Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-21 / 38. szám
X 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE nélkül is kész az áremelés. Hogy azután ez az áremelkedés arányban áll-e a fogyasztóközönség kereseti viszonyaival — ki törődik ezzel ? A kinek nincsen elég pénze, ne egyék húst; ott van a Tisza Kálmán hires krumplija. Igen ám, csakhogy a krumpli is maholnap fényüzési cikk lesz s akkor azután miből éljen meg a szegény ember ? A közvetitő kereskedelem visszaéléseinek ideje volna már gátat vetni. Hiszen egyáltalán nincs elfogadható rá arra, hogy termelőink egyoldalulag járjanak el s az élelmiszereknek árát minden percben tetszésük szerint emeljék. Évek óta felhangzik a panasz országszerte a drágaság miatt, sürgetve, kérve az államnak és az illetékes hatóságoknak közbelépését. Ankelteznek, ban- ketteznek eleget, de még sem tesz senki semmit. A kormány és a hatóságok tehetetlenek a termelők és közvetítők kapzsiságával szemben, a fogyasztó pedig napról-napra jobban érzi, hogy itt neki magának kell tennie valamit. De mit ? Zajjal, lármával, forradalmi jelszavak hangoztatásával, tüntetésekkel nem érünk el semmit, mert ezzel csak saját magunknak ártunk, amit bizonyítanak a Bécsben történlek is. Radikálisabb eszközökhöz kellene nyúlni. Kényszeríteni a termelőket, hogy áruikat közvetlen a fogyasztóknak adják el és pedig hatóságilag megállapított árakon. Eltiltani az élelmiszerekkel való uzsoráskodást s a közvetítő kereskedelem visszaéléseit. Szigorúan ellenőrizni a hatóság által megállapított árak betartását és súlyosan büntetni mindenkit, a ki a nép éhségéből kíván magának vagyont szerezni. Mert ha továbbra is tétlenül és összetett kezekkel nézzük a mai állapotot, pár év múlva oda jutunk, hogy a tömegnyomor rettentő kisértetével kell számolnunk. Nem a katonai terhek felemelése j kell a népnek, a mely még nagyobb drágaságot idéz elő, hanem kenyér és hús tisztességes áron s az lesz az igazi jóltevője, a ki megmenti a mai tűrhetetlen helyzetéből. A riimaliarasztiak. A múlt hét folyamán egy olyan küldöttség jelent meg gróf Zichy János vallás- és köz- oktatásügyi miniszter előtt, amilyent még a főváros közönsége alig látott. A küldöttség Dunaharaszti pestmegyei községből jött fel a fővárosba s tagjai apró, isko- j lás gyermekek voltak, fiuk és leánykák vegyesen, a kik azért jöttek fel a fővárosba, hogy a község számára tanhelyiséget és tanítót kérjenek. Mert hát Magyarországon a világ csúfjára, a huszadik században megtörtént az a hallatlan dolog, hogy Dunaharaszti községben 180 tanköteles gyermeknek ki kellett maradnia az iskolából, mert számukra sem tanhelyiség, sem tanító nincs. . Ez a salnos kultúrtörténeti kép jellemzi legjobban a mi állapotainkat. Az államnak nincs péifze arra, hogy tanköteles gyermekeinket iskolába járathassuk, mert nincs tanitó, nincs iskolaheiyiseg. Nem azért nincs tanitó, mert talán szűkölködünk az okleveles tanítókban.' Dehogy. Hiszen több száz kérvény fekszik a minisztériumban, melyekben az okleveles tanítók alkalmazást kor.uek ; tanítónőkben pedig egészségtelen túltermelés mutatkozik, úgy, hogy csak a legnagyobb protekcióval lehet egy-egy tanítónői állást elnyerni. De a szegény magyar állam milliárdos költségvetéséből nem telik pár ezer korona arra, hogy uj tanitó, vagy tanítónői állás szereztessék, dacára annak, hogy az elemi, sőt a kö- : zépiskolai oktatás nagy részét az állam vállai- ról e felekezeti oktatás veszi le. De nincs tanhelyiség, mert nincsen pénzünk erre sem. A mindenféle pótadóval terhelt községek képtelenek saját erejükből iskolaépületeket emelni, az állam pedig nem hajlandó arra, hogy saját pénzéből >. pitse meg a kultúra házait. Pedig mennyit lehetne segíteni egy-két millió koronával is ! Hány tanítónak és tanítónőnek fizetése tellenének ki ebből az összegből és hány iskolát lehetne ezen építeni ? Hány községnek és városnak helyzetén lehetne azzal segíteni, ha a nagyhatalmi hóbort Dreagnouthjai helyett az állam vállalná az iskolaépítés költségeit ? A dunaharaszti eset nem egyedül áll az országban. A tanfelügyelők és gimnáziumi igazgatók jelentéseibe kellene csak egy pár pillantást vetni, hogy megismerhesrük kultúránk kezdetleges állapotát és azokat a hiányokat, amelyek sürgős orvoslásra szorulnának. Azt hisszük, hogy megdöbbentően szomorú kép tárulna elénk. Sajnos, hogy a vármegyei tanfelügyelők és középiskolai igazgatók jelentései nem kerülnek a vármegyék közgyűlései elé, hogy az ily nyilvános fórumok előtt lehetne tárgyalni azokat. A közigazgatási bizottságok havi ülésein hangzanak el csak azok, alig keltve valamelyes érdeklődést, pedig nem hisszük, hogy ha a vármegyék közönsége úgy ismerné az állapotokat, amint azok valójában vannak — nem igen sietne bizalmát nyilvánítani a már igy is tul- csigázott katonai terhekuek, az elviselhetetlen- ségig fokozni kívánó kormány iránt. Csak vármegyénknek kulturális állapotát kell jobban szemügyre vennünk és készen lehetünk ítéletünkkel. Alig van oly község, ahol az iskolák tulzsuffolva nem volnának. Egy-egy tanítóra 70—80, talán még több tanítvány jut. Hát lehetséges-e ily számmal a kellő eredményt elérni ? Képtelenség. És ez oka azután annak, hogy különösen a vidéki elemi iskolából oly selejtes anyag kerül a középiskolába, a mely nem képes helyét megállani. így van ez a középiskoláknál is. Városunkban például nem kevesebb, mint maga anélkül, hogy a nyomorúság ez orrfa- csarintó szagát tapasztalja, úgy is, hogy postán el küld egy-két forintot a jobb sorsra érdemes asszonynak és ártatlan gyermekeinek. És a szőke csoda hiába kérlelte, hogy egyszer meglátogatja Pápai Nagy Istvánékat, csökönyös érvei után egyszer aztán gorombán kelt ki a kamarás. — Ugyan-ugyan, hogy lehet ilyen gyerekes ostobasággal forszírozni egy utazást, amely sem testileg, sem lelkileg nem tenne jót Önnek. Nézze Margit, abban a libasoros faluban nekem valami kellemetlen ismerősöm, Endrey Kázmer gróf él, akinek több adóssága van mint hajaszála, de származására büszkébb, mint a walesi herceg. Ha megtudná, hogy az én feleségem mosogató asszonyok látogatására jár, ide fenn a klubban, az országgyűlésen nem volna maradásom, ez a koldus gróf kinézne az úri gőgjével. — De mikor engem keresztanyának hivott ez a jó asszony, akinek sorai ma is úgy esnek szivemnek, mint az a harmatos, jó illatú virág, melyet tiszta kezek szednek. — Küldje be nekik az ajándékot. Ha ezer koronát mellékel a levélhez, a pap költsége is benne lesz és Ön nélkül is meg lesz a keresztelő. Ám a szőke csodát nem győzte meg ez az érvelés. Ha igaz az, hogy a kamarás le tud rán- dulni minden hónapba ahhoz a nőhöz, akihez valamikor gyöngéd kötelékek fűzték, akiről ő most sem hiszi el, hogy viszonyt ne folytatna Csélfay Tibor cs. és kir. kamarással, akkor ő elmehet ahhoz a napsugaras lelkű, tiszta asz- szonyhoz, aki őt hívja, tőle nem irtózik, mint az a másik. Hamarosan aztán, mikor a kamarás lerán- dult a régihez, csomagolt és utazott ő is. Valami édes vágyakozás vitte a faluba. Nem volt híradással, hadd lepje meg Pápai Nagy 1st vánnékat, annál nagyobb lesz a meglepetés. Persze arra nem gondolt a naiv, tudatlan asszonyka, hogy megy be ő az állomásról a Szaharán. Valami suttyó gyereket fogadott aztán, aki talicskán betolta a csomagot, ő meg utána bandukolt Pápai Nagy István lakásáig. A lakás már kívülről meglepte. Az iskolában laktak Pápai Nagy Istvánék, abban a nagy iskolában, melynek nyolc zsalus ablakából kinyílt muskátlik mosolyogtak a léckerítésen át az utcára. A kerítésen belül tea és piros rózsák termő fáinak illata áradt, A kapun belül a tiszta udvar. Nagy eperfa árnyában mosott a tanitóné. Gömbölyű karján feltürt dologba való blúz, testén egy viseltes szoknya volt, az is olyan csatakos, vizes. Körülötte négy cseresznyétől maszatos pufók gyerek játszott a homokban, majd odébb egy bölcsőben alkalmasint a baba aludt, az a kis pogány, aki még nem volt megkeresztelve. A szőke csoda mihelyt belépett megismerte a régi barátnőt s már messziről kiáltotta : — Adj Isten Ilonkám! A meglepetés, a szégyen pirja öntőite el a tanitóné arcát, a hogy ez a másik uriasszony megjelent. Nem tudott védekezni, mert ez a másik arra a csatakos asszony keblére omlott és csókolta védekező száját. — Semmi édesem, semmi. De hol vannak a gyerekek? Nini, itt vannak! És előlépett négy maszatos, pufók gyerek, piszkosak, mint az ördögök, de egészségesek, mint az eleven élet. Az egyik félrehuzódott meg az anya szoknyájába kapaszkodva, a nagyobbik kezet akart csókolni, de a méltóságos asszony ölbe kapta, megcsókolta. — Édes Margitom, ne haragudj, hogy igy találsz. Azonnal intézkedem, hogy megfelelő formában fogadjalak. Az alatt a tanitó is előkerült, amúgy szur- tosan a méhesből, vagy a malacoktól. Egy rövid negyedóra és a gyerekek is, az asszony is, a férfi is ragyogó tisztán fogadták a nagy ur feleségét. A sürgő-forgó tanitóné a vacsorát is elkészítette. Micsoda fohászkodás, példás-rend fogadta azt az egzszerü étkeket, amit az asztalra vittek. Imádság, példás viselkedés és a családi életnek belső melege tűnt fel az úri asszonynak és amig egy-egy pillantást vetett a szűkszavú, annál melegebb szemű családapára, a gyermekeket csókolgató barátnőre, úgy érezte, hogy az ő szivét fogja, szorítja, marcangolja valami. LESZÁLLÍTOTT ÁRAK! Női harisnyák, férfi roknik, gallérok, ingek, cérna és selyem keztyük, bőr V? T Á D \T 1/ A D A HT Ó keztyük, kalapok, nap- és esőernyök, illatszerek, szappanok és. kötszerek * LLnl\vJl\ IV 1 Un. 1 w tv + Blau. BBátrol3r uridívat-, keztyü- és kötszer üzletében NAGYKÁROLY, Főtér (zárdával szemben) Bankpalota. +
