Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-11 / 50. szám

tozik a bódét elvitetni, illetve használatát be-' •züntetni.

A Hétsastoll-utca 10. számú telekből utca- területhez csatolt terület árát négyzetméteren-! ként 4 koronában állapította meg.

Az 1912. évi november hó 27-ikén tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutattatván, tekintettel arra, hogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forog, a jegyzőkönyv irattárba helyeztetni rendeltetett.

Ezután elnöklő polgármester bejelentette, hogy Luczay János és társai kellő időben egy indítványt adtak be, amiről mai napig nem tudott semn it, mert beteg volt s igy nem volt módjában az indítványt beadókat arra kérni, hogy ezen indítványt — minthogy ő a vármegyei alispánnál maga ellen vizsgálatot kért, tehát az indítvány időelötti — vonják vissza, minthogy azonban most már e tekintetben nem tehet semmit, a jegyzőkönyv hitelesítésére Ak- kermann Mihály, Fézer János, Komáromi István, Kuszka Mihály és Sternberg Mór képviselőtestületi tagokat felkérvén, az elnöklést Hetey Ábrahám főjegyző helyettes polgármesternek adta át.

Polgármesternek a gyűlésről való távozása előtt Nemestóthi Szabó Antal képviselőtestületi tag szólalt fel s kijelentette, hogy ő fölöslegesnek tartja a maga részéről azt, hogy polgármester ellen vizsgálat foganatosíttassák, mert nem tud semmi olyat, ami a vizsgálat elrendelésének a kérését, a vizsgálat elrendelését és foganatosítását szükségessé tenné. Szóló elismerésének, hálájának és köszönetének ad kifejezést a polgármester működéséért és azt hiszi, hogy az ő érzelmeit a képviselőtestület tagjai is osztani fogják.

Polgármester erre kijelentette, hogy ő igenis szükségesnek tartja a vizsgálat kérését, elrendelését és foganatosítását,- mert nem tartja lehetőnek azt, hogy a város első tisztviselője egy lapban állandóan gúny tárgyává tétessék; ha a vizsgálat kideríti, hogy a tisztviselő mulasztásokat követett el, ám viselje annak következményeit, de ha nem hibás, akkor erélyesen léphet fel a támadó ellen. E felvilágosításban felszólaló megnyugodván, polgármester elhagyta helyét és a gyüléstermet.

Hetey Ábrahám főjegyző, helyettes polgár- ! mester jelentette, hogy Luczay János és társai képviselőtestületi tagok egy indítványt adtak be a közgyűléshez, melynek felolvasására Néma Gusztáv aljegyzőt kéri fel.

Az indítvány a következő :

Tekintetes Képviselőtestület!

Köztudomású tény, hogy egyik helybeli lapban egy állandó rovat nyílt meg, melynek lekicsinylő tartalma az igen tisztelt Polgármester ur ellen irányul, mint olyan ember ellen, ki kötelességérzetének tudatában nem is tartja szirkségesnek, hogy azokra yálaszoljon.

A képviselőtestületnek azonban, mely a polgármester urnák hivatalos működését és hivatali kötelességeinek kifogástalan teljesítését ismeri, erkölcsi kötelessége, hogy azon lekicsinylő támadásokkal szemben állást foglaljon s ezért indítványozzuk, hogy mondja ki a képviselőtestület, miszerint Debreczeni István polgármester urat hivatalos működésében való magatartásáért teljes’ragaszkodásáról és bizalmáról továbbra is biztosítja.

A „Közérdek Érméitekében pedig a már eddig is megjelent s a polgármester személye ellen irányuló cikksorozatnak tartalmát elitéli.

Továbbá ugyanazon cikksorozatban a képviselőtestületre vonatkozó megjegyzéseket a leghatározottabban visszautasítja s ismerve a forrást, azzal foglalkozni sem kíván.

Az indítványt a következő városi képviselőtestületi tagok írták alá: Bunda Miklós, Dr. Melinda László, Dr. Antal István, Lukácsovics János, Stohmájer Ferenc, Papp István, Berger Ármin, Luczay János, Kaufman Jenő. Friedlnstein Sámuel, ifj. Hann János, Suchteritsh Ferenc, Róth Károly, Drágus István, Nonn Gyula, Kun István, Csipkés András, Nonn János, Stenberg Móric, Asztalos György..

Ezután Luczay János indítványát a következő szavak kíséretében ajánlotta a közgyűlés figyelmébe:

Mélyen tisztelt Képviselőtestület!

„Indítványom beadására nem az késztetett, hogy ezzel talán vedelembe vegye a Közgyűlés a t. Polgármester ur személyét vagy annak működését, mert az ő személyét és hiva-1 tálának korrekt vezetését ismerve, arra neki | semmi szüksége nincs. Mindazonáltal, amidőn J egy, a városunkba cseppönt szürke alak minden valóságot és komoly tárgyilagos alapot j nélkülözve, tollhegyre kapja és pellengérre állítja városunk hivatalvezető férfiának szemé- j lyét és magát az egész képviselőtestületet „analfabéta és cabaré-társaság"-nak gúnyolva, megfeledkezik a hirlapirás komolyságáról, — j kötelessége a t. Közgyűlésnek azokat a kifaka- dásokat egyszersmindenkorra visszautasítani.“ Minthogy a tárgyhoz senkisem kívánt szólam s többen kiáltották, hogy elfogadják, elnöklő főjegyző helyettes polgármester az indítványt egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki, mire általános éljen kiáltás hangzott el.

Ezzel a közgyűlés befejezést nyervén, elnöklő főjegyző, helyettes polgármester, a jegyzőkönyv hitelesítésére a már előzőleg kiküldött képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette.

HÍREK.

Személyi hírek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja vasárnap Szatmárra utazott, hogy ott elnököljön a törvényhatósági bizottság havi rendes közgyűlésén, valamint az ot- | tani kir. katholikus főgimnázium uj épületének ! felavatásán. — Cseh Lajos gimnáziumi igazgató főgimnáziumunk képviseletében részt vett a szatmári kir. katholikus főgimnázium uj épü- fetének felavatásán.

Vármegyénk fegyelmi választmánya folyó hó 13-án, délelőtt fel 12 órakor ülést tart.

Gyászeset. Súlyos csapás érte Plachy Gyula j kir. tanácsos, pénzügyigazgatót és családját. Ugyanis apósa : Kresz János földbirtokos, nyug.

' tanár, a Kassai Takarékegylet elnök-igazgatója, Kassa szab. kir. város és Zemplénvárinegye törvényhatósági biz. tagja stb. december hó 8-án fáradhatatlan munkás életének 70-ik évében rövid szenvedés után elhunyt Kassán. Temetése óriási részvét mellett Kassán, december j hó 10-én ment végbe az ág. hitv. ev. egyház | szertartása szerint.

A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ f.

! hó 22-én vasárnap este 6 órai kezdettel tartja meg második felolvasó estélyét a Kör helyiségében. Az estélyen színre kerül Farkas Imre | Jön az Idvezelö c. alkalmi egy felvonásos színmüve, melynek sikere érdekében már javában I folynak a próbák. Részletes programmot lapunk 1 következő számában hozzuk.

Lápi gyűlés. Az Ecsedi láptársulat választmánya f. hó 5-én ülésezett, hogy a f. hó 6-án tartott közgyűlés tárgyait előkészítse. A f. hó 6 án tartott közgyűlés folyó ügyeket intézett el.

A karácsony előtti vasárnapi munkaszünet. Az Ümke, mint minden évben, úgy az idén is előterjesztéssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, arra kérve, hogy a f. évi december hó 22-ére eső és a karácsonyi ünnepeket közvetlenül megelőző vasárnapon a munkaszünetet függessze fel az egész országban. Az egyesülés- a miniszter elhatározásáról tagjait kellő időben értesíteni fogja.

őt meglepni a fényes eredménynyel s mikor a tudós estenden hazajött, csak imádattal, alázatossággal és önfeláldozó szerelemmel várta.

Banka előtt végre teljes világításba kezdtek helyeződni a dolgok. Mindinkább értett mindent, ami bálványára és annak tudományára vonatkozott.

S ebből a tudásból és értésből előbb csak egy megdöbbenés szűrődött le számára.

Nini! Kartalt korántsem becsüli a tudományos világ annyira, amennyire ő. A menynyire megérdemelné.

A nagy fizikusok közt, akikről a mindenféle nyelvű folyóiratok beszélnek, nincs szó Kartalról.

Miért nincs ?

Az irigység, az igazságtalanság mellőzi ezt a csodálatos embert.

Végre egy magyar szakfolyóiratban Hanka örömmel fedezett fel egy ilyen felirásu cikket: „Kartal Benjamin: A fizika újabb törvényeiről cimü munkájának bírálata."

De Hanka öröme véget ért, amint e cikket olvasni kezdte. Mert ebben kegyetlenül le volt szólva, ki volt gúnyolva az ő bálványa. Hogy nem áll az újabb kutatások magaslatán. Hogy müve nyomorúságos kompiláció. Sőt plágium ama német, francia és angol szerzőkből, akikre nagyigényü munkájában szemérmetlenül és álnokul csak mint forrásokra hivatkozik.

Ez aljas rágalom, — gondola Hanka felháborodva. S mindjárt mohón esett neki a forrásmunkáknak, hogy ezt maga előtt egészen bebizonyítsa.

Elrémült. A kegyetlen bírálat igazat mondott. Kartal müvének eredetijét darabonként

szóról-szóra megtalálta itt, meg amott, háromnégy idegen tudományos munkában. Sőt ráakadt Kartalnak olyan tolvajlásaira is, amikről a bírálat nem tudott. A bíráló nyilván nem ismerte valamennyi könyvet, amelyből Kartal harácsolt. De Hankának minden titkot kivallottt Kartal könyvtára. Kartal tndományából még az sem volt eredeti, amit a lesújtó bírálat annak vélt s némi elismerésre méltatott.

— Hát ez az én bálványom ?! Ez az én dicső nagy tudósom! ? — zokogta keserű kétségbeeséssel Hanka.

Kartal, midőn hazatért, a feldúlt leányt a kérlelhetetlenül tanúskodó könyvek és iratok közt találta. A folyóirat a bírálattal gúnyosan tárta szét hasábjait a lámpa alatt s az idegen forrásmunkák is a legveszedelmesebb lapoknál voltak felütve.

Mindez világosságot gyújtott Kartalban. Érezte, hogy tetten kapták és — felbőszült.

— Áruló kém ! Kígyó ! kit keblemen melengettem ! . . . Mit művelsz itt? ... Mi közöd az én tudományomhoz? . . . Takarodsz ki a konyhába, te ostoba cseléd! ... Az én könyvtáram neked mától fogva szentség, amelyet nem szabad érintened. Ha még egyszer itt foglak, elkergetlek. Értetted ? . . .

Hanka megértette és kiment. De büszkén és sötéten ment ki. Előbb végig mérte a topor- zékoló fizikust s úgy találta, hogy egészen más, mint akinek eddig ismerte. Ákit eddig Kartalnak ismert, az egy bálvány, egy félisten, egy nagy tudós, egy fenséges férfi volt. Ez pedig egy kis nyomorult kopasz, alacsony tolvaj, aki durva és ijedt, mert rajtacsipték.

Az éj sötétében Hanka végig gondolta a

| sorsát. Ez az egyetlen ember, ez az összedől bálvány az ö összes mindenkije a* egész vilá. gon. A borbély, a mészáros már neki nem számit, amióta teljesen kimüvelődőtt. Más férfit nem is ismer. Női barátságokra soha sem volt gondja. Gyermekkorának immár feledésbe merült alakjai, szegény ostoba pásztornépek, messze a hegyekben. Tán már nem is élnek s ha éluek is, ő már azok közé vissza nem tudna menni. Hova forduljon, mihez kezdjen? Ifjúságát, szerelmét mind e nyomorult, nevetséges bálványra tókozolta. Énnek hitvány, gyönge öleléseivel értő be a nagy tudománya kedvéért. Kinek kellene ő még? Mi lehetne még belőle ? Ha még legalább imádkozni tudna. De ezen rég túl van.

Kora reggel a borbély, aki Kartalhoz járt nagy jajveszékeléssel verte fel a házat.

— Segítség! Telefonozzanak a mentőkért. A Kartal ur kisasszonya fölakasztotta magát a konyhaablak kilincsére.

Jöhettek már a mentők. A szép Hankát már nem tudták megmenteni.

Kartal igen meg volt rendülve. Érezte, hogy ő most egy óriási, gyászos botránynak a középpontja s elhatározta, hogy néhány hétre okvetlenül elutazik.

A szerencsétlenség árnyéka utazásában is folyton kisérte. De az egészben mégis talált egy szerencsés körülményt, amely némi könnyebbségére szolgált.

— Milyen jó, hogy halogattam azt a házasságot ! Ha az öngyilkosság akkor történik, mikor Hanka már feleségem, a botrány még sokkal nagyobb volna! . . .