Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-04 / 36. szám
XXIX. évfolyam. 36. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. jp* Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési Egész évre ................. Fél é vre..................... Neg yedévre .... Egyes szám .... Tarátoknak egész évre árak: . . . 8‘— kor. . . . 4 — „ • • 2-— „ Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Fömunkatárs: ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. I j „szer“. (ifj.) A pusztaszeri Árpád-emlék bizottság ünnepélyt rendez a síkon, melyen hajdan törvényt szerzett a harcban erős, békében nyugtalan magyar. Szó sincs róla, ez a szíikkörü bizottság nem képviseli, a nemzet egyetemét. Csak úgy nem képviseli, mint nem képviselte az a gyűlés, mely a magyar idők elején ide robogott, hogy nem is annyira törvényt hozzon, mint inkább „szer“-t kössön a magaválasztotta fejedelmével, gondos körültekintéssel és bölcs előrelátással. A későbbi kor józan megértése nem tartózkodik lekaparni a hivatalos történetírás csalóka mázát az események képéről s felfedni, hogy az alkotmányunk sarkkövét képező közjogi törvény belső lényegében nem egyéb, mint egy erősen megalapozott magánjogi szerződés. A fejedelem és a vezérek gondoskodnak e szerződésben utódaik örök időkre hábo- ritlanul maradandó jogairól. Hogy mindkét fél a napok végeiglen, ivadékaiban is, biztonságban bírja, amit a nagy zsákmányolásban felmarkolni birt. Egy országot az egyik, egy vármegyét a másik, egy falut a harmadik. Es ami mindegyikkel vele járt, elegendő számú jobbágyot a földnek művelésére s adóktól, vámoktól, utcsinálástól való örökös mentességet. Hogy a teherhordó, dologtevö, katonáskodó, adózó százezreknek (millióknak utóbb) is lehetne és kellene néminemű jogokat biztosítani, az még álmában se jutott eszébe a nemzetes és vitézlő nagyuraknak. Ahol a királyok és főurak hoznak törvényt, ott a királyok és főurak érdeke irányadó. Ez volt a régi töryényhozás, odalen, a nagy Alföldön ! Milyen már most a mai, odafenn, a Dunaparton ? Egyenes utóda s szeinenszedett ivadéka ama réginek. Itt is, ott is az a jelszó : Aki bírja, marja. Földek, erdők és jobbágyok helyében márma mandátumok, miniszteri tárcák, főispánságok fölött osztozkodnak a nagy zsákmányolók, az apróbbakat közjegyző- ségek, patikajogok, szeszgyári engedélyek s számtalan hasonló jókkal elégitve ki. S akik e búzában, borban, aranyban dús földnek javaiban benne élnek, azoknak álmát most se háborítja semmi fájó sóhajtás. A nyomor, a tudatlanság, a pálinka, a tuberkulózis, a kivándorlás sorvaztotta satnya nép gyönge gondolkozni. Ha értelmes és erős volna még, netalán föl is eszmélhetne rá, hogy a honszerzö ősök első kötése óta lepergett jő néhány- száz esztendő még se múlt el egészen hiába. Hogy voltak köztük évek, amelyek saeculumszámba mennek; évek, amelyek csillagbetükkel ragyognak a mindenség kárpitján; év, amelyben megindult a francia forradalom ; év, amelyben lángoltlobogott a magyar szabadságharc. Az a kis kör, mely ünnepet hirdet Pusztaszerre, félig öntudatlanul hadat izén Pusztaszernek; annak az elavult, rozoga, rossz kötésnek, amely innen datálódik. Újat akar tenni a helyébe. Csak aztán jó is legyen az, ami uj akar lenni! Komoly politikának alapja csak a gazdasági élet természetes fejlesztése lehet. Mindig is csak ez volt, de ez igazságnak tudatos belátása sokáig késett. Hanem végre eljött saz ettől világosságra ébredt nemzedék nem térhet többé vissza üres politikai szappanbuborékok fuvásának semmis játékához. Csodatevő politika nincsen. Még a Napóleonok, a Bismarckok kezén se. Az az uj párt, mely ma párttá alakulni készül, a köztársaság eszméjét írja hozzánk érkezett felhívásának homlokára. Nagy György a megmondhatója, miért kereskedik egy ilyen uj alakulás, a szembeszökően ellenkező irányú emlékezettel kapcsolatos ősalkotmány szinterén. Majdha Nagy György szép, dús, fürtös hajának egy pár szála megőszül és kihull, akkorára majd megtanulja belátni, hogy a köztársaság sem olyan TÁRCZA. Keresztuton. Ürömpohárt velem az élet Fenékig már sokat kiitatott; Hogy meg ne unjam öt és ne utáljam, Ezért s nem szánalomból hagyta nálam, Múzsám, örökborongós alakod! Hogy meg ne unjam öt és ne utáljam. Örömpohárt kínál az élet, Aranyszegélyüt, kristály ékeset; Karom veszteg, pedig ízlelni vágyom. Orömpohár ? Talán csak álom, álom . . . Az ébredés igy majd keservesebb. Karom veszteg, pedig Ízlelni vágyom. Lidércfényü, szeszélyes élet Szirénhangját miért is hallgatom ? Ha nem leend hazug sok oly, mi földi, Múzsám derült azurleplét fölötti; Túlad divattalan gyászalakon, Ha nem leend hazug sok oly, mi földi. Károlyi Tóth Lajos. A kálvinista kétfejű sas. Irta: Eötvös Károly. Egykor Kaas Ivor irótársamnak egy szép vezércikke jelent meg a lapok hasábjain, mely Hurbánról s pánszláv irányú ünnepeiről szól s melyben mint furcsa dolog emlittetik, hogy Hurbánék egy most épített és fölszentelt lutheránus templom tornyára a kétfejű sast tették föl. Biz ez furcsa dolog a mi napjainkban, noha hajdanában a legnyakasabb tőzsgyökeres magyar kálvinisták is országszerte sok templomuk tornyára oda illesztették az osztrák császári vagyis inkább habsburgi kétfejű sast. S azt hiszem, ma is van még néhány kálvinista templom itt-ott, melynek tornya csúcsán a csillag a kétfejű sas nyakára helyezett lándzsahegyen csillog. Az én szülőfalumnak: Mezőszentgyörgynek is szép, sudaras kálvinista tornya volt gyermekkoromban, de a kétfejű sas ezen is rajta volt. 1848-ban elhatározta az eklézsia, hogy azt levételi onnan, de egy fehérvári ácsmester háromszáz forintot kért a levételért. Ezt már mégis sokalták érte s a nemes ifjak e helyett azt határozták, hogy puskával lelövöldözik a torony csúcsáról. Vagy legalább is puskagolyóval úgy kilövöldözik alakjából, hogy senki se ismer rá. i Persze nem lett belőle semmi. Néhányd ■ száz golyót rálőttek, de a kétfejű sas észre sír vette. Magasan állott, erős, kalapált vasbÖF készült, a puskagolyó semmit sem ártott néki;* , Utóbb is abba hagyták a mulatságot s akkóí^ I szabadultunk meg tőle, mikor ezelőtt harrfj^li%^a hét esztendővel uj tornyot csináltattunk. _ * Komárommegyében is csaknem igy iárjfl egyik kálvinista falu. Már nem jut eszembe ' a neve, csakhogy ennek derék preszbijferjei okosabbak voltak, mert ők ágyúval'akarok, 1848. áprilisban a kétlejü sast lelőni'. 'íjp^ok/ kai okosabbak mégsem voltak, mert. valami gonosz csont tanácsára a várkormányzotoU kértek hozzá ágyút és tüzért, ^erapszetesen^ huszonöt bot lett a vége, oly gyortsaíffestőm-* másán kiszolgáltatva mintha J^nps^ valamikor makai kapitány lett^J^^ „ A komáromiakról azt beszélik, ,%gy Js§48r‘ ban ágyukkal lövöldözték Kigir^4yiniöta. tqr-» nyukról a kétfejű sast. man Jíöla A győriek különösen megjárták a városi őstorony kétfejű sasával. j|j^^|-benl kétszer levették önkényt, midőn a magyar sereg itt táborozott s az-^ákyW^szer. tetette vissza erőszakos ienyegetessel. * ...................... fi
