Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-10 / 2. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. január 10. 2. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye., Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .... . . . . 8‘— kor. Fél évre................. . . . . 4-— „ Negyedévre . . . • - - • 2-- , Egves szám . . . . . . .—20 Községi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Felelős szerkesztő : Fömunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Felhívás előfizetésre. Lapunk: a „Nagykároly és Vidéke“ az újév kezdetével immáron 29-ik évfolyamába léped. Ez a szám — úgy hisszük — ékesen szóló bizonysága annak, hogy lapunk a közönség megelégedésére tölti be azt a kisebb kört, amelyben egy vidéki újság működése mozoghat. Mint a zajtalan, becsületes munkának hívei, merész, nagyhangú kijelentésekkel sohasem dolgoztunk. Jogosulatlan törekvések, feltűnési vágy,-domiHálásra óhajtó szerényleien törtetés, mint eddig, úgy ezentúl is távol áll lapunktól. Legédesebb jutalmunk az a tudat, hogy tehetségünk szerint becsületes munkásságunkkal szolgálhatjuk városunknak és vidékének s vármegyénknek és — így közvetve — magyar hazánknak érdekeit. Programmunk ezentúl is a régi marad, amelyen állva igyekezünk olvasóink nak mindig jobbat és jobbat nyújtani. Önérdek és személyes gyiilölség továbbra is távol áll lapunktól, a tárgyilagos igazságnak leszünk szókimondó szolgái továbbra is mindenha. 28 éven át híven követett elveink arra a reményre jogosítanak, hogy olvasó- közönségünk ezután is kitart mellettünk, hü támogatója lesz törekvéseinknek. Eme tudatban nyitjuk meg előfizetésre szóló felhívásunkat. Lapunk előfizetési dija: Egész évre .... 8 kor. Fél évre .......................4 „ Ne gyed évre . ... 2 „ A „Nagykároly és Vidéke“ kiadóhivatala. ŐSZINTE SZAVAK. A századok erdejének az a hatalmas fája, mely egy évtizeddel ezelőtt dőlt ki az élők sorából, ugyancsak cserben hagyta a gyümölcsei után áhitozókat. Lombos koronája a legszebb remények zöld színében pompázott, féltve őrzött gyümölcse: a szabadelvüség azonban közkincscsé nem lett. De talán nem is a fában volt a hiba. Vagy tehet arról a fa, hogy az alája sereglök nem az ágakon diszlő izes és tápláló gyümölcsök után nyúlnak, hanem sajnálva a fáradságot a kapaszkodásra, megelégszenek a törzsön élősködő gombákkal, melyek közül nem egy mérges is lehet ? ! A XIX-ik szazad a szabadelvüség jegyében született, a szabadelvüség zászlaja alatt vívta nagy, döntő csatáit; az óhajtott gyümölcs, a várva-várt eredmény még sem a béke, nem a sikeres munkálkodás lehetősége, hanem a társadalmi torzsalkodások, felekezeti villongások felcsapó lángja, az egyéni érdekek előtérbe nyomulása lön. Az idők végtelen óceánjában eltűnő évek nem okai e visszás eredményeknek. A társadalmi és politikai tudományoknak rohamos haladása az állami hatalomnak egészen uj alapját rakta le : kifejlesztő -a* áltatn> J atchnat a ne ja, teljes és fenséges erejében, de nem ment előre ezzel párhuzamosan az egyesek erkölcsi erejének, művelődésének fejlődése. Tehát a visszás eredmények létrejöttének okát abban véljük feltalálni, hogy az állami hatalom kifejlesztése terén észlelhető — kelleténél talán gyorsabb — haladásnak visszahatásaként az egyéni erők ellanka- dása mutatkozik. TÁRCZA. A vágvölgyi tót nép babonás hagyományai.*) A vágvölgye nemcsak földrajzilag, hanem történelmileg is hazánk legérdekesebb tájai közé tartozik. Maga a völgy és azt határoló Kiskárpátok meg az Alacsonyfátra végnyul- ványai elragadó látványt nyújtanak. Ezeknek érdekességét növelik a dombokon és hegyeken elhelyezett régi várak, melyeknek legnagyobb része ma már romokban hever. E romok, várak, s megerősített kastélyok néma tanúbizonyságai ama nevezetes történeti eseményeknek, melyekről némi tanúbizonyságot szolgáltatnak azok a régi levelek, melyek a legtöbb írott emlékünk sorsát — az elpusztulást — elkerülték. Volt idő, amikor nekem is volt alkalmam ezen sokat regélő levelekbe betekinteni. Ugyanis oly ember környezetében voltam szerencsés több esztendőn keresztül tartózkodni, aki ezen vidék történetének szentelte élete nagyrészét és azt több nagybecsű munkájával meg is örökítette. Ezen idő alatt rám is ragadt valami. Szi- vesen feljegyezgettem egyet-mást. Különösen *) Irta, és felolvasta a .Nagykárolyi Kereskedő Társulat* december hó 31-én rendezett estélyén: Matuska István, a nagykárolyi kert-gazdasági szakiskola igazgatója. | érdekeltek a népmüvelődéstörténeti adatok. Ezek köréből veszem a mai felolvasásom tárgyát is, midőn e vidék babonás hagyományaiból akarok egyet-mást elmondani. Minden nép többé kevésbbé babonás. Bár a tudomány erős ellenzsere a babonának, még ma is a legműveltebb államok fővárosaiban is fejedelmi módon élnek a modern boszorkányok, a jósnők. És minél jobban visszamegyünk a múltba, a kevésbé művelt népek világába, annál nagyobb szerepe van a babonának és annál végzetesebbek a következményei is. Különösen pedig nagytere volt a babonának e népeknél, akik gazdag történeti eseményeknek voltak a reszesei. A sok vár mindmegannvi országos- hirü főur fészke s mind ue, ji nagy események színhelye. Ezen események szájról- szájra, nemzedékröl-nemzedékre szállván: egészen más — sokszor természetfölötti — eseményekké változtak át. Nem csoda tehát, ha ezen nép között tán több babonával találkozunk, mint másutt. Ma már azonban — ha a babonás jelenségek gyakoriak is — következményei nem oly károsak, mint századokkal ezelőtt, a mikor még az igazságszolgáltatásban is végzetes szerepe a babonának, amelyen ma már a pór- nép is nevetne. így pl. ama hires perben, melyben a közismert csejthei vár asszonya, Báthory Erzsébet, mint vádlott szerepel, babonának egész láncolatával találkozunk. Maga a vádlott — Báthory Erzsébet — állítólag azon hiszemben, hogyha I fiatal leányok vérében fürdik visszanyeri korán elhervadt ifjúságát: százszámra öleti, kinoztatja a környezetébe kerülő leányokat. S bár a vérfürdőkről elterjedt mesék a periratokból ítélve, nem tekinthetők bebizonyitottaknak: tény az, hogy Báthory Erzsébet száz leányt kinoztatott halálra, mely kínzásoknak az alapja csak a babona és ebből kifejlődött beteges szenvedély lehetett. E per folyamán több ilyen babonás tanúvallomással találkozunk. Ezek közül legfeltűnőbb Ponikennek, a csejtei egyház hivei pásztorának a tanúvallomásából az a rész, melyben elmondja, hogy a boszorkány — Báthory Erzsébet — ő hozzá is küldött egy sereg macskát és kutyát s ezek a lépcsőn reárohannak és marják a lábát, de véletlenül a nála lévő bot suhintására eltűnnek. És a hitelesség kedveérL Janó nevű szolgájára hivatkozik. Maga Báthory Erzsébet is nagy kegyben tartja a javasasszonyt: „Bohiná“-t a mijavai majorosnét és annak a tanácsai szerint teszr, hogy az ellene ármánykodó ellenségein kifogjon. A bűbájos imák és eljárások egész sorozatával veszi magát körül. így volt neki ki* kézitükör alakú bűvös talizmánja, melynek az lett volna a feladata, hogy megvédje az ellenségeitől. Dorottya anyó azt tanácsolta neki ': döfjön át egy fekete tyúkot fehér vesszővel és fogja fel a vérét; e felfogott vérrel kenje be ellenségének testét s ha ezt nem lehet, a ruháját. Az igy előkészített szer révén emberfia nem árthat neki. Legnagyobb ellenségéül tekintette II. Mátyást és Cziráky Mózes ítélő-
