Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-19 / 25. szám
XXIX. évfolyam, Nagykároly, 1912. junius 19. 25. szám. / f NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ________ /. V; " ~ Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak ■ Főszerkesztő : Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. „ . q i X5r. Adler Adolf Kiadóhivatal: Széehenyi.-utcza 37.— Telefon 76. Egész evre....................................<v— kor. , Fé l évre 4--_ Felelős szerkesztő: Fomunkatars: Bcrmentellen leveleket előttünk ismeretlentől Mp o-vedévre.............................2- Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. aem fogadunk el. r . ........................... on ” , . . ., * . : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Eg yes szám..............................— zU „ Laptulajdonos es kiadó: öz ségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. a ,,Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok íiern adatnak vissza. Az összetartás sikere. Igen sokszor rossz vélemények keringenek magyar népünk értelmi színvonala felől. Akiknek rossz véleményük van, azok nem ismerik se a német, se a francia parasztot. Bátran lehet mondani, hogy népünk sokkal intelligensebb, mint ennek a két kulturnemzetnek a fiai. Legyen azét jelszavunk : Ne bántsd a kisgazdát! Ne bántsa senki a kisgazdát. Ne vádolja meg senki, hogy a haladásnak nem barátja, hogy az iránt nincs érzéke. Igen szép beszédes példák vannak arra, hogy a mezőgazdasági munkások és kisgazdák a maguk kis társulataival. A szövetkezeteikkel, köreikkel nagy sikerre vittek egyes okos kezdéseket, a maguk és községük jóvoltát szolgálták vele. Ennek az összetartásnak, ennek a jóravaló iparkodásnak egy pár beszédes sikerét Írjuk itt le. Messze az ország szivéből, a székely erdős hegyek zárt völgyében van egy község: Felsőcsernátony. A múltban arról volt hires, hogy a régi magyar irodalomnak egy örök hires tagja : Bőd Péter itt született. Újabban a község szövetkezetei és az ezekkel elért sikerek révén tette híressé a nevét. Van minta méhese, minta gazdasága, gépbeszerző szövetkezete stb. Gépszíne telve gépekkel. Rendes körhelyiséget tart fenn, hol 20 napi és szakújság tesz tanúságot a haladásról. Felszínen tartja a gabona, gyümölcsértékesitő, fogyasztási szövetkezet eszméjét és a székelység legégetőbb sebét: a legelökér- dést megoldani törekszik. Népháza most épült föl. Mezőgyán biharmegyei községben alig lakik kétezer lélek. De ez a kétezer ember, mint két jó testvér összetart. Kibérelték a 634 holdas Késa pusztát, amelynek fennálló forgalma immár 20000 korona. A pénztárnok és könyvelő, ketten mindössze 80 kor. fizetést kapnak. Aki ebben a haszonleső korban ezt nem mondja önzetlenségnek, az nem tudja megbecsülni a közjó érdekében val^ lelkes munkát. Búj község Szabolcsban van. Biz ez a község igen siralmas helyzetben volt néhány év előtt. Uzsorások karjaiban nyögtek a gazdák. Ma a lakosság helybeli hitelszövetkezetének betéte 150000 kor. Boltjában, mely a maga házában van, a maga busát, maga zsírját, maga vetőmagját árulja. Ahol összesen 57 lakóháza van, az ugyancsak öklöm falu. Ilyen Uszor község Pozsonyban. De amilyen kicsiny a falu, olyan derék a népe. Van népháza, benne gazdakör, háziipar foglalkoztató műhely, fogyasztási szövetkezet, népkönyvtár meg a szegényeknek menedéket adó szobája. Mindezeknek okos kezdeményezője Sweiger Etelka tanítónő volt. A példát adó községek közé soroljuk Szabadbárándot, ahol a kisgazdák és munkások köre megszervezte a gépbeszerző, a tejszövetkezet, a munkások rokkant és nyugdijegyletét. Szövetkezetének forgalma a félmillió koronát jóval meghaladja. Somogytnarcali élelmes népe viszont a legelöföldjavitás komoly és évekre terjedő munkájával, a jobb legelő tehenek elterjesztésével, az állattartás jövedelmező tételére tette nevét ismertté. A nagybelicsi munkások és kisgazdák rákaptak a mezőgazdasági háziiparra és hogy anyag hiányában télente ne kényszerüljenek kezüket összetenni, berendezkedtek nemes füzvesszö termelésre. A mezőgazdálkodás oly nagy fokú, hogy ina már a kisgazdák 3000 métermázsa műtrágyát vesznek. De azt se veszik és szórják Hübele Balázs módjára, hanem kísérleti telepükön kipróbálták, mit hogyan érdemes tenni s mi és mennyi a haszna ? Ilyen a mi népünk. De jő és bölcs vezetőkre, — arra igazán sokfelé szükségünk volna. TÁRCZA. Engesztelhetetlen gyűlölet A dolog eleinte épen nem ment olyan simán, mint a hogy várni lehetett volna. Az ügy már teljességgel elő volt készitve, az eljáró hatóságok kürülményesen és bőven informálva, maga a „jött-ment“ azonban makacs- kodott. Az a „néhány ezer forint,“ a mit az öreg Kocsárdy Simon olyan csalhatatlan módszerként emlegetett, ezúttal hatástalannak bizonyult. A fiskális, aki a válópörökben hírneves speciálista volt, épenséggel nem tudott semmire sem menni. ígéret és fenyegetés nem használt semmit. A halovány, kis szőke asz- szony végighallgatta az egyiket úgy, mint a másikat és azután megrázta szép, szomorú fejét és azt mondta rá: — Nem. Nem. A vén Kocsárdy Simon tajtékzó dühvei szorította össze az ökleit, mintha egy ökölcsapással akarná leütni ezt a megátalkodott koldusporontyot, a kit egy átkozott gyönge pillanat hozott ide küzéjük konkolynak. Hanem ezt nem tette. Egy ideig tehetetlen j dühvei keresett valami hathatós módot,, azután egyet gondolt és — elment az asszonyhoz ő i maga. Az már nem lakott a régi fényes lakásban ; többé, meghúzódott odakünn a szűk külvárosi odúban az édes anyjánál, ahol „azelőtt“ lakott. Az asszony nem mutatta, hogy meg volna lepve. Méltóságteljes tisztelettel fogadta az ipját, akivel most állott szemben először s a kinek legelső szava az volt hozzá, hogy kiutasította a helyről, melyhez isten és emberek előtt becsületes utón szerzett jogot. A vén embert moglepte ez a fogadtatás és akarata elleoére is valami tisztelet lopódzott a leikébe és a hangjába ez iránt a nő iránt, ügy tervezte, hogy parancsolni fog és kérésre fogta a dolgot. Röviden, erélyesen akart végezni és szükségét érezté, hogy magyárázgas- son és mentegetődzék. A barát, sőt az atya hangján beszélt az asszonynak tradikciókról, előítéletekről. Nem vádolta, de kimondta nyiltan, hogy fia, a mit tett, egy beszémithatlan, gyönge pillanat szülötte volt csupán. Miért állanák egymás útját, törjék szét a nyügző láncokat. Egy Kocsárdy ismeri mindig kötelességét és tudja, mily kárpótlással tartozik egy nőnek a ki az ő hibája . . . Az asszony közbevágott: — Bocsásson meg, uram, ha félbeszakítom. A miről itt szó van, az kettőnk dolga csupán. Én önt, uram, nem ismerem, mert ön engem nem ismert soha. Én az ön fiának vagyonára nem számitok, nem számítottam soha. 0 az én férjem, azzá lett az oltár, az isten és a törvény előtt. Ő tett engem az ő nejévé és nem ön, uram, önnek tehát nincs, nem lehet joga hozzá, hogy engem tóle elválasszon. Nem ön adta őt nekem, ön nem ragadhatja el őt tőlem. Tegyen a vagyonával a mit akar, a férjemet azonban ne akarja tőlem elrabolni. Rendkívül izgatott volt. A szemei égtek s a hangja olykor megrezdült, mintha rögtön zokogásba törne ki. — De édes gyermekem, hiszen nem én, hanem ő maga akarja. — Oh uram, ez nem lehet! Ö nem akarja, nem akarhatja. — De csak nem teszi fel rólam, hogy valótlant mondok. — Én tisztelem az ön ősz fürtéit, uram, de nekem a szivem mast mond, egészen mást. Bocsásson meg, de én a szivemnek hiszek. Ám jól van, gyermekem Én nem haragszom önre, mert úgy látom, hogy szerencsétlen. Majd a fiam maga fogja önt meggyőzni. n