Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-28 / 9. szám
3 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ Használjuk a KINÁL-féle bajuszpedrőt Egy nagy doboz :: 24 fill. :i Kapható a készítő Kínál Jánosnál I f I 1 I f Színház. Február 21-töl — február 26-ig. (ifj.) Tudják-e színházunk vezetői, hogy a vidéki színészetnek fontos feladata, egész élethivatásának egyik alapköve a magyar nyelv és irodalom lelkiismeretes ápolása"? Hogy nemcsak az előadások folyamán, de Írásbeli kiadványaiban is mintaszerű szabatosságot illik követnie ? Legközelebbi írásbeli kiadványa pedig a szinlap, amely mindennap közkézen forog s amelyet sohse volna szabad felületes hanyagsággal szerkeszteni. Ez irányban pedig már többször akadt némely nevetséges hiba. Kiáltó irodalmi járatlanság pl., ha a szinlap egy világszerte hires zenésdarabnak éppen a zeneszerzőjét sikkasztja el. Még súlyosabb beszámítás alá esik, ha a szinlap visszás nagylelkűséggel odaajándékozza egyik iró darabját a másiknak, mint ez a Kegyelmes ur hirdetése körül történt. A rendes és — legyen szabad hozzátenni — illemtudó közönség részéről sok a panasz a későnjövők ellen, akik nemcsak az ajtónyito- gatással és székek csapkodásával zavarják a pontosan megjelenőket, de az ajtót még huzamosabb ideig is nyitvatartogatják, úgy hogy a külső; hideg csak úgy vág. Nem gondolják az illetők, hogy különösen a hátulülők egyáltalában nem tarthatják őket jónevelésü, udvarias embereknek ?! Kedden a dalárda közreműködésével zsúfoltan telt házat vonzott, szép esténk volt. Miután a dalárda szép énekéről és Salgó prologjáról már múlt számunkban referáltunk, most csak a szinrekerült kél darabot említjük. Pillangó kisasszony előadására az igazságnak megfelelően csak egyetlen jelzőt alkalmazhatunk : klasszikus volt. A darabot voltaképpen szokása szerint a megkopott tallért is, mintha élete tanulságát foglalná össze nehány szóba, igy szólt: tanuld, tudsz ; szerezz, lesz. Gyermekkori pajtása, ki édes anyját lehozta, kezébe vette a jól ismert furulyát s elkezdte rajta régi nótáját kicifrázni s mig azt a két sort keseregte: Ha az erdőt levághatnám, Édes anyám megláthatnám. Mihály gondolata a s zülőföld homályosuló képein andalgott, mig szeme édesanyja boldog szemébe tekintett, felsóhajtott a gyermekkori emlékek hatása alatt: jó otthon, — de mire a kis furulya elkeseregte az utolsó két sort, szeme feleségére, gyermekeire, gazdagon terített asztala mellett poharazó sok jó barátjára tekintett s mélyen felsóhajtott: jobb itthon ! . . . De sok tótot, németet, rácot gazdagított meg szorgalma után úgy az alföldi fekete föld fehér buzakenyere s tett jó magyar hazafivá, most pedig, de sok magyar tagadja meg ezt az édes magyar hazát, káromló szóval, mostoha szívvel! így változnak az idők! (Vége.) Komáromi viszi s vitte is úgy, — nem szabad j e megjegyzést rossz néven vennie — ahogy! tőle sohse vártuk volna. Komoly, decens és megható volt. Játéka, éneke finom és gyöngéd. Annál inkább lehet dicsérni, mert valósággal kitűnőnek kellett lennie, hogy megbocsáttassa magának azt a hallatlan hibát, mely első megjelenésére szinte kínos megdöbbenést keltett. Hogy lehet az, hogy a rendező megengedte, hogy sárga parókában lépjen fel Japánban, ahol irmagul se lehetne találni más gésát, mint hollófekete hajut; jelmeze is akármilyen szép, de egyáltalában nem volt stilszerü, azaz hogy nem volt japán. A zenekar gyönyörűen adta elő a szivhezszóló muzsikát. A másik újdonság: Meguntam Margitot, amelyet az ember, bár nem volt hosszú, mégis megunt nézni. Ha — amint őszintén kívánjuk — Pillangó kisasszony újra szinrekerül, okvetlenül más darabot kérünk mellé keresni. Ennek se meséje, se kidolgozása, se szerepei nem érnek — parasztosan szólva — egy fabatkát. A szereplők becsületesen kínlódtak benne s nem az ő hibájuk, ha sem Spóner Ilonka finom művészete, sem Stella átgondolt játéka, sem Sárváry csodás plörőze, nem birt hatást kelteni. Csütörtökön: Kegyelmes ur, Guthi Soma' bohózata. Török Kálmán igazságügyminiszter (Ernyei) szép és szerető feleségét (Spóner) j elhanyagolva Cleo táncosnővel (Sárváry) folytat viszonyt, amiért felháborodott anyósa (Sze- lényi E.) úgy áll bosszút, hogy a táncosnőnél időző miniszterre négy pribéket uszit, akik a kegyelmes urat megragadják, pamlagra lenyom- j ják s huszonötöt vágnak rajta végig, mig az odarendelt filmgyáros (Kovács) az egész jelenetet szépen lekapja. A miniszter mármost j csak attól retteg, hogy a végzetes film csakhamar meg fog jelenni a mozielőadásokon. J Léha, korhely ikertestvéréhez (Gáspár) fordul,! hogy szabadítsa ki e csávából, amit az meg is tesz oly módon, hogy a Cleoval szintén leg-} bensőbb viszonyban álló Pista gróffal (Csáki) j megismétli az egész tragikus jelenetet s a mozik j aztán ezt a második felvételt hozzak színre. A csúnyán megtréfált Pista gróf elévülési kör-j útra indul, Cleo a haszontalan, de geniális I ikertestvérrel vigasztalódik, a kegyelmes ur j pedig kibékül a feleségével. Több humorral, mint hűséggel rajzolt tarka epizódalakok élénkítik e mesét, amelynek előadása minden igényt kielégített. A szerepek gondos betanulása gyorsan gördülő, összevágó együttest biztosított, az ilyen daraboknál pedig éppen ez a fő. Spóner Ilonka öntudatosan természetes játékának hatását fokozta toilettejei-1 nek gazdag és diszkrét elegánciája. Szelényi az anyós szerepében kedves derültséget keltett, j Sárváry, mint Cleo, a trikójával megfelelő fel- j tűnést keltett. Csáki és Gáspár jó ízléssel alakítottak, de kifogástalan a szereplők mindegyike is. Szombaton telt ház előtt ment, ügyes rendezésben a régi, Boszorkányvár cimü operette, ami arról nevezetes, hogy ez a világ legunalmasabb operettje. Vasárnap: A bor, Gárdonyinak nagy elismeréssel fogadott darabja, amely az elhanyagolt népszínműnek valóságos renaissanceát jelenti. Spóner Ilonka szívből alakította Baracsné szivhezszóló szerepét; meginditöan igaz és hűséges menyecske volt. N. Szelényi Ilonka a { hamis özvegy szerepében dévaj jókedvvel csá- j bitotta a kitünően magyaros megjelenésű Er-! nyeit, akinek mind ez ideig ez volt legélettel- j jesebb alakítása. — A súgó kissé tolakodott s j ez az egyetlen kifogás, melyet a jól kidolgozott előadás ellen emelni lehet. A hét többi estéiről már elmondottuk véleményünket. Jövő heti műsor: Szerdán Kegyelmes ur, csütörtökön Obsitos, pénteken Lengyel menyecske, szombaton Szép Heléna, vasárnap Erdészleány. Befőtt paradicsom tisztán házilag kezelt, 7 deciliteres üvegen- M,~ ként 50 fillérjével kapható = a nagykárolyi Gazdasági Népiskolában. Mit szól hozzá? (ifj) Gróf Festetich Andor, a vidéki színészet atyauristene, városunkban járt a héten s végignézte a „Kegyelmes ur“ előadását. A mi kedves színigazgatónk ezúttal úgy félreértette a szerepét, hogy a gróf ur inkognitóját egészen komolyan vette s hűségesen megőrizte. Kár! Legalább én, ha idejekorán megismerem a vendéget, múlhatatlanul siettem volna kicsiholni belőle a következő, szenzációsan érdekes interviewt : — Milyennek találja Méltóságod a nagykárolyi színházban történt változásokat ? — Az a legfeltűnőbb benne, hogy a színházépület elvesztette az ő saját különleges jellegét. Azelőtt ez volt az egyetlen színház, amely arról nevezetes, hogy kriptához hasonlít. Sötét, hideg, üres, mint a kripta. Most már csak egyetlen speciális vonása van: épitésmód- jának különleges stílje : a pajta-stil. — Mit szól Méltóságod városunk szinpár- toló buzgalmához ? — Csodálattal hajlok meg előtte. Nem is tudok rá példát, hogy egy vidéki város, színházához, örökös tiszteletbeli tagot nevezzen ki. — Örökös tagot ? — Hát úgy látom. Máskülönben, hogy lehetne a hosszú évek, épületek, társulatok minden változásain keresztül rendületlenül ugyanazon primadonnájuk. — De a drámai hősnő, ugyebár, uj és friss és fényes ? — Hát van drámai hősnő? Gondoltam, mindjárt gondoltam, hogy anélkül el nem lehet a társulat, de valóban azt hittem, hogy az ismeretlen hősnő most valahol távol vendégszerepei, azért mentek az eddigi drámai előadások hősnő nélkül. — Nem pótolja ezt a hiányt elragadó szendénk? — Erre a kérdésre jövőre fele.ek, mikor a Nemzeti Színházban látom játszani a kicsikét. — S az énekes együttes? — Abban legjobban bámulom a direktort, aki megengedi magának azt a fényűzést, hogy egy coloratur énekesnőt és egy baritont tart — csak a híréért. Mert az énekesnő legalább néha-néha kivágja a csipkezsebkendőjével a magas c-ét, de a baritonnak ritkábban lehet alkalma énekelni a színpadon, mint a fehér asztalnál. —- S a direktorné, gróf ur? Nem csupa muzsika-e már a megjelenése? — Hát bizony muzsikál rajta a sok csillám, karék, nyakék, fejék, láncocska, lobo- gócska, gyürücske: de jól áll a szép asz- szonynak. — A gróf ur felette szigorú. Ugyebár a társulat összéállitása ellen nincsen kifogása ? — Csak egy! A kedves igazgatóban nem elég nagy a családi érzék. Ő maga, felesége, kis leánya, anyósa még nem elég a társulat fönntartására. Okvetlenül be kell még állítania: a sógorát, a kisöccsét, a nagymamáját s a régi hü dajkáját. — Megvagyok győződve, hogy agilis és szeretetreméltó igazgatónk készséggel siet Méltóságod kívánságának ez irányban is eleget tenni. Mit szól .... Még szívesen folytattam volna az érdekes interviewt, de sarkamralépett hirlapiró kollegám, azért kénytelen voltam udvariasan ajánlani magamat, reáhagyva, hogy színtársulatunk férfitagjait illetőleg ő faggassa végig a színházi grófot. Mit szól hozzá ? modern tartós V m •* ■ i j- p D ^ I ‘ ruhatisztitás plisérozás és gouvlérozás ■ ( A ü I AJ L K i A L Vegyileg száraz utón! Tlagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
