Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-14 / 37. szám

\ »> f NAGYKÁROLY ES VIDÉKE csendben, feltűnés nélkül, elismerést nem várva működött az egyesület és sikerült is neki, ha nem is teljesen visszahódítani az elvesztett terét, de legalább gátat vetni a románság terjeszkedésének és további térhódításának. A magyarság megerősítése, támogatása a nemzeti egységnek céltudatos fejlesz­tése, az összetartozás ápolása voltak azok a nemes feladatok, melyek az egyesület működését irányítják és irányították. És ha a nemzet ennek a közműve­lődési egyesületnek ünnepén azzal a lel­kesedéssel vett részt, amelyet megérdemel, csak kötelességét teljesítette. Az ünnepi hangok közé azonban sú­lyosan bántó hang vegyült, mely buzdít­son bennünket arra, hogy az Emke eddigi tevékenysége még mindig nem elegendő ahoz, hogy célját elérje, sőt kettöztetett erővel kell arra törekednünk, hogy tevé­kenységét, erejét s az ennek megszerzé­séhez szükiüséges eszközöket rendelke­zésére bocsássuk. Az Emke ünnepe előtt a románság kulturegyesülete az „Astra“ is gyűlést rendezett, a románérsekség székhelyén: Balázsfalván Ha megfelelnek a lapok közlései a valóságnak, a balázsfalvi gyűlésen történ­tekről, ha tényleg román testvéreink mind­azt elkövették a mit erről a gyűlésről kö­zöltek a lapok, akkor az „Astra“ gyűlése nem volt egyéb, mint egy politikai tün­tetés, melynek célja, a magyar nemzeti állameszmének kigúnyolása s a magyar- országi románságnak, Romániával való szemérmetlen kacérkodása. Sajnos, hozzá vagyunk már szokva ahoz, hogy a románság részéről. — a hol csak lehetséges — inzultusoknak és támadásoknak legyünk kitéve. Megszoktuk már, hogy gyűléseiken mindazt lekicsinyeljék, a mi magyar s tüntetőleg hirdessék azt, hogy ők nem akarnak és nem fognak a magyar nem­zeti törekvéseknek sohasem deferálni. Hozza vagyunk szokva már ahoz, hory nemzeti színeinket ne ismerjék s csak egy császárt dicsőítsenek, a kinek egyébiránt hűséges alattvalói hódolatukat mindenkor siirgönyileg fejezik ki. De a mit a románok balázsfalvi „Astra“ gyűlésen elkövettek, az minden eddigi tettüket felülmúlja s e felett szó nélkül elsiklani nem lehet és nem szabad. Beigazolódott, hogy a románság a köz­művelődés cégére alatt a legveszedelme­sebb politikát űzi, a melyet saját veszé­lyeztetésünk nélkül tovább tűrnünk okta­lanság lenne. A balázsfalvi gyűlés bizonyara az Emke gyű ése előtt akarta bebizonyítani azt, hogy ime: velük szemben hiába való minden törekvése a magyarságnak, mert ők sokkal erősebbek és már hatalmasab­bak annál, semhogy a magyar közmű­velődési egyesület az ö szándékaikat ellen­súlyozni tudná. Ez a tüntetés a mi végleien szegény­ségünknek kiálló bizonyítéka. Nem volna még egyetlen nemzet a föld kerekségén, mely megtűrné, hogy saját földjén, saját polgára1 egy idegen nemzet fiainak rész­vételével és jelenlétében oly szemérmet­lenül tagadják meg saját hazájuk egysé­gét és á lamiságát, mint a románok tet­ték Balázsfalván. S mig lelkünk az Emke jubileumi ünnepségét örömmel üdvözli, addig a balázsfalvi gyűlésen történtekért keserű­séggel telik meg szivünk és súlyos meg­torlást követelünk mindazok ellen a kik jeliben a tüntetésben részt vettek, vagy I elnézték azt. hogy a magyar nemzetet ilyen csupán megalázzák. , Ez nem politika, hanem nemzeti ér­dek, melyben minden magyar embernek, feltétlenül egyesülnie kell. A legjobb óvszerként fertőzd betegségek ellen, UOLERA, gyomor és altesti bántalmaknál és mint üdítő ital is, ivó- vagy savanyuvizzel hígítva, elismer­ten kitűnő szolgálatot tesz a Gr. Kegievich István utódai COGNAC BUDAFOK. Bel- és külföldön kitüntetve. kizárólag DÍSZOKLEVÉLLEL - Mindenütt kapható! a legszebb dal volt fülének. Az acél szemé­nek sugarától csiszolódott fényesre, fürge keze alatt a kis lakat híven zárta el szivének ezer edós titkát. ügy örült a kis lakatosiuas. Boldogan vitte haza anyjának a remekművet, melyet az nagy becsben tartott. Évek múltak el. Repül-rohan az idő, akár­hogy belekapaszkodunk is lebegő szárnyába, hogy visszatartsuk. A kis lakatosinas nőtt, erősödött s lassan­ként kicsi lett neki a kék munká-zubbony. Szorgalmasan dolgozott, tanult és évek múltán a kis inasból hasznos polgára lett a ha­zának. Mikor ki hajózott az élet viharos tengerére, anyja egy talizmánt adott át neki. Az a régi doboz volt, az ő első müve, melyhez a gyer­mekkor édes emlékei tapadtak. Újra látta magát, mint kis lakatosinast. Újra átélte a boldog gyermekéveket, mikor még keserves sirása is inkább vidám kaca­gás volt. — Csak akkor nyisd fel e dobozt, — mondta neki anyja, — mikor életed legboldo­gabb napját éled. Ha szived túlárad az öröm­től. De már nem tudsz többet sirni. Az ami benne van, újra megtanít könnyezni. Ismét teltek az évek. Sokszor virult ki az ibolya, sokszor hervadt el a rózsa. Sokszor pihent a főid fehér szemfedöje alatt. Megfeszileü. munka árán az egykori kis lakatosinasból hírneves gyáros lett. Munkásai rajongtak érte, mert szeretett atyjok volt nekik, I Száz meg száz inunkáscsaládnak ö volt a jó­tevője. Nevét áldották a szegények és ügye- fogyottak, mert senkit sem bocsátott el se­gedelem uclkül. Végre ki virult az ő szivében is a szerelem virága, eljött a nap. midőn puha fészkébe ve- : zette csicsergő párját. Ünneppé avatták ezt a napot a gyári mun- j kások. S midőn látta az egyszerű emberek hü ! ragaszkodását, szeretetük jelét, ezen a napon szive túláradt a boldogságtól. Eszébe jutott a talizmán, eszébe jutottak anyja szavai . . . Megilletődéssel vette elő a regi, öreg do­bozt s kinyitotta. A dobozban megfakult, el- rongyolódott kis munkás-zubbony volt. Csodál­kozással vette ki. Megismerte. Ez volt az ő első kis munkás­öltönye. Újra látta magát mint kis lakatosiuast. Sírva borult rá a megfakult kis zubbonyra s miközben erős vállai heves zokogástól re­megtek, ajkához szorította a drága ereklyét. Az alkonyi szellő diadalmasan hozta be a nyitott ablakon a munkások zaját. Újra meg­tanult sirni. Mindezt a kis kék zubbony tette. Szent zászlója a tisztes iparnak. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. | hó 12-én kedden tartotta meg közgyűlését, amelynek különös érdekességet kölcsönzött a versed hires átirat tárgyalása. Hogy a vármegye közgyűlésének többsége a versed átiratot el fogja fogadni az előre j látható volt. Mert hiszen hetek óta folytak az előkészületek a közgyűlés preparálásának érde­kében, s alig latiunk még annyi külső tisztvi­selői, körjegyzőt es községi bírót egy egy köz­gyűlésen. mint most. És hogy ezek u.szava- :zaiok hová lettek leadva az tudható. Hogy ennek dacára mégis csak 86 szavazat többséget tudott a hatalom összehozni, jele annak, hogy a függetlenebb elem nem ért egyet a versed á' íratta i s inkább meg sün je­lent semhogy sznvazaiával azt a kormányt támogassa, mely a katonai javaslatok elvisel­hetetlen terheivel akarja ezt a szerencsétlen országot megnyomorítani. A 600 bizottsági tagból alig egv harmada, 236 jelent meg. Az elb nzéki bizottsági tagokat [a szorgos mezei munkán kívül visszatar otta a (szokatlan nap is, meri a vármegyei szabály­irendelet szerint közgyűlést csütörtökön kellett volna megtartani, nem pedig kedden, a mely- napon a vármegye három nagy községében vau hetivásár. A függetlenségi párt az érvek egész töme- J gévei védelmezte álláspontját es támogatta i Ilosvay Aladár vármegyénk közszeretetben álló : alispánjának javaslatát, ki a versed átiratnak irattárba leendő helyezését javasolta. Dr. Föl­des Béla Nagybánya város hírneves képviselője, ( Dr. Fal ussy Árpád volt főispán, Jókey Zsigmond nagybirtokos hatalmas eljenzéseklől kisért szép beszédekben fejtenék ki a lüggetlenségi párt álláspontját, melyekkel szemben a munkapárt szónokai N. Szabó Antal és Domahidy István | alig voltak képesek a kormány védelmére va­lamit felhozni. A vármegye alispánjának javas- t latával szemben Domahidy István tette meg az 1 elleninditványt, ki azt javasolta, hogy a ; vármegye Írjon fel az obstrukció ellen, sőt j bíztassa a kormányt erélyesebb rendszabályok ! alkalmazására is. És a közgyűlés 161 szavazattal 75 ellené- | ben Domahidy István indítványát fogadta el. Feltűnést, nagy felháborodást keltett Lukács j Konstantinnak a királydaróci magyarfaló pópá- [ nak felszóllalása, a ki a román nemzetiségi párt nevében jelentette ki, hogy ők kivánják a nor­Uj üzlet. Van szerencsém Nagykároly és vidéke n. é. közönségének szives tudomására hozni, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan felépült palotájában a mai modern kornak megfelelő elsőrangú uridivat, kesztyű és kötszer áruházat + BLAU KAROLY Tj.Tid.rva,t, keztyü és kötszer "üzlete ===== NAGYKÁROLY, FŐ-TÉR. (A zárdával szemben.) == +

Next

/
Oldalképek
Tartalom