Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-11 / 37. szám
i f*7/l XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. szeptember II. 37. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fé l évre..................................4'— „ Negyedévre.........................2'— „ Eg yes szám.........................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 61— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Fömunkatárs : Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon .7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37 —■! Telefon 76. Bérmente tlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A magyar föld. Néha az újságok hasábjain, a mindenkit érdeklő nagy események közt, szerényen meghúzódik egy kis hir, mely olyan, mint a mesék csodatükre. Belé- pillantunk s meglátjuk benne népünk egész nyomorúságát. Néha nemzetünk szegénysége, törvényeink fogyatékossága tűnik ki belőle. Csak az a baj, • hogy ritkán pillantunk bele és ritkán keressük meg, hogy tulajdonképpen mi fáj a magyarnak. A mostani viszonyok sem arra valók, hogy egy-egy ilyen kis hírbe elmélyedjünk. Az emberek lelkét üres szólásokkal beszélik tele! A politika pedig csak a szenvedélyeket korbácsolja fel s elidegeníti a magyart a magyartól! Mi mégis egy kis hírre hívjuk fel jó magyar népünk figyelmét. íme itt következik : „Román birtokvásárlás. A Deutsch, Mailender és Scher facseti ügyvédek tulajdonát képező, Háromszékmegyében az országhatár mellett elterülő mintegy 30,000 hold kiterjedésű erdöbirtokot örök áron eladták (500,000 koronáért Cárán Artaxes bukaresti bojárnak. A szerződést julius 27-én Írták alá. A birtokot állítólag magyar vállalkozóknak és a magyar kormánynak is megvételre felajánlották. A birtok mintegy 45 kilométernyire van az ország határától és hosszú vonalban húzódik végig.“ Ennyi a hir. Rövid, csak néhány soros és mégis milyen gazdag a tanulsága! íme azt a földet, melyet, őseink egykor vérük hullásával szereztek, azt a sötét, bérces rengeteget, mely védőleg öleli át hazánk erdélyi részét, román pénzen elütik a magyar kézről. Idegen nép kiránta a magyar földet a magyar lába alól. Pedig akié a föld, azé a hatalom! Pénzt lehet hozni idegen országból, tudományt is lehet szerezni, ipart is lehet idegen erővel teremteni, de az elveszített magyar föld helyett uj magyar földet elhódítani nem lehet. Idegen nyelvű román emberek, kiknek lel&eí .elünk 'szemben nem rokonérzés, hanem inkább ellenséges indulat heviti, nem azért húzogatják ki lábunk alól a földet, hogy azután megint visszaadják, hanem hogy örökre az övék maradjon. Nekik a föld egy-egy vár, melyen lábukat megvetik. Román vár magyar földön! Román erösités magyar gyöngitésre! Persze azt lehet mondani; hogy azért az a birtok mindig Magyarországon marad. A határt nem tolhatja odább a bukaresti bojár. Persze, persze. De kinek terem az a föld, kit gazdagít az az erdő ? ... És micsoda munkásokat foglalkoztat az a földesur? . . . Bizony a földterület magyar vagy idegen volta nem attól függ, hogy hol fekszik az a darab föld s hogy ; melyik szoigabiróhoz szaladgál ügyesbajos dolgával, aki rajta szánt-vet meg fát döntöget, hanem, hogy kié az a föld, kit gazdagít és micsoda szellem uralkodik azon. — Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, akkor nem egy birtokot vesztettünk csupán, hanem a határszélen 30-,000 holddal kisebb lett Magyarország. Ez a mi siralmunk! . . . Nincs magyar ember, aki megvegye. A kormányt is hiába keressük, mikor magyar földet kellene menteni. Ez a mi szégyenünk!... De siránkozással nem javul a helyzet. A magyar népnek magának kell azt megjavítania. És pedig nneg kell javitani idegen népek, — mondjuk a román nép példájára. Hát a magyar miért nem szerezhet birtokot Romániában? . . . Miért nem engedik át a magyar területhóditást? Mert szigorú törvényeket hoztak, mely- lyel az idegen birtok szerzését megnehezítik s azt súlyos adóval majdnem lehetetlenné teszik. Ezt kell nekünk is tennünk. Magyar népünk sürgesse olyan törvény létrejövetelét, mely megnehezíti az idegennek magyar birtok szerzését. Tegyük lehetetlenné, hogy idegen érzé- süek, idegen pénzzel magyar földön megTÁRCZA. Egy szép leány emlékkönyvébe. Az életünk, mint egy csalóka álom, Színes képekben váltogatja föl A bút és derűt — és benne mindenik kép Kacéran, játszva, gyorsan elrepül. — Háborgó lelkünk olykor bú epeszti, Mint a sötét, viharzó tenger-ár; S öröm ragyog fel újra, mint a gyermek Könyes szemében a mosoly-sugár. így szállnak gyors, szellemszárnyon az évek, A láb sir hantra . . . majd virágra hág; Vérző sebet begyógyít az idő, de Közben hervad az illatos virág. Mindig olyannak látjuk a világot, Milyenre bensőnk festi képeit: A lelkünk egy kis önálló világ, mely Örülni, avagy búsulni tanít. De egy sugár, mely biztatón vezérel — S egy halovány csillag, mely a múltba néz, Örömtelen valódban megvigasztal: Az a Remény, — ez az Emlékezés. Kaizler Imre. Falusi nóták. Tolstoj egyik legutóbbi elbeszétése. I A hang és a harmonika közelinek tetszettek, de a ködön át senkit sem lehetett látni. Nem volt ünnepnap, azért leptek meg ezek a. dallamok ebben a reggeli órában. „Valószínűleg az újoncokat kisérik ki“ gondoltam s eszembe jutott, hogy falunkból öt legény a Moszkvában székelő ezredhez vonul be. S a vidám nóta irányában fordítottam lépteimet, amely akaratom ellen magához vonzott. Amint a da- lolók mellé értem, a dal és a harmonika elhallgatott. A dalosok, illetőleg az újoncok, a- kiket kisértek, egy emeletes kőházba tértek be, amely egyikök atyjáé volt. A kapu előtt egy csoport asszony tanyázott, öreg és fiatal vegyest, meg gyermekek. Mialatt kikérdeztem az asszonyokat, hogy kik voltak az újoncok és miért mentek be a házba, már a legények a- nyáik és húgaik kíséretében a kapu előtt termettek. Öten voltak : egy házas, a többi nőtlen. Falunk közel esik a városhoz és majd mindenik újonc ott dolgozott, ennélfogva városiasán voltak öltözve, nyilván legszebb ruháikba, kabátba, s szép, magasszáru csizmába. Különösen egy középtermetű, zömök, derült és kellemes arckifejezésü fickó vált ki közülök, ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ szí ruiiÉeimékben isitíltíiti Kálii ... i/|I , , ,, ■ ■» ill divataruhaza Nagykárolyban a legújabb választékkal szolgai lUngm _ Deák-tér is. »ám. «— |
