Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-06 / 10. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 Mit szól hozzá? (ifj.) Pikáns kis politikai történetke hire jár szerte a vármegyében. Jó pár héttel ezelőtt nagy változások készültek a román klérus köreben. Egypár kano- noki állás s egyéb hasonló jók voltak üresedésben. Az ilyen állások betöltése körül az az eljárás, hogy Ö Felsége nevezi ki az illetőket a kultuszminiszter ajánlatára, aki viszont a kormány exponensétől, a főispántól, szerzi meg a maga informátióit a pályázók érdemeit illetőleg. A vármegyei gyűléseken többször kínos feltűnést keltett Lukács Konstantin is megkívánta a zsíros állások egyikét. Gondolt tehát merészet és nagyot s teljes díszben beállított a főispánhoz. — Méltóságos uram, rnondá nagy páthosz- szal, méltóztatik ismerni az én eddigi politikai működésemet. Most más irányba szándékozom térni. Szakitok a román túlzókkal, lemondok Dákorománjáról, sőt kész vagyok belépni a nemzeti munkapártba. A főispánnak első pillanatban eszébe se jutott, miben sántikál a pópa s hogy az most azt várja, hogy ő nyakába boruljon, menten biztosítva neki a gazdag jutalmat, amire pályázik : a kanonoki stallumot. De valószínű, hogy ha erre gondol, akkor se mond egyebet, mint, amit épen mondott. Mondá pedig udvarias hidegséggel: — Tudomásul veszem. Konstantin főtisztelendő szemre-főre nézett még egy darabig, de látva, hogy semmiféle Ígéretet nem kap, kénytelen volt magát ajánlani s nagymérgesen elvágtatni. Az egyházi állások azután szépen be lettek töltve olyan papokkal, akik legalább sohse voltak hírhedt nemzetiségi agitátorok. Pár nap múlva kiütött a nagyváradi hecc s Lukács Konstantin volt az első, aki íomán szive érzelmeit nyilvánítani sietett, áradozó szavakkal üdvözölvén a magyargyalázó oláh j kispapokat. Még ez évi jövedelmét is felajánlotta egy Nagyváradon felállítandó oláh szemi-! nárium javára. A főispán olvassa a nevezetes levelet s megcsóválja rá a fejét: — A Szentlélek sugallata volt, hogy nem hittem ennek az embernek. Ilyen őszinte volt az ő megtérése! Mit szól hozzá? HÍREK. Vármegyénk központi választmánya az országgyűlési képviselőválasztók múlt évi állandó névjegyzékeinek folyó évi kiigazitására szükséges törvényszerű intézkedések megtétele végett hétfőn délelőtt a vármegyei székház | emeleti kistermében ülést tartott. A polgári iskolák épitése. Nagykároly város tanácsa a Nagyhajduváros-utcán építendő polgári fiú- és leányiskolák építésére kiirta a pályázatot, melynek határideje április 6-án jár le. A vállalkozó már julius 1-én köteles az j építéshez fogni. Vármegyei bizottsági ülés. Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8-án, pénteken rendes ülést tart. Vármegyénk igazoló választmánya f. hó 8-án délután 4 órakor a vármegyei székház alispáni kistermében a f. évi január hó 130-án megejtett megyebizottsági tag választások elbírálása céljából ülést tart. Az uj pénzügyi palota állítólag marad a régi. Ugyanis az hírlik, hogy a gróf azon telket és épületet, ahol a pénzügyigazgatóság most áll, Nagykároly városának ajándékozta volna s ezáltal megszabadította a várost azon örökös rettegéstől, hogy elviszik a pénzügyigazgatóságot. Ezen hirt fentartással közöljük. Ä Nagykárolyi Protestáns Társaskör saját helyiségében f. évi március hó 15-én hazafias ünnepélyt rendez, melynek programmját lapunk jövő számában közöljük. Vitek Károly növendék hangversenye f. hó 2-án volt a polgári leányiskola nagytermében. A nem nagy számmal megjelent, de annál müértőbb közönség nem tudta eléggé méltányolni Vitek fáradságát, igyekezetét és szaktudását. Cukor Miklós, Cukor Pál és Kaufmann Imre 6 kézre előadott Berlioz— Rákóczi indulójával nyitották meg a hangversenyt. Az előadás épp oly precíz volt, mint Brichta Irén zongorajátéka. Ifj. Vitek Károly, Düczika, hegedült és zongorázott. Jékel Olga gyönyörű zongorajátéka, melylyel Leschetitzky „Toccata“-ját előadta, óriási tapsot aratott. Huszthy Zoltán nagy tudásra valló zongora- játékát megelőzte Gsernus József hegedű „Po- lonaise“-ja. Gábor Ilonka katonazenekisérettel adta óriási Mozart „Zongorahangversenyét“. Halálozás. Súlyos csapás érte ismét Lengyel Ferenc polgártásunkat; leánya: Tériké élete 18-ik évében f. hó 4-én hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése ma délután 3 órakor lesz. A család a következő gyászjelentést adta ki : Alantirottak mély fájdalommal tudatjuk úgy a magunk, mint a nagyszámú rokonság nevében is, a feledhetetlen jó gyermek, testvér, sógornő, nagynéne és. rokon Lengyel Tériké folyó évi március hó 4-én délelőtt fél 10 órakor életének 18 ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytál. A boldogult földi maradványa folyó hó 6-án délután 3 órakor fog az ág. hit?, ev. egyház szertartása szerint az Ágoston-utcai 70. számú gyászháztól a helybeli Mesterrészi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Nagykároly, 1912. évi március 4. Béke lengjen porai felett! Lengyel Ferenc és neje Marossy Rozália, mint szülei. Lengyel Róza, Lengyel Károly, Lengyel István, Lengyel Ida férj. Éles Istvánné, Lengyel Mariska testvérei. Éles István sógora. Lengyel Erzsiké, Krammer Mária sógornője. Lengyel Károly és Feri, Éles Pityuka unokaöcscsei. Uj építkezések. A tanács legutóbb a következőknek adott földszintes lakóházakra építési engedélyt: Schleifer Dezső Rákóczi-utca; Oláh József Kaszinó-utca; Heletya László Tompa-utsa : Gindele Antal Kossuth-utea ; Papp Béla Mikszáth Kálmán-utca; Éles István Gaál József-utca; Éles Ferenc Gaál József-utca. A matolcsi tragédia. Szolomáyer József ! a télen véletlenségből agyonlőtte gazdasszonyát. I A szatmári esküdtbiróság 600 K pénzbüntetésre ítélte gondatlanságból okozott emberölés vétségéért. A szatmári adóhivatal építkezésének ügye a megvalósulás stádiumába jutott. Lukács László pénzügyminiszter hozzájárult a régi épületnek a lebontásához, melynek ellenében a város föl fogja építeni az uj adóhivatali palotát. így az építkezést is a jövő hó elején már megkezdik. — Hát vájjon a mi pénzügyigazgatósági épületünk mikor épül fel ? Exhumált holttest. Papp György nagykárolyi napszámost, ki nehány héttel ezelőtt a Wesselényi-utcában részegen a gyalogjárón feküdt, a rendőrség beszállította a rendőrségi börtönbe. Papp György a cellában, ahol rajta kívül még két ember volt bezárva, másnap reggelre meghalt. A rendőrorvosi vizsgálat sziv- szélhüdést állapított meg. Eltemették. A temetés után nehány nappal névtelen levél arra figyelmeztette az ügyészséget, hogy Papp Györgyöt a rendőrök addig ütötték, mig meghalt. Az ügyészség megindította a nyomozást, amelynek során szombaton délután Papp György hulláját exhumálták. Az exhumálást dr. Morvay Károly vizsgálóbíró, dr. Vajay Károly és Góbi Alajos törvényszéki orvosok eszközölték. Az napi esetből, ilyen köznapi milieuben s oly; közönséges jellemekből a drámai összeütközésnek ilyen szenvedélyes jelenetét tudta kiverni, | az már bízvást rálépett az útra, mely a tisztult magasságra vezet. Miért, ugyan miért akart ez útról letérni ? ! Ha a saját bűnének súlya alatt összerop- J pant ember nem habozik egy jó halállal expiálni egy rossz életet, ez igaz és természetes megoldása volna az élére állított helyzetnek s a nő és a nagylelkű orvos számára is engesztelő perspektívát nyitna. Csakhogy ez már drámai megoldás volna s hiába no ! szerzőnk irtózik a drámától. Ő tudja, hogy miért. Inkább erőszakot tesz a helyzet természetén s a társadalmi erkölcsök sekélyes vizébe fojtja a veszedelmes tüzet. Csak botrány ne keljen! Csak senkinek baja ne essék; csak a látszat maradjon megóva! Hát igaz. Ez az alantjáró, kicsit piszkos világnézet feltétlenül hü képe a társadalmi élet- felfogásnak. S ez a beállítás is megérdemel legalább annyi dicséretet, mint egy sikerült arckép a fényképész kezéből. Hiszen nem lehet mindenki festőművész. A fényképezés is igen szép mesterség. Földes Imre, tollával kezében, i bízvást lehetne festőművész is; de ha neki jobban tetszik a fényképezés mestersége 1 így mindenesetre könnyebb végét fogta a dolgának. Mindent összevéve, a „Nincs tovább !“ olyan | színmű, melyet szívesen néz végig az ember, j írójának pályáján nem jelent emelkedést, de} tisztességet hoz a nevére akkor is, ha majd a legelsők közt fog e név ékeskedni, amire határozottan hivatottnak látszik. A méltányos elismerés ez őszinte megnyilatkozása mellett a tárgyilagos bírálat nem nyomhat el egy kifogást, amely szemrehányásnak is beillik. Már a nyelvezet szándékos pongyolasága is, bár e pillanatban divatos, de nem éppen szerencsés eszköze a hatáskeresésnek, hogy ne mondjam: sikervadászatnak. De az meg már határozottan bántó, ha egy, a lateiner körökben játszó, társadalmi színmű személyei ilyen kevéssé választékos, sőt többször valóságosan durva szótárt használnak. Bakák a kantinban, kocsisok a korcsmában beszélhetnek egymással ilyen hangon, nem müveit, úriemberek a kaszinóban. Aki a társaság bevett szokásának s a divatos műélvezet elfogadott formájának ellenére, máig se tudott letenni arról a rossz szokásról, hogy önállóan gondolkozzék, még egy, igen érdekes, megfigyelést tehetett. A színműíró és az előadó színész kölcsönös egymásra hatásának példái szaporodtak egy csattanós bizonysággal. Úgyis ritkán értékelik azt a hatást egész mértékében. Igaz, nem minden színész lesz öntudatos művész. De a leggyöngébb színész is több, mint egy élő beszélőgép, amely lélektelen pontossággal végigberregeti, amit belé mondtak. Az előadó színész nem egyszer sikerre viszi a gyöngébb munkát és hatást vált ki ott, ahol az iró maga se remélte, mig viszont elejti a legszebb helyeket és kétségbe^ ejti az irót, aki visszhang nélkül látja elenyészni legkedvesebb gondolatát. De szabad-e a színésznek merőben mást mutatni, mint amit a költő akart ? Földes Imre például beállít a darabjába egy mellékes, de jellegzetes alakot: egy szűk gondolkodású, szűk külsejű, szük- beszédü kicsiny embert, aki száraz hangon teszi meg kicsinyes megjegyzéseit. Az előadó színész ebből a korlátolt nyárspolgárból, anélkül, hogy a szerep szövegén egy szót is változtatott volna, — öntudatosan cynikus és szá- mitóan blazirt világfit csinált. Szabad-e ezt tenni ? Már ami a szerzőt illeti, annak bajosan tetszenék a dolog. Minden iró szentirásnak tartja a maga müvét, amelynek nemcsak betűjét, de szellemét is tisztelni kell. Ám a közönségnek más a nézőpontja. Ő azt tartja s igaza van benne: minden művészi tettnek mérlege a siker. Amit a művész megtud csinálni, azt szabad megcsinálnia. S miután a kérdéses szerepnek jelzett transponálása kifogástalanul sikerült, kételkedő aggály nélkül tapsolt a merész játéknak. Szívesen megdicsérném írónknak azt a kivételes erényét is, hogy társadalmi színmüvet tud írni s érdeklődést kelteni házasságtörő szerelem, félvilági hölgyek, nagyvilági rossz asz- szonyok, duhaj mulatozások és vetkőzési jelenetek nélkül. De attól tartok, az ilyen dicséret nem sok hasznot hozna. Azért inkább abba hagyom s kimondom a jelszót: Nincs tovább! Somossy 3Iiklósné. " modern ruhafestés :: |i ^ I T ^ IF"D D "A I : íjőzmosása : bármily divatszinre :: i| J I A\ J I— i\ íML tükörfénynyel, hófehérre. Tlagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A rom. kath. elemi fiúiskola mellett.)
