Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-12 / 2. szám
XXVIÍI. évfoiyam. Nagykároly. 1911. január 12. 3Ü Szá!\iNAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Fügceí'enséri és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. B eljelenik minden csütörtökön. v.... .......... .. ........ El clrzetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész t-vn- 8- l. 1- Dr. Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 p( | f.u t! 4- szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre...............................2- „ A szépirodalmi részi vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. ne:n fogadunk el. ......... ...................... ’ . . . .. , , , Hirdetések jutányos áron közöltéinek. t-gyes szám..............................—vU „ Laptulajdonos es kiad.>: Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész evre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-iiyoitlda Részvénytársaság**. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok néni adatnak vissza. Létszámemelés. A miért az 1905 évi nemzeti ellent- áliást megvívtuk, ismét kísért bennünket. Tudniillik a katonai kérdések ügye. A h idvezeiöség sehogy sem akar lemondani arról a tervéről, hogy a véradót nagy mértékben felemelje. Úgy latszik, tiogy tnig egész Európa hangosan kiáltja, hogy mily fontos a béke fentartasa s mennyire szüksége van a nemzeteknek a békés munkálkodás áldásaira, addig úgy titokban valami lappang e nagy békecsend mellett, — mert a hadsereg létszámemelés ismét hangosabban hallatszik. Igaz, hogy most alkalmasabb- is az időpont er,e. Hiszen a magyar parlamentben oly készséges többség ül, — a melytől joggal elvárhatják, hogy mint mindenben, ugv ebben a kérdésben is engedelmes és bőkezű szállítója lesz annak a kormánynak, melynek létezését köszönheti, a melynek kegyétől függ jővén :öje. Nagyon természetesnek tartjuk, ha a létszámemelés kérdése az osztrák parlamentben minden vita, vagy ellenkezés nélkül kere-ztül megy. Hiszen nekik igazán semmi kívánni valójuk sem lehet Hadseregét anyanyelvén kommá ndi- rozzák. Fiaiknak nem kell idegen nyelvet tanulmok, midőnz a angyalbőrt magukra öltik. Véreikből való tisztek vezetése alatt, nemzeti hymnusuk hangjai mellett vonulnak a parádéra s imádott kétfejű sasos zászlójuk leng lelkesedő! arczuk előtt. A hadseregnek bármily csekély erősítése, az ö erősbödésüket is | jelenti. De nemcsak a véradó, hanem az anyagiak terén is ők szedik le a tejfelt a hadseregtől. A közös hadsereg katonái intézményeinek legnagyobb része náluk van elhelyezve. S/áilbAsoknál és a szükségletek kielégítésénél ők részesülnek mérhetetlen előnyökben s annak a sok száz milliónak, a melynek felhasználását a hadsereg szükségelí, —- legnagyobb része az ő zsebük ne vándorol. A létszámé uelés reájuk nézve csak hasznot jelent, mert tetejébe még megkapják a kétéves szolgálatot is. Mennyivel másként fest ez a kép nálunk 1 Az egyenrangú félnek csúfolt országnak nincs önálló hadserege, — nincs nemzeti vezényelt nyelve. Fiai csak hátrányt tapasztalnak annak a hadseregnek körében, a melyben kényszerűségből kénytelenek szolgálni, de a nemzet véres verejtékével - kereseti fillérekből táplálkozik. Ez az egyenrangúnak csúfolt fél nem képes keresztül vinni azt, bogy leg ifibb külsőségekben nyilvánuljon meg az, hogy az a hadsereg nem egyedül az osztrák császári hatalom képviselője, de a magyar királyságnak is épen oly hatalmas tényezője. Nem képes keresztül vinni azt, h gy a katonai igazságszolgáltatás, a legénységgel való érintkezés terén legalább a quola arányában érvényesülhessen nemzeti nyelve, ha már oly ponto- j san kell fizetnünk a quota szerinti hozzájárulást. És ennek a hadseregnek kérnek a nemzettől újabb áldozatokat és a kormány szócsövei utján már jóelőre gondoskodik űrről, hogy a közvéleményt ebben a kérdésben irányítsa és befolyásolja. Már hangzanak a szirén hangok, a melyek arra intenek bennünket, hogy hagyjunk fel a meddő közjogi követelményekkel. Nem érdemes azért a pár idegen többnyire franczia eredetű vezényszóért meddő közjogi vitába belemenni. ügy sem érünk vele semmit. Megpróbáltuk 1905-ben is, a mikor pedig a nemzet egész f Üresedésével állót a küzdők melle és a végeiedmény mégis az lett, hogy a nemzet unta meg a reá nézve csak karral é- szenvedéssel jaró harezot. Hát ez — sajnos ■— mind igaz. Dehát ha a hernyónak fejére lépnek, még az is védekezni igyekszik. Epen ezeknek tudatában, miért ne védekezzünk egy ilyen kísérlet ellen mi, a kiktől csak áldozatokat kérnek és követelnek anélkül, hogy cserébe legalább egv kis jóakaratot tanúsítanának. Igaz, hogy a nemzet „megváltozott közvéleménye“ más áramlatnak adta kezébe a hatalmat, — s ina már nem lehet számítani arra, hogy a felidézendő küzdelmet az a lelkesedés kisérje, a mely nélkül semmiféle küzdelem sikert nem arat. De azért ne gondolja a tisztelt had- vezetöség, hogy a létszámemelés is oly érett gyümölcsként fog markába hullani mint a delegáczió milliói. Nem. A küzdő ellenzékben még lesz annyi erő és kitartás, hogy azokhoz a nmnzetiszinü „rongyokhoz“ szivének egész melegével |fog ragaszkodni s követelni fogja mindazokat, a mihez a nemzetnek törvényes joga van. S majd meglátják, hogy nem. olyan ! könnyen lehet azzal a kis lelkes csapattal elbánni, mint azt hiszik. Városi közgyüiés. Városunk képviselőtestülete f. hó 8-án Deb- reczeni István polgármezter elnöklete atlatt reudkivüli közgyűlést tartott. A gyűlésen csak igen kevés képviselőtestületi tag jelent meg, akik a tárgysorozat egyes pontjait egyhangúlag vették tudomásul. Referádánk a következő: A közgyűlés első pontja a virilis képviselők közt beállott változásokról szólt, mely szerint polgármester bejelentette, hogy a legtöbb 5—30 „BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dohányfőtőzsdéjében Nagykároly,
