Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-15 / 20. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE rendezi a maga helyzetét, ahogy azt legjobbnak látja : szerződést köt és old, szövetséget szerez és bont, úgy, ahogy az neki, az önálló nemzeti államnak, jobb és előnyösebb. Ingyen se jut eszébe, hogy „lesz valami“, ha egyszer saját nemzeti akaratát kívánja érvényesíteni. Mikor nem is szokott ilyesmit akarni! Csak oda vág az eszejárása, hogy ha egyszer addig bántják, ütik zaklatják, végre mégis kénytelen lehetne talpára állani. S — régi tapasztalás — meg nem szabadulhat egyszerűen, simán, mint más boldogabb nép saját elhatározása erejéből, saját akarata tartalmával. A mi történetünk folyásában ilyenkor szokott jönni az a „valami“, amikor majd elszednék kezünkből a puskát-fegyvert. Igaz-e, nem-e, de szomorúan jellemző, hogy a közhit ilyen felfogással kiséri a most megjelent ukázt, nevezvén azt fegyverbejelentési rendelet helyett: fegyvertartási tilalomnak. A nagykárolyi gör. kath. román egyház és az uj gör. kath. püspökség. Marehis Romulus főesperes tollából egy czikk jelent meg, amelyben válaszol a szerinte őt ért igaztalan támadásokra. Anélkül, hogy a „Nagykároly és Vidéke“ czimü lapban megjelent cikkeket magaménak vállalnám, miután oly sűrűn használja a nyilatkozó főesperes nevemet, kénytelen vagyok egyszer-mindekorra nyilatkozni. Minden józanul gondolkodó ember, aki Marehis főesperes hosszú nyilatkozatát elolvassa, egyet kénytelen megállapítani és pedig, hogy nem annyira a főczól a magyar ének, hanem a bennmaradás a román nagyváradi gör. kath. püspökségben. Ez a cél vonul át a főesperes egész ténykedésén, neki a föczél: megtartása a nagykárolyi román gör. kath. egyháznak. De főczél az itteni egyházi vagyonnak, ami circa 1000,000 koronát tesz ki, a nagyváradi püspökség részére való megtartása. A 3-ik czél — tulajdonkép nem I is czél : vagyis, hogy magyar egyházi ének legyen, hanem maszlag a könnyen hívők részére. Lehet, hogy Marehis főesperes akarja a J magyar nyelv érvényesülését, de váljon akarja-e püspöke Dr. Radu Demeter is'? Én nem hiszem, s kijelentem, hogy ezt a főesperes sem hiheti, mert alig egy évvel ezelőtt m^g midőn kértük az egyházi énekeket, kijelentette, hogy azt a püspök sem engedheti meg, de nem is engedi. Az érem másik oldala az, hogy minden időkben a nemzetiségi papság volt az, aki megakadályozta a magyarság törekvéseit az uj püspökség fellállitása körül. Másutt a román papok azon igyekeznek, hogy a magyar nyelv ellen is tiltakozzanak, itt már oda fordult az igyekezett, hogy csak a csatolás ellen. A főesperes ki is eresztette a maga embereit s hogy azok mint működnek, felhozom a tudomásomra jutott eseteket. Az egyik főkortes, kinek papfia van, aláíratja a gyermekkel az apát is ; a másik pedig j azzal érvvel, hogy oroszok lesztek, meg lutheránusok. Ily formán világos a czél: mindenáron ] bennmaradni az egyedül üdvözítő nagyváradi román görög kath. püspökségben a román- nyelvvel együtt. Ez a be nem vallott czél, ez érzik ki a sorok közül, ez indította oly mérges tenoru czikk Írására a főesperest. Mindenki tisztában is van ezzel, csak is azért felelek, mert oly dolgokat állít főesperes ur, amelyek nem egészen úgy történték meg, amint azt leírja. Ugyanis április 21-ón a harangozó által hivatott meg 8 embert, köztük engem is a czikkező szentatya. Megjelentünk, de bizottságnak ezt nevezni nem lehet, mert bennünket senkisem bízott meg. Itt a főesperes vázolta a maga álláspontját s békét hirdetett, de a felterjesztés szövege olyan volt, mely a fenti főczélt szolgálta. — Én tiltakoztam ellene, sőt Drágus István a főesperesnek kijelentette, hogy ő nem román, de magyar, mire közvetítő indítványom azt volt, hogy fogadtassák el azon indítvány, hogy ha a magyar énekeket a pápa meg nem adhatja a nagyváradi püspökségben való benmaradás esetén, úgy [ csatoljon át az uj gör. kath. püspökségbe. Az is valótlan, hogy egy magam voltam Drágus- sal, ott volt atyám Merts Imre, ott volt Papp j István, Kizilla Adolf, Kindris Gábor, csak! Cupcea Péter, Pteancu György nem voltak I mellettünk. Vagyis 8 közül 6 velünk, 2 ellenünk. Azonban mitörtént ? A föesperes ur vasár- l napig ápr. 28-ig mást gondolt és már mindenáron a nagyváradi gör. kath. püspökségben való benmaradás mellett volt. Mi a paktum nyílt megszegését láttuk s kértük az átcsatolást az uj püspökséghez s Drágus ily indítványt is tett s kértem a névszerinti szavazást, amelyet a cikkező főesperes nem rendelt el, mert többen voltunk s nem akarta, hogy mint egyház megnyilatkozzon az egyház, — hanem feloszlatta a gyűlést. Az teljesen valótlan, hogy azért oszlatta volna fel főesperes a gyűlést, mert egy úri ember erősen személyeskedett. Felkavarta a szenvedelmeket maga föesperes renitens magatartásával melylyel a gyűlést vezette s ami kor a névszerinti szavazás alól kibújni igyekezett. Igenis én mondtam egy nem egyháztagnak, „semmi helye nincs“, én mondtam „ha pártot akar menjen Erdélybe“, de ehhez jogom volt, mert az illető hozzám fordulva beszédembe belekiáltott, jólehet mint nem egyháztagnak csak hallgatni volt joga. Mindig az elnöknek pártatlannak kell lenni, nagy gyengesség vagy erős más érzés volt az, amelyik indította arra, hogy a névszerinti szavazás helyett föesperes a feloszlatást, a könnyebb oldalt választotta. Ez az igazság! Attól pedig, hogy igaz ügyünket diadalra ne vihessük nem a főesperes, de maga a román püspök sem akadályozhat meg bénánkét, mert Magyarország kormánya az ily túlkapás ellen biztos értesülésem szerint már megtette a lépést a pápánál s ma már el van döntve, hogy a nagyváradi román püspökség itt nem dominál, hanem felszabadultunk, némák voltak nyelveink, beszélőkké lettünk, értjük amit mond szánk, mert a magyar nyelv, hazánk nyelve, a mi nyelvünk s a mi templomunkba hazafias pap fogja Isten igéjét hirdetni, aki nem szégyeli magyarul Isten igéjét szájára venni! Még egyet, a főesperes lelkész esküje tiszteletremeltó, ennek magatartásáért nem ítéli el senki, de egyet köszönünk, hogy megmutatta, hogy ő nemcsak a béke, de a harcz apostola is. Ez a tette tesz erőssé bennünket s ezért igazán mondhatjuk: üdv neki! Nagykároly, 1912. május 9. Dr. Merts László köz- és váltóügyvéd, a nagykárolyi g. k. román egyház ügyésze, Szatmárvár- megye tb. főügyésze. retta és szivarfüst, csaknem tűrhetetlenné vált a hőség s többen sétát ajánlottak. A társaság csakhamar fel is kerekedett s kiment a holdvilágos májusi éjszakába. A kertekből bóditó virágillat ömlött a néptel en utczákra s a társaság hangos szóval, dúdolva és nevetgélve haladt a piazetta felé, hogy az Arno partját elérje. Enrico Rienzi hadnagy, kinek fejébe szállt a pezsgő, hangosan kurjongatni kezdett s kardjával meg-meg döngette a kapukat. Hasztalan volt társainak minden csititgatása, a bolond hadnagy csak annál pokolibb lármát csapott, mire itt-ott kinyílott egy ablak s láthatóvá lett egy-egy borzas, kiváncsi fej. A lárma a rendőr-őrjáratot is odacsalta s az utczasarkon felbukkant két rendőr lassú léptekkel szemközt tartott a csoportnak. Éttere Gaetani megijedt. Ha ezek igazolásra szólítják fel őket, botrány lesz belőle, melynek másnap hire megy. Hirtelen jó ötlete támadt. Rámutatott Rienzire s elkiáltotta magát; — Francesco Giustit fogjátok meg, Giustit, a rendőrkapitányt, mert elesik. Rienzit erre ketten közrefogták, a rendőrök pedig úgy eltűntek egy mellékutczában, mintha kámforrá váltak volna. A fiatalemberek háborittatlanul elérték a piazettát, melynek holdvilágos felén fehéren áll a márvány-oroszlán s haragosan nézte az alatta elhaladó vidám csapatot. Ettore Gaeta- ninak eszébe jutott álma s a többiek bátorítására felkuszott a talapzatra. — Nos, fickó — szólt — itt a karom, harapd le ! És karját beledugta az oroszlán torkába. De a többiek mérhetetlen bámulatára fájdalmasan felszisszent és karját gyorsan visszarántotta. A hold világánál látszott, hogy arcza halálsápadtra vált. Mély megdöbbenéssel köréje gyűltek és ilyedten kérdezték: Mi az ? Mi történt ? Mi bajod Ettore ? — Nem tudom — szólt Ettore. — De valami metsző fájdalmat éreztem, mintha tüzbe nyúltam volna . . . most is pokolian ég . . . Talán mégis megharapott . . . És erőltetve nevetett, de csakhamar újra felszisszent és karját fájlalta. A fiatalemberek, kiknek jókedvét alaposan elrontotta a rejtelmes eset, lakására kisérték Ettorét. Mire odaértek, ennek karja rettenetesen feldagadt, szemei előtt fekete foltok tánczoltak és csakhamar elvesztette eszméletét. Mire orvost találtak, ez már csak a vérmérgezés következtében bnállott halált konstatálhatta. A megrémült és megrettent kis csapat visszament a piazettára s fáklyafénynól megvizsgálta a gyilkos oroszlán torkát. Csakugyan rá is jöttek a borzalmas titok nyitjára. A kőüregben skorpiófészket találtak három szokatlanul nagy, kifejlett skorpióval. Vármegyénk tavaszi közgyűlése. A múlt héten lefolyt tavaszi közgyűlésen meglátszott, hogy nincs különös a tárgysorozatban, mert a gyűlésen nem sokan jelentek meg, Csaba Adorján a megjelenteket üdvözölve, a számonkérő szék eredményéből kifolyólag elismerését fejezte ki a vármegyei tisztikarnak lelkiismeretes és kötelességtudó munkásságáért. Az alispáni jelentés kapcsán Krisztók János a nagymajtény-—királydaróci ut ügyében, dr. Vass Gyula a községi kézbesítések némelyikénél előforduló hanyagságok miatt szólalt fel. Mindkét ügyben az alispán megnyugtató választ adott. Ezután N. Szabó Antal és társai azon indítványát, hogy a vármegyei helyi vasutak segélyezésére való hozzájárulások megszavazha- tása és ezek fedezése céljából 3 százalék újabb pótadó vettessék ki, — határozattá emelték. Ezen alapon felveendő a kölcsönösszeg terhére: a halmi—bikszádi vasútra . . 200,000, a láposvölgyire újabb............. 100,000, a nagykároly—peérire újabb 50,000, a nagykároly-fehérgyarmatira 400,000, végül a nagykároly—nyírbátorira 150,000 koronát szavaztak meg. Andrássy Jenő biz. tagnak a járási számvevői intézmény fenntartása érdekében az országgyűléshez és a kormányhoz intézendő fel:: Modern ruhafestés ::ll í IT7V I T D D T\ I :: Gallérok gőzmosása :: bármily divatszinre :: M IMülLl\ iML tükörfénynyel, hófehérre. nagykároly, Széchenyi-U 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
