Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-18 / 38. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Rendes napszámot nem pótolhat ez a jövedelem. Pedig már délután szét kell szaladniok a lapokkal, tehát rendes alkalmazású ember el nem vállalhatja. Csak a társadalom söpredéke fogja a lapokkal az utcákat elárasztani. A dolog gyakorlati oldalánál azonban sokkal fontosabb a rendelet elvi jelentősége és célzata. Nemcsak az előzetes cenzúráról van szó, Amit alkotmányos államban igazán csak akkor lehet meg- kisérelni, mikor a hatalom teljesen bizonyos abban, hogy a közvélemény apatikusan fogad minden intézkedést. A nyilvánosság jogának mindennemű korlátozása az alkotmány veszedelmét rejti magában. És ha a kormány azt hiszi, hogy a béke érdekében kell igy cselekednie, azt hisszük, hogy többet tett, mint amennyit tennie kellett volna és az orvosság rosszabb a betegségnél. Mert, ha a nemzet alkotmányos életében egymásután békóba kerülnek a nyilvávos megnyilatkozás szervei, jöhet idő, mikor a kormánynak szüksége volna a nemzet támogatására, de a mozgástól elszokott, elzsibbadt tagok nem fognak megmozdulni esetleg a legválságosabb veszedelem idején sem. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt egy igen gyéren látogatott rendkívüli közgyűlést tartott. Debreezeni István kir. tanácsos, polgár- mester 10 órakor a közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat és jelezte, hogy nahány sürgős ügy elintézése céljából rendkívüli közgyűlést kellett összehívnia. Áttérve a napirendre, bemutatta a pénzügyminiszternek a pénzügyigazgatóság mikénti helyezése ügyében kelt már ismert leiratát, a mely szerint — tekintettel arra, hogy a pénzügyigazgatóságot egyelőre az eddigi helyiségekben kívánja hagyni — a város által az uj helyiség felépítésére vonatkozólag tett ajánlatot tárgyalás alá nem veheti. A jog- és pénzügyi bizottság a leirat tudomásvételét javasolta és a város közönsége nevében a miniszterhez egy felirat intézését határozta el annak közlése iránt, hogy a pénzügyigazgatóság részére milyen méretű és beosztású uj épületet kivan, mert a város hajlandó a követelményeknek megfelelni és a teljesen újonnan építendő helyiségeket ugyanolyan összegért a kincstárnak bérbeadni, mint amennyit az mosta kifogásolt elhelyezésért fizet. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag szólalt fel ezután s kifejtve azt, hogy mennyire nincs megoldva e kérdés a miniszteri leirattal, a bizottsági javaslat oly kiegészítését hozta javaslatba, hogy be nem várva a miniszterhez intézendő feliratra vonatkozó válasz beérkezését, a tanács lépjen majd érintkezésbe a pénzügyigazgatóval, tudja meg, hogy magának a pénzügyigazgatóságnakj— pénzügyigazgatói lakást, adóhivatalt és pénzügyőrségi hivatalos helyiséget ide nem számítva — mennyi és mily méretű helyiségre van szüksége, ennek megtudása után a képviselőtestület által megjelölt valamely telekre vonatkozólag készíttessen a tanács egy előzetes költségelőirányzatot, hogy mennyiből lehetne az igényelt épületet előállítani s aztán tegyen a tanács e tekintetben oly időben javaslatot, hogy az épület 1913 julius hó 1-re elkészíthető legyen. E kérdéshez dr. Vetzák Ede, Csipkés András, Reök Gyula, Rooz Samu képviselőtestületi tagok hozzászólása és! elnöklő polgármester felvilágosítása után egyhangúlag elfogadtatott a bizottsági javaslat a fenti kiegészítéssel a terminus kihagyásával, egyúttal a képviselőtestület a Wagner-féle és a helybeli status-quo izr. hitközség Széchenyi-uteai házastelkét jelölte ki, mint olyanokat, amelyek kombinációba jöhetnek és megbizatott a városi mérnök, hogy az előzetes költségelőirányzatot készítse el. Egyúttal polgármester javaslatára a képviselő- testület felhatalmazta polgármestert, hogy mindazoknak köszönetét mondjon, kik segédkezet nyújtottak annak elhárításánál, hogy a pénzügyigazgatóság. városunkból elvitessék. A városi.villamoatelep kibővítése tárgyában múltkor hozott véghatározatot a képviselőtestület módosította és^a Schlik-Nicolsohn gép-, waggon- és hajógyár részvénytársasággal a motorok, dynamo és tartozékai szállítására vonatkozólag megkötött szerződést a villamosnál felügyelő-bizottsága javaslatának elfogadásával jóváhagyta azzal a változtatással, hogy a fizetésre kikötött határidőben joga van a városnak vagy készpénzzel, vagy tiz évre egyenlő részletre kiállított s a fizetéskor kiadandó pénztári utalványnyal fizetni. A képviselőtestület elrendelte a Luby-táblán nyitott két uj utcán, valamint a Fény-utca Árpád-utca felőli baloldalán a villamos közvilágítás bevezetését, még pedig a közvilágítást a házipénztár, — a magánvilágitás bevezetéséhez szükséges munkaiatokat pedig a villa- mosmü pénztára terhére. Elrendelte továbbá a képviselőtestület a Nefelejcs-utcán a háztulajdonosok terhére a jobboldalon egy méter szélességben a gyalogjárda elkészítését, kimondva azt, hogy a még el nem adott telkeknél a járdakészités költsége a vételárhoz hozzászámítandó. Kimondatott továbbá az is, hogy mihelyt az utca baloldalán a telek fele el lesz adva, a járda ugyanúgy azon az oldalon is elkészítendő lesz. Dr. Adler Adolf és társainak a Gaál József- utca, valamint a Tyityilka János és társainak a Fazekas-utca kiköveztetése iránti kérelme megfelelő alap hiányában, ezúttal teljesíthetőnek nem találtatott. A munkás szakszervezetek által városunkban létesítendő Munkás-Otthon céljaira a képviselőtestület 200 koronát megszavazott. A városunkban alakítandó négy adóössze- iró bizottság tagjainak, illetve elnökének javadalmazása tárgyában a képviselőtestület elhatározta, hogy 6 korona napidijat állapit meg, melybe azonban a kincstár által esetleg fizetendő összeg beszámítandó lesz. Ács Verőn illetőségi ügyében a képviselő- testület azt a határozatot hozta, hogy őt nagykárolyi illetőségűnek elismeri. A polgári fiúiskola parallel-osztálya elhelyezésére a Kereskedelmi társulat még egy tantermet átengedvén, ezzel együtt Összesen három tanterem 1912—13. évi iskolaév és a múlt iskolaév évi bérébe a képviselőtestület a már megszavazott 250 korona hozzáadásával 1500 korona bért szavazott meg s felhatalmazta a városi tanácsot, hogy ezen összeget Úgy utalja ki, hogy ebből a jövő évre legfeljebb 500 korona essék.. Ezzel kapcsolatban polgármester bejelentette, hogy a közoktatás- ügyi miniszter a parallel-osztály felállítását engedélyezte, a tanerőt kinevezte, az iskola 5 osztályúvá fejlesztése tárgyában pedig mindaddig nem intézkedik, mig Békéscsabán és Orosházán felállított iskolák eredményét nem latja, mert addig ily fejlesztésekről egyáltalán nem lehet szó. Ezzel a gyűlés tárgysorozata ki lévén merítve, polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Komáromi István, Lukácsovits János, Papp István, Riskó György és Rózenberg Bernát képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. arra, hogy egy másik embertársának az életét elvegye?! Erkölcsileg megengedhető-e halállal büntetni bárkit is, akármi nagyot vétett is a társadalom rendje és békéje ellen ? Ezzel a kérdéssel a bölcselők és a jogtudósok már századok óta foglalkoznak és egységes állásfoglalásra sohasem tudtak és nem is fognak tudni jönni! Tény az, hogy vannak bűnesetek és vannak gonosztevők, akikkel szemben a fölháborodott közvélemény egész igazságérzete követeli a halálbüntetést. Ez a hangulat nem a bűn-i tető törvény paragrafusain alapul, de azokon az erkölcsi eszméken, amik velünk születtek és azon az önfenntartási ösztönön, amely a meg- dühödött, veszett állatot vagy a mérges növényt kiirtatja és megsemmisitteti velünk. Ily esetekben az emberiség igazságérzete csak megnyugvást lel a végrehajtott halálos ítélettel 1 Az élet viszonyai és körülményei most tényleg olyanok, hogy nagy kérdés, hogy helyes volna-e a halálbüntetést, az emberi társadalom ez utolsó rációját megszüntetni, mikor olyany- nyira napirenden vannak a borzalmas bűntények. Az egymással ellentétes iskoláknak az argumentációi mind igen súlyosak, ezért tépe- lődve a kérdésen, nem lehet általános érvényű, igazságos következtetésre jutni! Találó cikket olvastam pár évvel ezelőtt egy budapesti lapban. Dr. Hammersberg Jenő irta. Elmondotta ebben, hogy belemélyedve a büntető jogtan ezen fontos kérdésébe, egy benső, ösztönszerü érzése bizonyos gyáva kegyetlenkedést talált abban, hogy az óriási nagy és hatalmas, a földiekben mindenható államhatalom, úgyszólván az embertársak összege, valamennyi ember egy ellen, hideg nyugalommal, törvényesen megállapított formaságok között megfoszsza életétől, a teremtésnek tőle nem függő s visszaadhatlan adományától azt a nyomorult bűnöst, aki már teljesen tehetetlenül, fegyvertelenül áll az ő hatalmában, aki néki és az ő törvényes rendjének többé nem véthet s akivel szemben ő az önvédelem jogára nem hivatkozhatik, — ezért azok felé billentette meggyőződése mérlegét, akik a tudomány harcában a halálbüntetés eltörlésének zászlaja alá sorakoztak, ámde egy j iszonyatos bűntettnek hatása megérlelte benne azt a meggyőződést, melynek büntetőtörvénykönyvünk bizottsági tárgyalásánál is kifejezést adott: hogy az ember nevet meg nem érdemlő két lábú bestiákkal szemben jogosult és elke- j rülhetetlen a halálbüntetés fenntartása; benne kell annak a törvénykönyvben lennie, de alkalmazni, végrehajtani csak a legritkább, vér- lázitó esetekben, csak a végképpen elvetemedett s minden emberi érzésből kivetkőzött gonosztevőkkel szemben szabad. Ez volna talán a leghelyesebb álláspont! Egy időben, pár évtizeddel előbb, túlsúlyban volt az a nézet, amely a halálbüntetés eltörlését hangoztatta. Egy ideálisabb kor dicső harcosai már a múlt század első felében nagyszerű küzdelmet vívtak a halálbüntetés eltörléséért. Kölcsey Ferencnek ebben a tárgyban elmondott szónoklata egyik halhatatlan mestermüve a magyar ékesszólásnak.* Azt mondták, hogy a halálbüntetésnek, mint jogi intézménynek, súlyos hibái vannak, hatástalan, mert nem emelkedett a kriminalitás, nem félelmetes, mert nem tartja vissza a bűnösöket, ellenkezik a javítás tanával, soha többé helyre nem hozható, stb. Ez a legutóbbi az, ami az érvek tömegéből kimagaslik. Tény, hogy a halálbüntetés végrehajtása után nincs korrekció, rehabilitáció. A halálbüntetés az emberiség történetével egyidős. Már a perzsáknál előfordul. A legkegyetlenebb kínzásokkal alkalmazták. Fel van jegyezve, kogy engedetlen, hűtlen tisztviselőket elevenen nyúztak meg. Plutarchus Írja Arta* A halálbüntetést eltörölték Görögországban 1862-ben, Romániában 1864-ben, Portugáliában 1867-ben, Hollandiában 1870-ben, Olaszországban 1889-ben, a legtöbb svájci kantonban, a szánmarinói és a kosztarikai köztársaságban, Brazíliában, Venezuelában és Norvégiában. A hol még nem törölték el, például Dániában és Svédországban, ott is ritka a kivégzés. Németországban alig fordul elő, Belgiumban csak a papiroson van meg. Francia- országban pedig az esküdtszékek lehetőleg elfogadnak valamely mentő körülményt, hogy elkerüljék a halálbüntetést, a köztársaság elnöke pedig egyre nagyobb mértékben él a megkegyelmezés jogával az elitéltek javára. Mig ekkép a gyakorlat a halálbüntetés számát igyekszik minden lehető törvényes módon a minimumra leszorítani, a tudomány hatalmas harcosokat szólít a csatatérre e szörnyű Ítélet ellen. A nagy Beccaria, a kinek tanítványaiul szegődtek az enciklopédisták, az angol Bentham, az amerikai Franklin, mind sürgették a haíálitélet eltörlését. A tizenkilencedik század legnagyobb szellemű mind e zászló alatt találhatók. :: Modern ruhafestés -IJTI IXIV ICTD D Ti I :: ^a^éro^ 9őzn™osása :: bármily divatszinre :: M J I H J L l\ r H L tükörfénynyel, hófehérre. Tlagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A rom. kath. elemi fiúiskola mellett.)
