Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-07 / 49. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. / Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlön Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Egész évre ............................8-— kor. Fé l évre................................4‘— „ Negyedévre........................2•— , Eg yes szám........................—'20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadd : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Reform Klub. Ez a óimé annak a mind hatalmasabb befolyásra szert tevő társadalmi egyesületnek, amelynek megalapítója báró Bántfy Dezső és egy lelkes gárda volt, amely céljául Magyarország demokratikus és radikális irányban való újjászervezését tűzte ki. Megalakulása pillanatától kezdve éles támadások, gyilkos golyózápor központja volt azok köréből, kik ennek az országnak megfeneklett hajóját továbbra is a reakció sötét vizeire akarták még jó nehány évtizedig vonszolni. A Reform Klub céljáról, törekvéseiről, irányáról nap-nap mellett tendenciózus ferdítések, alaptalan félremagyarázások és nyilván rosszhiszemű ferdítések láttak napvilágot, amelyek következetesen a közvéleménybe dobva, többé-kevésbé fogalmi zavart előidézni alkalmasak voltak. Megvádolták internációnálizmussM, felekezetű élküliséggel, osztálygyülölettel, izgatással, a nemzetiségi propagandák támogatásával és igen sok más olyan dologgal, amelyeknek lanszirozása egyenesen arra volt szánva, bogy a szimpátiákat az országban a Reform Klub törekvései és akciói elől elfordítsák. Aki báró Bánffy Dezső inkarnatus TÁRCZA. Az életem s koromból.* — Görgei emlékiratai. — Nem kellett volna annyira sietnem munkám közzétételével! Igaz, de — a családapai kötelesség is — kötelesség . . .; vagyontalan létemre oly időpont állott be nálam, amikor valamit okvetlen tenni kellett, családom élete föntartására. Jártam ugyan egyéb becsületes kereset után, miből családommal együtt megélhessek, égből cseppent helyzetemben: de sok fáradozás dacára is csak nem akadt. Azon mágnásoktól egyébiránt, akiknél bekopogtattam, rossz néven venni, hogy jó módjával elutasítanának, alig lehet. Meg kell azt gondolni, tisztességes állású magánemberre nézve mily kényes és alkalmatlan dolog (kivált Ausztriában) rendőri felvigyázat alatt internált egyénnel, huzamosb folytonosságot feltételező bármily üzleti összeköttetésbe bocsátkoznia. Valamely jó barátomnak terhére esni — nem akartam, sőt akkori időben ezt, ha akarom vala, sem tehetém, minthogy a még életben és szabadban megmaradt jó barátim kö* Az 1852-ben megjelent német művére céloz a szerző- A szerk. nemzeti egyéniségét, minden utógondolat nélküli izzó magyar politikáját és ezzel kapcsolatban felfogását nemzetiségi törekvésekről, a haza fogalmáról és a hazafias agitációk jelentőségéről ismeri, egy pillanatig nem léhetett kétségben ezeknek a hamis jelszavaknak teljesen értéktelen, üres és kiáltóan hazug voltáról. Báró Bánffy Dezső programmja a modern demokratikus, egységes, magyar nemzeti állam kiépítésére az az egyetlen politikai végrendelet, amelynek letéteményese és végrehajtója a törekvései szolgálatában megalapítóit Reform Klub, karöltve ugyancsak báró Bánffy Dezső másik alkotásával, a Választójog Országos Szövetségével. Híven báró Bánffy Dezső örökéhez mindazok, akik ennek a klubnak kötelékében, mint még oly szélső áramlatok képviselői is, együtt vannak, soha egy pillanatig sem tévesztik szem elől azt a nagy célt, amely minden haladni akaró igaz magyar ember törekvéseinek és vágyainak végcélja lehet: újjászervezni a sok részben ma is a rendiség, az előítélet, a társadalmi elfogultság és a gazdasági egyenlőtlenség igájában görnyedő Magyarországot egy olyan állammá, amely nem tagadja meg a nemzeti tradíciókat akkor, amikor jogot fog adni a jogtalanoknak, egyenlőséget léptet a kiváltságok helyébe, demokratikus felfogást az osztálygőg helyébe és azt a szakadékot, amely a pauperizmus és a plutokrácia között tátong, kitölteni, megszüntetni törekszik egy egészséges, kellően kulturált kereső képességéken megerősített és igy egyforma átlagos gazdasági jólétnek örvendő uj társadalmi réteg beillesztésével. Ebben a munkájában nem tör vallás ellen, nem szit osztályharcot, nem erőszakos eszközökkel akarja az áAlam struktúráját átalakítani, de az elfogultság és önzés gőgjét az objektivitás és önzetlenség felemelő érzésével pótolni akarja. Ezt teszi, ezt hirdeti, ennek a klubnak minden akciója és ezzel szolgálja annak irányát, aki megalapítója volt: Bánffy Dezső báróét. Uj elnököt választott most a Reform Klub. Dárday Sándor lépett Bánffy Dezső báró örökébe. Közhivatali állásában eltöltött évtizedes munkálkodás után, amikor nemcsak e pályán szerzett nagy érdemei, de a tudomány terén kivívott helye is meglapozván sziklaszilárdan pozícióját, lép az elnöki székbe, teljes függetlenséggel, a tudás és a nagy élet- tapasztalat hatalmas fegyvereivel. Elnöki megnyitója hatalmas kinyilatkozás, méltó tanuságtétel amellett, hogy Bánffy szelleme, izzó fajszeretete, nemes szabad- elvüsége megbízható, lelkiismeretes kézül akkor nem tudtam egyet is, akinek nem kellett volna az életnek ugyan e fajta viszontagságaival magának is megküzdenie. A császári kormányhoz folyamodni kellő tartásért — ellenkezett benső érzésemmel.' Könyvem meg volt irva . . . Kiadó , magától kínálkozott . . . Hanem — igazat szólva — munkám közrebocsátásával mintegy saját nemzetem szerencsétlenségén közvetve nyerészkedni, szintén vonakodám egyideig — fájdalom ! nem addig, ameddig a „nonum prematur in annum“ elve tanácsolta volna. Nyomasztó anyagi helyzetem sehogysem engedé. Máskülönben munkám nem németül és nem is ezen, magában ugyan jogosult, de nem célra vezető modorban, hanem magyarul és azon még az ellenfélt is lehetőleg kímélő szellemben irva, jelent volna meg, mely a tárgyalt események nagyszerűségének is — átlátom jobban felelt volna meg. Kegyes olvasóim közül, aki netalán azért, hogy nagyon erősen találtam oda mondogatni neki, még mindig bosszút forral ellenem : hagyjon föl véle, kérem. Meg van ő már bosszulva akárcsak az által is, hogy pár évvel munkám megjelenése után az érte kapott Írói dij fogytával, még azt is megtenni kényszerültem, ami legnehezebben esett, t. i. tartásért folyamodni a bécsi kormányhoz. Barátaim azonban ne vegyék zokon e lépést tőlem; mert e valóban kinos lépést egyedül a kötött kezii családapa tévé. Politikai jellememnek nincs köze hozzá. * * * Nem lévén sem azon ördögi félisten, sem azon félisteni ördög, akinek engem felváltva lefest egy Genfben megjelent három kötetü magyar munka; mig én megbirtam tanulni mind azt, amiről az imént emlitém, hogy munkám megjelenésekor még nem volt tudományom róla: addig bizony sok viz foly el a Dunán. Az alatt a neki bőszülten nemzetünknek életére törő „egységes Austria“ politikája már meg is termé gyümölcseit, — addig én megértem Solferinot, — Megértem (Széchenyi ravatalánál) a nemzetnek rögtönös, mintegy ösztönszerü megtérését az 1848. évi magyar politikai hitvalláshoz, melyet elhagynia — nézetem szerint — soha sem kellett volna, megértem az 1861-iki országgyűlést, az ő — viszont 1848-iki eszmék felé hajló —- (belső) többségével. Hanem azután végre azt is megértem, hogy magam le tudok mondani és megnyugodni bármily nehéz végzetemben. És valóban le is mondottam, meg is nyu- ; godtam. V ;
