Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-21 / 51. szám
XXVIII. évfolyam. Nagykároly, 1911. deczember 21. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .........................8-— kor. Fé l évre.............................4-— „ Ne gyedévre......................2•— , Egyes szám......................—'20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. ! Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37.—Telefon 76 í Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza Karácsony. ... És Isten annyira szerette az embereket, hogy megigérte már a prófétáknak, hogy fog küldeni egy Megváltót, aki a bünbemerült emberiséget megváltsa és ismét méltóvá tegye az ő szeretetére. Zsolozsmák hangzanak fel a templomok oltárai előtt, hálairnák szállanak fel az Egek Urához s a szószékekből az „Isteni szeretet“ végtelen dicséretét hirdetik a híveknek, — mert megszületett a Megváltó . . . Karácsony van! A keresztény világ legszebb, legfenségesebb ünnepe. A kis Jézus születésének emlékére rendezett ünnep, melyet mindannyian oly szeretettel, oly áhítattal várunk. A mai önző, sivár világunk küzdelmei között, midőn a rohanó élet áradata magával ragadja az embereket is, mindenki fut, siet, hogy a számára rendelt életnek minden percét kihasználja, mint a pusztában vándorló fáradt, szomjas és eltikkadt utast a zöld, viruló oázis, úgy Aliit meg bennünket is egy pillanatra a fenséges ünnep: a Karácsony. Megállanak a szorgalmas gépek, megpihennek a fáradt testet és mindannyian megelégedéssel, méltóan hirdetjük, hogy itt van a Karácsony, a szeretet ünnepe. Igen, a szeretető. Mert hiszen az isteni kisded születésétől kezdve haláláig ennek a nagy, fenséges gondolatnak képviselője. Ö volt az, aki szüntelen a szeretteti hirdette. Ő volt az, akinek tanításai ebben a két eszmében összpontosulnak: szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat. Az Ö élete szünet nélküli láncolata a szeretet példáinak. Ő mutatta meg nekünk, hogyan kell tűrni és szenvedni, igazságtalanságot, üldöztetést elviselni csak azért, mert az igazságot hirdette ’s az emberek nem akarták elismerni az ő tailitásainak isteni eredetét. Pedig azok a fenséges eszmények, melyeket Ö hirdetett, amelyek az egész világot átalakították és az ő követőivé tették az embereknek annyi millióit, lehetne-e másképen oly hóditó erejük, ha nem isteni eredetűek lennének? Vájjon képes lenne-e még rajtakivül valaki arra, hogy a szeretetnek oly végtelenségét egyesítve magában, mint azt ö tette? Hiszen egyéniségét, tudását, az egész emberiség egyetemének bocsátja rendelkezésére. Egyforma szeretettel övez mindenkit s még a keresztfán is kéri Atyját, hogy bocsásson meg az ő ellenségeinek, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek. A szeretetre építi fel egyházát. A szeretet törvényeit teszi legfőbb parancsnak s minden szavával a szeretetet hirdeti. Ezért nevezzük mi a Karácsony ünnepét a szeretet ünnepének, mert ekkor nemcsak az Isten szeretete nyilatkozott meg az emberiség iránt, de az emberek egymás iránti szeretetének alapja is ekkor nyerte létét. A szeretetnek e fenséges szép ünnepén, mindenki örvendező szivvel köszönti a felvirradő Karácsonyt. Ne keressük azt most, vájjon hány és miféle okok azok, melyek bennünket az Ő tanításaitól eltántorítottak, — ne keressük, hogy mik azok a szétválasztó vonalok, melyek sziveinktől a legfőbb jót, a szeretetet kiölték, — de jussanak eszünkbe a Jézus élete és szavai s a múltak keserveit elfeledve, igyekezzünk megnyitni sziveinket az Ö szent igéinek. Örvendezzünk a felvirradó karúTÁRCZA. Kietlen e/jel. Havas, téli zivatar zúg Odakint az éjszakába; Én egyedül föntvirrasztok, Félve, fázva. Mintha a szél zúgásában Siró szavak hallatnának . . . Elhagyatott árva lelkek Zokognának. Elgondolom, hány nyomorult Ember bolyong most hazátlan, E szomorít, kietlen Éjszakában. És úgy érzem magam csendes, Boldogságos otthonomba’: Mintha ezt a boldogságot Loptam volna! Én istenem, száll-e hajnal Valaha az éjszakára ? A nyomor, bűn véget ér-e ? S vele milliók szenvedése, Könnyhullása ?! Szabolcsba Mihály. „Hü mindhalálig !“*) — Korrajz. — Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szabadjon szives figyelmüket az emlékezet szárnyain 300 évvel visszaröpítenem az idő végtelen tengerén. A XVI-ik század végén és a XVII-ik század elején a magyar protestáns *) Irta és a „Kölcsey-Egyesület“ folyó hó 9-iki estélyén felolvasta Rédei Károly, evang. lelkész. | egyházban annak egy kiváló tudósa — kinek ' neve a magyar irodalomtörténet lapjain is fel van jegyezve a halhatatlanok sorában —■ felette I nagy szerepet játszott. Merész, sőt mondhat- nók, ama korban tulmerész eszméket vallott és hirdetett. S ép az teszi nevét tiszteltté és becsültté, hogy eszméihez s elveihez hü maradt mindhalálig, hogy azok rendíthetetlen vallásáért kész volt nyugalmát, fényes állását, családi boldogságát, mindenét feláldozni, bámulatos lelki nyugalommal járva végig a mártiromság rettenetes kálváriáját. Megérdemli, hogy e tudományos egyesületben feledésbe ment nevét s emlékét felújítsuk egy rövidke kis korrajz keretében a rendelkezésünkre álló csekély s egymásnak itt-ott ellentmondó források nyomán. Ez a férfiú: Szilvásujfalvi Anderkó Imre volt. * Debrecenben, a „ magyar kálvinista Rómában“ vagyunk, annak ősi, hires-neves kollégiumában. A sok kiváló professzor között különösen Leghíresebb tanárok előírása szerint beszerezhetők különféle kötszereit, úgyszintén sérvkölók, haskötők, gununiharisngák, irigatorok, Mtiana- kötők, fecskendők, vatták, gutntnikülőnlegességek urak és hölgyek részére, — Sojctetti-késztetek. úgyszintén illatszerek, szappanok, pointerek, fésűk, fogkefék, továbbá a betegápoláshoz tartozó cikkek + BLAU KÁROLYNÁL IA6YKAR^er.l^rkpalt Külön próbateremi
