Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-16 / 11. szám

fl f 2 minden gondolata senyvedő hazájáé, melynek legjobbjai a bitó alatt hallottak el, vagy börtönök sötét dohos levegőjé­ben sorvadnak. De az árva nemzet nincs mentség! El kell szenvednie a reámént sorsot és a sorsban osztoznia kell Kossuth Lajos­nak is. Hontalanná jválik, egy barátságos nagy nemzetnek vendégévé, a mely bár bámulattal, mérhetlen tisztelettel és sze­retettel is övezi öt, de reá nézve még is csak idegen. És hosszú évtizedeken keresztül tá­volról kell látnia, hogy az ő müvének gyümölcse lassan-lassan miként érik meg. i Az ő lelkében megfogamzott eszmék mi-1 ként öltenek testet és mint válanak va­lóra vágyai. És ha bár nem az az ideá­lis szabadság lett részünk, a melyet ő óhajtott, de mégis ur lett honában a magyar. — Megérte azt is, hogy a nemzet ma már szeretettel, de büszkeséggel tekintett feléje, az agg turini remete felé, a kinek egy egész müveit világ hódolata állott rendelkezésére. Bucsujáró heiylyé vált az a lakhelye, a hová a nemzet zarándo­kolni járt, hogy erőt meríthessen az ő tanításából és irányítást kaphasson jöven­dőjét illetőleg. Tizenhét évvel ezelőtt azután a ta­vasz első sugallatára az a szent agg elköltözött örökre közülünk. Eltűnt s a magyar sorra borult kozorsójára és eddig soha nem látott szomorúság kísérte utolsó útjára. A mit nem láthatott meg életében, haló porai meglátták a haza földjét: Ott pihennek az ifjú büszke főváros hantjai alatt, körülvéve a nemzet szeretetétől, mely soha el nem hervadó virágokkal övezi sírját. És ha bár el is költözött közülünk, mégis úgy érezzük, hogy itt van és lel­künket ma is azzal a csodálatos varázs- zsal tartja fogva, a melylyel egykor apá­ink lelkét bilincselte le. Úgy érezzük, NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE hogy az ő szellemének ereje, honszere- tetének végtelensége ad nekünk erőt arra, hogy küzdjünk hazánk boldogulásáért és előrehaladásáért és járjunk az ő nyom­dokain. Mert Kossuth Lajos nem halt meg. Hiszen Ö fogalom ma eszménynyé vált, ezek pedig örökké fognak élni ! Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága múlt héten pénteken tartotta meg rendes havi ülé­sét a fővárosban idéző főispán távollétében Ilosvay Aladár alispán elnöklete mellett. Elnöklő alispán a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitván, m ly meghatott­sággal emlékezett meg arról a csapásról, mely a kötelességhű, hivatásának áldozata, dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos elhalálozásával a vármegyét érte. Indítványára a közigazgatási bizottsági elhatározta, hogy az elhunyt emléke jegyzőkönyvileg megörökittessék s a gyászoló megakadályozása céljából a kellő intézkedések megtétettek. Adóügy. Hegedűs Ferenc pénzügyigazgató h. jelen- j tése szerint egyenes adóban befolyt 199,247 K 45 f, hadmentességi díjban 1041 K 88 f, bé­lyeg- és illetékben 66.882 K 27 f, fogyasztási és italadóban 31.950 K 31 f. Tanügy. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentést ; tett az iskola látogatásokról és a tandíjvált- ság iránti kérelmek elintézéséről. Jelentette, hogy a közoktatásügyi miniszter Berend köz- | ség részére a jövő évre állami kis dedóvodát j engedélyezett. A múlt évben a vármegyében ! (Szatmár városát ide nem számítva) volt 26 rendes kisdedóvó, 1 állandó és 103 nyári gyer- mekmenhely, 399 mindennapi, 216 állami is­métlő, 89 nem szaktanítói gazdasági, 3 szak­tanítói, 6 iparos- és b kereskedelmi-, 5 polgári iskola és 2 gimnázium volt. Óvodákba 2399, menhelyekbe 7023, iskolákba 50.428 tanuló járt, nem volt beírva 11.049 vagyis az összes iskolakötelezetteknek 18 százaléka ; ez oly aggasztó szám, melynek leszállítására minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venni. családhoz részvétirat intéztessék. Az alispáni jelentés szerint a személy-és va- gyonbiztonsagotkülönöst bben érdeklő intézkedést igénylő esemény nem fordult elő. Jelenti, hogy a közúti alapot terhelő kölcsönök convertálása a pénzintézet drága ajánlata miatt nem eszkö­zölhető s igy nincs egyébb hátra, mint a tör­vényhatósági közutak kiépítésére szükséges 1.000,000 korona kölcsönt a convertálás mel­lőzesével felvenni s ebben az irányban a tár­gyalásokat már megindította. A múlt hónapban külföldi útlevelet kért 151, kapott 145 egyén, visszavándorolt 62 egyén. Közegészségügy. Dr. Czukor Lajos tb. főorvos, mint helyet­tesített főorvos szintén mély meghatottsággal emlékezik meg dr. Aáron Sándor haláláról es a vármegyét, valamint a tiszti orvosi kart ért súlyos veszteségről. A vármegye hivatalos or vos! kara nevében kijelenti, hogy az elhunyt emlékét mindenkor a legnagyobb kegyelettel fogják megőrizni. Az általános egészségügyi állapot a múlt hó második felében kedvezőbb volt, uralkodó kór az influenza, mely terjed. Két helyen a hőkhurut terjedt el, két helyen a roncsoló toroklob, két helyen a kanyaró és egy helyen a vörheny lépett fel tömegesebben. A kiütéses hagymáz 24 esetben fordult elő, 4 halállal. 15 gyógyulással végződött, 5 beteg még ápolás alatt van. A betegség tovább terjedése Közgazdaság. Mándy Zoltán előadó jelentése szerint a téli fagyok által az amúgy is gyönge vetések­ben sok a kár. A szőlő- és gyümölcs telelése kedvező. A hernyók irtása iránt kibocsátott rendelet szigorú végrehajtásának ellenőrzésére kéri az intézkedéseket megtenni. Államépitészet. Kacsó Károly műszaki tanácsos a tavaszi időjárás folytán nagymervben megrongált ál­lami- és törvényhatósági utak helyreállítása iránt szükséges intézkedések megtételéről és állami közutakkavicsolására vonatkozó kimu- tetásoknak a vállalkozók részere való kiadtásá- ról tett jelentést. A múlt hó folyamán útadó­ban befolyt 15.688 K 52 f, hátralék 184,243 K 51 fillér. Ügyészség. Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész jelentése sze­rint február havában letartóztatva volt 184 férfi, 24 nő, szabadult 155 férfi, 20 nő, letar­tóztatva maradt 34 férfi, 4 nő. Állategészségügy. Czilli György főállatorvos jelentése szerint az állategészségügy a múlt hóban kedvezőbb volt, mert a száj- és körömfájás több község­ben megszűnt, sajnos azonban, hogy most oly községekben mutatkozik, mely eddig mentes volt. Esdve-esdünk, kérjük mi jó Istenünket: Magyarok Istene ! Népek nagy királya ! Tekints le egedből mi magyar hazánkra! Ne nézd vétkünk terhét, számtalan bűnünket, Óh áld meg a magyart, áld meg nemzetünket, A nehéz rabigát hordozta eleget, Kárpótoljon érte Te jóságos kezed ! A múltat felednünk soha, sose engedd! Ebből hadd merítsünk izzó honszerelmet! A jelent munkálnunk hagyjad bizton, békén; Hadd gyönyörködhessünk reményünk vetésén ! Atyai kezedbe tesszük le jövőnket. Adj az ezer évhez boldog esztendőket! Mint gyöngyözü harmat a szomjas virágra: Szálljon áldásod a Duna-Tisza tájra ! Tégy erőssé minket, aeélozd karunkat, Hogy kitudjuk vivni ősi igazunkat! A virág is hálás a napnak csókjáért, Mi ne áldanánk az égi szabadságért ? ... Szivünkből szállt Hozzád az ima a hála E szent, dicső napért népeknek királya Légy áldva, légy áldva!!-*-§5r*­Utazásom Norvégiában. Irta és a helybeli főgimnásiumban múlt hó 16-án rendezett „Uránia “-előadás alkalmával felolvasta Dr. Sternberg Géza. IV. (Folyt, és vége.) Reám különös érdekkel birt a nemzetközi j lepra elleni orvos-kongresszus és látogatásom a | Bergen külvárosában elhelyezett lepra-kórház- [ ban, hol ott időzésemkor 84 lepra, beteg fe­küdt, e bántalom legkülönbözőbb tüneteivel, de ez irányú észleleteim csak orvosok előtt I bírnának érdekkel és igy erről csak futólag emlékszem meg. A villanyosra ülve csodálkoz­tam, hogy nem kalauznak fizetnek, hanem mindenki perselybe dobja be a menet dijat. Ott északon ilyen a becsületesség. Este Nor­végia legszebb színház épületébe Lehár Euró­pát bejárt „Vig Özvegyiét, norvégul „Die gla- den Enk“-et néztük meg, örvendve ily exotikus helyen megnézhetni a szép áriáju operettet. Azóta már Nizzában is láttam ez operettet, de mondhatom, hogy Träuman és Rátonyi Da- nilóját egyik sem éri el. Itt egy bergeni fa­templom egy fjord Bergen mellett, egy kedvelt kirándulási hely a Sooltrand. A nyugati partok mentén a tengeren haladunk tovább és talál­kozunk gyakran halászbárkákkal. Elérjük Hol­dét és bár e hely 3 szélességi fokkal fekszik magasabban, mint Szent Pétervár, meglepő a vegetációja és a rózsák városának hívják és a nagy virágkultusz folytán illatos egész kör­nyezete. Itt Molde templomi oltárképe. Utunkon érintjük a Banma folyót és bepillantunk egy páratlan szép völgybe a Romsdálba s megál­lunk Nessnél, mely festőies fekvésű hely és állandóan nagy számú látagatóknak örvend. A völgy mentén lesz látható az 1556 méter ma­gas Bomsdalhorn, mely 1885-ben lett először megmászva. Télen lavinák és kőcsuszamlások szintere e hely. E hegylánc folytatása Trold- linder csoport. Legmagasabb csúcsa 1900 mé­ter magas Boszorkány-csúcs. E vidékről muta­tok be egy romantikus részletet. Még északab­ban fekszik Tronthem, mely úgy bölcsője a Norvég államnak, mint Upsala Svédhonnak. Szentté tette e helyet, hogy itt van eltemetve az 1030-ban elhalt szent Olaf, akinek sírja felett épült a koronázó dóm, mely most res- tauráltatik. Egyesíti az angol, román és gót építészeti stílust. A mai fejedelmek is itt lesz­nek megkoronázva. Szép vidékét illusztrálja e kép. Tronthemnél kezdődik a tulajdonképeni poláris vidék és e város a kiindulási pontja a Nordkappi kirándulásoknak s mintegy 56 nagyszerűen épített turista gőzös bonyolítja le a nagy nyári forgalmat. Itt már a nap soha sem szűnik meg, csak csekély szürkület jelzi az éjt. Sehol oly halgazdagság nincs, mint e tájon, a delphinek és fókák hazájában. 48 órai hajózás után Bodö az első állomás, hol modern épületekkel, mohával fedett háztetők váltakoznak. A háztetőn itt az egész flóra ta­nulmányozható, sőt e vegetációban szegényebb északi tájon minden fűszál annyira ki lesz használva, hogy a háztetőkön legeltetnek. In­nen indulnak a kirándulók a Lofoti szigetek­hez. Egy kétszáz kilométer hegyláncból álló sziget-csoport ez kráterszerü hegycsúcsokkal; a meredek sziklafalak mellett a hajó egy dió­héjnak látszik s a Golf áramlat folytán a tél oly enyhe, hogy a juhok a szabadban legel­nek. E szigetcsoport fontos halászati hely, hol januártól áprilisig mintegy 40,000 halász veri fel ideiglenes tanyáját. Legszebb kilátási pontja a Digermulhol, honnan fenséges a kilátás a Baftsundra, melynek áthajózását egy hajó sem mulasztja el, hol sok helyen oly keskeny az ut, hogy két hajó sem térhet ki egy­másnak. Egy napi úttal északabbra van Tromső, a sarki régió legnagyobb 7000 lakosú városa és bár majdnem a 70-ik szélességi fok alatt van, növényzete meglepő, innen indulnak ki a sarki expedíciók, a fóka és czett-vadászok és végül innen Tromsőböl szoktak a lappok táborába menni. Svédországból ide került lappok ezek. Tulaj­donképpen utolsó maradványai Norvégia ős­lakóinak. Bár felvették a keresztény vallást, történelmi idők előtti elődjeik szokásait meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom