Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-03 / 1. szám

3 N I töl és egyéni boldogulásunkat a csupán meg­feszített munkával szerezhető tudás helyett a hatalmasok pártfogásától várva. Ez közállapo­tainknak képe, mely a törekvést és kötelesség­érzetet is. gyökerében megtámadja. Orvoslást egyedül az általános választójog becsületes megvalósítása nyújthat, ezért hát a XX. század korszellemében a munka, a ludás , nevében követeljük az egyenlő, általános, tit kos választójog alapján azt a parlamenti re­formot, mely a politikai küzdelmet a meddő j közjogi térről a gazdasági haladás terére fogja átplántálni az egységes magyar állam erőteljes fejlődése érdekében. Nem tartom helyénvaló­nak, hogy ez alkalommal a részletkérdésbe bocsátkozzam. Elég az, ha egyelőre csak jel­zem, hogy nem vagyok hive semmiféle mes­terségesen konstruált elméletnek. De nincs is szükség egyelőre a részletkérdésekkel való fog­lalkozásokra. Eljön ennek ideje majd akkor, midőn tudni fogjuk, hogy az illetékes tényezők j mit és azt is, hogyan akarják. Addig is az eszme propagálását tüzzük ki a Reform-Club j törekvéseinek céljául és üdvözlöm önökben j pártkülönbség nélkül a parlamenti reform esz­méjének harcosait. A miniszter megsemmisítette a vármegyei közigazgatási bizott­sági tag választást. A vármegye legutóbbi őszi közgyűlésén Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond, Luby Béla, Szuhányi Ferenc és Tóth Mór vármegyei képviselőtestületi tagokat választotta be a köz­gyűlés a vármegyei közigazgatási bizottságba. A választás ellen több szabálytalanság miatt beadott felebbezés folytán a belügyminiszter a választást teljes egészében megsemmisítette. A miniszter leirata következőleg szól: Szatmár vármegye közönségének, Nagykároly. 1911. évi október hó 12-én tartott közgyű­lésében a közigazgatási bizottság kiegészítése tárgyában 1166. bjkvi szám alatt hozott vég­határozatát dr. Szabó Albert törvényhatósági bizottsági tag félebbézé'se következtében felül­vizsgálván, azt, illetőleg a határozat alapjául szolgált közigazgatási bizottsági tag választást megsemmisítem és uj választást rendelek el. Az iratokból ugyanis kétségtelenül megál­lapítható, hogy ama körülmény, hogy a köz- igazgatási bizottsági tagsági helyekre elrendelt szavazás a központi választmány tagjaira tör­tént szavazással egyidejűleg két külön szava­zatszedő küldöttség előtt folyt le, tévedésre szolgáltatott alkalmat, amennyiben a törvény- hatósági bizottság hat tagja a „Közigazgatási bizottság“ felírással ellátott, tehát nyilvánosan a közigazgatási bizottság tagjaira való szava­záskor előkészített szavazó-lapját nem a köz- igazgatási bizottsági tagokra adott szavazatok egybegyűjtésével, hanem a központi választ­mány tagjaira szánt szavazatok szedésével meg­bízott küldöttségnél nyújtotta be. Ez a körülmény pedig döntő jelentőséggel volt a közigazgatási bizottsági tag választás eredményére, amennyiben a kérdéses hat sza­vazó-lap adatai alapján számszerűleg megálla-' pitható, hogy a szóbanforgó hat szavazó-lapnak a maga helyén való leadása esetében Doma- hidy Viktor törvényhatósági bizottsági tag nem 74, hanem 79 szavazatot nyert volna és igy a 1 75 szavazatot nyert Tóth Mór törvényhatósági bizottsági tag helyett ő került volna bele azok sorába, akik a fenthivatkozott véghatározattal közigazgatási bizottsági tagokul megválasztot­taknak nyilváníttattak. De az adott viszonyok közt az egyidejűleg működött két különböző szavazatszedő küldött­ség tekintetében jelentkező és kétségtelenül megállapítható tájékozatlanság mellett azt sem lehet kizártnak tekinteni, hogy a szavazó-lapok­nak különböző célra egyidejűleg két szavazat- szedő küldöttség által történt átvétele még több — okmányszerüleg ki nem mutatható — félre­értésnek is kutforrásává válhatott, mely fel­tevést igazolni látszik a felebbezésben felhozott az a tény is, hogy a központi választmányi tagsági helyekre beadott szavazatok összegyűj­tésére alakított küldöttség 4 tagja akadályoz­tatása miatt a közigazgatási bizottsági tagsági helyek betöltésénél szavazati jogát nem gya­korolhatta. lGYKÁROLY és vidéké Minthogy pedig ezek a körülmények a köz- igazgatási bizottsági helyek betöltése céljából történt szavazás eredményei a maga egészében kétségessé teszik és igy az a varmegye közön­sége akaratának kétségtelen megnyilatkozásául nem tekinthető, ennélfogva módot kívántam nyújtani arra, hogy a szóbanforgó kérdésben a törvényhatósági bizottság elhatározását kétsé­gét kizáró szabatossággal nyilváníthassa ki s e célból előidézett véghatározatát meg kellett semmisítenem. Erről a vármegye közönségét a fenthivatko­zott szám alatt kelt alispáni jelentés itt nél­külözhető csatolmányainak visszaküldése mel­lett értesítem. Budapest. 1911. évi december 15-én. A miniszter helyett: Jakab ffy s. k. államtitkár. Szinház. (ifj.) Való igazság, hogy a közönségnek épen olyan szükségé van súgóra, mint az elő­adó színésznek. A közönség súgója a kritikus, a szini referens. Kérdés maradhatna, hogy hát neki ki súg? Az irodalom ismeretének, a mű­vészet szeretetének, az őszinte jóindulatnak kell öt ihletnie. De mindezek mellett a — bár objektiv ítéleten alapuló — egyéni _ meggyőző1 désnek. A szini évad kezdetén, midőn őszintén me­leg szívességgel üdvözöljük az uj színigazgatót úgy társulatának tagjaival, mint a mnpártoló közönséggel szemben kifejezni óhajtom lapunk­nak az álláspontját. Sem előítélet, sem elősze­retet és semminemű elfogultság nem lesz be­folyással a szinielőadásokról beszámoló tudó­sításra. A méltányos igazság lehet itt csak megírva: de ez azután meg is lesz Írva. ilyen szigorú igazmondás az, hogy váro­sunk közönségé vegyes érzelmekkel néz elébe a szinielőadásoknak. Kinek-kinek van annyi bölcs belátása, hogy szigorúan tartózkodjék a Heves-féle szintársulattr-i való minden össze: | hasonlítástól. Nem is’volna méltányos egy uj társulatot, melynek javarészben egészen fiatal s egymásra nézve vadidegen tagjai 28 nap alatt 35 darabot tanultak és próbálták össze, egy regi, összetanult ensemble-val hasonlítani össze. Inkább Neményi előbbi állomáshelyeinek sajtójából igyekeztünk tájékozást szerezni. Meg kell azonban vallani, hogy ez meglehetősen kétséges iránymutató, mert mig a nagybányai lapok nagyon sok szépet-jót mondanak a tár­sulatról, addig a szamosujváriak meglehetősen ridegen tárgyalták. De annál bizonyosabb, hooy közönségünk csak a saját benyomásai alapjan fogja meg­hozni tárgyilagos ítéletét. Ez az Ítélet a szin- j házi zenekart illetőleg már is a legkedvezőb- j ben nyilatkozott meg a Magyar Királyban tar- j tott szilveszteri estén, amelyen a zenekart alkotó i katonabanda bemutatkozott. Még kedvezőbb auspiciumnak látszik az, hogy 9000 koronát kitevő bérlet van kötve, í ami azt bizonyítja, hogy nemcsak az összes régi bérlők megtartották helyeiket, de uj bér­lők is szép számban jelentkeztek. A társulat tagjairól két előadás utárí még! nem lehet érdemleges bírálatot hozni. A meg­nyitó előadásról, a sokszor látott Cigányszere- \ lemről, Komáromyval a vezetőszerepben, úgy I se lehet újat mondani. Az ügyes rendezés s a szép díszletek és jelmezek dicséretet érde­melnek. Heti műsor. Szerdán: „Utánam“, csülörtö- j kön : „Ezred apja“, pénteken: „Hölgyek öröme“, szombaton d. u.: „Nagymama“, este : „Leány­vásár“, vasárnap d. u.: „Falu rossza“, este: „Ártatlan Zsuzsi“. E tapintatosan összeállított, sokatigérő műsornak szép reményekkel nézünk elébe. Eladó ház. szám alatt 3 épületből álló URILAKAS kerttel és hozzátartozó melléképületekkel ELADÓ. Értekezhetni lehet az ott lakó tulajdonossal. Eqy szó . . . Nem mertem a szemedbe nézni Attól félve, hogy megigézel, Csak puha kis kezed fogam meg | S csókoltam lázzal, szenvedélyig el!... Csak egy szót súgtam a füledbe Lágyan, szelíden, hogy szeretlek... Csak egy köny pergett az orcámra... Ep’ csak a hangom remegett meg... Kürthy Károly. Mit szól hozzá? (ifj.) Az újság olyan, mint egy urilakás. A j vezércikk benne az előszoba, ahová minden- J féle ügyes-bajos ember könnyen bejut s ahová mindennap múlhatatlanul belátogat az uj pos­tát hozó levélhordó. Az entrefilet a hálószoba, ahol a bizalmasabb természetű dolgokat tár­gyalják, a hírrovat az ebédlő, ahol kielégíti az j az olvasó szenzáció-éhségét s ahol vegyesen j tálalnak eléje minden zöldségeket. A tárca le- | hetne a szalon, ha nem mutatna mostanában inkább a cselédszobába illő allűröket. Bővítsük ki a lakást egy kedves, bájos he­lyiséggel. Ezt a rovatot annak szántuk, ami egy kényelme^ urilakásban az asszony boudo- irja. Kicsi, intim, meleg fészek. Csipkefodros, rózsaszín selyemernyő fátyolozza a túlságosan I éles viilanylángot. Durva, éles hangnak, rikító j szenzációnak tilos a belépés ebbe a zugba, : hol csak ' finom illatoknak, halk muzsikának, tapintatos beszédnek van helye. Olyan eszmecserét kívánunk indítani e ro­vatban, amit frisseség, üdeség, jó kedély, de gyöngéd tapintat is jellemez. Tökéletessé ez , csak akkor válhatik, ha folytatását olvasóink maguk veszik kezükbe. A rovat vezetője fölvet majd minden kérdést, amit megbeszélni szokás. Es ugyebár mostanában mindenről s még sok más egyébről szokás beszélgetni. Magyar ember se szószegénységben, se szó­fukarságban nem szenved fogyatékosságot. Ez két különböző fogalom. Szószegény: akinek hiányzik a szóbősége. Ilyen boldogtalan ember, szerencsére, nagyon ritka. Szófukar az, akinek igenis szokott eszébejutni valami, aki szokott gondolkodni, sőt ami több, akinek szoktak gon­dolatai is lenni, de azokat elmondani sajnálja. Ezekhez fordulunk mi. Ne sajnálják elmon­dani azaz leírni, megírni azt a sok szép, uj ötletet, eredeti gondolatot, erdekes hozzászó­lást, ami egy-egy fölvetett tárgynál eszükbe jut. így lesz e rovat színes, mozgalmas, érde­kes! Kár, hogy maga a rovatvezető olyan arasznyi térre van korlátozva e csevegésekben. De nem veszedelem! Minden ötlet uj szikrát ver s a rovatvezető mindig újra megkérdi majd: mit szól hozzá ?! HÍREK. Személyi hírek. Csaba Adorján várme­gyénk főispánja a napokban hivatalos ügyben a fővárosba utazik. — Ilosvay Aladár vár­megyénk alispánja tegnap reggel a fővárosba utazott. Újévi tisztelgések. Csaba Adorján fő­ispánnál a vármegyei tisztikar dr. Péchy Ist­ván főjegyző;' a pénzügyigazgatóság Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató ; városunk tisztikara pedig Debreceni István kir. tanácsos, polgármester, a posta- és távirdahivatal tiszti­kara Schnébii János főnök vezetése alatt tisz­telgett az uj ev alkalmából, hogy jókivánataik- nak kifejezést adjanak. A főispán szívélyesen fogadta és meleghangú beszédben köszönte meg a tisztelgést. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénz- ügyigazgatónál Hegedűs Ferenc pénzügyigazgató­helyettes vezetése alatt tisztelgett a pénzügy­igazgatóság tisztviselői kara. — Debreceni István kir. tanácsos, polgármesternél pedig Hetey Abrahám h. polgármester vezetése alatt tisz­telgett a városi tisztikar. Áthelyezés. Györffy Sándor dohány­beváltó hivatali gyakornok Munkácsról saját kérelmére a szolnoki dohánybeváltó hivatalhoz helyeztetett át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom