Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-11 / 50. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE tud megélni. Az építkezések szünetelnek s majd még drágább lesz a lakás ; az építkezéssel kapcsolatos vállalkozás meg­feneklett. A kiviteli kereskedelem minden oldalról meg van bénítva, bizonytalanság, uj viszonyok, pénzhiány, a vagyon fél­tése a kereskedelem életereit köti le. Med­dig bírjuk ki ezt az állapotot és kibi- runk-e a hamuval takarődzó parázs kilob- banásakor egy újabb mozgósítást vagy háborút ?! A helyzet most úgy test, hogy a tö­rök háborúnak, úgy látjuk és reméljük, vége van, de könnyen kiüthet közben egy kis bolgár—görög leszámolás. Amit tehát Európa előre látott: hogy a balkán szövetség aligha fogja megbirni a zsák­mányon való osztozkodás teherpróbáját, az mintha már is elkövetkezett volna. S ez azért komoly dolog, mert ha a világ számára veszedeletrekkel volt teljes a régi státuszkvó felborulása s motidha- tatlan nehéz volt a mostani státuszba beletörődniük — most még nagyobb ve­szedelmekkel járna, ha viszont ez az uj státusz is felborulna. Rózsáknak tehát iga­zán nem lehet mondani az állapotokat s a keleti probléma kibontakozásában hiába követ mozzanatot mozzanat: veszedelmei egyre ugyanazok. Ami kiszámíthatatlan volt elejétől fogva, az az orosz politika. Az pedig ma sem világosabb, mint tegnap vagy tegnap­előtt volt. Világos, hogy befolyásos orosz körök valósággal ugrasztják Szerbiát elle­nünk s kényszerítik az orosz kormányt hadi készületekre. Az is világos, hogy ezzel szemben a központian hivatalos orosz kormányzat békét akar s nem sze­reti a balkáni mozgolódást. Csak az nem világos, hogy meddig tud s meddig akar ellentállani a nem hivatalosak vagy a perifériákon önállóskodók nyomásának. S ez egyben a békének és háborúnak is a kérdése. El lehet mondani, hogy a háború és a béke sorsa ma Franciaország és Anglia kezében van. Ha ezek csakugyan békét akarnak, akkor Oroszország meg fog ha­jolni az osztrák-magyar diplomácia kívá­nalmai előtt, ha nem : akkor a háború bármely percben kitörhet. Bár sötét a horizont, azért még nincs ok arra, hogy a béke iránt való remény- | ségeinket teljesen feladjuk. A háború kezdéséért a felelősség olyan nagy, hogy mindenik hatalom íél azt : magára vállalni. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete vasárnap dél- j előtt tartotta meg ez évi rendes utolsó köz- | gyűlését Debreczeni István kir. tanácsos pol- | gármester és a végén Hetey Ábrahám főjegyző h. polgármester elnöklete alatt. A gyűlés kezdetén alig 20 városi képviselő volt a közgyűlésen, azonban lassanként gyü- ! lekeztek, úgy, hogy felment a képviselőtestületi I tagok száma mintegy 100-ra. Debreczeni István polgármester pontban 10 órakor a közgyűlést a megjelentek üdvöz­lése mellett megnyitván, a tárgysorozat első pontjaként felolvastatott a pénzügyminiszter leirata, mely szerint a miniszter a városi vá­lasztókerületek oly megváltoztatásához hozzá­járul, hogy a Gencsi-, Hajnal- és Terem-utcák a házbéradó fizetése körzetéből kihagyassanak. A leirat tudomásul vétetett. A kereskedelemügyi miniszternek az uj kö- vezetvámdijszabályzat ügyében kelt leirata alap­ján, mely az Attilla utca meghosszabbítását és I kiköveztetését is megengedi, elfogadtatott az a javaslat, hogy — amennyiben a járdaterüle- j tekre és kerítésekre szükséges költségek az | előirányzatban teherképpen fel nem vehetők — j a költségvetés és előirányzat a miniszter ki­fogásai figyelembevételével átdolgoztatott úgy, hogy csak 27,000 K kölcsön lesz felveendő s az évi annuitás pedig 3500 K helyett 900 ko­ronával kevesebb, vagyis csak 2600 K lesz, miért is — minthogy a jövedelem a kölcsön­nek rövidebb idő alatti visszafizetését lehetővé teszi — a vámdijtarifa és a szabályzat átalakítása nem hozatott javaslatba, hanem e tekintetben a múltkor hozott határozat fenntartatott. Az 1913. évi városi költségvetésre vonat­kozó határozat a vármegye által még jóvá nem hagyatván, nehogy ebből a városi admi­nisztrációra valami hátrány származzék, a kép­viselőtestület a költségelőirányzat végrehajtá­sára a tanácsot felhatalmazta és utasította. A városi villamosműre vonatkozó szabályok a lapunkban már ismertetett módon való mó­dosítását a felügyelő-bizottság véleményével egyezőleg elhatározta a javaslaton eszközölt azzal a módosítással, hogy az árammérő órák használatának dija 5 lángig havonkénti 50 fil­lérre szállíttatott le. A villamosmüre vonatkozó 1913. évi költségelőirányzatot a képviselőtestü­let a lapunkban már közöltek szerint állapí­totta meg. A nyugdijügyi bizottság tagjaiul Adler Adolf dr., Csipkés András, dr. Jékel László, Rooz Samu ; a villamosmű felügyelő-bizottság tagjaivá dr. Ad- | ler Adolf, Csipkés András, Kacsó Károly, Péchy László és Schusteritsch Ferenc képviselőtestü- i leli tagokat a képviselőtestület egyhangúlag újra megválasztotta. Polgármesternek tűzifa nagyobb mennyiség­ben leendő beszerzésére vonatkozó előterjesz­tését a képviselőtestület Nemestóthi Szabó An­tal, dr. Adlér Adolf, Lukácsovits János és Papp János képviselőtestületi tagok felszólalása után egyhangúlag elfogadta és utasította pol­gármestert, hogy évenként 3000 köbméter fát kellő időben szerezzen be, ezt első sorban a városnak és a vaios által fenntartott intézmé­nyeknek, másodsorban a tisztviselőknek bo­csássa rendelkezésére, a megmaradó mennyi­séget pedig a városi tanács a jelentkezőknek a jelentkezés sorrendjében a tanács által jó­nak látott mennyiségben beszerzési áron adja ki. A vásárvám városi házi kezelésbe vételére és a kezelés módozatainak megállapítására a képviselőtestület a tanácsot felhatalmazta, a kezelés módozataira vonatkozó javaslát a köz­gyűlésnek bejelentendő lesz. A Kaszinó-utcán aszfalt-gyalogjáró készité- sének elrendelésére vonatkozó 43—1911. kgy. sz. véghatározatot oda helyesbítette a képvi­selőtestület, hogy az aszfalt az 1911. évi ok­tóber 6-án kötött szerződés egységárai szerint lesz fizetendő. A képviselőtestület ezután a népkonyha segélyezésére 400 koronát ismét megszavazott. Mann Gusztáv és társai kérelme folytán a Tompa-utcán, Kiss József és társai kérelme folytán a Térey-utca északkeleti oldalán a sza­bályozási vonal megállapítása mellett az asz­falt-gyalogjáró elkészítését elrendelte. Rupiczky Jánosné kérelmére ennek meg­engedte, hogy közterületen állandó jellegű gyümölcsárusitó bódét — de csinosan előál­lítva -— készíttessen, annak kikötése mellett, hogy ha a város ilyeneket felállittatni óhajtana, tar­ázok a szép nagy úri dámák is, akik selyem­ben, bársonyban kocsin robognak el a ház előtt, mind irigyek rá szerencséjéért. Ő Kar- talnak szentelheti életét s mindenki szívesen cse­rélne vele. De bezzeg ő nem cserélne senkivel. Kartal nagyon rendjén valónak találta Hankának érette való rajongását. Itthon már gyerekségétől fogva megszokta a tökéletes nagy ember szerepét. Az édesanyja szoktatta hozzá. De most úgy vette észre, hogy a mesés kis idegen szüztői még százszor és ezerszer jobban esik a feltétlen nagyratartás. Hizelgett a hiúságának, hogy ez a talált kincs az övé s éber önzéssel volt gondja rá, hogy senki tőle el ne ragadhassa. .Foglalkozott Hankával és örömmel tapasz­talta, hogy kitűnő és az ő tetszéséhez teljesen alkalmazkodó felfogása van. Megtanította őt az alapismeretekre s lassanként a maga tudó- j mányába is beavatgatta. Hanka egy-két év múlva már egészen tájékozott volt Kartal | könyvtárában és műszerei között. Tökéletes I fogalma volt arról, hogy a fizika tudománya a legnagyobb valami a világon s hogy ezt Kartal kutató szelleme napról-napra előbbre viszi. Tudta egy sereg holt és élő fizikusnak a nevét és bizonyos volt benne, hogy egyetlen­egy sem fogható Kartalhoz. Kartal anyja meghalt. Hanka büszke és boldog volt, hogy a ház vezetése egészen az ö kezébe jutott. Soha meg nem hálálható kitün- ' tetésnek vette, hogy Kartal a szerelmével is hozzá alázkodott. Néha még az is megforgott az eszében, hátha utóbb ő még esküdt felesége lehetne a legtökéletesebb embernek? Rápiritott önmagára az ilyen szerény­telen gondolatért. Már hogyan is lenne ő méltó ilyen nagy rangra? Hiába! A nagyravágyás befészkelődik min­den női szívbe. Mi is az egyetlen akadéka a dolognak? Hogy ő még mindig nem eléggé müveit egy nagy tudóshoz. Nos! Művelődni fog. Tanulni szakadat­lanul, valameddig méltó nem lesz Kartalhoz. A kis háztartás rendes elvégzéséhez elég napi két-három óra, holott egy napnak huszon­négy órája van. Ebből Kartal legalább tizen­kettőt a házon kívül tölt, tehát naponként át­lag nyolc egész órát szentelhet Hanka a tanu­lásnak. Azzal a tanulékony fejjel, mellyel őt az Isten megáldotta, napi nyolc óra alatt óriásit lehetett végezni. Hanka tanult és folyvást csak tanult. Néhány hónap múlva már minden fennakadás nélkül olvashatta Kartal könyv­tárának német köteteit. Később megnyiladoz­tak neki a francia és angol szerzők is. Kartal, ki naphosszat a felső iskolákban volt elfoglalva, ahol tanított, nem is álmodta, hogy az ő bálványozója otthon, komoly tanu­lással tölti el az időt. Hanka egyszerre akarta íO X5 — N « £ 03 03 ±r e o 03 CD C IKiellemes meleg- műteiera I Pompás g^exmelslxepels! Legszebb Legértékesebb egy jól sikerült fénykép! Ilyen jól sikerült fénykó- :: pok készülnek :: közismert műtermében Nagy­károlyban, Kossuth-utca 5. sz. C3-37-ö2a3rör-ö. IcI-viterü. ±én3rlcép-na,g37'itáso:k: xégi Ixépelx titán. is. ©: Cf) NI NI _ O ®:

Next

/
Oldalképek
Tartalom