Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-14 / 7. szám
ték olyanok is, akiknek vagyoni viszonyaik nem érik el az érvényben levő választási törvényben megállapított cenzust. Sőt ép e téren — a népéletet megfigyelő elme — sajátos változást lát. A nagy alföld tágas rónáin, a tiszta magyarság körében éppen megfordítva áll most a dolog. A gazdagabb elem, a kisbirtokos, akinek a mindennapi kenyér megszerzésének gondjával nem kell küzdenie, mert az apáitól örökölt áldott föld ellátja kellőkép anyagiakkal — az elemi iskola padjaiból kikerülve, a maga továbbképzésére alig-alig fordít gondot. Könyveket alig olvas, lapokat alig vesz kezébe — más módon keres magának szórakozást. Mig a szegényebb osztály fárasztó munkája végeztével, siet a lapokat átolvasni, könyveket áttanulmányozni. Csak egy pillantást kell vetni az u. n. „gazdakörök“ s az u. n. „földmivelő egyletek“ helyiségébe s belső életébe. Amott vasárnaponként tömvék az ivó és kártyaszobák, az olvasószobák üresek, a könyvtár könyvei szépek, tiszták. Emitt lapokat olvas minden tag, vagy az olvasott fölött beszélgetnek, vitatkoznak, aktuális kérdésekről eszmecserét folytatnak. Bátran merem állítani, hogy az alföldi egyszerű földműves mun- kás^sokkal nagyobb intelligentiával bir, mint kenyéradója: a kisbirtokos. Mert abban megvan a vágy, él az ösztön önmaga lelki továbbképzésére, mig emennél az csaknem teljesen hiányzik. A városi, gyári, ipari munkások értelmessége meg általánosan ismert és elismert tény. Általános nemzeti érdek tehát az, hogy nép képviseletről lévén sző, a nemzetnek minden arra méltó tagja részese legyen a közhatalomnak, — ha népképviseleti rendszerről egyáltalában beszélni akarunk. Csakis akkor érdemli meg ezen elnevezést, s csakis akkor lehet igazán az a nemzet törekvéseinek, vágyainak, ideáljainak igazi letéteményese, ha annak tagjait az egész nemzet zöme választja NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE s bízza meg, nem pedig a nemzetnek csak egyes kiváltságos osztályai. Európa nyugati államai rohamos lépésben haladnak már e demokratikus eszme lehető tökéletes megvalósítása félé. Elodázhatatlan eme kérdésnek megoldása immáron nálunk is általános emberi és nemzeti szempontból is. S ha mégis oly heves harcot látunk vívni a választói reform körül, szinte önkénytelenül látszik felbukkanni az a körülmény, hogy a jognak s a hatalomnak eddigi birtokosai féltékenyen őrzik posiciójukat. Ámde a haladó kor szelleme elannyira kedvez a demokratikus fejlődésnek, hogy a küzdelem diadalmasan halad magasztos czélja felé s a kiváltságos osztályok is hovatovább mind nagyobb és nagyobb engedékenységet tanúsítanak. A legfontosabb dolog, amely e kérdésnek súlypontját képezi az, hogy a magyarság mint államalkotófaj suppremaciája bizto- sittassék. E tekintetben tagadhatatlanul nagyon sok függ a mostani szinte képtelen választási kerületek ügyes, okos, bölcs beosztásától. Ez nemcsak a most fennálló s immáron tarthatatlan aránytalanságot változtatná meg, hanem meg-! óvná s biztosítaná a magyarság uralkodását is. A választói jog reformjának kérdése uralja most a helyzetet. Tagadhatlan, hogy e reform kihatásában rendkívüli nagy jelentőségű. Komoly megfontolást, óvatos körültekintést, a viszonyok alapos! mérlegelését igényli e kérdés bölcs megoldása, amelytől nemzetünk jobb korszakának virradatát reméljük, hisszük és várjuk. Színészet. Február 6-tól — február 13-ig. Mindig ilyen igyekezet, ilyen irodalmi színvonal, ilyen nívós előadások mint e héten, akkor bizton vénülhet egymás mellett közön-1 ség és színigazgató. Szeretnénk azt gondolni, hogy ez elmúlt hét sikere érezteti hatását a jövő heti műsorra, melyen ismert operettek mellett ott találjuk a „Hit és haza“ s a „Medikus“ előadásait is. Kedden a „Princ“ ment, elég nagyszámú közönség előtt. A német szerző, aki megérdemelné, hogy francia legyen, szerelmi komédiának nevezi a darabot s evvel mindjárt bevallja, hogy csupán szórakoztatni akar. Ezt a célt aztán el is éri minden különösebb mese nélkül, három ügyesen jellemzett alakkal s a kitűnő miljörajzzal. A darabot már csak azért is érdemes megnézni, — a piros szinlap közönségének, — mert több helyen érdekes élvezetet nyújt összhasonlitani a német lanyha vagy sentimentális, de a meg nem értéstől mindig félő vicceit, a francia éles, finom, metsző pikantériájával. Spóner Ilonka egy kis színésznő szerepében egész terjedelmében kihasználta a kedvesség, elevenseg kifejtésére bőségesen kínálkozó alkalmat. Szép és bájos volt s öntudatos művészi játékának hatását szebbnél-szebb toilettekkel fokozta. A közönség is bőven jutalmazta tapssal. Méltó partnere volt Gsáky, aki igazán kitűnő figurát csinált egy ügyetlen, könyvmoly tanárból. A címszerepet Stella — különösen a harmadik felvonásban — jól adta. Szelényi Emilia, Gáspár és Ernyei szívesen segítettek az itt említettek sikerének. A Shakespeare-estélyek jegyében lefolyt hétről részletesen a következőkben számolunk be^ (R.) Február 8-án és 9-én a Kölcsey-egyesület által rendezett Shakespeare-előadások lettek megtartva — mint előre tudva volt — zsúfolt házban. Csütörtökön a zenekar nyitánya után dr. Sternberg Géza főorvos ur közel 1 óráig tartó lebilincselő szabad előadásban ismertette a szellemóriásnak: Shakespeare élettörténetét. Előadásának bevezetésében vázolva az irodalomtörténet terén feltűnt s immáron mind szükebb és szükebb körre terjedő mozgalmat, mely szerint a Shakespeare neve alatt szereplő müvek nem az ő, hanem kortársának, a nagy filozófusnak és Írónak: Verulami Baconnak alkotásai lennének, — áttért a nagy költő életének részletes ismertetésére. Különösen megkapó volt előadásának azon részlete, amelyben Shakespeare szülőhelyét: Stratfordot ismertette, angolországi útja közben a helyszínén szerzett benyomásai alapján. Szinte magunk előtt láttuk a várost, abban a nagy költő szülőházát, irószobáját, a város utcáit, majd a visszatért a classicus korhoz, mert a görögök idejéből maradt reánk iy színház Szicíliában, Taorminában az Aetnára való kilátásai. Múlt évben a Hartzhegységben s Svájczban a Vier- waldsträti tó partján a Rigi tövében épült ily Freilichttheater, melyekben Macbethet, Vizke- reszlet, Szent-Iván éji álmot adták elő. Tény, hogy ily szabad-szinház a hatást nagyban emeli, meggyőződtem erről az egészen speciális Oberammergaui Passiójátéknál, hol a kék ég s szabadtermészet nagyban hozzájárul az effectus emeléséhez. Egy másik véglet Rein- hardtban érte el eddig tetőpontját és Anglia egy nagynevű színésze Gordon Crag már rég küzdött ez irányzatért, de siker nélkül, most, hogy Reinhardt ply fényes sikereket ért el, elismerik ez irány jogosultságát s néhány hét múlva legfényesebb scenirozásban lesz Hamlet Londonban színre hozva s az elmúlt nyáron Londonban a világ város legclassikusabb színházának a „Hysmajesty“-nek igazgatója s Anglia ma élő első színésze Sir Herbert Tree ily eszközökkel hozta színre VIII. Henriket s a koronázási jelenet ép a koronázási évben a legapróbb részletekig hü utánzata volt a Westminster Abbeyben lefolyt hat század tradíciója által szentesített koronázási ceremóniának s e koronázási évben egy érdekes ünnepélylyel adózott Shakespeare emlékének nemzete, a koronázás hetében junius 20-án egy Shakespeare jelmezestély lett megtartva, melyen a királyi pár is megjelent, a nagybirodalom egész aristokráciája jelmezben jelent meg, már hónapokkal előzetesen áttanulmányozták Shakespeare kevésbbé ismert müveit és hogy minél eredetiebbek lehessenek, a jelmezek nem korhű utánzatok voltak, hanem a családok ereklyéiből kerültek ki s 4000 jelmez oly képet mutatott, melyről nem bírtak eleget írni a lapok, mondván, hogy Shakespeare szóbőségével kellene bírni, hogy a bált kellőleg lefesthessék s még hasonló fényességű sikerült estélyt a történelem felmutatni nem tud; természetesen emelte az estély érdekességét, hogy Shakespeare alakjait a darabjaiban színre hozott szereplők valóságos leszármazol adták, igy Sommerset hercege volt nagy elődjeinek, Lord Protectornak megszemélyesítője, a Tudor Karabély államférfiakkal ükunokáik jelképezték s Hamilton hercegnője azt a valódi gyűrűt viselte, melyet Stuart Mária ajándékozott kivégeztetése előtti éjszakáján Hamilton hercegnek s hogy még egy kis Ízelítőt adjak, említem meg, hogy egy páholy ára e bálra 500 korona volt s egy visszaadott páholyt 12,000 koronáért vettek meg. Ez estély jövedelme egy Shakespeare színházra lesz fordítva, melyet most szándékoznak Londonban építeni 12 millió korona költséggel s mely 4 év múlva 1916-ban lesz megnyitva a költő halálának három százados évfordulóján, e színház javára a nyár folyamán Londonban egy nagyszabású Shakespeare kiállítás lesz rendezve, mely nagy atrakciónak Ígérkezik. De úgy látom kissé eltérek tárgyamtól s hogy előre kiszabott utamon maradjak t. hallgatóim előtt szorosan a Stratfordi kirándulásom lefolyását fogom elmondani. Londonnak Marylebonne nevű állomásától in \ dúltunk, Stratford mintegy 250 kilométernyire fekszik Londontól Warwich megyében, jelleg- i zetes angol tájon s mintegy 3 óra alatt értünk 1 oda. Stratford 8000 lakosú kis városka fákkal szegélyezett folyó mentén ódon házakkal, a vendéglő, boltok, középületek mind Shakespeare emlékét beszélik, két vendégiője oly névvel, mint gyermekkorunkból ismert Ponson regények. Egyik szálloda minden szobája Shakespeare egy alakjáról van elnevezve. A „Vörös lóhoz“ címzett szállodában kegyelettel mutatják a szobát, hol Irving hires leírását irta, a hol mi voltunk Shakespeare idejében „A pávához“ címzett korcsma volt most az ódon szerű „Arany oroszlán“ vendéglő. Első utunk Shakespeare születésházához vezetett, mely most nemzeti tulajdon s muzeumá van átváltoztatva és hogy eredeti állapotában megmaradjon, a pincefalak menyezet vaspántokkal vannak megerősítve, hogy a nagy költő születési szobája valóságos állapotában mint 1564. ápril. 23-án volt s az ablaktáblákba vésve nem kisebb nevek, mint Dieckens, Scott, Thackaray, Byron. A földszint múzeummá van átalakítva. Shakespeare szüleinek, gyermekeinek kéziratai, okmányok, általa használt eredeti könyvek, a világ leghíresebb művészének Ganicknek levele, ki 1768-ban Stradford város díszpolgárává lett választva. Ugyancsak itt van Shakespeare müveinek négy legrégibb kiadása; hogy e régi kiadások mily értéket képviselnek s mily ritkák, megemlítem, hogy néhány hét :: ITlodern ruhafestés :: |j Ti I T Tk I [T D D^l : ^a**éro^ gőzmosása : bármily divatszinre :: l| M ü I M U EL i\ iML tükörfény nyel, hófehérre : Tlagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
