre tenni, boldog (?J faluvá sülyeszteni ?! A Szamos azt állítja, hogy a pénzügyigazgatóságnak Nag v károly ha helyez ése egy elhibázott kormányintézkedés volt. Ezen állítása épp oly ferdítés, mint cikkének többi része. A volt szatmári pénzügyigazgatóság öt vármegyére kiterjedő hatóság volt. Az 1889. évi XXVili. t.c. ezt megszüntette és minden vármegye külön kapott pénzügyigazgatóságot, kivételesen két vármegye egyet. Az uj pénzügyigazgatóságba beleolvadt a vármegye székhelyén, Nagykárolyban volt kir. adófelügyelőség is. Á tény tehát az, hogy a régi pénzügyigazgatóság megszüntetésével az újonnan szervezett pénzügyigazgatóság a törvény szellemének megfelelően lett Nagykárolyban felállítva a megszüntetett adófelügyelőség helyett. A megszüntetett szatmári kir. pénzügyigazgatóság helyett Bereg-, Mármaros-, Szilágy- és Szatmár- vármegyék székhelyein állítottak fel pénzügyigazgatóságokat. Amit Szatmár akkor elvesztett, csak igen kis részben nyerte meg Nagykároly. Szatmár nagyon sokszor hánytorga- tott sérelme nem is volt oly nagy. Bőven kárpótoltatott érte. Mindjárt kapott felmérési felügyelőséget, mely épp azon épületben nyert elhelyezést, hol a pénzügyigazgatóság volt. Ma is all ez az épület, mely nem különb, sőt rozogább, •mint a nagykárolyi pénzügyigazgatósági épület. Később kapott Szatmár méniótele- pet, vasúti mternáUist, állami faipariskolát, dohánybeváltóhivatalt. Állami gimnáziuma legközelebb lett százezrekkel újjáépítve. Szatmárt tehát nem érte oly nagy sérelem, sőt mondhatni, azóta fejlődött. Más a most elkövetni szándékolt sérelem Nagykároly városa szempontjából. Jó ideig Nagykároly, a Szatmár részéről a megyei és pénzügyigazgatósági székhelyért megindított ádáz küzdelem folytán bizonytalanságban volt, hogy nem viszik-e el mindkettőt, azért nem épült. Csak miután sikerült a székhelyt biztosítani és állami hozzájárulással a vármegyeháza nagy befektetéssel renováltatok, véltük biztosítottnak a pénzügyigazgatóMegérkeztek a tavaszi újdonságok Szabó Kálmán női és leányka-kabátok, elegáns férfi- és fiu-öltöny'ök és felöltők, melyek a tulhalmozott raktár miatt mélyen leszállított árakban árusittatnak. A helybeli és vidéki tisztelt közönség pártfogását kérve vagyok tisztelettel SZABÓ KÁLMÁN. TÁRCZA. Ünnepi beszéd.* Tisztelt Polgártársak I Nagyobb politikai és társadalmi átalakulások korában, megváltozott körülmények között, előfordul az gyakran, hogy a nemzet régi bál- ványait, tiszteletének egykori tárgyait bemocskolják, lerángatják az utca porába. Előfordul ez más nemzeteknél is, de éppen nem ritka nálunk. A pártérdek, a stréberség, az alkalom kihasználásának a vágya, elnyomja olykor az általános nemzeti érzést is. Mert a történelem kiváló alakjai nem egyeseké, nem pártoké, hanem az egész nemzeté. Vét az a nemzet legszentebb érzései ellen, ki a múlt fényét elakarja homályositani. S vesztét érzi az a nemzet, amely nem tudja megbecsülni azo*) Tartotta Cseh Lajos fögináziumi igazgató március 15-én a Polgári Kaszinóban rendezett társasvacso- rán, kezében a Kossuth-serleeeel. kát, kik egyszer talán létének, de mindenesetben alkotmányos fennmaradásának tényezői voltak. Gondolkodó ember úgy is tisztában van azzal, hogy a nagy embereknek is vannak gyarlóságaik, hisz ők sem voltak angyalok vagy más túlvilági lények. De az ily gyarlóságok célzatos kiszinezése, felfújása, a bűnök legnagyobbika : hazaárulás. Minél jobban halad valamely nemzet a reális fejlődés utjain, annál inkább kell ápolni mind azt, mi az ideálizmust éleszti a lelkekben. Ha esetleg nekünk nem volna arra szükségünk, szüksége van arra az utókornak. Nem lehet oly kora a magyarnak, amelyben az 1848 és 49. évnek eseményei tanulságul ne szolgálhatnának. Nem születhetnek oly magyarok, kik Kossuth Lajos lelki nagysága, akaratereje, észbeli kiválósága és hazaszeretete előtt meg ne hajolnának. Ha vannak vagy lesznek, azok nem magyarok, hanem korcshajtásai, elfajulásai a magyarság életerős, keleti fájának. Kossuth Laios olv kiváló államférfin volt Magyarországnak, hogy eszméi nem csak a múltban vezettek, de vezetnek azok a jelenben is. Vezetnek még azoknál is, kik nem akarnak a nyondokain haladni. Meghajolhatunk a „legnagyobb magyarnak“, Széchenyi Istvánnak érdemei előtt, de azért az uj Magyarország megalkotásából, Kossuth Lajost kifeledni nem lehet. Széchenyi, midőn alkotásaival először lépett a tettek terére, a jelent, az akkori Magyarországot nézte. A már jogokkal rendelkező osztályok szellemi és anyagi kiművelését célozta. A külföldön élő mágnásokat akarja haza édesgetni a lóversenyek rendezésével. Az akadémiának, a nemzeti kaszinónak és a gazdasági egyesületeknek megalkotásával első sorban a köznemesi osztályt tartotta szem előtt. Kossuth, amikor 1841-ben a Pesti Hírlapban a nemzet szellemi vezetését átvette, önálló társadalmi politikát is hirdetett. Kossuth a jövőt nézte, a nemzetet rohamosan akarta a müveit, modern európai nemzetek sorába emelni. Szerinte polgárság nélkül nincs nem. zeti állam. Ha nincs polgárság, teremteni kell^
