Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-25 / 52. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

3

magának a. közönséget. Stella az első kalandját élő suhanc szerepében elsőrendűt produkált. Kun otthonos volt, mint mindig. A jóizü humort Gáspár képviselte a nála megszokott kiváló alakításban. Nagyon rokonszenvessé tudta tenni szerepét Pelsöczy, a tipikus száguldó pincér, aki mig szolgálatkész eszköze a hírhedt, mulató, feslett erkölcsű vendégeinek, szivében mélységesen megveti azokat, kiket szolgálnia kell. Mimikája igen jó volt.

Szerdán, 18-án „Az asszonyfaló“, Stein Eisler operettjét adták. Füzess Lenke eleven, temperamentumos játékával, bravúros táncával egyik fő jelessége volt az estének. Stella Gida a nála megszokott hűséggel alakította a gyúlékony fiatal embert. A primadonna most is jól adta neki jutott szerepét; igen szép táncokat produkált. Sok kedélyes pillanatot szerzett az istálószagu Donogán báró szerepében Gáspár. Kitűnő mama volt Szelónyi E., nagyon jó volt Kun Dezső.

Csütörtökön, 19-én megmutatta a társulat, hogy vannak olyan tehetségei is, kik a mély és nemes emberi érzések hű kifejezésében mesterek ; a közöns* g pedig tanujelét adta, hogy méltányolni tudja ezt a finom művészetet és lélekből fakadó tapssal hívta ismételten lámpák elé az est főhőseit: Radó Rózsit és Boros Emilt. Tiszta, nemes élvezetben volt részünk, mig „A kém“-et végignéztük, hol nem a láb- emelős táncokat ujráztuk, hanem az elöltünk forrongó téma, a hullámzó érzelmek hatása ragadott tapsra. Radó minden izében kidolgozott, precíz játékot produkált. Nagyon jó volt Boros is, kár, hogy beszéde néha nehezen volt érthető. Csáky a kimért, határozott fellépésű képviselő szerepében volt jó. Horváth nagyszerűen hozzá tudta magát öregiteni a püspök szerepéhez.

Pénteken, 20-án, régi jó ismerőst látott újra a közönség, a „Leányvásár“-t. Ügyes volt ebben a darabban is Szigeti J. Nagyon jók voltak: Gáspár, Neményi, Füzes L., Kun Dezső és Csáky. A már megszokott szerepekben egyformán nagyon jó volt mindenki.

Szombat este eleven erővel ment a szezon nagysikerű újdonsága „Éva“. Még ez újdonság ereje sem volt képes e közönyös város közönségét kielégítő számba odavonzani, ámbár mégis többen voltak, mint eddig. Az előadás kitűnő volt. Csáky mind elegáns mozdulataival, mind választékos öltözködésével és modorával

a szent egyszer jászolt épített karácsonyra és messze földről sereglett hozzá a nép, hogy ott ájtatoskodjék. A szent kunyhója fenyőerdő közepén állt s a nép áldozati méeseket aggatott a zöld fákra. A látvány gyönyörű volt, a bucsusok nem felejtették el s a mint hazatértek, mindenütt meghonosították a karácsonyfát. Eleinte ugyan veszedelmes versenytársa volt ennek a jászol, az úgynevezett Bethlehem, de a karácsonyfa elragadó szépsége diadalmaskodott és kiszorította a jászolt majdem mindenütt a szokásból.

Egy másik legenda még költóiebb származást ad a karácsonyfa kultuszának. E szerint egy alkalommal karácsonykor a felnőttek mind a templomba sereglettek. Csak a gyermekek maradtak otthon s homlokukat az ablak üvegéhez szoriva, nagy kiváncsi szemekkel nézték a kivilágított templomot. Es a mint igy hallgatták az orgona átható zenéjét, szivecskéjük szomorúsággal, szemük pedig könnyekkel telt meg. Az angyalok lenéztek az égből és megesett a szivük a gyermekeken. Örömet akartak tehát nekik szerezni. Játékot, süteményt, almát, diót, ruhát, cipőt és könyveket hordtak számukra össze, ámde hiányzott hozzá a fény. Körülnéztek. A kopár vadon letarolt fák között csupán a tűlevelű fenyő diszlett örökzöld pompályában. Az angyalok kihúzták a földből él felvittók a menyországba, ahol ágait gyertyácskákkal és ajándékokkal aggatták tele. Azután meggyujtották a gyertyákat és a gyermekek közé vitték a földiszitett fát, ami természetesen édes örömet szerzett a kicsikéknek.

És azóta minden évben megjennek az angyalok a ragyogó karácsonyfával, hogy tiszta örömet szerezzenek a kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt.

kitünően adta a világfit. Méltó partnere volt Füzes L. Éva szerepében. A közönség tapsvihara gyakran hívta a lámpák elé. Nagy közvetlenseggel állította elénk Kun D. a Párisba vetődött, tapasztalatlan falusi ficsurt. Szigethi J, Pipszi, a kabaré-diva szerepében produkált elsőrangút. Ilyen szép játékot bizonyára akkor is csak oly lelkesen tapsolna a közönség, ha bizalmas pillantások utján nem kapna erre külön biztatást magától a primadonnától. Mint mindig, most is nagyon jó volt Gáspár. Kitűnt ! Pelsöczy, a ház erkölcseit féltő öreg szolga szerepében. Nagyon jók voltak még Ernyei és Horváth.

Vasárnap d. u. a bájos zenéjü „Corneviliei harangok “-at adták. Bay L. kitűnő hangja j még mindig a régi. Horváth a pénz csengésétől megtévelyedett öreg bérlő szerepében remekelt. Igen bájos játékot produkált Füzes L. Nagyon természetesen szépen játszott Neményiné. Gáspár a nála megszokott kedélyességgel alakította a bírót. Csáky, Kun, Pelsöczy és Stella igen jók voltak.

^ Vasárnap este a szép sikerrel bemutatott „Évá“-t ismételték hasonló szép előadásban.

Angyal járt itt .

Angyal járt itt a mennyekből nem oly régen, Csillag fénye tündökölt a két szemében. Andalító, bűvös-bájos mosolyára | Kinyílott a piros rózsa, kinyílott a rét virága!

Mig ide lenn szivem, szemem bútól égnek,

Van öröme, boldogsága a nagy égnek: Angyal-ozárnyon a kék égbe visszaszállott,

Nem hagyhatta soká árván a csillagos

[mennyországot.

Kürthy Károly.

Eladó cimbalom.

Egy majdnem teljesen uj, kitűnő karban levő

pedálos cimbalom

jutányos áron eladó. — Értekezhetni lehet: ifj. Torzsás Lajossal

Árpád-utca 82.

HÍREK.

Összes olvasóinknak, elöfize- tőinknek és munkatársainknak tiszta szívből boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. A jó Isten vigyen lelkűkbe igaz békességet s életet megszentelő örömöt!

Ünnepi istentiszteletek sorrendje.

A rom. kath. templomban: 24-én éjjel 12 órakor éjféli mise. 25-én d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise. Tartja Récsei Ede házfőnök, utána szent beszéd. Mondja Récsei Ede házfőnök. 25-én d. u. 3 órakor ünnepélyes vecsernye. Tartja Récsei Ede házfőnők. 26-án d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise. Tartja Récsei J Ede háztőnök. Utána szentbeszéd, mondja j Szolomájer Tasziló bencés tanár. 26-án d. u. J 3 órakor ünnepélyes vecsernye. Tartja Récsei I Ede házfőnök. •— A ref. templomban 25-én, | karácsony elsőnapján, d. e. praedikál Pálur | István ref. s. lelkész, ágendázik Kürthy Károly j vallástanár. D. u. praedikál Pálur István. 26-.án d, e. és d. u. praedikál Kürthy Károly vallástanár. — Az ág. hitv. evang. egyház Teremutcai templomában karácsony I-ső ünnepén a d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten szent- beszédet mond és azután úrvacsorát oszt Rédei Károly lelkész. A d. u. 1/3 3 órakor' kezdődő istentiszteleten prédikál Nagy Sándor tanító. Karácsony Il-ik ünnepén a d. e. 10 órakor tartandó istentiszteleten szentbeszédet j mond Rédei Károly, az egyház lelkésze.

A beteg polgármester. Debreceni István kir. tanácsos, polgármester — mint részvéttel

értesülünk — múlt hét péntekje óta betegen fekszik. A betegség lefolyása normális s a beteg állapota — értesülésünk szerint — szombat óta állandóan javul.

Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye törvényhatósága múlt csütörtökön közgyűlést tartott. Csaba Adorján főispán megnyitván a gyűlést, kegyeletes szavakkal idézi fel azok emlékét, akik a legutóbbi időben tűntek le a társadalmi élet színteréről. Elsősorban Magyarország egyik imént elhunyt vezéralak járói, gróf Csáky Albinról emlékezik meg, aki mint a szabadelvüség fáklyavivője, mint Magyarország volt kultuszminisztere, maradandó emlékeket szerzett. Indítványozza a főispán, hogy a törvényhatóság a főrendiház volt elnökének halála fölött jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét az elhunyt családja előtt. Majd Jékey Mór, Szatmárvármegye volt alispánja emlékének szóltak a főispán kegyeletes szavai. Jékey Mórnak — mondotta a főispán — úgyszólván tüneményes volt az életpályája, olyan, amilyen csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül. Azokban az időkben vitt szerepet, amikor a hazától nemcsak várni lehetett, de adni is kellett a honnak. És ö a harcmezőn élvezhette a diadalt, az ország ujá- születése után pedig részt vett a lethargiába sülyedt nemzet vérkeringésének felfrissítésében. Halála fölött jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét a gyászoló család előtt. Nagy veszteség érte a vármegye tisztikarát Helmeczy Pál elhunytéval, aki minden tekintetben szorgalmas, törekvő tisztviselő volt és úgyszólván fanatikusa a becsületnek. Az ö családja előtt is jegyző- könyvi részvétét tolmácsolja a közgyűlés. A jelenvoltak mély megilletődéssel hallgatták meg a három nekrológot, amelyek után gyors egymásutánban peregtek le a referensek jelentései a tárgysorozat egyes pontjairól. Megemlítésre méltó csak alig akad köztük. Az időközben megüresedett választott th. biz. tagsági helyek betöltése céljából a választások legutolsó határnapjául 1913. Január 7-ét állapították meg. A Róth és Tóth nyomdatulajdonosok felebbezését, amelyet a vármegye nyomtatványszükségleteinek a Kölesey-nyomdából való beszerzését apellálták meg, — elutasították. Mikola községnek a gyalogjáró és kőanyag vétele tárgyában hozott határozatát a közgyűlés feloldotta s a községet uj határozat- hozatalra utasította. Az 1913, évi fősorozásra polgári elnökök és orvosok kijelöltettek. Ezzel aztán ki is merittetett a tárgysorozat összes érdekessége. Mert azonkívül, hogy a vetési kisbiró fizetését is felemelték, illetve a község erre vonatkozó határozatát jóváhagyták, nem is volt több fontos és kiemelkedő pontja a tárgysorozatnak. Csupa jelentéktelen községi határozat, apró felebbezés, községi költség- vetés, amivel szó és érdeklődés nélkül végeztek. Tizenegy órára már vége is volt az egész közgyűlésnek.

Tudorráavatás. Ifj. Somossy Miklóst, lapunk jeles főmunkatársát, szombaton a budapesti egyetemen a jog- és államtudományok tudorává avatták.

Fürt Ferenc temetése. Fürt Ferenc, a helybeli status-quo izr. hitközség elhunyt főrabbi temetése impozáns módon folyt le. A holttestet hívei a templomba vitték és ott a kántor imádkozó helyével szemben helyezték el. A templomot zsúfolásig megtöltötte a gyászoló közönség, melynek soraiban ott láttuk Csaba Adorján főispánt, llosvay Aladár alispánt, Debreczeni István kir. tanácsos polgár- mestert, Récsei Ede, Marchis Romulus, Mitro- vich Elek, Rédei Károly lelkészeket, a Kölcsey- egyesület képviseletében dr. Falussy Árpád nyug. főispánt és Cseh Lajos főgimn. igazgatót, a városi tisztikar vezető és a képviselőtestület számos tagját. Legelször Krausz Vilmos debreceni főrabbi, az elhunyt násza, majd Schönfeld Lázár vinkovcei rabbi búcsúztatta el az elhunytat a családtól és a hitközségtől, dr. Jordán Sándor szatmári főrabbi méltatta a közötte és az elhunyt között fennállott 40éves barátságot. Dr. Antal István a hitközség nevében megható szép beszédben vett búcsút az elhunyttól. Ezután Lebovits József csongrád- mágócsi kerületi főrabbi mondott klasszikus gyászbeszédet, magával ragadva a hallgatóságot. Végül Friedmann Gábor nyíregyházi és Grosz Péter buttyini rabbik méltatták az elhunyt érdemeit, minek megtörténte és a kán-