Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-25 / 39. szám
3 gek tekintetében a férfi alkalmazottakkal egyenlőknek kell tekinteni. A nőalkalmazott a saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra, lakbérnyugdijra, nyugbérre vagy végkielégítésre abban az esetben is igényt tarthat, ha férje még életben van, vagy ha férje után ellátást élvez ; a saját alkalmaztatása után járó nyugdijat, lakbórnyug- dijat vagy nyugbért pedig akkor is megtartja, ha férje után csak később részesül ellátásban, vagy ha újból férjhez megy. Az özvegyi nyugdíj évi 360 és 6000 korona között változhatik. A rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott altiszt és szolga özvegyének nyugdija annak a beszámítható javadalmazásának egy harmadrésze, amelyet a férj a tényleges szolgálatban utoljára elvezett; az akként meggállapitott özvegyi nyugdíj azonban évi 300 koronánál kevesebb nem lehet. A tisztviselő minden egyes gyermekének nevelési járuléka annak az összegnek egyötöde, a melyet a gyermeknek édes vagy mostohaanyja özvegyi nyugdij címén élvez. Az állami tisztviselők régóta sürgetik ezt a reformot s talán legalább részben ki is elégíti őket. Az uj törvény az eddigi idevágó törvényeket hatályon kivüi helyezi és a kihirdetést követő hó elejével lép életbe. A MÁV. bajai. Beavatott helyről származik az alábbi közlemény, melyet mi is egész terjedelmében közreadunk, mivel közérdekű, s mert az illetékes körök figyelmét akarja felhívni azon panaszokra, amelyek a Máv. mérnöki karában hangzanak, j Bizonyára nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy minden baj kutforrása a Máv. nál a hatáskör teljes hiánya s ami ebből egyenesen ,fo-' lyik: a felelősségerzet bizonyos fokú meglazu- lása. A Máv.-nál saját felelősségére senki sem intézkedhet, nem is mer intézkedni; mert ha próbálná is, a legközelebbi fórum biztosan meg-; orrolna hatáskör túllépés miatt. Azok, akik régebben állanak a Máv. szolgálatában, ezt meg ! sem próbálják. És pedig két oknál fogva. Egyik ok az, hogy úgyis tudják, hogy nem vezet célhoz, másik pedig az, mert nem mernek, ügy beléjük van nevelve az úgynevezett „Schiebo- lás“, hogy kényelmesebbnek tartják a „bánom is én mi lesz az üggyel, csak a hátam fedezve legyen“ rendszert. Hogy ez a rendszer mennyire a munka rovására megy, azt hisszük, bővebben nem is kell fejtegetni. Ebből magyarázható az a hagyományos „Máv. lassúság1 is, amely ma már vállalkozói körökben közmondásossá vált. Ha valaki a legegyszerűbb dolgot akarja a Máv.-nál az udvarából drága jó szüleim kis paradicsomot varázsoltak és én a tájára se mentem többé a leégett házaknak és nem jártam többé el Tercsi nénihez sem. Múltak az évek, s ha néha az ablakai alatt haladtam el, mindig benéztem, de — semmit se láthattam. A függönyök lehúzva, a zsaluk szorosan lezárva. Beszélték, hogy sokszor teljesen meztelenül ment a kútra vízért. Aki ezt elmondta, akinek ablaka a Tercsi néni udvarára nyílott, akkor viruló, gyönyörű ifjú lány, később az opera primadonnája, ma — ugyancsak a Schwarzer lakója — Schiff Etelka volt. ... A bezárt ablakokon mégis csak szerettem volna belátni; úgy mentem hát, nagy ravaszul az ablakok alatt, mintha csak véletlen pillantanék be, de meg-megállva, ahol egy parányi rést láttam . . . És egyszer, oh borzalom! a függönyt kissé széthúzva láttam — s megállottám —- és benéztem— jó közel a zsaluhoz — es szemembe villog egy pár szem, vadul, szinte forogva üregeiben — én őrületesen megijedve rohanok és megbetegszem és fekszem heteken át, min- j dig a Tercsi néni szemeiről fantáziáivá . . . ' Dehogy mertem én hosszú, hosszú éveken | át arrafelé még csak menni is! Hallottam azután, hogy megszelídült; már eljár a rokonaihoz is és én mindig, valahányszor régi idők jutottak eszembe, rágondoltam Tercsi nénire, vájjon hogy néz ki ? Ugyan megismerném-e, vagy ő engemet ? És ha néha hazamentem, mindig kisértett a vágy, őt felkeresni. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE keresztülvinni, hónapokig tart. Senki sem mer ' és hatáskör hiánya miatt nem is akar saját felelősségére intézkedni, s átteszi az ügyet „hozzászólás végett“ minden osztályba, amelyiknek i a legtávolabbról is van valami kis köze a dologhoz, hogy esetleges vizsgálat alkalmával, 1 mint már említettük, az ö háta fedezve legyen. Egyenesen következik ebből, hogy ugyanazt az ügyet ininimo : fele személyzettel el lehetne végezni, sőt sokkal jobban és gyorsabban, mert j az illető referens nem áltathatná magát azzal, hogy ezt még ennyien és ennyien fogják átvizsgálni, hanem felelőssége teljes tudatában alaposabban, komolyabban foglalkoznék az ügygyei és gyorsan és érdemlegesen el is intézne. Próbáljanak csak egy késedelmesen elintézett ügyet megvizsgálni. Egyik osztály a má- {síkra, a másik a harmadikra, negyedikre stb. tizedikre tolná a dolgot s az utolsó újból az elsőre, Valóságos circulus viciosus. Ezen az áldatlan rendszeren legelsősorban j éppen az építési osztályban kellene változtatni. Hiszen előfordul, hogy addig tervezgetnek, ter- ' vezgetnek, hogy mire a terv kivitelre kerülne, már megváltozott viszonyokkal állunk szemben, s megcsináljuk 10 év múlva azt, amire 10 évvel ezelőtt lett volna szükség. Vagyis legalább 10 évvel mindig visszamaradunk. Ami a terveket illeti, jó tervet a Máv. nem tud, s nem is készíthet. Ennek ismét a renge teg fórum az oka. Annyi fórumon megy a terv keresztül, hogy a rengeteg anyag mellett egy- egy fórum csak igen rövid időt szentelhet egy művelet tanulmányozására, behatóbban egyáltalán nem is foglaikozhatik vele. Már most ha csak egy felelősségteljes osztály kétszer-három- szorannyi időt fordíthatna egy terv elkészítésére, mindenesetre sokkal megfelelőbb terveket nyernének vele, s még időt, illetőleg embert is takaríthatnának meg. Nem győzzük tehát elég nyomatékkai hangsúlyozni, hogy mily fontosnak s égetően sürgősnek tartjuk a központi tervező osztályok felállítását, melyek a saját hatáskörükben önállóan, teljes pouvoirral intézkedhetnek. Ezekben az osztályokban szükségszerűen nem csak a tervező mérnökök foglalnának helyet, hanem a forgalom, vontatás, szállítmányozási osztályok egy-egy tagja is, úgy, hogy pl. az állomások terveit mindjárt saját hatáskörében el tudná készíteni anélkül, hogy azokat az egyes érdekelt osztályokhoz vándorútra bocsájtaná. Igen nagy előnye volna e rendszernek az is, hogy nem zavarnák állandóan hiábavaló munkával a külszolgálatot. Ezzel szemben jelenleg az ősz-[ tálymérnökség emberei végzik a pályafentar-' tási szolgálatot, vezetik az építkezéseket, készítik az egyes munkák első terveit. Nagyon természetes, hogy mindez igen hangzatosán van igv elmondva. Voltaképen egyiket sem csináljákrendesen, mivel nem is csinálhatják. A; külszolgálati mérnök hamar belátja, hogy ! a legnagyobb erőmegfeszitéssel sem bírja elvégezni a reá bízott feladatot. Mit csinál te- | hát rendszerint ? Azt csinálja, hogy a könnyebb i végén fogja a dolgot. A pályafentartással nem törődik, mert leköti az épitésvezetés, anyagmegrendelés, az építéssel viszont azért nem törődik, mert terveznie kellene és kimutatáso- i kát készítenie. A kimutatást hát megcsinálja (valahogy, de mi még sohasem láttunk olyan osztálymérnökségi tervet, amelyik változatlanul ! kivitelre került! Ezt, ha az üzletvezetőségnél — | kényelmi szempontokból át is "csúszik, az igazgatóságnál föltétien átgyurják. Szóval a Máv.-nál legfőbb fórum az igazgatóság. Ez dolgozza át az egységes alapon beérkező terveket, ez szabja meg a kivitel mód- ját, idejét, mikéntjét. Már most azt lehetne gondolni s a józan ész is azt mondja, hogy az igazgatóságnál vannak concentrálva a legtehetségesebb, legérdemesebb mérnökök, akik a külső központok terveit, intézkedéseit fölülbírálják, a nagyobb műveleteket előkészítik, gondoskodnak arról, hogy a befektetett milliók gazdaságosan legyenek kihasználva stb. stb, fontosabbnál fontosabb ügykörökben önállóan intézkednek. Nagyon természetes volna, hogy ezek jobb javadalmazásban s jobb előmenetelben részesüljenek. De a dolog éppen ellenkezőleg van. Az igazgatóság emberei vannak legrosszabbul javadalmazva, előmenetelnél semmiféle előnyben nem részesülnek. A központi gárda korántsem olyan válogatott. Aki privatim nem tud keresni, vagy akit családi vagy egyéb kivülfekvő okok nem kötnek a fővároshoz, menekülni igyekszik s a bentmaradók nem erőltetik meg agyukat, hogy esetleg jóval olcsóbb költségvetéssel sokkal megfelelőbb terveket készítsenek. Elvünk tehát: központi tervezes, válogatott, jól fizetett szakemberekkel. Nem is olyan nehéz, csak egy kis jóakarat és egy erős kéz kellene hozzá. CHARLES. Esik eső, sár lesz Megérkezett Charles, De bár milyen sár lesz Zsúfolva lesz Charles Mert az egész nagy világon Legjobb cirkus Charles. TQit szól hozzá? Elgondoltam, hogy ölel magához, édes kis leánykám, milyen nagy lett, emlékszik hát csak reáin? szeret-e még? s én meghatva ölelem át: kedves, jó Tercsi néni, bizony sokat gondoltam magára, lássa, ugy-e eljöttem ... és valóban, kis leányommal’ egyszer csakugyan elmentem hozzá, úgy dobogott a szivem, pár sort küldtem be névjegyemen, hogy a régi kis barátnéját szívesen fogadja-e? — kiüzent az utcára a kocsisával, — régi hü cselédjével — hogy — nem ismer, — mit akarok — s délután otthon lesz. Kissé lehűtve, tanakodtam, elmenjek-e? De győzött a vágy s a kíváncsiság; istenem, hisz évtizedek múltak el s a gyermekkori emléket okvetlen meg akartam frissíteni. Bemegyünk a sáros, szennyes udvarba. Keressük a száraz nyomot az előttem ismert bejárat felé . . . egyszerre dühösen nekünk ront egy óriási kutya, mi rettenetesen sikol- tunk ... az ajtóban megjelenik egy hosszú, csopt és bőrig aszott ismeretlen arcú nő, a | kutyát magához szólítja, leányom az ijedtség- j tői sir ... a nő áll szótlanul, hidegen . . . j én meg kézenfogva leányomat rohanok, mint hajdan Panda elől, ki, ki az elátkozott ház-! ból . . . és azóta bizony lehűlt a régi érdeklődésem is, mig a mai lapban olvasom, hogy ahol el volt helyezve, Alagon, ápolóknál, eltűnt onnan Tercsi néni, ki tudja hova, talán elment vissza haza a besötétitett, nyugalmas, régi szobáiba . . . Biharinó Tyrman Róza. í (ifj.) Jaj tenéked, szegény Pólyák István! Ki hitette el teveled, hogy törvénytisztelet, jogbecsülés, alkotmányvédelem a szegény rendőrlegény dolga ? Hogy nem tanultad meg, hogy ilyesmit csak az elméleti kiképzés folyamán szokás fecsegni; de mikor a gyakorlati tettre kerül a sor, akkor nincs más igazság, mint a parancsolat. Szólásszabadság, képviselői immunitás ? Mi közöd ehhez tenéked, Pólyák István 2205 számú rendőr? Ne legyenek teneked idegen isteneid a tiszturak parancsai előtt. Lám meglakolsz, mert azt hitted, szabad neked ésszel gondolkodni s mert úgy vélted, törvényt azért hoztak az országgyűlés sérthetetlenségéről, hogy az meg is legyen tartva s hogy az országgyűlés tanácskozásainak zavar- hatlansága biztosítva legyen s hogy azt szükség esetén a rendőri karhatalom is megvédelmezze. Kemény a te fejed jó Pólyák közrendőr! Hiába láttad szemeddel, hogy a rendőrnek az a dolga, hogy adott parancsra, nekigyür- kőzzék s kihajigálja az ország tanácsának terméből mind: akinek'képe, szaval nem tetszik annak a nagyurnak, aki olyan erősen tud parancsolni lefelé, mint amilyen alázatosan kész szolgálni felfelé. Ábrándozó idealista vagy te 2205-ös ! Azt képzelő, hogy a törvényt meg kell tartani. Az ilyen ábrándozás nagy bűn pedig és nagy veszedelem. Mi lenne, ugyan mi is lenne, ha egy szép napon mind a többi ezer rendőrtársadnak is ilyen gondolata támadna s mind egyszerre mondaná ki a te szavadat: „Én független képviselőhöz nem nyúlok.“ S ha még utóbb a katonaság is azt mondaná, mint mondotta már a spanyol, szerb, török hadsereg ?
