Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-02 / 9. szám
* ’ •2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE sének tudatában visszaadni igyekszik a kölcsönt. Az a féreg, melyet lábunknak egyetlen nyomásával halálra tiprunk is védekezik, s a veszély tudatában minden rendelkezésre álló eszközzel támadója ellen tör. A Justh-pártnak ez az üldöztetése annyira feltűnő, hogy már titkot sem csinálnak belőle, hanem nyíltan lépnek! ki a porondra. Csoda-e, ha ily körülmények közötti önkéyt támad fel a kérdés, hogy vájjon | mivel érdemli meg a Kossuth-part a támogatást? Talán a Kossuth-pártnak nem az-e a programmja a mi a Justh-pártnak? Van eltérés a kettő között másban, mint az önálló bank felállításának időpontjában ? Vájjon több kíméletet, elnézést vagy engedékenységet remél a kormány a Kos- suth-párttól ? Vagy miféle mellékérdekek azok, melyek ennek a pártnak támoga-j tását teszik szükségessé? Mig ott, a hol személyek ellen folyik j a küzdelem, mint például a fehérgyarmati kerületben, — ott még megtudjuk érteni a nagy buzgolkodást, de ott, hol mindkét pártnak egyforma qualitásu je- * lölt je van és a jelszó mégis a Justh- párt kiszorítása, legalább is gyanús sziliben tűnik fel előttünk a választási hadjárat. Nem hisszük, hogy a Kossulh-párt örvendene az ilyen győzelmeknek, — mert hiszen a bankvitában is együtt vett részt mind a két párt a küzdelemben és épen a Lukács—Désy-íéle afférból kifolyólag a Kossuth-párt erős küzdelemre készül s lehetetlen, hogy akkor, midőn majd az igazi csatákra kerül a sor, a két testvérpárt együtt ne folytassa azt. De bármiként is legyen a dolog, egy j b’zonyos és ez az, hogy minden egyes j újabb választás beigazolja, hogy a mai választási rendszer régen lejárta magát. Bizonyos, hogy az ily módon a parla- ; mentben ülő képviselőház nem képviseli a nemzet igazi akaratát, hanem egy korrupt, minden izében elavult és sürgős reformra szoruló választási rendszernek ferde kinövéseit. Minden egyes választás alkalmával újabban erősbödik lelkűnkben a hit, hogy az általános, egyenlő, községekénti titkos választási eljárás megvalósítása a legsürgősebb teendő. Dr. Aáron Sándor, Szalmárvármegye tiszti főorvosa folyó hó 26-án, vasárnap délután két heti súlyos szenvedés után elhunyt. Megremeg a toll kezünkben, mikor ezt a gyászos halálhírt leírjuk. Megremeg nemcsak azért, mert szivünkben mélységes, igaz fájdalommá! osztozunk abban a gyászban, mely a megboldogult elhunytával családját, barátait, ismerőseit és egész Szatmárvármegye közönyégét érte, — hanem különösen azért, mert halálát oly tragikus esemény idézte elő, amely, a férfikora javát élő embert a mártírok sorába emeli. Mindannyian tudjuk, hogy ki volt ö. Előttünk áll, a kötelességtudás, a lelkiismeretesség és becsületesség mintaképe. Az igazi orvos, ki szivének és lelkének minden kincsét családja, de tudásának teljét az emberiség, a szenvedők légiójának javára értékesítette. Előttünk áll magas, szikár alakja, amint, napjainak egészét ,kora reggeltől késő estig: sőt éjjeleken keresztül annak a nagy szent hivatásnak szenteli,; a melynek zászlaja alá esküdött kora ifjúságában s a. mely azután! sírba vitte épen akkor, a midőn gazdag tapasz-1 talatának mindén értékességét, nemes, lelkének minden ambícióját arra készült fordítani, hogy j annak a vármegyének közegészségügyét ideális i magaslatra emelje, a mely vármegyének elő- haladása, boldogulása, oly annyira szivéhez volt nőve. Nekünk, a kinek alkalmunk volt munkásságának, terveinek részleteibe is belepillantani, a kik láttuk azt a lankadást nem ismerő szorgalmat, azt a kérlelhetetlen energiát melyet mint vármegyei tiszti főorvos, alig három-négy évi működése alatt Jő fejtett, csak a legnagyobb elismerés és őszinte bámulás hangján szólhatunk arról, hogy ez a minden feltűnést és reklámot kerülő, csendes, magába mélyedő, igaz ember mit tudott elérni ezen aránylag rövid idő alatt. A máskülönben komoly, sőt talán kissé rideg ember azonban lelkesedésbe jött, a mint terveiről beszélt. Szeme felragyogott, ha sikerült az érdeklődő előtt bebizonyítani azt, hogy a vármegyének közegészségügye fölött mily lelkiismeretességgel és mily aggódó figyelemmel őrködik. A legutolsó , kis községének egészségtettük, még nem volt teljesen kész a yasut és a Kröderen tavon hajón való átszállítással történt a közlekedés. Két érdekes epizódja volt ezen egy napi vasúti utunknak. Együtt utaztunk Haakon királylyal, ki Bergenbe utazott a Lepra-kongreszus megnyitására. Bő alkalmunk volt látni a különös viszonyt, mely a nép és királya között fennáll. A norvég nép nemcsak a mi éljenünknek megfelelő hangos megnyilatkozástól tartózkodik, de — úgy látszik — ott a loyah'tás ismeretlen fogalom lévén, az egy-egy állomáson ! össyegyült nép csak gyenge kalap-legyintéssel üdvözölte uralkodóját, másrészről az uralkodó a teljes biztonság érzetével fesztelenül mozgott az állomásokon népe között és a legkülönfélébb nemzetiségekből álló utazó közönség ajkára csalta a kijelentést, hogy boldog ország, melynél ilyen a király és nép közötti viszony és amelynél ilyen és valódi a demok-j racia. És hogy a norvég nép felfogása az uralkodó személyekről, elüt a mienktől, érdekesen bizo- j nyitja azon kedves epizód, amidőn egy 72 [ éves öreg stavangeri Lotze, azaz hajót irá- J nyitó benszülött pilóta a német császár hajó-! jától a kikötőnél búcsút véve, sans géné fel- j tette szemüvegét és a hatalmas császár jelen-1 létében markába olvasta a kapott és neki járó j megállapított dijat, hogy nem hiányzik-e be- ] löle. Nem kevésbbé érdekes epizódja volt! utamnak az orosz Kaukázus katona-orvos főnökéveli megismerkedésem, aki, mint az orosz állam kiküldöttje utazott a bergeni lepra- kongreszusra. Egy európai műveltségű, széles látkörü orvos-kartárs volt, kivel csakhamar kölcsönösen megbarátkoztunk és a bergeni- kongreszus befejezéséig sokat voltunk együtt és midőn a Krőderen-tavoni átkelésénél egy ugyané céllal utazó japán kartársunkkal is megismerkedve a table d’hötel-nál a hajon j orosz kartársam mellé a japánt ültetve, én kerültem melléjük harmadiknak és együtt élveztük az ebédnél a norvég nemzeti ételt, a moltebert. Oly féle gyümölcs ez, mint a málna, csak megérve tiszta sárga, nagyon kellemes savanykás izü. Felejthetetlen lesz előttem, amint az orosz és japán kartárs a béke állandósá- ságára barátságosan koccintott. Szép pontja e vasútnak Myrdal, felejthetetlen estét töltöttünk itt a Vatnahansen szállóban. Teljes világosnál fogyasztottuk az éjszakon járt utasoknál ismert specialis vacsorát a sexort (a 6 órást) melyet előkelő vendéglőben is a mi pénzünk szerint 2—3 koronát fizetve, egy meleg fogást és 10—12 féléből álló kitűnő minőségű hideg ételeket nyújtanak. Ablakunk előtt kiterjedt gletserek. Olyan táj ez, mint a tiroli Ortler csoport vad Sulden-völgye. (Folyt kör.) ügyét annyira, ismerte, hogy fejből tudta megmondani, hány közkutja van annak a falunak, s mily intézkedések szükségesek, hogy a lakosság élete, egészsége lehetőleg mégóvassék. Munkásságának ezt a részét kevesen ismerték. De azok, akik annak részesei voltak, akik terveinek keresztül vitelében öt ép oly lelkesedéssel és ambícióval támogatták, a milyen ő benne élt, azok tudják megmondani és méltányolni, hogy mit veszített benne Szatmár- vánnegye ! Egy egész, a legapróbb részletekig kidolgozott munkássági programmja állott készen, a melyet vaskövetkezetességgel szándékozott keresztülvinni. Egy egész évtized munkásságának terve volt nála papírra vetve, melyet tudva, hogy hamarább meg nem valósíthat, mert ré- j szint a vármegye szűkös anyagi viszonyai, részint az orvoshiány, részint pedig a népnek a közegészségügyi intézkedésekkel szemben még mindig tapasztalható közönye, sőt ellent-1 j állása, akadályozzák öt nagy munkájában. Épen azért, soha sem muluóziolt el egy alkalmat sem arra nézve, hogy azt a hármas akadályt legyőzze, vagy legalább enyhítse. Fáradhatatlanul agitált, érvelt, intézkedett s bátran elmondhatjuk, hogy az ö főorvosi működése alatt a vármegye közegészségügye nagy mértékben javult. Fáradtságos napi munkája után — mert hiszen egyike volt a legkeresettebb orvosoké nak, — hivatali szobájába vonulva, számtalanszor a késő éjjeli órákig aggódó gondossággal nézegette fascikulusainak halmazát, gondoskodva, tépelödve, hogy hol és min talál javítani, helyesbíteni valót, megjegyzéseket teve, hogy azután ezeket terjedelmes és minden csekélységre kiható gondossággal megirt jelentésében tárja a vármegye közönségének szemei elé. És ennek a nagy, derék embernek épen akkor kellett örökre távozni közülünk, a mikor már a kezdet nehézségein túlhaladva, munkásságának jutalmát is élvezte volna, — az eléri eredményben. Nagybánya mellett, Alsőfernezely községben négy egyénen konstatálták a 1 e gr ette n elesebb ; betegségek egyikét, a kiütéses tífuszt. Mérhet-, len aggódalommal tekintett a vármegye egész közönsége a legragályosabb járványok egyikének elterjedése elé. Mert ha ez a járvány erőre kap, a mi szomorú viszonyaink közepette ki- számithatlan lett volna ennek következménye. A vész hirére dr. Aáron Sándor egy percig sem habozott. Kötelességének es felelősség- érzetének tudatában azonnal a helyszínére szállott ki, személyesen intézkedett és ellenőrizte a szükséges teendők megtételét. Intézkedésének foganatja lett. A járvány megfékeződött. Az egész vármegye közönségé, de különösen s legközvetlenebbül fenyegetett Nagybánya városa fellélegzett a jó hir hallatára. És ő, a jól teljesített kötelesség érzet nyugodtságával jött haza. S mig a fenyegetett vid^k lakói megnyugodva hajtották fejeiket álomra, addig dr. Aáron Sándor itthon beteg lett. Annak a súlyos, nagy betegségnek öldöklő bacillusai testébe férkőztek és lassan-lassan elhatalmasodtak rajta. Megkapta a kiütéses tifuszt. Nagy szenvedések közepette, betegsége súlyosságának teljes tudatában két héten keresztül küzdött a gyilkos kórral, — mig végre a múlt vasárnap megváltotta szenvedéseitől a halál. Aggódó félelemmel, megújuló s majd tüne- dező reménységgel hoztuk betegsége változásának hirét s midőn a szomorú valóság bekövetkezett, nem volt oly ember e városban, a kinek szivét meg ne hatotta volna, a beteg kinos véget ért főorvos sorsa. Mint társadalmi ember is általános szeretet és becsülésnek örvendett. Résztvétt minden jótékony és társadalmi mozgalomban s köz- intézményeink mindegyikében vezető szerepe volt. Megszűnt dobogni a melegen érző szív. Megmerevedve a dolgos kéz s kihűltek agyában a nemes gondolatok a melyek életének mozgató erői voltak. Aáron Sándor nincs többé! Fekete gyászlobogók hirdetik mély gyászunkat, mely a szivek mélyében sokáig ott marad. S bár alakja elköltözött közülünk, de emléke nem, meri megőrizzük őt sziveinkben mindörökre. * * * Dr. Aáron Sándor. /
