Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-10 / 2. szám
Jl NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Szombaton délután Csiky Gergely vigjátéka : A nagymama lett felújítva kis közönség előtt jó előadásban. Este Papillon, egy ismeretlen és megismerni nem is érdemes, unalmas csi- nálmány ment. Fájt a szivünk a, e haszontalan darabra vesztegetett sok művészétért, mert az előadás tökéletes volt. Parádés szerep ugyan nincs a darabban, de Ernijei mégis ilyet csinált a kőfaragó alakjából. Spóner Ilonka szemre- való, ügyes menyecske volt. A jó együttesben még Gáspár vezetett. Vasárnap délután a közönség sok gyönyörűséget találhatott a Falu rosszának előadásában. Este az Ártatlan Zsuzsi volt nálunk először s előreláthatólag nem utoljára. Hiába minden ! már a vidéki közönség Ízlése is hozzátörött az efféle párisi pikantériához. Ha a darab nem is, de az előadás megérdemli a másodszori telt házat. A szereplők mindegyike kitűnő volt s nem előadásuk érdeme, hanem legföllebb szerepük nagyságánál fogva emelhetjük ki közülök Komáromi, Salgó, Ernyei, Kun, Gáspár és Pelsőczy neveit. Hétfőn a Leányvásár vonzott másodszor közönséget. Az előadás túlságosan hosszúra nyulott, ezen okvetlenül segíteni kell nemcsak a felvonásközök rövidítése, de a jelenetek meghúzása által is. * Heti műsor: Szerdán: Sárga liliom, csütörtökön: Ártatlan Zsuzsi, pénteken: Kis Lord, szombaton : Hölgyek öröme, vasárnap : Leányvásár. Ked vező alkalom nyílik a bútort vásárló közönségnek egy újonnan alapítandó butorraktárban olcsó és jó bútort bősze- LÖWV Rudolf rezni. Ugyanis __________________ a közel jövőben városunkban a Kereskedelmi és iparbank jelenlegi helyiségében bútorüzletet nyit, azonban az uj Bankpalota elkészítésének halasztása miatt a helyiséget csak pár hót múlva veheti igénybe, de a felhalmozott modern és Ízléses butorkészletének meglepő olcsó árbani elárusitását már megkezdte ideiglenes raktárában. Értekezhetni ugyancsak Löwy Rudolf által újonnan nyitott kár pitos-snühely ében Könyök-utca 1., ahol minden e szakba vágó munkák és javítások jutányos árban elvállaltatnak. lenül órájuk után nyúltak, amelyek csekély kivétellel kilencet mutáttak. — Mit szól hozzá? — kérdi az egyik jókedvű ur a szomszédjától. — Ez már ügyes rendezés — feleli az, —• de hogy számíthatták ki, hogy knapp kilencre énekelték, hogy kilenc óra? — — Legyen nyugodt — kacagja amaz — megnézték az órát és ha több lett volna, hát úgy kezdték volna: „Féltiz az óra... Ugyancsak a dalestólyen történt ez az apró történet. Egy bácsi két serdülő leányával a hangverseny után az étteremben |vacsorához ül. Az egyik leánynak szabad volt étlapot kérni és választani. A pincér hozza az étlapot, a leány szeme felragyog és össze-vissza botorkál a sok ételeim között, mig végre a ser- téskarélyon megad. Büszkén adja tovább az étlapot húgának és még büszkébben szól a pincérnek: — Hát kérem, nekem hozzon egy sertés karabélyt. * * * Színtársulatunk szép szendéje bájos mo- solylyal kérdi az éppen bemutatott színi referenstől : „Nagykárolyban is ilyen fiatal gene- ratió kéóviseli a sajtót?“ Az ifjú hírlapíró sértve- érzi magát s elkeseredett haraggal vágja vissza: „Kövesse meg magát! Maga még fiatalabb!“ Mondta pedig mérgében, sértő szándékkal Mit szól hozzá? Mit szól hozzá? (ifj.) Örömmel tapasztalom és jelentem, hogy a múlt számunkban megindított e rovatot az olvasóközönség oly szívesen fogadta, hogy az többszörös visszhangot is keltett. Ez érdeklődés folytán egész készséggel mondok le a rovat mostani betöltéséről, átengedve azt az olvasóink köréből érkezett hozzájárulásoknak. És pedig elsősorban az éppen aktuális, jóízűen jellemző apróságoknak, melyeket Tremba Márton ur volt szives beküldeni. A helybeli dalegyesület vig estélyének egyik száma Erkel „Takarodója“ volt, amelyet szöveg szerint következő szavakkal kezdett meg a férfikar: „Kilenc óra, eredj honvéd nyugvóra ., .“ Az estélyen ott lévő urak önkénteHÍREK. Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja hétfőn Szatmárra utazott, ott elnökölt a törvényhatósági közgyűlésen, tegnap Szatmáron résztvett Domahidy Sándorné gyász- szertartásán, majd délután Domahidán a te-1 metésen és este hazaérkezett székhelyére. Meghívás. 196—1912. K. szám. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete által 1912. J évi január hó 14-én délelőtt 10 órakor a vá-; rosháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre, a képviselőtestületi tagokat tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1911. január 9-én. Debreczeni István, polgármester. — Tárgy- sorozat: 1. A m. kir. közigazgatási bíróság 10255—1911. P. sz. ítélete, mely szerint a város a Zanathy Mihály-fóle adóhátralék megfizetésének kötelezettsege alól felmentetett. (134 —1912. k. sz. fj.) — 2. Belügyminiszter ur 189000—1911. számú rendeletével a város részére 1911. évre pótlólag kiutalt államsegély összegnek a tisztviselők fizetések pótlékául leendő felhasználása tárgyában határozat hozatal. (10491—1911. k. sz.) kj. — 3. A város tulajdonát kepező korparéti tagosbirtoknak árverés utjáni eladása alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása s határozat az eladás jóváhagyása tárgyában. (10553—1911. k. sz.) hj. — 4. A vásárvám házikezelés tárgyában határozat hozatal. (10040—1911. k. sz.) kj. — 5. Szilágyi Juliánná illetőségi ügye. (158—1912. k. sz.) fj. — 6. Fried Szidónia illetőségi ügye. (10032—1911. k. sz.) fj. — 7. A helybeli ág. ev. egyház kérelme a városházi nagyteremben volt gyertyatartók és csillároknak az ág. ev. templom részére leendő ajándékozása iránt. (140—1912. k. sz.) hj. — 8. Az 1911. december 28-án tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. (10066—1911. k. sz.) hj. Támogassuk a szegényeket. Nemes és utánzásra méltó cselekedet végrehajtója ! volt a napokban Weisz Lajos a helybeli st. I quo izr. hitk. főgondnoka. A hideg idő beáll- | tával gyűjtést eszközölt a hitközség tehetősebb | tagjai között, mely 840 koronát eredményezett. Ezen befolyt összegből egy bizottság 70 ster fát osztott szét az arra rászorult izr. szegények között s a fentmaradt összeget pénzsegély alakjában juttatta a munka- és keresetnélküliek táborának. Ezen nemes tett önmagában hordja dicséretét. Meghívás. A nagykárolyi st. quo-ante izr. hitk. f. hó 13-án d. u. 6 órakor a Szentegylet nagytermében tisztújító évi közgyűlést tart, melyre a hitközség tagjai ezúton is meghivatnak. — Nagykároly, 1912. jan. 8. Berger Ármin, hitk. elnök. Riesenbach Mór, hitk. jegyző. A vegyes katonai állandó felülvizs- gáló bizottság Szatmárnémetiben f. hó 23-án, február 13-án, március 19-én, április 23-án, május 14-én, junius 18-án, julius 16-án, augusztus 9-én, szeptember 24-én, október 11-én és 25-én, november 26-án és december hó 27-én és szükség esetén az ezen napokat követő hétköznapokon fognak működni. Képviselóválasztók száma. Vármegyénkben a folyó évben választókerületenként a következő: a nagykárolyiban 3833, a mátészalkaiban 3375, a fehérgyarmatiban 4203, a csengeriben 3194, a brassóiban 4639, az ara- nyosmegyesiben 3490, a nagybányaiban 2665, a nagysomkutiban 3986. Az összes képviselőválasztók száma vármegyénkben 28375. A kivándorlás csökkenése, Vármegyénkből a múlt évben 1700 ember vándorolt ki Amerikába, 900 pedig visszavándorolt, tehát a hiány 800 ember, vagyis 800-al kevesebb mint tavaly. Gyászeset. Néhai Domahidy Sándor do- mahidai volt földbirtokos özvegye szül. hiripi és ivácskói Böszörményi Vilma f. hó 7-én életének 55-ik évében Szatmáron elhunyt. A holttestet a Szatmáron tegnap délelőtt tartott gyászisteni tisztelet után délután Domahidára szállították és ott örök nyugalomra helyezték. Halálát a kiterjedt Domahidy és Böszörményicsalád gyászolja. Adomány. Kerületünk képviselője dr. gróf Károlyi József az esztrói gör. kath. templom javára 1000 koronát adpmányozott. Eljegyzés. Schröder Bela, a „Mohácsi Hírlap“ felelős szerkesztője, ki egyidöben mint lapszerkesztő városunkban működött, eljegyezte Brassay Károly hajdúnánási főgimnáziumi tanár leányát, Nusikát. Uj ügyvéd Tasnádon. Dr. Weisz Ber- nát ügyved, ki mint ügyvédjelölt városunkban volt gyakorlaton, irodáját Tasnádon nyitotta meg. Telefonmízéria. Sokszor volt már panasz, hogy a távbeszélésnél a kapcsolás rendkívül lassan megy s hogy a telefon gyakran nem jó, mert az eddigi személyzet nem bírja a kezelési teendőket úgy elvégezni, mint azt kellene. Sokszor 10 percig kell várni, mig a felhívásra választ lehet kapni a központból. A mai világban, mikor az idő nagyon is pénzszámba jön, nem lehet 10 percig várni a kapcsolásra, hanem a közönség igénye az, hogy a kapcsolás mielőbb megtörténjék. Felhívjuk tehát posta- főnökünk és a postaigazgatóság figyelmét arra, hogy nagyon is elérkezett az ideje annak, hogy a kapcsolást eszközlő személyzet szaporittas- sék, mert többektől hallottuk, hogy az esetben, ha e bajon rövid idő múlva segítve nem lesz, inkább leszereltetik a telefont, mintsem állandó boszuságnak legyenek kitéve. (Beküldetett.) Főraktár Nagykárolyban Jakobovits Józsefnél TI
