Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-26 / 4. szám

J XXVIII. évfolyam. Nagykároly. 1911. január 26. ni dj\L 4. szám. #­NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Pepjelettik minden csütörtökön. i :V 3*5 w, * .* m Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős: Egész évre .............................8*-— kor. 33r. A.cLler A.dolí Fé l évre......................................4 — „ szerkesztő. Ne gyedévre.........................2-— A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Eg yes szám.................................-—"20 „ Laptulajdonos és kiadó: Közséfli jegyzek és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak risszt. Egységes függetlenségi és 48-as párt. Hazafias örömmel szemléli és figyeli minden függetlenségi ember azon poli­tikai jelenségüket, melyeknek következmé­nyeként a két függetlenségi és 48-as párt egyesülé-e létrejött. Szinte megfoghatat­lan volt, hogy nem egy utón haladt, nem egy közös czél felé törekedett két olyan párt, melyre k egész politikai programmja egyformán azon nagy és.magasztos nem­zeti törekvésre van alapítva, hogy Magyar- ország gazdaságilag és közjogilag függet­len és önálló legyen. A 48-as és függetlenségi politikai hitvallástól soha nem tért el igaz függet­lenségi ember és mégis a közel múltban ugv alakult a helyzet, hogy az egységes függetlenségi párt két részre szakadt és bár természetesen egy rész, sőt a pár­toknak egyetlen tagja sem adott fel sem­mit hazafias meggyőződéséből és a prog­ramúiért való harczkészségéböl. nemcsak arra nem volt kilátás, hogy a két párt egyesüljön, hanem még a közös együtt­működés, a kooperaczió lehetősége is ki­zártnak látszott. Annál felemelőbb most a helyzetnek azon hirtelen beállott vál­tozása, mely a reménységet megerősíti bennünk, hogy a feltámadt egység újra a lelkes, hazafias, a nemzet jogaiért és érdekeiért küzdeni vágyó függetlenségi és 48-as párt tartós egysége lesz. Ha jelentéktelen, epizód-kérdés lett volna az egyesülés gondolatának felidé­zője, úgy kevés reménységünk volna a [ sikerhez is, az együttműködés állandósá-1 gához, mert hiszen az állandó összetarto- zandóság biztosítékai csakis akkor van­nak meg, ha valóban nagy czélok és törekvések lelkesítik azokat, akik egy Programm megvalósítására törekszenek. Mindig csak efemer jellegű és a felhőm-1 lás csiráit magában hordó szövetség az, j mely csak egyes kérdésekben vagy csak taktikai szempontokból jön létre. Nos, az a kérdés, amely hivatva van most a független­ségi pártokat egyesíteni, nemcsak sarka­latos pontja a függetlenségi programúi­nak, hanem egyfelől feltétlenül vitális ér­deke a nemzetnek. Ez a kérdés : az önálló nemzeti bank megalkotásának, gazdasági függetlenségünk megteremtésé­nek kérdése. Nincs ebben az országban ember, aki kétségbe merné vonni a nemzet azon jogát, hogy a közös bank szabadalmának' meghosszabbítása helyeit az önádó nem­zeti bankot állitsa fel. Akik ezt ellenzik, azok a praktikus szempontokra alapított érveléssel akarják a nemzetet arra per- svadeálni, hogy ne éljen a törvényes jogával, hanem maradjon továbbra is a közös bank mellett. De mindenki tisztá­ban van azzal, hogy ezen urak és pár­tok a bankkérdést nem is a gazdasági érdekek, eredmények és hatások szem­pontjából vizsgálják, hanem tisztán po­litikai szempontból és mivel attól félnek, I hogy a gazdasági különválást nyomon ' követné a közjogi különválás, azért ellen­zik végső leheletükig az önálló bank lé­tesítését. Leplezetlenül kifejezést adotl ennek a felfogásnak a mostani pénzügyminisz­ter, aki nyíltan megmondotta, hogy ő a bankkérdést eminenter politikai kérdés­nek tekinti. Ez más szóval annyit jelent, j hogy akármennyire üdvös és jó gazda-j ságilag nekünk az önálló bank, akár­mennyire megalapozná is anyagi erősö­désünket, vagyonosodasunkat, nem sza­bad és nem lehet azt megalkotnunk, mivel meglazulna Ausztriához való köz­jogi kapcsolatunk. Nos, talán nem is kell bizonyítani, mennyire a nemzet érdekeit szolgálja a függetlenségi párt akkor, midőn a közös bankszabadalom meghosszabbilása ellen sikra száll azon eltökélt szándékkal, hogy azt minden törvényes eszközzel rnegaka- : dályozni kész. És nem lehet az egyesü- lésnek nagyszerűbb gondolatát és ötletét I elképzelni, mint azt, mely azért történik, hogy az önálló bank tábora növekedjék, harezra, mindenre kész, lelkes hazafiak- ! kai erősödjék. Az igaz hazafiak óhaját fejezte ki ennélfogva Kossuth Ferencz, midőn utóbb i tartott beszédjében kifejezést adott annak, hogy ennél a nagy kérdésnél a feledés j fátyolát kell borítani a múltnak minden t sérelmére és vállvetve kell küzdeni a nem- : set jogaiért. Szivrepeső örömmel üdvözöljük ezen gondolatot mindannyian, kikben él a ma- Igyar függetlenségi eszme iránt való ra­jongás, kik lelkesedni tudunk az önálló, szabad, független Magyarországért. És bizton reméljük, hogy a jövő küzdelmei­ben is együtt lógjuk látni Magyarország összes függetlenségi képviselőit. De, bármennyire szeretnők, ha az egyesülés állandó volna: a két párt kö­zött még tisztázandó ez a másik nagy kérdés is, mely eddig a két pártot elvá­lasztotta : a választói reform kérdése. Igazat adunk Justh Gyulának, hogy ez ;i nagy kérdés tisztázandó és ebben az egységes felfogás megállapítandó, mert 1 csak akkor lesz igazán olyan az egyesü­lés, mely a felfogás és az érzelmek kö­zösségére van alapítva. A Justh Gyula vezérlete alatt álló függetlenségi párt őszintén hive az általános, egyenlő, köz­ségenként!, titkos választói jognak, mert csakis attól remélhető, hogy a nemzet valódi akarata megnyilvánulhat. A Kos­suth Ferencz elnöklete alatti független­ségi és 48-as párt tagjainak nincsen ezen kérdésben egységes nézete, mert vannak ugyan ott is hívei azon választói reform­nak, de sokan félnek és idegenkednek a választói jog általánosításától, mások az egyenlőségétől, ismét mások a titkos sza­vazati formától. „BOURBON“ Cigaretta; hüvely és papír. # Legfinomabb minőség. e Hamu és zsir nélküli. m: Somossy Miklós Dohány f ötőzsdéjében Nagykároly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom