Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-14 / 33. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE együtt megoldani. Ha lesz Nagykároly közönségében annyi áldozatkészség — amivel különben a múlt biztat — a város vezetőségében jóindulat és ügyszeretet, az internátus létesítése, a polgári iskola megerősítése, a napközi otthon kérdésének a megoldása akkor befejezettnek tekinthető, mert minisztériumunkban a polgári iskolák ügyének vezetője dr. Morlin Emil közoktatásügyi miniszteri tanácsos, aki annyi jóindulattal, fáradsággal és ügyszeretettel foglalkozik, a polgári iskolák fejlesztésével és megerősítésének módjaival, kérésünknek bizonyára eleget tesz. S ha sikerül e férfiúnak Ígéretét s hozzájárulását megszereznünk, nyert ügyünk van. Végül mindazokhoz, akik városunk áll. polgári iskolájának érdekeit szivükön viselik, azon kérelemmel fordulunk: I kövessenek el minden lehetőt, hogy j ezen két nagyfontosságu kérdés minél előbb megoldassék, hogy polgári iskolánk ■ méltó segítőtársat nyerjen egy internátusbán és egy már a jövő tanítási évvel; megnyitandó napközi otthonban, melynek létesítésén mindnyájunknak szivvel- lélekkel dolgoznunk kell. Az a nagy buzgalom és kitartás, amellyel városunk a kulturális s más fontos kérdéseket eleddig is dűlőre vitte, biztos záloga az internátus és napközi otthon létesítése sikerének. Darabánt Védekezzünk a fadrágaság ellen. Közeledik az ősz s nemsokára gondoskodni kell a téli tűzifáról. Ez oly cikk, mely szegénynek, gazdagnak egyaránt kell s melyet nélkülözni épp úgy nem lehet, mint a legszükségesebb élelmiszert. S mit tapasztalunk ? A helybeli fakereskedők — hir szerint — kartellt kötöttek a faárakra nézve s 38 koronát számítanak egy méteröl fáért. Utóbbi időben — de még a tavaszszal is — 30—32 korona volt a fa ára s most egyszerre 6—8 koronával vitték fel méterölét. Hát ezt tétlenül nézni nem lehet, nem szabad! Mert igaz, hogy a fa ára másutt is feljebb ment, s igy a napokban olvastuk Szatmáron az erdőtanácsos jelentését, hogy a városi faraktár 7 koronával drágábban szerzi be kocsirakományonként az eladásra szánt tűzifát s j minthogy Veszteség nélkül nem lehet az eddigi árakon tovább forgalomba hozni a raktári készleteket, az ő javaslatára elhatározta a városi gazdasági bizottság, hogy a faárakat ürméterenként 40 fillérrel, vagyis méterölét 1 K 60 fillérrel emeli, de 6—8 koronával emelni egyszerre egy öl fa árát — ez kissé sok. A favágók ezelőtt 4 K 80 fillérért vágták fel a fa ölét, most egy méterölért 7 K 20 f-t kérnek, vagyis ma városunkban egy méteröl fa j felvágva 45 K 20 fillérbe kerül, ami ezelőtt j egy fél évvel még 34 K 80 fillérbe került. Ez egy kocsirakomány fánál 52 korona különbséget tesz ki az előző fél évvel szemben. Mi lesz még a télen, ha nem védekezünk i a kartell ellen ? Szatmáron, de más városokban is létesitet- i tek városi faraktárt. Nos, létesítsünk mi is ilyet a városi villa- I mostelepen és állítsunk be egy fafürészelö és I aprító gépet. Hely van a telepen elég, a munkára felhasználható villamos áramot vagy más mozgató ! erőt jutányosán lehet kapni s akkor a város közönsége meg lesz kiméivé attól, hogy a kö- J vetelt horribilis faárakat fizesse. Ha a hatóság tud a hús elleni drágaság j ellen hatósági mészárszékkel védekezni, védekeznie kell a fakartell ellen is hatósági faraktár felállításával. De védekeznie kell a városnak már a tisztviselők és a városi faszükséglet érdekében is; hiszen a város és a tisztviselők fabeszerzésére vonatkozó ajánlat is hallatlan drága. A legolcsóbb ajánlattevő 72 K 20 fillért kér a fáért méterölenként s valószínű, hogy ezen ár is az állítólagos kartell következménye. Azt mondják ugyan az érdekeltek, hogy nincs kartell. Ha ez áll, hogyan lehet, hogy az összes fakereskedők egyforma magas árban, 38 koronáért adják a cserhasáb tűzifa méterölét? Hát lehetséges lenne-e ez kartell nélkül? Hát nem akarná-e kartell nélkül az egyik tüzifakereskedő a forgalmát emelni s e célból nem adná-e olcsóbban — mondjuk 10—20 fillérrel — a tűzifa méterjét ? Tiszta dolog, hogy kartellnek kell lenni s az is tiszta dolog, hogy a fogyasztó közönség érdekét meg kell védeni az ily szövetkezés ellen. A helyzet tiszta és egyszerű. Ha a hatóság városi faraktárt létesít, biztosítva van arról, hogy akármily nagy fakészletet szerez be, az elfogy. Ha pedig ebben biztos, akkor a fát nagyobb mennyiségben beszerezheti és olcsóbban is szerzi be. Mert mennél nagyobb mennyiséget vesz, annál olcsóbban kapja. Igaz ugyan, hogy a tüzifanagykereskedők is kartellben vannak. De nincsenek kartellben a termelők, a nagy uradalmak. Ezektől tehát lehet jutányosán venni; a vételt a gazdasági tanácsos utján eszközölheti a városi tanács, a hely, ahová a fa elraktározható, megvan, nem kerül semmibe, a kezelés nagyon kevésbe, ezenfelül lehet a kereskedelmi miniszternél szállítási kedvezményt is kieszközölni, ami ismét olcsóbbá teszi a tűzifát. Elvárjuk polgármesterünktől, hogy ezzel a kérdéssel haladéktalanul foglalkozni fog s az esetben, ha tervünk keresztülvitelének bármely akadálya merülne fel, az érdekelt közönséget erről még oly időben felvilágosítja, hogy a fogyasztó közönség szövetkezeti alapon nagy mennyiségben és jutányosán szerezhesse be faszükségletét s ne legyen kitéve a kartelliro- zott fakereskedők érdekszövetsége srófjának. ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ A kereskedő- és gazda- közö nség figyelmébe!!! S iy Van szerencsénk a n. é. ü pj kereskedő- és gazdaközőn- g§ ^ ség b. tudomására hozni, |g fü hogy mindenféle §g g GAZDASÁGI GÉPEK g | és eszközök, u. m.: kiféle ekék, |§ igg kapálógépek, szecska- és répavágók, | , j tengeri morzsolok, darálók, vetegépek, §g 5 gabonaszeme, szénaprés stb. Továbbá íj' “ lánckutak, Acetylén világítási bérén- W dezések, tejhiitőkészülék, égő- és kenő- “ ■ olajok, gépszijjak, varrógépek, csövek | ;§|j stb. a legjutányosabban | esetleg kedvező fizetési fel- m U tételek mellett is kiárusít- .* tatnak. Az áruk a termény J ü és áruraktári telepen (a vas- H 9| úti állomás szomszédságé- | | :: ban) megtekinthetők. :: NAGYKÁROLYI HITELBANK ^== RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► szemekkel, karcsú formás alakján XV. Lajos korabeli halványsárga selyemruha. A termek díszítése kissé bizarr; papirko- szoruk, lampionok, heraldikai címerek és selyemzászlók képezik. Különösen bizarrok azonban a vendégek! Számtalan japán miniszter, admirális, tiszt és hivatalnok, akik rikító és arannyal agyondiszitett egyenruhájukban avagy csúnya fecske frakkjukban úgy festenek, mint felöltöztetett úri majmok. A hölgyek is nevetségesek, befelé hajló lábakkal, lapos orrukkal és apró, pislantó szemekkel. A teljesen elegáns hölgyeket már a bejárónál láttuk meg, a többiek siralmas dresszben vannak. Tíz órakor megjelentek a kínai követség tagjai. Látásukra elfeledem a többi vendégek ízléstelen öltözetét. Egy tncat gyönyörű alak, Kina északi részéből, egy fejjel magasabbak a japán tiszteknél, akiket gúnyos pillantással mérnek végig. Magatartásuk természetes, nobilis — és jó Ízlésükről tanúskodik, hogy nem tagadják meg nemzeti viseletűket. Hosszú, gyönyörűen hímzett ruhában jetentek meg Legyezőjüket könnyedén forgatva, hidegen, nyugodtan körüljárják a termeket, azután megvetéssel helyet foglalnak egy terraszon. Félórával később bevonulnak a vérbeli hercegnők udvarhölgyeik kíséretében. A zene a Giroflé Giroflá egyik dallamára gyújt és a két csoport ünnepélyesen tipeg be. Öltözetük nagyon különös : piros cipők, bőszabásu rikító szinü se- lyemnadrág, a bokáknál szorosan megkötve, pagyon szűk selyemderék és hosszú, merev köpönyeg. A legkülönösebb benyomást azonban az óriási frizurák keltik, az élettelen sárga arcokhoz csúnya, nagy, sötét keretet képeznek. A japán tisztek nagy előzékenyen sietnek bennünket bemutatni és mi megkezdjük a táncot. A kis japán hölgyek egész korrektül táncolnak ugyan, de annyira kifejezés nélküli ez a tánc, tisztára betanult valami, hogy természetellenes látványt nyújt épp az öreg japánok magatartása is, akik a melléktermekben havanna szivarokat szívnak és whisteznek, hogy európaiaknak tűnjenek fel. Táncosnőmmel japán nyelven beszélgettem. Látszólag elragadtatással hallgatja, mint töröm a japán nyelvet és bájos mosollyal javítgatja hajmeresztő nyelvbotlásaimat. Sikerem növeli merészségemet és a következő szünet alatt a hercegnők csoportja felé indulok, noha jól tudom, hogy az udvari étijeit eltiltja őket a tánctól. Csodálkozva szemlélik közeledésemet és amikor meghajtva magamat, egyiküket táncra kérem, mindannyian nalkan kacagnak. Természetesen kikosaraznak, de oly szeretetreméltóan, szinte sajnálkozva, hogy a visszautasítás dacára büszkén távozom. Táncot tánc követ, a francia négyest a német keringő váltja fel. A sarkokban néhol kedélyes jeleneteket látok. Két japán generális például díszes egyenruhában, karjaik alá szorított katona sapkákkal, akaratlanul ó japán szokás szerint köszöntik egymást. Egyenes szögben, előre hajlott felsőtesttel és térdeikre nyomott kezekkel egy drasztikusan nevetséges fütytyöt hallatnak, mely ily alkalommal szokásos. Másutt néhány európai ruházatú hölgy macskanyávogással szórakozik, közben szünet nélkül oly alázatosan hajtják meg magukat egymás előtt, hogy furcsa mozdulataikkal élénken emlékeztetnek ódivatú, hires udvari knik- szeléseikre. Egy óra. Harmadik és utolsó keringőm, melyet Miogentho kisasszonnyal, egy magas- rangú tiszt leányával táncolok. Jó pajtások lettünk és minthogy tánc közben nagyon ki- melegedtünk, kimentünk a terraszra. Még együtt ülnek itt a kínai követség tagjai és valameny- nyien kissé ellenséges pillantásokkal mérnek végig bennünket. A sok Mandaris-sapka fölött a park kivilágítása fénylik és mögötte, ott háttérben feltűnnek Jeddó külvárosai. Közben lassacskán kiürülnek a termek. Amerikai szokás szerint búcsúznak. A Dijirikizámok az ajtó :: Modern ruhafestés :: ■■ I X TI irn D I : ' ^a,,érok 9őzmosása :: :: bármily divatszinre :: M U I H J L l\ iML tükörfény nyel, hófehérre. Hagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiuiskoUCmellett.)
